Romániai Magyar Szó, 1951. április (5. évfolyam, 1085-1109. szám)
1951-04-01 / 1085. szám
1951. április 1., vasárnap Nagy Jóska esztergapadja körül hárman is álltak. Már messziről lehetett látni, hogy valami baj történt. Sűrű füstcsóva kanyargott az esztergapad baloldalából a mennyezet felé. A villanymotor füstölt, mely életet ad a gépnek s mozgásba hozza azt, mintha a dobogó szive lenne. Szállt belőle a füst s minél följebb emelkedett, annál jobban szétbomlott. — Mi történt? — kérdezte a mindenhol jelenlévő üzemvezető. Most is úgy pottyant ide valahonnan, hogy senki sem vette észre. Csak itt van, mintha érezné, hol van rá szükség. — Kiégett a motor — válaszolt valaki, a nem mindennapi eseményhez illő elfogadott hangon. Tulajdonképpen Nagy Jóska kellett volna válaszoljon, de ő nem szólt semmit. Magán érezte az üzemvezető szúrós tekintetét s nem mert a szemébe nézni. — Hogy égett ki? Miért égett ki? — faggatta tovább a körtállókat az üzemvezető. — Azért, mert régi volt — felelte meggyőződés nélkül Nagy Jóska. Maga sem hitte, amit mondott. Lelkiismeretfurdalást érzett. Már régen észrevette, hogy néhanéha egy kicsit melegedett, vagy rendellenesen zúgott, de ő mindig sietett. Nem ért rá megnézni, hogy milyen a zsír a golyóscsapágyban, vagy hogy nincs-e valami más hiba. A villanyszerelőknek sem szólt, mert gondolta,hogyha kibontják az esetleges apró hibákat kijavítani, akkor egy váltásban nem tud dolgozni. Ez pedig azt jelenti, hogy a grafikonján a vonal a norma alá esik. Ezt pedig nem szerette volna, így hát elhanyagolta a gépgondozást. Munka közben a villanyszerelő megpróbálta leszerelni a malőrt, de az olyan forró volt, hogy nem lehetett hozzányúlni, így csak a külső vasburkolat hőmérsékletéről igyekezett megállapítani, hogy az összes tekercsei leégtek-e, vagy csak egy fázis. — Megette a fene — mondta végül — nem tudom lesz-e elég drótunk, hogy újratekercseljük. — Mikor lesz kész? — kérdezte türelmetlenül az esztergályos. — Örvendj, ha egy hét múlva dolgozhatsz vele — volt rá a barátságtalan válasz. — De addig én mit csinálok? Mi lesz a tervvel? Lemaradok. Szereljetek fel egy másik motort. Legalább ideiglenesen — könyörgött Nagy Jóska kétségbeesetten. — Sajnos nincs ilyen méretű tartalék motorunk. Van egy nyolc lóerős, melynek az alapzata találna ide, de az gyenge ehhez az esztergapadhoz. Az ajtó szélesre nyílt, de nem azért, mintha valami kövér ember készülne bejönni, hanem azért, mert a szakszervezeti titkár székekkel a kezében igyekezett beférni. Többen álltak. A heti termelési értekezletre zsúfolásig megtett a kis gyűlésterem. Az igazgató megnyitotta az értekezletet. Utána Kővári elvtársé volt a szó. Az öntöde a héten 102,4 százalékra teljesítette a tervét. A kovácsló osztály 103 százalékra, az esztergaműhely 85 százalékra .. . Eddig a megszokott hangon olvasta az adatokat a jegyzeteiből, de a 85 százaléknál felemelte a hangját, mintha nehéz lenne ezt a számot kimondani. Mindenki Nagy Jóskára nézett. Ő azonban a semmibe bámuló tekintettel nézett előre. Szeme előtt összezsugorodtak az alakok. Füléből visszaverődtek a hangok. Nem jutottak el az agyáig. Ott most sokkal súlyosabb gondolatok kergették egymást. A szovjetemberek jutottak eszébe, akiknek a legjelentéktelenebbnek látszó apróságokra is kiterjed a figyelmük. Nina Nazarovával és követőivel biztosan nem történik meg, hogy hanyagságból kiégjen egy motor. Olvasta az újságban, hogy a szovjetemberek példája nyomán, országunkban is sokan szocialista gondozásba vették gépeiket. Lelekiismeretes gondozással megelőzik a rongálódásokat. Ha mégis előfordul valami kis hiba, azonnal kijavítják. Ezt kellett volna tegye ő is. Tudta, hogy igazuk van a jelenlévő mestereknek és technikusoknak, amikor őt