Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
12 Péntek PESTI NAPLÓ így megnőttek a felértékelt adósság kamatai is, •viszont, sem az adósság, sem a kamatszolgáltatás nem talál többé fedezetet az árakban, mert hiszen ezek az árak nagymértékben zuhantak. Az egész dolog olyan, mintha az adósra a hitelező javára az adósság után még külön vagyonváltságot vetettek válttá ki! Mondanom sem kell, hogy ez az adós romlására vezet, s ennek a különös vagyonváltságnak behajthatatlansága végül is a pénzintézetek veszteségszámláját növeli. Az orvosság: meggyorsítani a deflációt! — A defláció minden országban általános tünet, leginkább azonban az eladósodott és fejlett hitelélettel rendelkező államok szenvednek tőle. — súlyosan érinti a többi országok krízise az esportországokat, amelyek itt elveszítik vásárlóikat, s azonfelül különös terhet jelent számukra az a tény, hogy az összes vámrendszereket hasonlóképpen felértékelték. Mert ha azt látjuk, hogy a nagykereskedelmi árak 20 százalékkal csökkentek, úgy ez a csökkenés a pénz és az adósságok 25 százalékos felértékelésének, más szóval a régi adósságok 25 százalékos szaporításának felel meg. Most aztán mindenki kiszámíthatja, hogy saját országában az állam, a magánadósok, illetőleg az egész ország egyeteme szempontjából mit jelent ez összehasonlítva a külföldi hitelezők követeléseivel. Ha le akarjuk győzni a deflációs válságot, úgy körülbelül ugyanazt kell tennünk, mint amit az a törvény tett volna, amely egy napról a másikra egyszerűen kimondja, hogy a pénz értéke 25 százalékkal növekedett. Meg kell gyorsítanunk a defláció folyamatát, meg kell gyorsítanunk a defláció egyenletességét is, némiképpen kormányozni kell az áralakulást a bérekben, fizetésekben és a kiskereskedelmi árakban, s mindenek fölött segíteni kell az adóson, tette lehetetlenné a nemzetközi cserét és végül is azzal a következménnyel járt, hogy az arany és az áru csererelációja ebben a két világrészben — Európában és Amerikában — rendkívüli mértékben eltért egymástól. De a háború után ismét megindult az áru- és aranycsere, s így a különböző relációk lassan-lassan kiegyenlítődtek. Ez a tétel áll az arany relációjára is, amint azt az ezüsthöz való csereviszonylatában és az amerikai árindexhez való viszonyában láttuk. Az arany csererelációja egyszerűen ismét visszatér, mert Európa is visszatér ahoz, hogy a különböző országok valutáinak alapjául az aranyat tegye meg. Mindaddig, amit a bankjegyek aranyfedezetét különböző devizákkal egészítették ki, a felhalmozott aranykészlet latens marad! Abban a pillanatban azonban, amikor az országok visszatérnek a tiszta aranyfedezethez, a defláció öszszes tünetei nyomban jelentkeznek. És mert az amerikai árindex után ítélve az arany csererelációja már-már eléri a béke értéket, ez a válság minden bizonnyal az utolsó nagy válság ama krízisek sorában, amelyeket a háború következményeképpen kellett elviselni. Segíteni kell az adóson! — Az adóson azonban — ha valamely ország meg akarja őrizni pénzének értékét, s nem akar hozzányúlni a pénztőkéhez — csak a kamatszolgáltatás területén lehet könnyíteni. Érdekes példák állanak előttünk. Anglia a termelésbeli mutatkozó deflációs krízis, a deflációtlanítással» («BndefLationisierung» oldotta meg. Németország valutájának felértékelt árfolyamát az infláció szomorú tapasztalatai után mindenképpen meg akarja őrizni, s a deflációs krízist úgy oldja meg, hogy meggyorsítja a deflációs folyamatot, gondoskodik róla, hogy ez a folyyamat egyenletes legyen és segítetni ,akar az adósokon annal, hogy leszállítja a kamatlábat. A felértékelt valuta árfolyamát csak ilyen módon lehet megőrizni, miután a pénz felértékelését csupán az adósságok akadályozzák. A becsapott építőmester és az összeomlott katedrális — Egyre gyakrabban hallani olyan kijelentéseket, amelyek szerint a mai krízis voltaképpen a kapitalizmus egyetemes krízise. A kapitalizmus megjelölése alatt a vállalkozói termelést értjük. Igaz ugyan, hogy ez a termelési mód a már említett okok miatt ma válságban van, de egyáltalában szó sincs arról, mintha megbukott volna. Vegyük végre tudomásul, hogy minden vállalkozói termelésnek el kell pusztulnia, ha a pénzt, amellyel dolgozik, mesterségesen felértékelik. A stabil pénzegység és az adósságrendezés kérdése nem a kapitalista termelés problémája, — ez egészen közönséges technikai probléma. Mert Im egy katedrális építőmesterének hossz-mértékét éjnek idején sukcesszíve meghosszabbítanánk, úgy, az egész épületnek — ha az építőmester eddigi számításai szerint dolgozik tovább , kikerülhetetlenül össze kell omlania. A kapitalista termelés nem mondott csődöt! — Nem a nemzetközi termelés kapitalista rendje, hanem a pénzegység organizációja mondott csődöt. Nem mondom azt, hogy az aranyalapot el kell hagyni, azonban a különböző valutákat csak akkor lett volna szabad aranyalapon stabilizálni, amikor az arany