Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)

1938-03-05 / 52. szám

Szomb­at Az algíri francia képviselők lemondanak mandátumaikról — az algíri muzulmánok politikai egyenjogúságának feltételei miatt Párizs, március 4. [A­ képviselőház illetékes bizottsága megsza­vazta a Blum—Violette-fele javaslatot, amely az algíri muzulmánok egy részének szavazati jogot és politikai egyenjogúságot biztosít, anélkül, hogy kényszerítené őket különleges muzulmán szabá­lyaik, nevezetesen a többnejűségre, a hitvestárs megvásárlására vonatkozó jogszabályok stb. fel­adására. A törvényhozás köreiben izgalmat kel­tett a bizottság döntése. Az algiri képviselők egy része, tiltakozása, jeléül lemondásra készül. A Liberté úgy tudja, hogy amennyiben a Ház a javaslatot megszavazná, az algiri kerületek valamennyi szenátora, képviselője, községtanácsi és megyetanácsi tagja együttesen lemondana és követelné, hogy a kormány bocsássa a kérdést népszavazás alá. A képviselőház választójogi bizottsága a jövő hét elején felvilágosításokat fog kérni Sarrauttól a javaslatra vonatkozóan. Béke a francia szenátus és kamara között Párizs, március 4. A szenátus ma délelőtt hatodízben tárgyalta a békéltető és döntőbíráskodási törvényjavasla­tot. A kamara és a szenátus között a javaslat egyes rendelkezései tárgyában felmerült ellenté­teket sikerült végleg elsimítani és a szenátus ez­úttal jóváhagyta a képviselőház által megállapí­tott szöveget. A szenátus a békéltető­­ és döntőbíráskodási törvényjavaslat végleges szövegét 191 szavazattal fogadta el 71 szavazat ellenében. A szavazást megelőzően Ch­autemps miniszterelnök felvetette a bizalmi kérdést. „István király halála óta folyik a per, hogy a magyarság sorsa össze legyen-e kötve a germánok sorsával" — mondta Sztranyavszky Sándor a Bethlen Gábor emlékvacsorán Közgyűlést tartott a Bethlen Gábor Szövetség Luther és Kálvin szobrot kapnak Budapesten (Saját tudósítónktól.) A Bethlen Gábor Szövet­ség pénteken este tartotta a Gellért-szálló már­ványtermében ezévi közgyűlését. A közgyűlésen a szövetség országos elnöke, Tasnádi Nagy András mondott megnyitót. Elbúcsúztatta az­­év protes­táns halottait: Ráday Gedeont, Geduly Henriket, Pekár Gyulát és Madai Gyulát. A kegyeletes sza­vak után, melyeket a résztvevők állva hallgattak végig, a Bethlen Gábor szövetség vidéki terjesz­kedéséről beszélt az elnök, majd a felekezetek egymásközti viszonyával foglalkozott. Megállapí­totta, hogy ez a viszony örvendetesen javul. Be­jelentette végül, hogy mozgalom indult meg Bu­dapesten egy Luther-szobor , felállítására, amit valószínűleg rövidesen Kálvin szobrának felállí­tása fog követni. A főtitkári jelentés után a közgyűlés kiegé­szítette a tisztikart. Új társelnökké Demján Elek evangélikus püspököt és Zsindely Ferenc kultusz­államtitkárt választották meg. A közgyűlést emlékvacsora követte a Gellért­szálló Duna-termében. A vacsorán többek közt megjelentek: Radvánszky Albert evangélikus egyetemes felügyelő, Ravasz László, Raffay Sán­dor, Kovács Sándor é­s Józan Miklós püspökök, báró Vay László református főgondnok és Hohen­lohe Károly Egon herceg. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem érdemeit az idei vacsorán Sztranyavszky Sándor, a képviselő­ház elnöke méltatta. Megállapította, hogy Bethlen géniusza egyike volt a legmagyarabbaknak és a magyarok közül a legmagasabban szárnyalóknak. Beszéde további során párhuzamot vont a nagy fejedelem kora és a mai idők között. — Akkor is széttagolt, szertehullott volt az ország, — mondotta többek között. — Nyugat felől nem kapta meg a magyar azt a megértést, amelyre vágyott, sem azt a segítő kezet, amelyre szüksége lett volna, hogy erőit kifejleszthesse Kelet kapu­jában. B­obert a nehéz helyzetben indította meg hatalmas küzdelmét Bethlen azért, hogy nemzetét eggyékovácsolja. Sokan nem értették meg sem odakint, sem idebent! A magyarság ellenségei féltékenyek voltak reá, féltek nagyságától és fokozódó erejétől, a magyarság akkori vezetői pedig nem ismerték fel egyéniségének értékét és diplomáciai művészetét.­­ Nemzetének végzetes helyzetében kétségbe­esett erőfeszítéseket tett hazája megmentésére. Vasmarkában alig pihent a kard, de ugyanakkor fáradhatatlan volt diplomáciai ténykedéseiben. Elsőként törekedett arra, hogy előmozdítsa a gondjára bízott országrész gazdasági és pénzügyi érdekeit. Ezzel kapcsolatban olyan gazdasági koncercióról tett bizonyságot, amely a mai időkre is intő például szolgálhat. A magyar fajta is ki tud termelni olyan egyedeket, akik a kereskede­lem mesterségéhez és ügyes viteléhez értenek. Beszéde további során Sztranyavszky arról beszélt, hogy Bethlen Gábor szelleme jóval ma­gasabbra szárnyalhatott volna, ha az akkori idők magyarjai megértik egymást és bíznak egymás­ban. Szelleme azonban érezhető ma i­s nagy életé­nek tanulságaival együtt. — István király halála óta folyik a nagy per arról. — mondotta a szónok a hallgatóság feszült figyelme közben, — hogy a magyarság sorsa össze lettyen-e kötve a felette fekvő hatalmas germán törzs sorsával és jövőjével? A keresztyén magyar nemzet öntudatától és tisztánlátásától, a velünk sorsközösségben élő, nálunk sokk­al erősebb nép önmérsékletétől és józanságától tollog a közös sors további útja. A magyar nem cselédi sorsra terem­­tődött, de arra sem, hogy felparcellázott portájá­nak megmaradt részében is csek látszat szerint le­gyen úr. Ezért kereste egy évezreden át és ezért kell, hogy most is keresse az övénél erősebb kart, s"amely nem felmarkolni akarja, hanem, erőtöbble­tet talál benne. Sztranyavszky, Sándor a következő­­ szavakkal PESTI NAPLÓ 1938 március 5 te csinceaa fejezte be beszédét: — Bethlen Gábor tanított minket arra, hogy a magyar mire képes széttördelt, szertehúzó erők dacára. Áldott legyen az ő emléke és a Bethlen életének példaadásából vonja le a ma élő magyar nemzedék a mai, időkre alkalmas tanulságot. Vet­kőzze le gyarlóságait és fokozza fel szunnyadó erőit, hogy ismét övé legyen a régi porta és ő le­gyen úr a saját hazájában. D'Annunzio temetése Róma, március 4. Mint Gardoneból jelentik, ma délelőtt helyez­ték el D'Annunzio koporsóját ideiglenes nyugvó­helyén. A fiuméi legionáriusok vitték vállukon a koporsót a Puglia-hajóról a legionáriusok közel­ben lévő szentélyébe. Miközben a családtagok jelenlétében a menet a szentély felé halad­t, állan­dóan dörgött a Puglia-hajó ágyúja és repülő­gépekről virágokat szórtak a koporsóra. A szen­tély bejárata felett a carnarói kormányzóság zászlaját helyezték el és ez alatt vonult be D'Annunzio koporsója a szentélybe. A szentély bejáratát hatalmas