hibáztatják. Éppen ez bántotta. Azon gondolkozott, hogy mit mondjon? Megmondja, amit az elmúlt álmatlan éjtszakán százszor is elhatározott: szocialista gondozásba akarja venni a gépét, mint a szovjetemberek. Még a portól is óvni fogja. Meg fogja mondani, hogy úgy fáj neki a villanymotor kiégése, mintha a saját kezét égette volna el. De miért mondaná ezeket? Hiszen ezt úgy sem hihetik el. Mert ha szeretné a gépét, jobban vigyázott volna rá. Pedig ő szereti. Csak most érzi, mennyire szereti. S mégsem viselte gondját... Mindezt végig gondolta, de elmondani nem tudta volna. Merengéséből az igazgató elvtárs hangja zavarta fel, aki a villanyszerelő mester felé fordulva kérdezte: — Mi a véleményed, miért égett ki a motor? — .A válasz egyszerű. Túlterheléstől. — Azonban mégsem látszott olyan egyszerűnek a kérdés még a villanyszerelő előtt sem, mert vontatottan tovább folytatta, mintha az előbbi kijelentése kiegé- szítést kívánna. — Megállapítottuk, hogy a biztosíték nem volt megfelelő. Valaki — nem szakértő — az eredeti biztosíték-drótszálat vastagabbal cserélte ki, mely túlterhelésnél nem olvadt el s igy a motor ment tönkre. Jelentéktelen apróságnak látszik, egy drótszállal több ,vagy kevesebb, de nagy bajokat okozhat. Ettől is függ a motor élettartama. Én Nagy Jóskát tartom hibásnak, — fejezte be mondanivalóját a villanyszerelő mester. — Na mit szól ehhez Nagy elvtárs? Ha a villanyszerelő felszólalása előtt kérdezik meg tőle ezt, habozás nélkül rávágta volna, hogy ,,én vagyok a hibás", de most bosszantotta valami. Érezte, tudta, hogy a villanyszerelők is éppen úgy elhanyagolták a motor gondozását, mint ő. Pedig nekik feladatuk karbantartani az üzem összes motorjait. Aki a motorral dolgozik, annak viszont kötelessége figyelmeztetni őket az előforduló hibák kijavítására. Éppen ezért hibásnak érezte magát, tudta, hogy mások sem fordítottak sokkal nagyobb gondot gépeik kezelésére mint ő. — Mit mondjak? — szálait meg végre. — A villanyszerelők már nagyon rég nem zsírozták meg a csapágyait. Ez az ő kötelességük lett volna. Én nem tudom, mi lehetett a hibája. — Nem volt semmi hibája a motornak — szólalt meg a párttitkár, aki szintén villanyszerelő volt. — Bennünk van a hiba valamennyiünkben. A villanymotor még tíz év múlva is éppen úgy hajtaná az esztergapadot, mint eddig hajtotta, ha a villanyszerelők gondosan ellenőrizték volna a biztosító-berendezést, valamint a csapágyak zsírozását és ha Nagy Jóska figyelemmel kiséri gépének minden porcikáját s a legkisebb rendellenességet azonnal orvosolja. Egyszóval, ha lelkiismeretesen gondozza. De ez nem igy történt s ez a baj. Sem a villanyszerelők, sem az esztergályosok nem érezték személyesen felelősnek magukat a motorért. Nem helyes ez igy. Tanuljunk a szovjet emberektől, az olyanoktól, mint Nina Nazarova, aki megtanít minket is arra, hogy tőlünk függ a gépeink élete. Ha szeretettel gondozzuk, sokáig tart. Sokszorosan visszaszolgálja szeretetünket. Ha pedig elhanyagoljuk, állandóan romlik, míg végül hasznavehetetlenné válik. Nagy Jóska már kint bandukolt az utcán. A tavaszi szellő lágyan simogatta haját. — A párttitkár is Nina Nazarova módszeréről beszélt — emlékezett vissza. — Jóska! — gyere gyorsabban Téged várunk. Jóska felfigyelt a hangra. A többiek egy csoportban jöttek el a gyűlésről és élénken beszélgettek valamiről. Az üzem kapuja előtt megvárták, amíg ő is odaér. — Megyünk a vörös sarokba valamit megbeszélni — szólalt meg ismét a villanyszerelő. — Jössz velünk? A gépek szocialista gondozásának kérdését akarjuk megtárgyalni. A Párt 30. évfordulójának tiszteletére meg kellene kössük a szerződéseket. Jóska nem hitt a fülének. Egyszerre megelevenedett. Úgy érezte, mintha sötét pincéből került volna a napfényre barátai