Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11. szám
Utoljára A GLOBÁLIS ZENEI GONDOLKODÁST HIRDETŐ, GILES PETERSON ÁLTAL ALAPÍTOTT TALKIN’ LOUD KIADÓ ZÁSZLÓVIVŐJE, A GALLIAI NYOLC ÉVES KÉSÉSSEL HOZZÁNK IS ELHOZTA FANTASZTIKUS DZSESSZUGGESZTÍV ZENÉJÉT, AMELLYEL A SZIGET LELASSULT LAKÓIT SIKERÜLT ALAPOSAN FELPÖRGETNIE. Pedig utoljára lépett nagyobb közönség elé a zenekar. A FELOSZLÁSRÓL SZÓLÓ HÍREKET A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN ERŐSÍTETTE MEG ROB GALLAGHER, A CSAPAT ALAPÍTÓJA. MIVEL MINDEN KOLLÉGA ŐT AKARTA, ÚGY DÖNTÖTTEM, A Galliano „másik felét", a csinos Valerie Etienne-t kérem FEL AZ ELSŐ ÉS EGYBEN UTOLSÓ WINTED-INTERJÚRA. nősebben nem érintettek meg bennünket, mert előítéleteink voltak ezzel a fajta zenével szemben. Aztán meghallottuk a Long Time Gone-t, és rögtön elhatároztuk, hogy feldolgozzuk. Csakhogy ehhez a szerző, David Crosby engedélye kellett, aki Los Angelesben betegeskedett. Átrepültünk Amerikába, és nagy nehezen sikerült kinyomozni, hol lakik. Odamentünk, de csak a kertészével sikerült beszélni, és mivel még aznap vissza kellett utaznunk, odaadtunk neki egy Galliano-kazettát, hogy juttassa el Crosbyhoz. Néhány nap múlva Crosby felhívott bennünket, mondta, hogy nagyon tetszik neki a zenénk, és mehet a dolog. Az IGAZI ÁTTÖRÉST HOZÓ THE PLOT THICKENS ALBUMOTOKON EGÉSZ SOR TÁRSADALMI PROBLÉMÁT ÉRINTETTETEK, MINT PÉLDÁUL AZ AUTÓPÁLYAÉPÍTÉSEK ELLENI TILTAKOZÓ MOZGALMAK. MEGVAN MÉG EZ A POLITIKUS ÉLE a Gallianónak? - Igen, csak már nem annyira evidens, mint korábban, nem nagyon írunk politikus dalszövegeket. Ettől függetlenül a jelen problémái ugyanúgy foglalkoztatnak bennünket. Például az útépítéseket ellenzőkkel tartjuk a kapcsolatot, azóta is, hogy a róluk szóló számunk klipjét az egyik tüntetésükön forgattuk, egyfolytában küldik a szórólapjaikat. Szóval az érdeklődésünket nem vesztettük el, de már nem hangoztatjuk a nézeteinket a zenénkben. Mindenki elképedve hallotta Robtól, hogy a Galliano feloszlik. Van ennek valami komoly oka? - Ez számunkra természetes döntés volt, és azt hiszem, hogy jókor hagyjuk abba, az utolsó lemezünk baromi jól sikerült. Mindannyiunknak megvannak a saját elképzelései, én most írtam egy szerződést a szólólemezem elkészítésére, Rob most éppen egy barátja filmjéhez ír zenét, miközben szervezi az új zenekarát és egy Rizzo nevű lány karrierjét egyengeti, de az ütősünk Spry is külön utakon jár. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy Rob bandájában, a Headstrongban újra együtt játszunk, és tervezünk egy különleges előadást, amiben a klasszikus kabaré elemeit ötvözzük a modern technológiával, a dzsesszel, és a tánczenével. Ebből is láthatod, hogy még mindig együtt vagyunk, csak nem Galliano név alatt. Azt a zenekart ma láthatod utoljára. 