Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-30 / 26. szám
26. szám. 1880. xxVi évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, ügyetlenség, és megérhetjük, hogy Gladstone lebukik és helyét oly államférfi foglalja el, kinek keleti politikája úgy Anglia, mint a mi monarkhiánk érdekeivel egyezőbb, a világbékére kedvezőbb lehet. A berlini konferenczia. A konferenczia június 26 án tartotta utolsó tárgyaló ülését, s aztán apróbb részletek végett tartott még ülést, s tartani fog még (vagy már meg is tartotta) egy berekesztő ülést, a jegyzőkönyvek aláírása végett. Az ülésekről nem sok részlet jutott nyilvánosságra, de a történtek főbbje ismeretes. Francziaország képviselője, Saint - Vallier megtette az indítványt a Görögországnak adandó új határokra nézve (melyek jóval nagyobbak a kongresszuson kijelöltnél), ez indítvány a műszaki bizottságnak adatott ki, s annak jelentése alapján a konferenczia megszavazta, nem minden vita nélkül. Az orosz követ hajlandó volt még nagyobb területet is odaadni Görögországnak, remélve, hogy a megállapodások így nem egyhangúlag hozatnak, de később az orosz követ is hozzácsatlakozott a többséghez. Tehát a berlini konferenczia a görög határszabályozáson kivül nem foglalkozott egyébbel. Görögország iránt nagy rokonszenv nyilvánult s a görögök meg lehetnek elégedve. Artát, Janinát, Yolót és több jelentékeny pontot neki ítéltek, s Görögország területben, kikötőben jelentékenyen gyarapodott. Kérdés azonban, hogy valóban megkapja e, vagy hogy nem fegyverrel kell-e viaskodnia az új területért. A porta visszautasítására el lehet készülni. Az új határ Konstantinápolyban nagy ingerültséget okozott. Sadullah bej, a berlini török nagykövet, előlegesen értesítette a konferenczia elnökét, Hohenlohe herczeget, hogyha a hatalmak anyagi segélyt is adnának Görögországnak a porta vonakodásának megtörésére, attól a pillanattól kezdve, mikor Görögország a zendülést török területre viszi át, Törökország védeni fogja alattvalóit idegen invázió ellen. Hohenlohe herczeg bölcs mérsékletet tanácsolt; kijelentette, hogy franczia vagy olasz csapatok nem fognak ugyan török területen partra szállani, de a nyugati hatalmak a komoly presszió egy újabb kísérletéről sem fognak lemondani. Erre Sadullah azt felelte, hogy más hatalmak majd lényegesen korlátolni fogják a nyugati hatalmak pressziójának körét. Ez világos utalás arra, hogy a porta a berlini határozatok ellen Oroszország karjaiban fog menekülést keresni. Igaza volt Hohenlohe herczegnek, ki erre megjegyezte, hogy ezzel az egész keleti kérdés újra lángba borulhat, de ezért bizonyára nem a porta, hanem a hatalmak a felelősek, melyek az ügyet az erőszak útjaira terelték. A konferencziáról írják Berlinből jún. 26-káról: A porta az utolsó pillanatban még azt hitte, hogy az ő javaslatai az értekezlet által komoly megfontolás tárgyává fognak téteni. Minthogy azonban a porta azon nyilatkozatot tette, hogy Prevesát, Janinát, Mezoffot és Larissát hadi és gazdasági szempontokból át nem engedheti, a konferenczia a porta által előterjesztett javaslatokat nem vehette figyelembe. Görögország az átveendő terület népességének arányához (450,000 lakos) képest vállal egy részt a török államadósságból. Az egyházi alapítványok kérdése nem fog nagy bajjal járni, minthogy ily birtokok nem igen vannak azon terüleken, s mindössze Larissában és Janinában igényelnek rendezést. Szó van róla, hogy a lelkiismereti szabadságot is megállapíják, mi Görögország és a porta között külön tanácskozások tárgyát képezi. A konferenczia amaz átalános elveket állapítja meg, melyeket a két állam közti viszonyokban követendőknek tart s azokat