közé, örömében szinte dadogott. — Csakugyan? Én is mehetek veletek? A kör közepén állott. Sorba mindenkinek a szemébe nézett. Azok egyetértő mosollyal válaszoltak. — Te a saját bőrödön tapasztaltad — mondotta az üzemvezető. — Mennyire igaza van Nina Nazarovának. — Holnap készen tesz a motorod — biztatta a villanyszerelő. — Csak egyik tekercse égett el s ahelyett már másikat tettünk. — Meglátjátok! úgy fog menni a gépem, mint az óra! — Kiáltotta el magát Nagy Jóska. Szavait gyors kézmozdulatokkal kísérte, mintha alá akarná húzni azt, amit mondott. TÖRÖK LÁSZLÓ : ÚGY FOG MENNI A GÉPEM, MINT AZ ÓRA 47.153 lejt takarítottak meg a káláni Victoria ézem szerelőmunkásai A kaláni Victoria gyár szerelő munkásai és tecnikusai szocialista munkaversenyt szerveztek, amelyből egyetlen elvtárs sem maradt ki A verseny segítette őket mindenekelőtt ahhoz, hogy a holtidőt teljesen kiküszöbölték, a mennyiségi munkát növelték, úgy, hogy az összes szektorokban elért eredményeket összevetve, a műhely 11 százalékkal termelt többet az előirányzottnál. A termelés emelésével párhuzamosan takarékosságra is törekedtek s így az elmúlt hónapban 5 kiló kenőolajat, 1555 kiló fűtőolajat, 740 kiló fekete lemezt takarítottak meg, összesen 47.153 lej értékben. A lemezből, az üzem részére nélkülözhetetlen hegesztő készüléket állítottak elő. Az öntudatos munkások ezenkívül egy menetvágót is készítettek, amellyel megjavították azt a 32.000 darab hibásan gyártott tömítószerepet, amelyek még az államosítás előtti időből hevertek használatlanul. MASZKA JÓZSEF, levelező. . Romániai Magyar Szd Teljesítik vállalásaikat a fővárosi Vörös Grivica munkásai Ilyenkor, délelőtt nem igen járkálnak a Grivica mozdonygyár udvarán. Csak egy-egy alkatrészekkel teli villamos szállító kocsi szalad végig a fenyőfákkal szegélyezett sétányszerű utasáon. Az épületek előtt, mindenütt huzalokra kifeszített jelszavakat lenget a szél. Az irodával szemben, Vasile Roaita emlékműve alatt faliújság hirdeti az üzem harci győzelmeit. Öntudattal és odaadással harcolnak ma állami tervünk túlszárnyalásáért a mozdonygyár munkásai ott, ahol 1933-ban szabadságért, több kenyérért tüntettek. Bent a pártirodában Stanciu Gheorghe elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára összesíti a napi eredményeket. A csendet a beszülődő egyenletes gépzúgás töri meg. A gyár csarnokaiban a Párt tiszteletére folyik a verseny. Grafikonokkal és jelszavakkal "diszitva a falak. A brigádok munkahelyén tisztelettábla, az aznap kitűnt élő munkások nevével. Március 21. óta sokezer munkás igyekszik egyre jobb munkaeredményeket elérni, azokat a kötelességeket teljesíteni, amelyeket a Párt Központi Vezetősége és Gh Gheorghiu-Dej elvtárs előtt vállalt az üzem dolgozó tömege. .JK mozdonyok és személyvagonok javításának 1951 évi tervét I1 hónap alatt teljesítjük." Terven felül vállalták a mozdony és vonatalkatrészek, csapágygolyók, dugattyúk, zsirozódobozok, tengelyvillák gyártását is összesen 47.654.000 lej értékben. Kommunisták az éten A termelési harc élén a kommunisták haladnak. A versenyben lévő dolgozók közül 2417 párttag. Ők azok, akik úgy a munkában, mint a szervezeti életben példát mutatnak. Az osztályokon ugyancsak az ő neveik tűnnek fel többször a tisztelettáblán. Az 5. számú hegesztőműhely tisztelettábláján Francu Vasile neve látható. Éppen egy mozdony kazánházát hegeszti. Ügyes és gyors mozdulatokkal dolgozik. Eddig is túlszárnyalta a normáját, de a felhívás óta állandóan 200 százalékon felül termel. Barbu Dumitru az osztály vezető mestere, njításán dolgozik.1. Olyan készüléket készít, amellyel sokkal rövidebb idő alatt forraszthatja majd a tengelyeket. A versenyről magabiztosan beszél. Bízik osztálya sikerében s büszke is