Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 január 6 . Az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen bukását... Egy fantasztikus karrier tragikus története Párizs, január. (A Pesti Napló szerkesztőségétől.) Január harmadikán bevonultak a bírósági li­kvidálók a Quai de Javeli »autopolisz«-ba és meg­kezdték a Citroen-gyár felszámolását. Ezzel a bevon­ulással új szakaszába lépett a modern francia ipar koronázatlan királyának re­g­énye. Citroen, a vasenergiájú, elszánt és cézári­ajlandóságú autókirály, aki egy évtizeden ke­resztül drámai fordulatokban gazdag, tüneményes pályáján mindezideig sikeresen küzdött ellenté­g­eivel és megtartotta a vezéri kormánykereket Európa egyik legmeseszerűbb gyárának igazga­tói irodájában, most két vállra kényszerült, elesett, vádak alatt görnyedő, szomorú ember, akinek nincs több beleszólása csodálatos alkotásának sor­sába, amelyről hivatalos urak, hitelezők, ü­gyvé­dek és pápaszemes gazdasági bölcsek fognak dön­teni... André Citroen fantasztikus karrierje méltóan sorakozik a Bázelek, a Stinnesek és a Staviskyk korának könnyen tündöklő, magasba lendült és korai bukásba sodródott sorsaihoz. Vakmerő, fan­tasztikus az ember és drámaian izgalmas művé­nek története... Egy pálya indulása Hosszú, küzdelmes fiatalság és egy kezdő gyá­ros eredménytelen küzdelmei után, akkor érkezik első döntő fordulójához, amikor megismerkedik a későbbi fegyverkezési miniszterrel, Louis Inou­cheurrel. Loucheur katonatársa volt Citroennek és röviddel a háború előtt akadt össze ismét a két bajtárs. Citroen ekkor már gyáros volt, Loucheur még csak jelentéktelen vállalkozó. Citroen egy pénzcsoporttal a háta mögött megbízza Loucheurt, hogy gyára számára gépeket vásároljon Ameri­kában. A gépeket meg is vette a fiatal vállalkozó, megbízói teljes megelégedésére. Igaz, hogy ön­magának sem volt oka panaszkodni, mert a meg­vásárolt gépeket leszólítás előtt még előbb to­vábbadta jócska kis haszonnal ott Amerikában és a hasznot zsebrevágva vásárolta csak meg újból a gépeket megbízó­inak. Ezt a kis szépséghibát, az ügyes spekulációt a mások pénzével Citroen egész addig nem vetette szemére megbízottjának, amíg a háború után mint fegyverkezési miniszternek döntenie nem kellett azoknak az óriási fém­- és rézkészleteknek a sorsáról, amelyeket a francia hadvezetőség bocsátott kiárusításra. Ekkor meg­jelent Loucheur kabinetjében egy autógyáros. Mit beszéltek egymással, senki sem tudta meg soha, de annyi tény, hogy Citroen fantasztikus olcsón jutott az óriási állami készletekhez. Ezekből gyár­totta első kitűnő modeljét, a kis ötlovas »cserebo­gár« Citroen-kocsikat, amelyek kitűnő kvalitá­sukkal, olcsóságukkal egy csapásra megalapítot­ták a Citroen-gyár hírnevét... Európa nem Amerika . .. Amikor néhány évvel ezelőtt meglátogattam a francia autókirályt a Quai de Javai­én, hatal­mas üvegfalú irodájában, elragadtatva mesélte, hogy az amerikai módszerek európai átültetése micsoda fantasztikus lehetőségeket nyit az euró­pai autógyártás számára. Citroen azonban elszámította magát. Európát nem sikerült elég gyorsan amerikanizálnia és minden ügyeskedés, tőzsdei manőver, tőkeemelés és trükkös mérlegkészítés sem volt elegendő ahoz, hogy időt nyerjen Citroen vállalata szá­mára ahoz, hogy az amerikai méretű gyártás és eladás ki is fizetődjék A pénz elúszott, a gyáros fantáziája ellene fordult. Ugyanazok, akik még nem is olyan régen mint meerváltót és korszak­alkotó organizátort ünnepelték, ma »leleplezik», hogy elspekulálta magát. Citroen álma Pedig Citroen álma talán mégis csak meg­valósul, ha nem is ő maga fogja megvalósítani... Mert mi volt ez az álom? Rászoktatni az európai embert arra, hogy ugyanúgy életszükségletévé váljék az automobil, mint ahogy azzá vált az amerikai ember szá­mára. Amerikát Ford tanította meg autón járni, a franciákat pedig Citroen. Csak abban számí­totta el magát Ford európai követője, hogy negy­venmillió francia helyett százmilliós Európára méretezte autógyártását. De Európa nem követte elég gyorsan