Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-01-05 / 1. szám
tározó erővel bírni, mégis ezen röpirat indítványait felette veszélyeseknek kell nyilatkoztatnunk. „A párisi börze azonnal érezni kezdé a fölmerült veszély súlyát. A 3 százalékot kamatozó franczia államkötelezvények 72-ről 68-ra estek. A veszély abban áll, hogy a röpirat tartalma által ismét egy eddig sérthetlen politikai elv lett kérdésbe hozva. Tudniillik, hogy az államok függetlensége újabb sérelmeknek létetik ki. Eddig a független államok, akár kicsinyek akár nagyok voltak, biztosan számíthatának a hatalmak kölcsönös védelmére , az államok fensőségi joga mindeddig szentségnek ismertetvén el. Az államok függetlenségén ugyan, az erőszak hozzájárultával, eddig is esett néha csorba, hanem még egy uralkodót sem állítottak a többi hatalmak ítélőszéke elé. „Most azonban némelyek, Parisban egy új s legfensőbb törvényszéket akarnak felállítani, mely a független államok sorsa felett ítélhet. A kongreszszust az összes államok parlamentjének akarják átalakítani, melynek hatalma lenne aztán a megidézett államot megfenyíteni, újraformálni, megnagyobbítani, vagy megkisebbíteni. S a szenvedő államnak, az összes szavazók ellenében engedni kell, vagy magát fegyverrel védeni. „A röpirat mondja : „Az egyik kongresszus a pápát egy tartománynyal ajándékozd meg, a másik tehát az adott tartományt, visszaveheti, sőt még attól többet is elszakíthat.“ Azonban a röpirat szerzője megemlékezhetett volna, hogy itt nem adásról vagy elvevésről lehet szó, hanem legfőlebb csak a pápa s a hatalmak között létrejövendő, és szabad akaratból folyó szerződésről lehet beszélnünk. „A kongresszus nincs jogosítva a romagnai tartományokat, erőszakkal, a pápának adni, hát még elvenni? „Ily elvek mellett, legközelebb ugyan e kongresszus Angliától Máltát, Helgolandot, vagy a ronnai szigetek feletti protektorátust is elvehetné, mert hiszen az ide vonatkozó jogokat egykor szintén a kongresszus adá a brit birodalomnak. Ily elvek mellett, holnap egy más kongresszus Németországtól a Rajnai tartományokat, Oroszországtól Lengyelországot, Poroszországtól Pocent, és másoktól más tartományokat vehetne el, mert a birtok jelen felosztását is szintén egy kongresszus határozta meg. ..1856-ban a párisi kongresszus a fényes kapu integritását, és függetlenségét szentesítés: történhetik-e hogy a következő kongresszus Törökország felosztását határozza el? Ily helyzetben az államok nem tudnák, melyik pillanatban lennének kénytelenek megszűnni, hacsak folyvást tetőtől talpig nincsenek fegyverben. Ily elvek mellett, az uralkodóknak, bármily kormányformát hoztak be államaikba, szüntelen aggálmuk kellene, hogy az európai törvényszék elé kell adniok, hogy ott mint bűnösök elítéltessenek. Ez esetben a kormányok jobban függnének a kongresszustól, mint például a német fejedelmek a szövetségi gyűléstől. Tehát egy európai szövetségi gyűlést akarnak behozni, ami a politikai világban valóban csodaszülött volna ?! „E tekintetnél fógva, a „Pápa és a kongresszus“ czimű röpirat irányát minden államnak félre kellene vetni. Ha Európa államai az ott fejtegetett elveket elfogadnák, megszűnnének függetlenek lenni, alávetvén magukat a kongresszusnak, mely az idők változása szerint, majd egyik, majd másik állam irányában tanúsíthat ellenséges szándékot.“ — így az „Oest. Ztg.“ III. Az augsburgi „Allgemeine Ztg.“ s utána bécsi lapok nagy része, az itt következő czikket, illetőleg az ausztriai klérushoz intézett felszólítást hozta. Közöljük mi is a czikket, anélkül, hogy ezáltal azt akarnék olvasóinkkal sejtetni, mintha az abban foglalt kivonatot az ausztrál kormány pártolni akarná : „Nem lehet tagadni, hogy a német császárság leginkább az olasz klérus érdekeinek védelme következtében szenvedte azon rendkívüli veszteségeket, mikbe ez utolsó háború került. A fő dolog mindenekelőtt, hogy e veszteségek a mennyire lehetséges, kiegyenlíttessenek. Midőn a küzdelem Olaszországban megkezdődött, figyelmeztettük az ausztriai katholikus klérust, hogy ránézve most a legnagyobb bölcseség a legnagyobb áldozatkészségben áll, és erre bizonyára kész is volt, de német lassúsággal mindaddig habozott, míg késővé vált; az események gyorsabban haladtak. A történet nem várakozott, amint ma sem várakozik. A villafrankai béke óta megint drága nagy idő folyt le majdnem hasztalanul, s az események azóta óriás lépésekkel előre haladtak. Az ausztriai klérusnak az akkor elmulasztott áldozatot most kell utólagosan meghozni, még pedig nagyobb mérvben. Ausztriának a kongreszszuson szabad kézzel kell megjelenni. Az ausztriai klérus holt kincsekben rendkívüli vagyonnal bir , áldozza azt a haza oltárára. Az egyház, valódi vallás és vallásosság mit sem fog azáltal szenvedni, ha a szertartás hiú világi fénye a közérdeknek áldozatul hozatik. Ha az ausztriai klérus erre magát elhatározza, ha — és pedig képes lenne pár száz milliót tenni a kormány lábaihoz — Ausztriát áldozatkészsége által pénzügyi