Református Szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-6. szám)

1981 / 1. szám

A ROMÁN FEJEDELEMSÉGEK EGYESÜLÉSE 1859. január 24 Az 1848-as forradalom elfojtása nagy próbát jelentett, de nem aka­dályozhatta meg az egyesülés eszméjének fokozatosan erősödő meggyö­­keresedését a románok által lakott őrületek millióiban. A forradalom vezéregyéniségei mind belföldön, mind külföldön szünet nélküli küzdel­met folytattak a nemzeti eszmék gyakorlatba ültetéséért. A történelem menetét nem lehetett feltartóztatni. A krími háború a Párizsi Békekongresszussal fejeződött be 1856-ban. A kongresszus alkalmával Franciaország külügyminisztere javasolta a fe­jedelemségek egyesítését, de Ausztria és a porta nyakas ellenállása foly­tán a kongresszus mindössze azt határozta el, hogy előzetesen konzul­tálni kell a két érdekelt fejedelemség lakosságát. Lehetségessé vált az egyesült fejedelemségek gondolata, de csak két fővárossal, két kormány­nyal, két hadsereggel, két adminisztrációval és a közös törvények kidol­gozásán fáradozó közös bizottsággal.. Ez volt az a világpolitikai helyzet, amellyel párhuzamosan folytatódott nemcsak a külföldi patrióták küzdel­me, hanem a belföldieké is. 1856-ban megalakult Iaşi központtal az egyesülési bizottság. 1857 márciusában pedig Bukarestben jött létre az egyesülés központi bizottsága. Ezekben a fővárosi centrumokban folyt az irányítás, de ugyanakkor a megyei székhelyeken hasonlóképp munkába állottak a vidéki unionista bizottságok. Az előrehaladással párhuzamosan nyilvánvalóvá lett a teljes értékű unió fő nehézsége is, mégpedig épp a „Párizsi Konvenció“ tiszteletben tartása síkján. Ugyanis a konvenció ér­telmében külön-külön uralkodóval kellett rendelkeznie mind Munténiá­­nak, mind Moldovának, s még­hozzá munténiai, illetve moldvai szülők­től származottan. A kibontakozás kötöttsége tehát szembeszökő valóság (Magazin Istoric, 1976. 7.). Ilyen nehéz történelmi adottságok között következett el 1859. január 5-e, amikor sorra került Iaşi-ban, a fővárosban a fejedelemválasztás a moldvai országrész számára. Ez alkalommal hangzottak el Sofronie Mic­­lescu mitropolita nagyjelentőségű szavai: „Ez a mai gyűlés — mondot­ta — ... egyedül azért jött egybe, hogy megválassza az ország uralkodó­ját. Nem kétségeskedem, szeretett honfitársaim, hogy önök közül min­denki tudatában van a cselekedetek fontosságának, valamint annak, hogy az ország jövője miképpen függ a választás eredményétől... Kérem a kegyelmes Istent, hogy világosítson meg minket, és tanácsoljon bölcses­ségével, hadd találjuk meg szavazatainkkal a jelöltek közül azt, aki leg­inkább megérdemli a közbizalmat.“ (Magazin Istoric 1976/9. old.). Ezt követően a mitropolita „felolvassa fennhangon az eskü szövegét, az aláb­biak szerint: Megesküsztök, hogy adandó szavazatotokban nem engedi­tek befolyásoltatni magatokat semmiféle személyi érdektől, sem semmi­féle idegen ráhatástól vagy befolyástól, sem bármely részrehajlástól, s szeméitek előtt nem tartotok egyebet, mint az Egyesült Fejedelemségek ja­vát és a román nemzet jövőjét“. A felhívás elhangzása után „mindenik képviselő ... megcsókolta az evangéliumot és a szent keresztet, s mindenkinek a füle hallatára mon­dotta: Esküszöm és Isten legyen segítségemre“ (uo.).

Next