Citroen fantáziáját. A franciákat sikerült rászoktatni az autóra. A háború óta hihetetlen mértékben megsokszoro­sodott a francia autózók és autóvásárlók száma. Citroen egészen új és szokatlan reklámmódszerek­kel dolgozott. Párizsban magát az Eiffel-tornyot bérelte ki gigászi fényreklámjai számára. Külön repülőgépek hirdették a francia ég­en a Citroen­autók dicsőségét. Hatalmas expedíciókat szerve­zett Afrikába és ismeretlen földrészek felkutatá­sára, külön e célra gyártott expedíciós tankláncos autókon, amelyekről hatalmas díszelőadásokon, a köztársasági elnök előtt bemutatott expedíciós fil­mekben szármoltak be az utazók. Az expedíció kincseit pedig külön Citroen-múzeumokban muto­gatták a franciáknak, de egyre többet beszéltek róluk a francia határokon túl is. Útépítési kölcsönöket adott rossz útú kis euró­pai országoknak és elárasztotta a francia utakat modern útjelző táblák tízezreivel, amelyek a hasz­nos útmutatásokon kívül büszkén hirdették az ámuló autózók előtt. Citroen ajándéka. És mialatt óriáslépésekkel járta végig Euró­pát, keresve és teremtve az autóvásárlók újabb és újabb tömegeit, tüneményes gyorsasággal fejlesz­tette gyárát, amely "már évekkel ezelőtt elérte a napi 250 kocsi gyártását... Jó nagy játékos De minden gyorsaság dacára sem tartott lé­pést az eladás a gyártással. Európai határai lezá­rultak. Vámsorompók drágították az olcsó kocsi­kat. A krízis megritkította az autóvásárlók szá­mát Franciaországban is. És Citroen, a nagy játé­kos, aki elképesztő vakmerőséggel alkotta meg gyárát, piacát, hírnevét, nem érte be azzal az iz­galommal, amit a vállalat vezetése, alkotása és építése nyújtott számára. Kereste a játék izgal­mait a zöldasztal mellett is. Legendás hőse lett a francia játékkaszinók bakkara-termeinek. Hóna­pokig beszéltek szerte Franciaországban azokról a fantasztikus összegekről, amelyeket Deauville­ben vagy Cannesban, Biarritzban vagy egyebütt nyert vagy vesztett Citroen. Persze, hogy ennek a játékszenvedélynek volt egy »publicitási« oldala is. Hiszen csak jót tett a Citroen-gyár hírnevének, hogy a tulajdonosa egyetlen arcizmának rezdü­lése nélkül nyerhetett és veszthetett milliókat. Aminthogy az sem volt rossz reklám, hogy Ma­dame Citroen híres nyakláncáról mindenki tudta, hogy nincsen párja sem Franciaországban, de még Európában sem. Csakhogy ez a reklám elég drágának bizo­nyult, aminthogy drága volt minden reklám, amit Citroen talált ki. Drága, de megéri, ez volt Citroen jelszava évekig. Megéri, ha kifizetődik. De mivel a Citroen rek­lámötletei nem mindig hozták meg azonnal a gyümölcsüket, Citroen egyre nehezebben bírta az iramot és egyre korriololtabb pénzügyi művele­tekre kényszerült. Előbb a Lazard Fréres híres párizsi bankház adott pénzt Citroennek. Persze, ennek a pénznek nagy ára volt és ha Citroennek hosszú évekig sikerült is megtartani a vezetést vállalatában, egyre súlyosabb problémák elé állí­tották a pénzemberek követelései és azok ellen­őrzése. A­z utolsó küzdelem És attól kezdve, hogy mások is beleszólhattak Citroen gigászi játékába, mások is kezdték tudni, hogy a Citroen-gyár aktívái nagyrészt csak a reménységek. A negyvenmillió francia nem akarta már olyan mohón vásárolni a Citroen-autókat, hogy ez egymagában kifizethette volna annak a fan­tasztikus gyártási iramnak a költségeit, amire az autókirály berendezkedett. És a külföld sem kö­vette elég gyorsan az iramot. Hiába bámulták hát egy évtized óta a Quai de Javel-i mesegyár csodálatos gépezetét, mozgó gyártási »láncát«, a gyár névtelen látogatói, turisták ezrei és politi­kusok, mérnökök, akadémikusok, írók és diploma­ták, ez a gyár eszeveszett tempójában gyártott, gyártott, de a készletek egyre szaporodtak és sza­porodtak a gyár adósságai is... Citroen hallatlan zsenialitása, amely néha túl ment azokon a határokon, amelyeket a polgári tisztesség respektál, évekre meghosszabbíthatta a gigászi küzdelem reményeit. A nagy tranzakciók amerikai tőkésekkel, ame­lyek között legtőbbet emlegetétk Citroen szövetsé­gét a világhírű Pierpont Morgannal, aki a Gene­ral Motors érdekében és Ford ellen szövetkezett Ford francia ellenfelével. Kezdődik a tőzsdei játék De a Morgan-szövetség még több új béklyót rak Citroen kezeire, mint a Lazard- és később a Deterding-petroleum és benzinkirály szövetsége. És kezdődnek a tőzsdei manipulációk, n­mik siker esetén dicsőség­, de ha túl korán kitudódnak, csalásszámba mennek. Citroen kendőzött mérlegei felszökkentették a Citroen-részvények értékét. A párizsi tőzsdén forgalomban lévő Citroen-részvé­nyek, bonor­ és kötelezvények névértéke 704 mil­lió frank. 