Pesti Napló, 1925. február (76. évfolyam, 26–48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

­ Vasárnap PESTI NAPLÓ 1925 február 1­2 génységüket, hanem azért is, mert attól tartunk, hogy a barátságos kérdésre ők maguk sem tudnának megfelelni. Nem bizony, h­a szetírászok sem, akik népoly tehetségesek, mint a piktorok. És ép­oly kevéssé kapnak megrendelést akár köz­intézményektől, akár magánosoktól És építészeink, akik nem építhetnek, legfel­jebb papíron és ceruzával, a legjobb eset­ben tussal — légvárakat. És muzsikusaink, — mennyi őserő, mennyi lelemény, mennyi szorgalom, exaktság, lelkiismeretesség a művészetben, amely egyúttal tudomány is — akik jórészt kénytelenek prostituálni magukat, ha éhenveszni nem akarnak, mint a zenész Madách londoni vásárában. Elzokogjuk még külön az orvos, az ügyvéd, a­ mérnök, a tanár, a tanító siral­mait? Kóta nélkül tudjuk valamennyit. És a panasz talán jól esik a szorongatott kebelnek, de mit sem enyhít az ínségesek­nek szomorú rabságán.­­ És ezért hallgatunk és némán tűrünk mi, a szellem munkásai. Befelé folynak könnyeink és halkan vérzünk el mostoha sorsunk terhe alatt. Nem izgatunk, nem lázítunk, nem szervezkedünk. Nem is ér­tünk hozzá. Csak temperamentum dolga, melyikünk esik kétségbe, melyikünk re­ménykedik valamilyen csodában. Csak ide­gek dolga, ki roskad össze, ki bírja tovább golgothai útját, hátán a kereszttel. Pedig valamennyi szeretne élni. És valamennyi tudna szépen élni. Mert a szép élethez nem elegendő a pénz, mint az új­gazdagok hiszik: kultúra is kell hozzá. Hát kultúránk van bőven. Van legalább annyi, mint a leggazdagabbaknak. Mi tud­juk, ki az a Shakespeare és miért áll vele egy rangban Moliére. És könyv nélkül tud­juk a Bánk bán-t meg Az ember tragédiá­ját. Csak a színházban nem találkozunk velük, mert a színházat nem bírjuk meg­fizetni. A drága operát sem, a drága kon­certeket sem. Pedig Wagner és Verdi, Puc­cini és Meyerbeer nekünk is muzsikáltak, Mozart és Beethoven nekünk is klassziku­sok. Képtárakba is eljárnánk, de mit ke­ressünk ott, holott nyilván tudjuk, hogy ezekkel a csillogó szépségekkel a mi kopár otthonunkat sohasem fogjuk feldíszíteni. , Kultúránk van. de kulturális igé­nyeinkről le kell mondanunk. És méltóz­tassék elhinni, hogy nem ez a lemondás a legkeservesebb a szellemi munkás sorában. Van ennél sokkal égetőbb bajunk is. Ver­gilius a Pokol tornácába elhelyezett egy csomó mitológiai és allegorikus szörnyete­get. Köztük talán a legborzalmasabb a turpis Egestas, a megalázó inség. A hogy megfosztottak emberi méltóságunktól, hogy örökös függésben élünk, hogy a ke­nyértelen lázasan keresi a kenyér lehető­ségét és a munkával ellátott lázasan keresi­k a menekülést a gyűlölt munkájától, ettől telik csordulásig a szellemi munkás ke­serű serlege, i * A miniszterelnök jóval biztat bennün­ket. A nagy gazdasági föllendülés majd mindent jóvá fog tenni. Csak azt nem árulta el, hogy körülbelül mikorra várható ez a nagy gazdasági föllendülés! És így csak arról nincs sejtelmünk, hogy addig kibírja-e a szellemi munkás mostan való nyomorúságát­? És hogy hányan fognak közülünk a halálmarsb és az úton kidőlni? Hány lángoló magyar tehetség fog addig avagy elsorvadni, vagy eredendő hivatása és hivatottsága előírt pályájából kilen­dülni. Pedig ezek olyan kérdések, amelye­lyen érdemes volna legalább elgondolkod­nunk, ha­ már megoldani nem tudjuk őket, asszony került a­ romok alá, azonban őt is si­került kimenteni. Az iskolákban különösen nagy veszedelem­mel fenyegette a földrengés az ifjúságot, akik éppen bizonyítvány kiosztásra jöttek össze. A legtöbb helyen éppen az előadás előtti imádságot végezték a tanulók, amikor ijesztő morajlás hallatszott, inogni kezdtek a falak és bútorok. A diákok riadtan néztek körül, de már a következő percekben a rengés meg is szűnt. Természetes, h­ogy az iskolákból nyom­­ban hazaküldték