Romániai Magyar Szó, 1951. április (5. évfolyam, 1085-1109. szám)

1951-04-01 / 1085. szám

1951. április 1., vasárnap Nagy Jóska esztergapadja körül hárman is álltak. Már messziről lehetett látni, hogy valami baj történt. Sűrű füstcsóva kanyargott az esztergapad baloldalából a mennyezet felé. A villanymotor füstölt, mely életet ad a gépnek s mozgásba hozza azt, mintha a dobogó szive lenne. Szállt belőle a füst s minél följebb emelkedett, annál jobban szétbomlott. — Mi történt? — kérdezte a mindenhol jelenlévő üzemvezető. Most is úgy pottyant ide vala­­honnan, hogy senki sem vette ész­­re. Csak itt van, mintha érezné, hol van rá szükség. — Kiégett a motor — válaszolt valaki, a nem mindennapi esemény­hez illő elfogadott hangon. Tulajdonképpen Nagy Jóska kel­lett volna válaszoljon, de ő nem szólt semmit. Magán érezte az üzemvezető szúrós tekintetét s nem mert a szemébe nézni. — Hogy égett ki? Miért égett ki? — faggatta tovább a kör­tál­lókat az üzemvezető. — Azért, mert régi volt — fe­lelte meggyőződés nélkül Nagy Jóska. Maga sem hitte, amit mon­dott. Lelkiismeretfurdalást érzett. Már­ régen észrevette, hogy néha­­néha egy kicsit melegedett, vagy rendellenesen zúgott, de ő min­dig sietett. Nem ért rá megnézni, hogy milyen a zsír a golyóscsap­­ágyban, vagy hogy nincs-e vala­mi más hiba. A villanyszerelők­nek sem szólt, mert gondolta,­­hogyha kibontják az esetleges apró hibákat kijavítani, akkor egy vál­tásban nem tud dolgozni. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a grafikon­ján a vonal a norma alá esik. Ezt pedig nem szerette volna, így hát elhanyagolta a gépgondozást. Munka közben a villanyszerelő megpróbálta leszerelni a malőrt, de az olyan forró volt, hogy nem lehetett hozzányúlni, így csak a külső vasburkolat hőmérsékletéről igyekezett megállapítani, hogy az összes tekercsei leégtek-e, vagy csak egy fázis. — Megette a fene — mondta végül — nem tudom lesz-e elég drótunk, hogy újratekercseljük. — Mikor lesz kész? — kérdez­te türelmetlenül az esztergályos. — Örvendj, ha egy hét múlva dolgozhatsz vele — volt rá a ba­rátságtalan válasz. — De addig én mit csinálok? Mi lesz a tervvel? Lemaradok. Sze­reljetek fel egy másik motort. Le­­galább ideiglenesen — könyörgött Nagy Jóska kétségbeesetten. — Sajnos nincs ilyen méretű tartalék motorunk. Van egy nyolc lóerős, melynek az alapzata talál­na ide, de az gyenge ehhez az esztergapadhoz. Az ajtó szélesre nyílt, de nem azért, mintha valami kövér em­ber készülne bejönni, hanem azért, mert a szakszervezeti titkár szé­kekkel a kezében igyekezett befér­ni. Többen álltak. A heti termelé­si értekezletre zsúfolásig megtett a kis gyűlésterem. Az igazgató megnyitotta az ér­tekezletet. Utána Kővári elvtársé volt a szó. Az öntöde a héten 102,4 száza­lékra teljesítette a tervét. A ko­vácsló osztály 103 százalékra, az esztergaműhely 85 százalékra .. . Eddig a megszokott hangon olvas­ta az adatokat a jegyzeteiből, de a 85 százaléknál felemelte a hang­ját, mintha nehéz lenne ezt a számot kimondani. Mindenki Nagy Jóskára nézett. Ő azonban a semmibe bámuló te­kintettel nézett előre. Szeme előtt összezsugorodtak az alakok. Fülé­ből visszaverődtek a hangok. Nem jutottak el az agyáig. Ott most sokkal súlyosabb gondolatok ker­gették egymást. A szovjetemberek jutottak eszébe, akiknek a legjelen­téktelenebbnek látszó apróságokra is kiterjed a figyelmük. Nina Na­zarovával és követőivel biztosan nem történik meg, hogy hanyag­ságból kiégjen egy motor. Olvasta az újságban, hogy a szovjetembe­rek példája nyomán, országunkban is sokan szocialista gondozásba vették gépeiket. Lelekiismeretes gondozással megelőzik a rongáló­dásokat. Ha mégis előfordul va­lami kis hiba, azonnal kijavítják. Ezt kellett volna tegye ő is. Tud­ta, hogy igazuk van a jelenlévő mestereknek és technikusoknak, a­­mikor őt hibáztatják. Éppen ez bántotta. Azon gondolkozott, hogy mit mondjon? Megmondja, amit az elmúlt álmatlan éjtszakán száz­szor is elhatározott: szocialista gondozásba akarja venni a gépét, mint a szovjetemberek. Még a portól