1927-ben 559 millió 500 ezer frankra becsülték a Citroen-papírok árfolyamértékét. 1929-ben azon­ban ez az árfolyamérték 2 milliárd 67 millióra szökött. Az 1933-as mérlegről most azt állítják, hogy hamis volt. 28 millió hasznot mutatott ki, pedig valóságban a vállalat veszteségei 33 milliót tettek. A kifizetett dividtada ismét csak »reklám­költségnek« számított Citroen szemében, de saj­nos, a költség kifizetésére nem maradt ideje. Hó­napok óta hasztalan tárgyalt finánchatalmakkal és magával az államm­al. Nem akadt, aki eléggé bízott volna Citroen fantáziájában, hogy pénzt bízzon rá újabb mentőakcióra. Néhány hónappal ezelőtt kitudódott manővere a be nem fizetett tár­sadalombiztosítási manőverről. Hogyan kényszerült kétvállra a tündöklő fantáziájú francia autókirály, mert a világ nem akart napi 250 Citroen-kocsit vásárolni Ruhákra alkalmas selyem-, divatkelme- és mosóáru­maradékok nagy tömege gyűlt össze karácsonyi vásárunkból Árusításuk hallatlan olcsó árakon a volt árak fel­ért! FISCHER SIMON utóda rt., V., Bécsi utca 10. szám. Selyem és női divatház A francia állam eléggé megégette a kezét a Transatlantique és az Aeropostal megmentésével. A Stavisky-botrány után Flandin kormánya nem merte a Citroen-gyár megmentéséért vállalni a felelősséget a francia adófizetők előtt. Jíz „autopolisz" vége így hát elkerülhetetlenné vált a Citroen-gyár likvidálása. Ma még nem látni tisztán, mi lesz ennek a likvidálásnak a folytatása. Abban mindenki egyet­ért, hogy Franciaország legmodernebb, legkitű­nőbb gyárát nem lehet csak úgy egyszerűen be­zárni. Nem lehet az utcára tenni a munkások ez­reit sem a mai munkanélküli világban, a nagy­ konjunktúrában 22 ezer munkás dolgozott Cit­roennél. Államosítás, szindikátusi kezelés, új pénzcso­port általi megvásárlás állnak szemben, azokkal a jámbor gépromboló kandidátusok óhajtásaival, akik azt állítják, hogy a mai világkrízises világ­ban egy ilyen tömegtermelésre berendezett ultra­modern gyár nem lehet életképes és vissza kell térni, legalább is egyelőre a régebbi, termelési módokhoz... Ezekre a kérdésekre még hosszú hónapokig várhatunk a végleges válaszra. A nagy párizsi mozikban még egyrre fut a zseniális organizátor pénzéből készített film, amely az »autopolisz« dicsőségét hirdeti. Lehet, hogy ebben egy kis propagandaszándék is van, hogy a francia közvélemény ne tűrje ennek a csodagyárnak a bezárását... Mialatt hivatalosok és ellenségek, érdekeltek és újságolvasók a Citroen-gyár sorsáról töprenge­nek, Párizs még csodálja a legújabb Citroen-ko­csit, amely néhány hónap alatt új formát muta­tott a modern autónak csodálatosan kecses áram­vonalas formájával, modern technikai felszerelé­sével. Igaz, hogy azt besz­ük, hogy éppen ez a kocsi okozta a Citroen-gyár vésztét. Utolsó kár­tyaképpen játszotta ki Citroen ezt a kis technikai csodát. De a kocsi nem elég tartós, nem sikerült egészen és ezért nem sikerült az utolsó próbálko­zás és ment­isi akció sem. A párizsi éjszaka csavargója azonban haszta­lan keresi hetek óta a tü­zeg torony szilluestt-jét. A halálra sebzett Citroen-gyár itt már be­­szüntette a reklámozást. És az Eiffel-torony feketén gyászolja Citroen bukását... Aigner László. Ajándék-utalvány A „Pesti Napló" mindazon olvasói és elő­fizetői között, kik a enti utalványt címük­kel ellátva a kiadóhivatalba „Ajándék 3" jeligére beküldik. 500 darab gyönyörű kis boát vagy kas­lantyút osztunk szét, csu­pán csekély kezelési díjat kell megfizetniük

Next