a gyermekeket: a bizonyít­ványkiosztás elmaradt, tisztviselőtelepi házak súlyos állapotban vannak. Milassin őrnagy, Knizner tanár, Pet­tenhoffer tanácselnök és Szikszay járásbíró há­zainak a teteje omlott be. m «Sít m I­m I­m is filitargis témisszélesisea fearft iser a sőt sérülés is A Vásár tér 11. számú házból éppen a föld­rengés pillanatáb­an lépett ki özvegy Be­nyovszky Istvánná, a tűzfalról leomló tégla arcán és a fején megsebesítette. Az Irgalmasrend férfikórházába négy, a női kórházban három súlyos sebesültet ápolnak. Temesváry István orvos négy esetben nyújtott orvosi segélyt. A dohánygyárban, ahol néhány száz mun­kásnő dolgozik, a megriadt leányok tolongása ugyancsak sok sebesülést okozott. Az ijedtségtől sokan, különösen a nők el­ájultak. Egy Fischer nevű­ Deák Ferenc i­tcai kereskedőnek a cselédje hisztériás görcsökbe esett. Trat Géza polgármester és Kálnoky István városi tanácsos a délelőtt és délután folyamán a késő esti órákig bejárták a várost, hogy meg­átlanítsák a károkat és igyekezzenek segíteni azokon, akik a segélyre rászorultak. A polgár­mester felhívást intézett a város közönségéhez, amelyben hivatkozva a romhalmazra, a düle­dező házak egész sorára, arra kéri a jobbmódú lakosságot, hogy támogassa az arra szorultakat. A vidéken az Eger mellett Ostoros és Kis­tálya községekben okozott az eddig beérkezett jelentések szerint nagyobb kárt a földrengés. Kistálya községben több ház beomlott, Ostoro­son alig van épület, amely meg ne rongálódott volna. A verpeléti templom keresztjét is ledön­tötte a földrengés a toronyról. Eger, január 31. (A Pesti Napló kiküldött munkatár­sáról.) Amint Heves megyébe befut a vonat, már mindenütt a földrengésről beszélnek.­­Min­den­kinek megvan a maga személyes élménye. Füzesabonyban lehet konstatálni az első komoly nyomokat. Az állomás külső részén ott áll az osztálymérnökség irodája. Tíz hatalmas támfa szögeződik a falhoz, támogatja az épü­letet. Szükség is van a támaszra, mert kevés híja, hogy össze nem dőlt az iroda, amikor reg­gel a földrengés érte. Este hét óra van és még­is majdnem minden óra pontosan 8 óra 5 per­cet mina­. A reggeli időt mutatják ezek az órák, azt a percet, amelyben megmozdult a föld és megmozgatott mindent. Épületet, bú­tort, embereket — és hasonlóképpen megmoz­gatta a fantáziáikat is. Az épületek és bútorok meg egyebek hamarosan, alig pár másodperccel a rengés után, már ismét nyugalomba voltak, csak az órákon hagyott maradandó nyomot a földrengés. Úgyszólván minden óra megállott a kritikus pillanatban és babonából még este sem indították meg őket. A faluban körülbelül harminc kémény dőlt össze. Füzesatocnjtól Egerig mitól a falu Orsi­m Makláron alig elvétve lehet kéményt látni. A templom belsejében repedések húzódnak a meny­nyezettől a földig. A község plébánosa éppen misét mondott, amikor hatalmas kő zuhant le a mennyezetről, nem messze az oltártól. Ijedten hagyta abba a pap a misét és rohant­­ a hí­vekkel együtt a templomból. Néhány perc múlva kissé megnyugodtak,, visszamentek, alig kezdett azonban a pap hozzá a miséhez, megint morajlás futott végig a föld alatt és újból ré­mülten hagyták ott a templomot a hívek. An­dorlak vasúti őr­ház teljesen összedűlt. Kis­ténye községben a templom tetején egészen félrecsúszott a kereszt, a szomszédos majorság­ban pedig tönkrementek az épületek. Egerben sötét van és bokáig érő­ sor. En­nek dacára a késő esti órákban zsúfoltak az utcák. .. • „ — Nem félelemből járkálunk az uccán, — mondogatják az emberek — csak . . . és nyu­godtan tárgyalgatják az eseményeket, vitat­koznak, veszekszenek, hogy kinek jár jobban az órája. 