zavarából, s ezáltal az ausztriai erőket kötelékeiből kiszabadítja, ha ezáltal Ausztriának az elvesztett szabad mozgás képességét visszaadja . Ausztria, az egyedüli valóságos katholikus nagyhatalom, mely a kongresszuson megjelenik, akkor, de csak is akkor lenne képes a klérus jogos érdekei mellett föllépni, mely föllépést maguk a többi egyházak is ujongva üdvözölnék. ,,Az egyházi állam sorsa, sőt az egész katholikus klérus helyzete most az ausztriai clérus kezében van, mert azt nem szabad a klérusnak elfelejteni, hogy a világ most rá néz, és vizsgálódva szemléli őt. Váljon mit fog tenni? Miként fogja hitbeli bátorságát tanusítni és áldozatkészségét bebizonyítni? Feliratok kevesethasználhatnak a szentatyának. IX.Pius oly magasan áll a világ tiszteletében, mint valaha uralkodó és Szent Péter helytartója állott. A klérusnak mindenekelőtt mindenütt, hol ingadozik, meg kell szilárdítani magát a közvéleményben; ott hol elveszette, meg kell azt ismét szereznie; ez az, mire szüksége van. Azt hiszszük, hogy erre az egyetlen út mód az, melyet kijelöltünk. Feliratok csak oly országokból járhatnak haszonnal, hol,, mint a tisztán német államokban és Poroszországban, a tan és vallási szabadság tökéletes, hol a katholikus klérus a más felekezetnek és más gondolkozásnak bizalma és elismerése felől bizonyos, csak ott bírnak az ily feliratok erkölcsi sulylyal. A Francziaországban, Ausztriában és Olaszországban kelt feliratok csak rész fegyverek azon csapás kikerülésére, mely a klérust Európa legnagyobb, tisztán katholikus nagyhatalma részéről fenyegeti.“ (E czikk már modorában sem szerencsés : ki hallott ilyet egy politikus szájából, hogy Ausztria akkor,de csak is akkor lenne képes a klérus jogos érdekei mellett fellépni, ha ezek összes vagyonukat feláldozzák! Még távol sem állnak ily roszul az ügyek, hogy Orges úr, az Allgemeine szerkesztője, félre verje a harangokat.) IV. (Egy külföldi utazó Erdélyben.) Egy külföldi (heidelbergi) tudós német utazó a bécsi lapok tározójában le szokta írni kalandjainak s tapasztalatainak eredményét. Az érdemes utazó nem vesződik azzal, hogy Afrika belsejét kutassa, vagy a Jegestenger csudáit tanulmányozza, hanem megy odáig, ameddig a vasutak tartanak, s hol sörre és vendéglőkre találhat. Ezúttal azonban kivétel történt vele. Rászánta fejét, hogy Temesvárott a vasutat elhagyva, gyorskocsin még Erdélybe is bemerészkedjék! Úti vázlatában bölcsen tartózkodik megjegyezéseket tenni a vidék szépségeire, vagy a látott s tapasztalt szép dolgokra, hanem csak folyvást utitársai felett elménczkedik. Annál többet látszik tartani saját becses személyéről, mert a többi közt írja : „a kocsi megindul; az utazók szivarra gyújtanak; az útszélről egy pár juhászbundába öltözött oláh bámul a kocsira, melyben azok a nyugati czivilizációnak egyik érdemes képviselőjét vélik bennrejteni.“ A tudós utazó még nem ismeri a mi román atyánkfiainak eszejárását. Inkább hihető, azt gondolhatta magában azon egy párjuhászbundás ember : „Itt van már megint egy, aki nem tud megélni a maga országában.“o a H E T I KRÓNIKA. Ausztria. — O cs. k. Apostoli Felsége f. évi dec. 9-től kelt legfelsőbb határozatával Dienes István megyei- s egyszersmind úrbéri törvényszéki elnököt Magyarországban, az eperjesi első folyamodásu úrbéri törvényszéknél elnökké kinevezni, s legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy neki, az ungvári megyei, s úrbéri törvényszék eddigi vezetésétőli felmentetése alkalmával, ezen két elnökség hű vitelével a legmagasb megelégedés tudtára adassék. — O cs. k. Apostoli Felsége f. évi dec. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Czikann Mór pénzügyi tanácsost s pénzügykerületi igazgatót Pozsonban főpénzügy tanácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi dec. 19-től kelt legfelsőbb határozatával, Hajdú Lajos államügyészt a nagyváradi országos törvényszéknél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi dec. 18-tól kelt legfelsőbb határozatával Győry József pátyi helvét hitv. evangélikus lelkészt Pest-Pilis megyében érdemteljes lelkészi működésének elismeréséül koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. — A cs. k. magyarországi Főkormány a Rimaszombatban megürült megyei orvosi állomásra Nagy Gusztáv orvos- s sebésztudort, jelenleg ghrálthi ideiglenes járási orvost nevezte ki. — A cs. k. magyarországi Főkormány Kneisel Ágoston napdijnokot másodosztályú ideiglenes helytartósági járulnokká nevezte ki. — A cs. k. magyarországi Főkormány Abel Károly végzett technikust Magyarországban az építészeti hatóságok épitészeti növendékévé kinevezte. — A cs. k. Apostoli Felsége a belügyminiszterhez következő sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátani : Kedves gr. Goluchowskyi Népeim hazafiassága a legújabb háborús események alatt, midőn ezer meg ezer önkénytesek léptek zászlóim alá, valamint újólag a béke megkötése után is folyván a szolgálatban állók nagy száma által fényesen bebizonyult