is óvni fogja. Meg fogja mondani, hogy úgy fáj neki a vil­lanymotor kiégése, mintha a saját kezét égette volna el. De miért mondaná ezeket? Hi­szen ezt úgy sem hihetik el. Mert ha szeretné a gépét, jobban vi­gyázott volna rá. Pedig ő szereti. Csak most érzi, mennyire szereti. S mégsem viselte gondját... Mindezt végig gondolta, de el­mondani nem tudta volna. Merengéséből az igazgató elv­­társ hangja zavarta fel, aki a villanyszerelő mester felé fordulva kérdezte: — Mi a véleményed, miért égett ki a motor? — .A válasz egyszerű. Túlterhe­léstől. — Azonban mégsem lát­­szott olyan egyszerűnek a kérdés még a villanyszerelő előtt sem, mert vontatottan tovább folytatta, mintha az előbbi kijelentése kiegé-­ szítést kívánna. — Megállapítot­tuk, hogy a biztosíték nem volt megfelelő. Valaki — nem szakértő — az eredeti biztosíték-drótszálat vastagabbal cserélte ki, mely túl­terhelésnél nem olvadt el s igy a motor ment tönkre. Jelentéktelen apróságnak látszik, egy drótszállal több ,vagy kevesebb, de nagy ba­jokat okozhat. Ettől is függ a mo­tor élettartama. Én Nagy Jóskát tartom hibásnak, — fejezte be mondanivalóját a villanyszerelő mester. — Na mit szól ehhez Nagy elv­társ? Ha a villanyszerelő felszólalása előtt kérdezik meg tőle ezt, habo­zás nélkül rávágta volna, hogy ,,én vagyok a hibás", de most bosszantotta valami. Érezte, tudta, hogy a villanyszerelők is éppen úgy elhanyagolták a motor gondo­zását, mint ő. Pedig nekik felada­tuk karbantartani az üzem összes motorjait. Aki a motorral dolgo­zik, annak viszont kötelessége fi­gyelmeztetni őket­ az előforduló hibák kijavítására. Éppen ezért hibásnak érezte magát, tudta, hogy mások sem fordítottak sokkal na­gyobb gondot gépeik kezelésére mint ő. — Mit mondjak? — szálait meg végre. — A villanyszerelők már nagyon rég nem zsírozták meg a csapágyait. Ez az ő kötelessé­gük lett volna. Én nem tudom, mi lehetett a hibája. — Nem volt semmi hibája a motornak — szólalt meg a párt­titkár, aki szintén villanyszerelő volt. — Bennünk van a hiba va­lamennyiünkben. A villanymotor még tíz év múlva is éppen úgy hajtaná az esztergapadot, mint eddig hajtotta, ha a villanyszere­lők gondosan ellenőrizték volna a biztosító-berendezést, valamint a csapágyak zsírozását és ha Nagy Jóska figyelemmel kiséri gépének minden porcikáját s a legkisebb rendellenességet azonnal orvosol­ja. Egyszóval, ha lelkiismeretesen gondozza. De ez nem igy történt s ez a baj. Sem a villanyszerelők, sem az esztergályosok nem érez­ték személyesen felelősnek magu­kat a motorért. Nem helyes ez igy. Tanuljunk a szovjet emberek­től, az olyanoktól, mint Nina Na­zarova, aki megtanít minket is arra, hogy tőlünk függ a gépeink élete. Ha szeretettel gondozzuk, sokáig tart. Sokszorosan vissza­szolgálja szeretetünket. Ha pedig elhanyagoljuk, állandóan romlik, míg végül hasznavehetetlenné vá­lik. Nagy Jóska már kint bandukolt az utcán. A tavaszi szellő lágyan simogatta haját. — A párttitkár is Nina Nazarova módszeréről be­szélt — emlékezett vissza. — Jóska! — gyere gyorsabban Téged várunk. Jóska felfigyelt a hangra. A többiek egy csoportban jöttek el a gyűlésről és élénken beszélget­tek valamiről. Az üzem kapuja előtt megvárták, amíg ő is odaér. — Megyünk a vörös sarokba valamit megbeszélni — szólalt meg ismét a villanyszerelő. — Jössz velünk? A gépek szocialista gondozásának kérdését akarjuk megtárgyalni. A Párt 30. évfor­dulójának tiszteletére meg kellene kössük a szerződéseket. Jóska nem hitt a fülének. Egy­szerre megelevenedett. Úgy érezte, mintha sötét pincéből került volna a napfényre barátai közé, örömé­ben szinte dadogott. — Csa­k­ugyan? Én is mehetek veletek? A kör közepén állott. Sorba min­denkinek a szemébe nézett. Azok egyetértő mosollyal válaszoltak. — Te a saját bőrödön tapasz­taltad — mondotta az üzemvezető. — Mennyire igaza van Nina Na­­zarovának. — Holnap készen tesz a moto­­rod — biztatta a villanyszerelő. — Csak egyik tekercse égett el s ahelyett már másikat tettünk. — Meglátjátok! úgy fog men­ni a gépem, mint az óra! — Ki­áltotta el