eredményeire. Nemcsak hogy nem akarunk lemaradni — mondja —, de elsüllydenénk szégyenünkben, ha nem mi lennének az elsők. A vállalások óta az üzem minden osztályán föllendült a munka. A forgácsoló osztályt már úgy ismerik, mint amelyik állandóan selejt nélkül dolgozik. Ezen az osztályon vezetik a legpontosabbban, naponta a grafikonokat, a minőségi és takarékossági nyilvántartásokat. Majdnem az egész műhely májusra dolgozik, 16 gépen alkalmazzák a gyorsfémvágás szovjet módszerét Abramovics Avram ifjúmunkás esztergályos még a cigaretta szüneteket is elhagyta a felhívás óta. Azóta gyorsvágással álandóan 160 százalékkal teljesíti túl normáját. A fékosztályon dolgozó Nicule Ana munkásnő csak a mait hónap-ban végezte el a szakmai iskolát de a Párt 30. évfordulója tiszteletére ő is két gépen kezdett dolgozni. Azóta már 80 százalékkal teljesíti túl a normát. Ciufuliga Vasile IMSZ-tag a felhívás napja óta 100 helyett 500-as percenkénti fordulatszámot ad esztergapadjának. Most kezdte el a szovjet módszerű gyorsfénvágást. Munka után Grigore Iancuval, az üzem legjobb gyorsfémvágójával szokott elbeszélgetni, aki már 1500 fordulatszámmal dolgozik. Tőle tanulja ■ tovább a mesterséget. A Párt ifjú tartaléka A munkások mind nagyobb lendülettel és igyekezettel teljesítik vállalásaikat. Az élenjáró kommunistákat elsősorban az Ifjúmunkás Szövetség tagjai követik. Alig hangzott el a felhívás, az IMSZ brigádok ünnepi műszakot rendeztek. A műszakon Branisteanu Péter kazánkovács IMSZ brigádja, amely eddig is 50—75 százalékos túlteljesítéssel dolgozott ,most 185 százalékkal teljesítette túl normáját. Pártunk 30. évfordulója tiszteletére megindult a harc a „legjobb IMSZ brigád" feliratú zászlóért. A fenntartó osztályokon Ticu Gheorghe IMSZ takarékossági brigádja is feldolgozta a Pártnak tett kötelességvállalást, amely május 8-ig 12.600.000 lej megtakarítást ír elő az üzemnek. Ticu brigádja már régóta gondosan felhasználja a hulladékot és így március 1—22 között 16.000 lejt taka iított meg. A szerelőműhely sem akar takarékosság szempontjából elmaradni. A felhívás után az 527.072 sz. mozdonykazánt, a hónap folyamán megtakarított anyagból készítették el. Bucsár József brigádja a felhívás után munkaértekezletet tartott s elhatározta, hogy május 8-ig öt kazánt gyártanak terven felül. Március 23-án már a harmadikat adták ki készen az osztályról. Ilyen lelkes munka folyik az üzem minden osztályán. Az élmunkások tovább fokozzák teljesitményeiket s példáik nyomán a néhai kullogok is élmunkásokká válnak. A kommunisták és ifjú követőik, az élmunkások, sokezer dolgozó ragadtak maguk után arra a hatalmas termelési harcra, amely szeretett Pártunk köszöntésére in dult NIKITA ILONA ! Szakképzett kádereket nevelnek a marosvásárhelyi cukorgyárban A marosvásárhelyi Bernáth Andor cukorgyárban a Párt és a szakszervezet hathatós felvilágosító munkát végzett a szakmai kiképzés szükségességéről. Az alapos felvilágosítás a dolgozók soraiban nem maradt hatástalanul és sokan megértették, hogy a tanulás elsősorban saját hasznukra válik, így az üzemben egy egyéni és egy csoportos szakmai képesítő tanfolyamot szervezetek, amelyeken 20 képesítetlen munkás vesz részt. Az előadók mind az élmunkások, újítók és ésszerűsítők soraiból kerültek ki. Nagy Ágnes is a képesítetlen munkásnők egyike, aki azelőtt a laboratóriumban mint takarítónő dolgozott. Egy előző tanfolyamon megtanulta a cukorfőzés mesterségét, de nem elégedett meg ennyivel, miután ez csak szezonmunka és csak a répafeldolgozás idején lehet dolgozni. Ezért most az esztergályosságot tanulja. Azért tanul, hogy jobban dolgozhasson és leánykájának boldog gyermekkort biztosítson. V. RADU levelező Platz Antal esztergályos átadja szakmai ismereteit Nagy Ágnesnek.