csereértéke ismét normálissá lett. A csereérték különbözősége okozza végül is a nemzetközi árucserét, tehát a nemzetközi kereskedelmet, de ugyanez az árucsere hozza meg a termelés különböző költségeiben és a s árakban a kiegyenlítődést. A háború két világrészben Joldog é új évet ^ \ ^ vMthy Pemetefű -cukorka fogyasztóinak! S ' SBK J ' reá, br /ft I / Kommunista termelési utópiák , nagy válságok idejében mindig születnek utópiák. Most is egyre sűrűbben halljuk ezt a szót: tervgazdálkodás. Miután azonban másfajta tervgazdálkodással nem tudunk szolgálni, csak a bolsevistával, sokan ezt is elfogadják. Sajnos, a bolsevizmus gazdasági rendje csupán tervszerű kényszergazdálkodást jelent, miután egészen helytelen módon illeszti be a dolgozót a termelés processzusába, olyan módon, ami az individuum érdeklődését a munka iránt megbénítja. Egy 1932 január 1 1 általában nem hiszem tehát, hogy ez a válság a kapitalizmus alkonya lenne, a válság azonban jó lecke a vállalkozói termelés számára, amelynek végre be kell látnia, hogy egyre magasabbrendű organizációkra kell törekednie. Ezek a magasabb organizációk természetesen csak nemzetköziek lehetnek, politikai terminológiával kiejezve: több ország rendkívül szoros együttműködését kell, hogy jelentsék. Nemzetközi adósságrendezést ! — A defláció legtöbb problémáját különben is csak nemzetközi úton lehet elintézni. Az állam csak a belső adósokon segíthet. Nemzetközi adósságokat nemzetközi úton kell leszállítani. Egész korunk legnagyobb pénzügytechnikai problémája az adósságok nemzetközi szabályozása. Mivel pedig a defláció a vámrendszerek felértékelésével jár, s a java nemzetközi cseréjét akadályozza, akaratlanul is felébreszti azt a gondolatot: vájjon nem kellemes-e a belső piacokat megfelelő szerződések útján kiszélesíteni? Dr. Englis professzor ezekkel a szavakkal fejezi be előadását: — Minden nép életében a legfontosabb kérdés a gazdasági kérdés, más szóval: vájjon meg tud-e élni a nép? A költségvetés egyensúlya mindig másodrendű kérdés ezzel a nagy problémával szemben. Ami pedig a kölcsönpolitikát illeti, ebben az a véleményem, hogy a külföldi hitelek nagyon hasznosak akkor, amikor valutát alátámasztó kölcsönökről, exportkölcsönökről vagy áruhitelekről van szó, — de minden egyéb esetben a külföldi kölcsön életveszélyes. Szó R. : Károlyi miniszterelnök optimizmust hirdet újévi cikkében Székesfehérvár, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, aki Székesfehérvár országgyűlési képviselője, nagy elfoglaltsága miatt ebben az évben nem mondhatott beszámolót, ezért gróf Széchenyi Viktor főispánhoz cikket küldött, hogy azt tegyék közzé a székesfehérvári napilapokban. A cikk címe: »Feladataim«,, alcíme:»Újévi üdvözletem székesfehérvári választóimnak". Ebben azt fejti ki a miniszterelnök, hogy legközelebbi feladatainkat az adott helyzet határozza meg és ezek a gazdasági és pénzügyi téren mutatkozó bajok enyhítésében jelentkeznek. Bizonyos fokú ellentétes érdekek és szempontok összeegyeztetéséről van szó. Minden erővel biztosítani kell a gazdasági élet folytonosságának és fejlődésének lehetőségét, meg kell óvni a magyar állam hitelét és fenn kell tartani a pengő vásárló erejét, illetve, ami ezzel egyértelmű, el kell kerülni az inflációt. A jobb jövő érdekében az országnak az eddigi terheket vállalni kell A kormány kénytelen volt hozzányúlni a túlméretezett költségvetéshez s miután a dologi, kiadásoknál nem lehetett annyit megtakarítani, hogy elérjük a 850 milliós büdsét, aminél többet, az ország nem bír el, az állami alkalmazottak és nyugdíjasok iletményeihez is hozzá, kellett nyúlni. A devizakorlátozásokról beszélt ezután a miniszterelnök cikke, amelyektől a mai helyzetben nem tekinthetünk el és a leghatározottabban visszautasítja az infláció felé vezető törekvéseket. Hangoztatja ezután, hogy a kormány olyan javaslatokat dolgoz ki elsősorban, amelyek az előbb vázolt kérdésekkel függnek össze. 1932 feladatainak során a többszörös állások kérdésének rendezése, az összeférhetetlenségnek revíziója és a részvénytársasági reform kerül sorra. Igazságtalanság volna azt kívánni, hogy a kormány ezeket a prominens kérdéseket pártpolitikai kívánalmak kedvéért tegye félre. A miniszterelnök ezután azt a kérdést vetette fel, hogy vannak-e optimizmusra jogosító momentumok és erre a kérdésre igesmét felel. Megállapítja, hogy a világkrízis kimélyülése előbb-utóbb el fog vezetni ahoz a belátáshoz, hogy minden baj legfőbb oka az elhibázott békeszerződésekben keresendő és a revíziónak mielőbbi el kell következni- A ránkszakadt nehéz esztendőket minden magyar embernek úgy kell tekiínteni, mint megváltást azért a boldogabb életért, amelyhez való jogunkat bebizonyítottuk azzal, hogy a válság idején nem törtünk meg és nem csagnedtünk el. Cikke végén a miniszterelnöre szebb is boldogabb esztendőt kíván választóinak. Szőnyi István rajza a Pesti Napló számára