Protestáns Szemle, 1937
Tanulmányok és cikkek - Gulyás Pál: Egy százhúsz éves „dilettáns" irodalmi tanulmány (Domby Márton Csokonai-életrajza)
Hát mit observált az Úr? mert ő olyanokat jegyzett, amit ezredik se látott, vagy ha meg látott is, nem tartotta figyelmetességre méltónak..." (27, 28.). Itt mintha Goethéről olvasnánk, aki a kis részletekben úgy meglátta a nagyot. De lehet-e Csokonait Goethe mellett emlegetni?! Nem vakmerőség-e az ilyesmi, valódi napraforgós „finitizmus" alföldi képzelgése? XIII. A tehetség statikai vagy kinetikai tény? Ugorjuk hát keresztül Domby következő oldalait, hogy szembenézhessünk a vakmerőség vádjával. E folyóirat lapjain, 1933. elején, Arany János körül Németh Lászlóval vitázva és az ő technikus terminusát megragadva ezt írtam Csokonairól: „A tehetség kétségkívül nem mozdulatlan, statikai tény, hanem fejlődések és gátlások mozgáslehetősége. Csakhogy nem minden művész bírja ki egyaránt a ráépített kinetikát. Például Csokonai V. Mihály esetében szívesebben látnám a kinetikai föltevéseket: teremtő fantáziája eredetibben villan és világtávlata van, műveinek irányvonala a tényleges eredménynél jóval többet ígér." Domby művében azóta meglepődve bukkantam rá az óhajtott „kinetikai" föltevésekre (igaz, hogy folytatólag az Árpádeposzra vonatkoztatva, ami azonban az elven mit sem változtat): „De nem annyira az, a mit Csokonay írt, mint az a mit nem írt, de írni akart, és ahogy írni akart: ez az, a mi őtet a Vásári Poétáknak sergétől megkülönböztette, s neki tiszteletet szerzett volna..." (53. old.) Igenis, Csokonaiban kezdődött (természetesen lényeges egyéni különbségek fenntartásával) egy Goethéhez méltó világtávlat, olyan kozmopolitizmus, mely ugyanakkor csupa botanikus hajladozás, csupa mély vidék, csupa intim otthon volt. Csakhogy Domby nem mondta ki a végső szót, ítéletének záradékát, amelyet kimondtak majd a XX. században, egy más költőre vonatkoztatva. Csokonai mégis kinetikai tény maradt, befejezetlen világ és felemásság, amit „talán nem is ő maga, hanem kicsiny hazája mért a nagy géniuszra, büntetésül, hogy nagynak született" (Németh László: Arany János. Prot. Szemle, 1932. nov.) XIV. „Battériás villám". Az érzékenység Talentománál legtovább időzik Domby (28— 45. old.) Igaza van. Ez a költőnek legvalóságosabb, „legfűszerszámosabb", mégis legkevésbbé bizonyítható, legmegfoghatatlanabb tulajdona. E nélkül a Poéta puszta „machina és pengő érez". (28.) Csokonai „sovány, gyenge delicat, fain szálacskájú, s csak nem