márványlappal fedték be s miközben a zenekar a piavei indulót játszotta, DAnnunzio megtért fiuméi bajtársaihoz. Csődöt kértek a miskolci Böczögő ellen A Korona-szálló kenyér nélkül maradt alkalmazottai felvonulnak a főispán és a polgármester elé Miskolc, március 4. A Korona-szálló ügy© tovább bonyolódik. Róth Mik­lós borkereskedő körülbelül 300 pengő követelése fejé­ben cédnyitási kérelmet nyújtott be a törvényszékhez Böczögő József ellen. A kérelem ügyében csütörtökön megkezd­ték a tárgyalást, amelyen Böczögő ügyvédje a csődnyitási kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy Böczögőnek szabad vagyona nincs, mert köztartozás fejében és a város javára bértartozás címén részben elárverezték, részben most van folyamatban az árverés. Böczögő teljesen vagyontalan, vagyona a szállodai be­rendezésekből állott. Böczögő hajlandó a vagyontalan­sági esküt is letenni. Elmondotta még, hogy a szállodai berendezést 1932-ben 60.000 pengő bértartozás fejében a város lefoglalta, majd ezt követően 70.000 pengős köztartozás fejében a kincstár is lefoglalta és a köztartozások címén 1938 feb­ruár 21-től lefoglalt áruk a csütörtöki árverésen kerül­tek becsértéken alul eladásra. Miskolc mellett van ugyan Böczögőnek egy tanyaháza és egy pince­ingat­lana az Avastetőn, de ezek értékükön felül vannak dlrág­terhelve. Ennek igazolására becsatolta a telekkönyvi kivonatokat. Ezzel szemben a hitelező ügyvédje azt adta elő, hogy a múlt év decemberében folyt Böczögő és a város között egy per a miskolci járásbíróságon s ennek során Böczögő azt vitatta, hogy nem tartozik a város­nak. Ennek igazolására az ügyvéd kérte a tárgyalási jegyzőkönyv becsatolását, majd kijelentette: tudomása van arról, hogy Böczögőnek bankban 30.000 pengős be­tétje van. Böczögő ügyvédje kijelentette, hogy a bankban a város részéről kirendelt zárgondnok által elhelyezett zárlati jövedelem van, Böczögőnek semmiféle betétje nincs. A tárgyalást ezután március 10-ére halasztották. A Korona-ügyben egyébként ezenkívül is újabb fej­lemények vannak. Ismeretes, hogy Böczögő hetven alkalmazottja kenyér nélkül maradt. Ezek az alkalma­zottak családtagjaikkal együtt több mint 100 lelket szám­lálnak, felmondás nélkül kerültek az utcára a szálló üzemeinek elárverezése és bezárása folytán. Közülük tizenhatan a Korona-szálló épületének pincéjében he­lyezkedtek el. A Korona-szálló személyzete most szer­vezkedik, mert nem tud hozzájutni a Böczilgővel szem­ben fennálló­ bérköveteléshez. Bár a város polgármes­tere intézkedett, hogy a Korona-szálló valamennyi ke­nyér nélkül maradt alkalmazottja elhelyezkedést talál­jon mint ínaégm mun­kás, ezt a megoldást a személyzet nem fogadta el. A pénzügyigazgatóság megígérte, hogy szombaton folyósítja pénzük egy részét, azonban erre nem kerülhet sor formai akadályok miatt. A személyzet elhatározta, hogy hétfő délelőtt felvonul a városházára Lukács Béla főispán és Fekete Bertalan polgármes­ter elé. Részletre is emérte most meg­jelent árnee­yzékünket ! Üzleteink: Podtuaniczky ucca 27. Váci ucca 2. József körút 44. Vámház körút 11. Erzsébet körút 15. Margit körút SO. METEOR CSILLÁRGYÁRBAN vásároljon I 3 1 t-láng A ebédlő csillár p 18.