tanácsként közli az érdekelt két hatalommal ; ugyanily alakban közöltetik velük a határvonal iránti megállapodás is. E közlés súlya abban fekszik, hogy a közlött megállapodásokat Európa egyhangúlag hozta, s a diplomácziai körökben azt hiszik, hogy ez nagy pressziót fog gyakorolni a portára, mert, amint látszik, egyelőre szó sincs arról, hogy bármiféle kényszerítő eszközöket vegyenek alkalmazásba. Görögország nem is akar erőszakkal hatni a portára, hanem inkább arra számít, hogy Anglia és Francziaország, mely hatalmak Törökország pénzügyeit tartják kezükben, képesek lesznek a kellő pressziót gyakorolni a portára Oroszország az utóbbi időben nagyon kedvező állást foglalt el Görögország irányában, mit Olga görög királyné befolyásának tulajdonítanak, ki tudvalevőleg Konstantin orosz nagyherczeg leánya s jelenleg hazájában tartózkodik. Ha Törökország nem lesz hajlandó alávetni magát a konferenczia határozatainak, akkor a hatalmak egymás között fogják megállapítani az ezzel szemben követendő eljárási módot. Berlini diplomácziai körökben azt beszélik, hogy a hatalmak teljesen átengedik a kezdeményezést Angliának és Francziaországnak. Freydinet franczia miniszterelnök már nagyon kényelmetlenül kezdi érezni magát azon figyelem és előzékenység miatt, melylyel Európa Francziaország iránt viseltetik. Innen magyarázható, hogy a «Temps» egyszerre szükségesnek tartá kijelenteni, hogy Francziaország nem vállalkozik a konferenczia határozatának végrehajtására. Szó van egyébiránt bizonyos kedvezményekről is, melyek Törökországnak azon esetre adatnának, ha elfogadja a konferenczia tanácsait. Ez főleg azon könnyítésekben állana, melyeket a hatalmak Törökországnak pénzügyi tekintetben adnának. Annyi azonban kétségtelen, hogy a porta ha végre enged is, ezt nem fogja azonnal tenni. Erre mutatnak az albánok tiltakozásai, melyek, amint föltehető, a porta közbelépése folytán keletkeztek. A konferenczia határozatainak végrehajtása iránt átalános az aggodalom. Kételkednek, hogy a porta meghajlik-e a konferenczia ítélete előtt. Anglia nem táplál semmi vágyat, — írja egy előkelő angol lap, — hogy György király országa határának kiterjesztéséért, vagy bármely azzal összefüggő kérdésért küzdjön. Bismarck herczegről is állítják, hogy oda nyilatkozott, hogy a görög kérdésnek ép oly kevéssé fogja, mint a bolgárnak csak egy pommeraniai csontjait is áldozatul hozni. Ausztriának elég dolga van Boszniában és Herczegovinában anélkül is, hogy meszszebbre előre nyomuljon, s csapatainak megjelenése messzebb délen fölkelthetné Oroszország féltékenységét. Vagy tán Oroszország vigye keresztül a konferenczia határozatait? Oroszország a szlávok barátja, nem a görögöké. Maradna Anglia, Francziaország és Olaszország. Angol csapatok bizony nem nagy lelkesedéssel mennének Görögországba. Nagyon nehéz lesz a konferenczia határozatait végrehajtani. Az albánok és a konferenczia. Mind a janinai albánok, mind a liga tiltakozást intéztek a konferenczia tagjaihoz. A janinai albánok tiltakozása így szól: «Az összes albánok a humanitás nevében újólag hivatkoznak a nagyhatalmak igazságérzetére, kérvén őket, hogy vegyék figyelembe a veszélyt, melylyel őket hazájuk legcsekélyebb részének is idegen országhoz való csatolása fenyegeti, s oltalmazzák meg nemzetiségüket és hazájok épségét; ellenkező esetben kénytelenek lesznek inkább mindnyájan fegyverrel közökben halni meg természetes és szent jogaik védelmében, semhogy magokat az idegenek kényére bíznák.» A liga távirata pedig következő : «Az albánok országuk feldarabolásába, vagy olyan területi cserébe soha sem fognak beleegyezni, mely őket idegen uralomnak veti alá; megújítják tehát