4 RAY - Hogyan kerültél a zenekarba? - Engem Steve White, Paul Weller mostani dobosa ajánlott be Robnál, mert korábban már dolgoztunk együtt. Még a pontos dátumra is emlékszem: 1991. február 26-án csatlakoztam a Gallianóhoz, és aznap este föl is léptem velük. - A Galliano előtt mivel FOGLALKOZTÁL? - Háttérénekesnőként dolgoztam. Néhányszor turnéztam az Animal Nightlife funkzenekarral, aztán 1984 körül szólószerződést kötöttem a Jive Recordsszal; két zenész haverommal közösen csináltunk egy Shalamar-szerű funky-diszkós albumot. Ezenkívül csak vokáloztam. - A TE VERZIÓD SZERINT HOGY FEJLŐDÖTT KI AZ ACID JAZZ? - Az acid jazz nagyjábólegészéből Rob agyából pattant ki. A kifejezést Rob és Giles viccnek szánták, az akkor berobbanó acid zenéknek mutattak fityiszt vele. Az igazi acid jazz színtér egy évig volt életképes Londonban, gyorsan kifulladt, mint a többi divat. Ezután az acid jazz fogalom olyan zenekarokat vett egy kalap alá, mint a Young Disciples, a Jamiroquai, az Incognito, vagy a Brand New Heavies, és az emberek azt gondolták, hogy ez az igazi acid jazz, pedig az eredetileg inkább kis klubok zenéje volt. - Szereted az acid jazzt? -- Hogy szeretem-e? Számomra ez a stílus nem létezik többé, de a Jamiroquai és a Brand New Heavies néhány dala tetszik. Az, amit most acid jazznek neveznek, a 70-es évek soulos beütésű diszkózenéjének kliséin alapszik. A mi koncepciónk szerint az acid jazz a dzsessz és a breakbeat keverékét jelentette, stílusok fúzióját. A mai acid jazz tömegcikk. - Beszélj egy kicsit Giles Petersonról! Jó főnök? - Ó, Giles egy igazi ász! Irtó rendes fickó, roppant alapos és egyszerűen mindent tud a zenéről. A dzsessz a nagy szerelme, de más stílusokban ugyanúgy otthon van. Jó neki dolgozni, mert egyből vevő az új ötletekre, mindig lelkes és bennünket is képes mindig felspannolni. - Befolyásolta ő akármilyen módon a Galliano zenéjét? - Bizonyos fokig, hiszen az elején sokszor kértük ki a véleményét, de akkor is mindig számíthattunk a tanácsaira, amikor már tudtuk, milyen irányba akarunk menni. Amúgy is sokat vagyunk együtt, mert ő Rob legjobb barátja. Az első albumotokon sok ETNOMOTÍVUMOT HASZNÁLTATOK, MÍG A LEGUTÓBBI, 4-ES SZÁMMAL ELLÁTOTT LEMEZEN A TECHNOTÓL A drum'n'bassig EGÉSZ SOR ÚJ HANGZÁST ALKALMAZTATOK. Ez SZÁNDÉKOS ELMOZDULÁS VAGY TERMÉSZETES FEJLŐDÉS EREDMÉNYE? - Az utóbbi. Az első lemezen teljesen más gárda játszott, még én sem voltam tagja a Gallianónak, bár a lemez turnéján már én énekeltem. Akkoriban nagyon kevés pénzt, de annál több ötletet feccöltek bele a lemezfelvételbe. Az az album olyan, mintha megzenésített verseket hallgatnál. A világzenei motívumok a különféle ütőshangszereknek köszönhetően kerültek bele a számokba. Aztán a következő években egyre inkább belemélyedtünk a techno zenékbe, ami nyilvánvalóan kihallatszott a lemezeinkből. AZ ELSŐ SLÁGERETEK A LONG Time Gone volt, egy Crosby, Stills, Nash & Young feldolgozás. Azt hallottam, hogy ennek története van. - Négy-öt évvel ezelőtt felfedeztük magunknak Joni Mitchellt, a Crosby, Stills, Nash 81 Youngot és a hozzájuk hasonló zenéket, de külö ember