— Éjjeliszekrény lámpa P 5.20 Villanyvasal« P 6.SO Elárusítóhelyek vidéken: Péc, Miskolc Eger Debrecen Sk­ozd Győr Darányi miniszterelnök a kormányzónál (Saját tudósítónktól.) Darányi Kálmán minisz­terelnök pénteken este fogadta Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert, megbeszélést folytatott vele. Darányi hét órakor átment a királyi palotába, ki­hallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormány­zónál. Mi van a Madách-szobor pályázat körül? A most zajló Madách-szobor pályázat körül különös jelenségek mutatkoznak. A beküldött pályaművek még »eldöntetlenül« álldogálnak az Iparművészeti Múzeum lezárt termében, békén várva sorsukat , bár a zsűri még egyáltalán nem hozott érdemleges határozatot: máris »félhivatalos« jellegű, beavatott« helyről szár­mazó, »jólértesült« híradások jelennek meg — a döntés várható »eredményéről«. Nem­ tudjuk, mennyiben hite­lesek ezek a jóslásszerű információk. Annyi azonban tény, hogy szinte úgy festenek, mintha eleve hangula­tot akarnának kelteni bizonyos ,kiválasztotta művészek és művek érdekében. Ami annál különösebb, mert a pályaműveket eddig a zsűritagokon kívül senki sem látta. Sőt, közben a zsűriben is olyan személyi válto­zások történtek, amelyek méltán nyugtalanságot kelte­nek , mindenesetre alapot adnak a legkülönleö­zőbb­ mértlle­mondára. A zsűriből ugyanis pár nap előtt váratlanul és végérvényesen kilépett egy kiváló szobrászművész, Vastaght György, anélkül, hogy lemondásának okát nyilvánosságra kívánná hozni. Szóval, döntés ugyan még egyáltalán nincs, viszont bonyodalom már van a leendő Madách-szobor körül. S úgy látszik, a bo­nyodalomnak további bonyodalmas folytatása is lesz. Mert — amint művészkörökben beszélik — a zsűri egyik nagytekintélyű tagjának javaslatára,, a kilé­pett tag helyére a bírálóbizottságba két egészen fiatal szobrászt akarnak behívni, aki nemrégiben még az úgynevezett­­római iskolás ösztöndíjasa volt. Ez a két, harmincon alul lévő, különben igen tehetséges, de ilyen fontos bíráló feladathoz vajmi kevés tapasztalat­tal rendelkező művész fogja pótolni — állítólag — Vas­tagh Györgyöt a zsűriben. Mindehhez járul az a szokatlan körülmény, hogy — jóllehet a pályaműveket még nem mutatták be a sajtós­nak — egyes »madártávlatból« megtekintett szemelvé­nyek után ítélve, a pályázatra beküldött anyagnak máris általános és egyetemes rosszhírét költötték a »ki-Szivárgott« hírek. A közvéleményt sikerült »látatlan­­ban« máris befolyásolni olyan irányban, hogy a pá­lyázat nem sikerült, a maga egészében kudarcot val­lott, nagyszámú, vegyes anyagában nincs egyetlen, Ma­dách emlékéhez méltó terv sem. Hangsúlyozzuk, hogy mindez a zsűri, döntése előtt és kiegészítése közben tör­ténik,­­ ami semmiesetre sem helyeselhető. Amint például az sincs rendjén, hogy egyes pályázók, a szo­kásos gipszmodell helyett, nemes anyagban kivitelezve küldték be munkájukat a pályázatra, túltéve magu­kat az előírt feltételek egyenlőségi elvén. Mindenesetre kívánatos lenne, ha a kulisszák mö­gött és a művészek körében hullámzó nyugtalanság mielőbb elü­lne s az eddigi bonyodalmak közmegelége­dést keltve simulnának el. Elvégre a Madách-szobor ügye igazán fontos­­közügy. Személyi és pártvillongáso­kon túl tehát itt csak egyetlen szempont lehet a fontos: a tiszta művészi szempont. Győzzön a jobb, sőt a leg­jobb, s van már Budapesten elég sok gyenge »protek­ciós« szobor.

Next