8 óra 1 perckor, vagy 8 óra 5 perckor érezték-e a lökést. És egymást igyekszenek túl­licitálni, hogy kinek a lakásában dőlt több kályha össze és borult föl több bútordarab. A nyugalom azonban csak látszólagos, mert, szinte érezhetően végigvibrál az ijedtség a vá­roson. Nem hiszik el, "de azért mesélik, hogy ebben, vagy abban as uecásban újabb lökést éreztek. J&z eis© sfe«8©8«m Mindez már semmi az első ijedelemhez ké­pest. Amikor reggel az első erős rengés végig­száguldott a város alatt, elfelejtettek ott min­dent és csak az ösztön irányította az embere­ket, az életmentés ösztöne. Alig néhány másod­percig tartott az egész rengés, de ez a pár pillanat elég volt arra, hogy az utcára terelje a lakosság apraját-nagyját. Sápadt, ijedt, ta­nácstalan emberek állottak az utcán és, a föld­alatti titkos erő már talán Budapest felé szá­guldozott, amikor felocsúdtak és rájöttek, hogy tulajdonképpen mi is történt. És ekkor megin­dultak a vitatkozások. Olyan volt a rengés, mintha pusztító szél­vész zúgott volna át a város fölött, a moraja is olyan volt, a hatása még inkább. Földre hullott vakolattörmelékek mellett valóságos­ kőeső zuhant alá a magasból, sűrűn hullottak a téglák is, mire ráeszmélhet­tek volna, hogy honnan jön ez a szokatlan csa­padék, akkora már csak azt láthatták, hogy a kémények eltűntek a házak tetejéről és igen sok kirakatot meg ablakot tettek tönkre a lehulló Mx­ixfalani állatidéi.i A hivatalokban­ nem dolgoztak ma Eger­ben, csak a posta­­látta el még fokozottabb birtalommal. Is megnövekedett munkáját Meine Gyula postafőfelü­gyelő vezetésével a posta egész személyzete megkettőzött szolgálatkész­séggel igyekezett föltartani a kapcsolatot Eger­ és a főváros között. Az. .esaiek. s ugyanis Budapestre, a földrengéstani intézethez fordul­tak felvilágosításért és ott kérdezték meg, hogy tarthatnaki-e még további veszedelmektől. On­nan is az a, válasz jött, hogy még egy rengés éri­ a­­sárost. Több sem,, kellett az amúgy " is kétségbeesett "és izgatott.. népnek. Ez nemcs­ak­hogy megnyugtatóan hatott volna, ha felcsi­gázta a fantáziákat. Regg­el óta majdnem min­den negyedórában újabb és újabb lökést vélnek egyesek észlelni. A vPíSéSs fistára­ . Sorra jöttek a futárok és az érdeklődők a szomszédos községekből is. Mindegyik elme­sélte, hogy mi történt Tiszafüredet még érte a rengés. De már Putnokot nem. Ellenben jelent­kezett az egeresévi bánya azzal, hogy ők már tegnap este érezték ugyanazt, amit ma éreztek az egriek. Este nyolc órakor a bánya felezőét szo­katlanul erős rejtélyes, morajlás verte fel, a ta­laj is megingott lábuk alatt. De mint utólag konstatálták, sehol, még a bálijában sem oko­zott balesetet a földrengés. Eger izgalmas éjszakára készül. Az esőre hajló idő miatt, mégsem tartózkodhatnak a la­kosok a szabad ég alatt, a Belváros utcái lassan kiürülnek, az emberek, ha kissé félve is, kény­szerűségből mégis bevonulnak lakásaikba. De a külvárosokban bizony kipakoltak az emberek az udvarra, nem egy helyen látni rögtönzött sátorponyvákat, ezek alatt húzódnak meg egész családok. Odajönnek a szomszédok és egymást biztatva, bátorítva próbálják a szabad ég alatt eltölteni a hosszú, kínos éjszakát. Gönczi Ernő Debrecenisen is három­ földlökést éreztek Debrecen, január 31. A debreceni egyetemi földrajzi intézet je­lentése szerint, reggel 8 óra 12 perckor észak­nyugat délke­l­i irányban három lökést éreztek A lökések közül kettő erősebb volt, az utolsó gyengébb. Ez a jelenség Debrecenben meglepetést kel­tett, minthogy­­ ott az utóbbi évtizedekben föld­rengést nem éreztek. A három földlökés nem okozott semmiféle szerencsétlenséget. Pusztán a­ városi múzeumnak igen rossz állapotban lévő­­ kéménye szakadt be és a lezuhanó anyag három négyzetméter területen betörte a tetőt. Balmaz­újvároson­, a Hortobágy másik oldalán ugyan­­csak észleltek három földlökést. Nyíregyházán fetrengés vett Nyíregyházáról jelenti tudósítónk. Ma reggel nyolc óra öt vérekor itt több földlökést éreztek, egyes házaknak még a falai is megre­zegtető, a bútorok meginogtak, a képek kimoz­dultak helyükről. Néhány házban a vakolat lehullott a falról

Next