a meghatalmazottakhoz intézett kérésüket, hogy vegyék tekintetbe ősi jogaik megőrzése iránti óhajukat, s hálaköszönetüket fejezik ki, ha a hazal keleti ügyek. A bonyodalmak növekednek keleten. A görög határkérdés erőszakos előtérbe vonása a konferenczián, nem maradhatott hatás nélkül más egyéb kérdésekre sem. Az új angol kormány föllépése, Göschen küldetése, az európai hatalmak diplomácziai jegyzékei , eléggé tudtul adhatták a porta ellenségeinek, hogy most megint jó idő van zűrzavarokra. Valószínűnek látszik, hogy a konferenczia határozatai nem egykönnyen teljesülnek, az sem lehetetlen, hogy a porta fegyveresen is hajlandó ellenszegülni. Görögország, melynek fejedelme épen most korteskedő utat tesz és Londonban igen barátságos fogadtatás közt időz, s szervezi is hadseregét, meg igyekszik nyugtalanságokat támasztani ama terület görög lakosai közt, melyekre rávetette szemét. Ha ezek aztán fölzendülnek, lesz ok átnyomulni a határon, rendet csinálni s megszállni a konferenczia által oda ítélt területet. A görög-török határon tehát nagyon könnyen kitörhet a viszály, sőt — mint a bolgár események sejtetik — ilyesmire el is lehetünk készülve. Bolgárországban jól tudják,hogy a porta a görög határ felé küldi csapatjait, hogy— daczára a berlini szerződésnek — Kelet-Ruméliában nincsenek török csapatok, mert azokat lealkudta a diplomáczia. A bolgárok tehát eljöttnek és nagyon alkalmasnak találják az időt, hogy a san stefanói nagy Bolgárországot proklamálják s kimondják az egyesülést Kelet-Ruméliával. Ezért a bolgár csapatok régen emlegetett összpontosítása Sumlában. A bolgár skupstina már pénzt is szavazott meg a ruméliai testvéreknek. A mozgalom oly mérveket öltött, hogy Rumélia kormányzója, Aleko pasa (aki bizony egy pillanatig sem volt erélyes sáfárja a szultánnak) lemond állásáról s ott hagyja Filippopolt. Sándor bolgár fejedelem épen a napokban mondta, hogy «vagy Aleko pasa jön Szófiába, vagy én megyek Filippopolba». Aleko pasa azonban Konstantinápolyba megy. Az albánok is vérszemet kaptak. A liga ismét résen van, s a mozgalom most már nemcsak Montenegro, hanem Görögország ellen is irányul. Kívánatosnak mutatkozik, hogy valahogyan lecsillapítsák őket, nehogy nagy réseket üssenek a berlini szerződésen, meg az új konferenczia határozatain. Mint hallatszik, külügyminiszterünk lépéseket is tett már, s a portának felajánlotta szolgálatait az albán kérdés megoldására, javasolva az önkormányzati intézmények megadását abban a reményben, hogy e harczias nép az engedmények által békés úton fogja magát a kongresszus és konferenczia határozatainak alávetni. A nagyhatalmak többsége pártolja Ausztria-Magyarország indítványát s * 307 mnak ezáltal meg fogják akadályozhatni a vérontást és elő fogják mozdíthatni a polgárosodás fejlődését!» Az újabb hírek június 28-ikáról a következőket jelentik: A konferenczia ma a Görögország által elvállalandó adóssági részletre vonatkozó kérdés, továbbá a Korfu szigete és a kontinens közötti hajózási forgalom szabályozása és a görög állami kötelékbe átmenő mohamedánok és egyéb vallásfelekezetek szabad vallásgyakorlatának kezessége fölött tanácskozott. A hatalmak a konferenczia eddigi folyásával meg vannak elégedve és reményt táplálnak, hogy Törökország rábírható a határozatokban való megnyugvásra. Oroszország, mely Görögország meleg pártolásával a görögök követeléseit akarta fokozni, s ezzel a konferenczia működését megnehezíteni, szintén megnyugodott a határozatokban. Oroszországnak saját érdekében áll, legalább most, minden bonyodalmat a külpolitikában kerülni, s ezért pártol Oroszország minden oly politikát, mely az európai béke fentartására irányul.