magát Nagy Jóska. Sza­vait gyors kézmozdulatokkal kísér­te, mintha alá akarná húzni azt, amit mondott. TÖRÖK LÁSZLÓ : ÚGY FOG MENNI A GÉPEM, MINT AZ ÓRA 47.153 lejt takarítottak meg a káláni Victoria ézem szerelőmunkásai A kaláni Victoria gyár szerelő munkásai és tecnikusai szo­cialista munkaversenyt szervez­tek, amelyből egyetlen elvtárs sem maradt ki A verseny segítet­te őket mindenekelőtt ahhoz, hogy a holtidőt teljesen kiküszöbölték, a mennyiségi munkát növelték, úgy, hogy az összes szektorokban elért eredményeket összevetve, a műhely 11 százalékkal termelt többet az előirányzottnál. A termelés emelésével párhuza­mosan takarékosságra is töreked­tek s így az elmúlt hónapban 5 kiló kenőolajat, 1555 kiló fűtőola­jat, 740 kiló fekete lemezt takarí­tottak meg, összesen 47.153 lej értékben. A lemezből, az üzem ré­szére nélkülözhetetlen hegesztő készüléket állítottak elő. Az öntudatos munkások ezen­kívül egy menetvágót is készítet­tek, amellyel megjavították azt a 32.000 darab hibásan gyártott tömít­ószerepet, amelyek még az államosítás előtti időből hevertek használatlanul. MASZKA JÓZSEF, levelező. . Romániai Magyar Szd Teljesítik vállalásaikat a fővárosi Vörös Grivica munkásai Ilyenkor, délelőtt nem igen jár­kálnak a Grivica mozdonygyár ud­varán. Csak egy-egy alkatrészek­kel teli villamos szállító­ kocsi sza­lad végig a fenyőfákkal szegélye­zett sétányszerű utasá­on. Az épüle­tek előtt, mindenütt huzalokra ki­­feszített jelszavakat lenget a szél. Az irodával szemben, Vasile Roaita emlékműve alatt faliújság hirdeti az üzem harci győzelmeit. Öntu­dattal és odaadással harcolnak ma állami tervünk túlszárnyalá­­sáért a mozdonygyár munkásai ott, ahol 1933-ban szabadságért, több kenyérért tüntettek. Bent a pártirodában Stanciu Gheorghe elvtárs, az üzemi párt­­szervezet titkára összesíti a napi eredményeket. A csendet a beszü­­lődő egyenletes gépzúgás töri meg. A gyár csarnokaiban a Párt tiszteletére folyik a verseny. Grafi­konokkal és jelszavakkal "diszitva a falak. A brigádok munkahelyén tisztelettábla, az aznap kitűnt élő­ munkások nevével. Március 21. óta sokezer munkás igyekszik egyre jobb munkaeredményeket el­érni, azokat a kötelességeket tel­jesíteni, amelyeket a Párt Köz­­ponti Vezetősége és Gh Gh­e­­orghiu-Dej elvtárs előtt vállalt az üzem dolgozó tömege. .JK mozdo­nyok és személyvagonok javításá­nak 1951 évi tervét I1 hónap alatt teljesítjük." Terven felül vállalták a moz­­dony és vonatalkatrészek, csap­­ágygolyók, dugattyúk, zsirozódo­­bozok, tengelyvillák gyártását is összesen 47.654.000 lej értékben. Kommunisták az éten A termelési harc élén a kommu­nisták haladnak. A versenyben lévő dolgozók közül 2417 párttag. Ők azok, akik úgy a munkában, mint a szervezeti életben példát mutatnak. Az osztályokon ugyan­csak az ő neveik tűnnek fel több­ször a tisztelettáblán. Az 5. számú hegesztőműhely tisztelettábláján Francu Vasile neve látható. Éppen egy mozdony kazánházát hegeszti. Ügyes és gyors mozdulatokkal dolgozik. Ed­dig is túlszárnyalta a normáját, de a felhívás óta állandóan 200 százalékon felül termel. Barbu Du­­mitru az osztály vezető mestere, njításán dolgozik.1. Olyan készülé­ket készít, amellyel sokkal rövi­­debb idő alatt forraszthatja majd a tengelyeket. A versenyről maga­biztosan beszél. Bízik osztálya si­kerében s büszke is eredményeire. Nemcsak hogy nem akarunk lema­radni — mondja —, de elsüllyde­­nénk szégyenünkben, ha nem mi lennének az elsők. A vállalások óta az üzem min­den osztályán föllendült a munka. A forgácsoló osztályt már úgy ismerik, mint amelyik állandóan selejt nélkül dolgozik. Ezen az osztályon vezetik a legpontosabb­ban, naponta a grafikonokat, a minőségi és takarékossági nyilván­­tartások­at. Majdnem az egész mű­­hely májusra dolgozik, 16 gépen alkalmazzák a gyorsfémvágás szovjet módszerét Abramovics Av­­ram­ ifjúmunkás esztergályos még a cigaretta szüneteket is elhagyta a felhívás óta. Azóta gyorsvágás­sal álandóan 160 százalékkal tel­jesíti túl normáját. A fékosztályon dolgozó Nicule Ana munkásnő csak a mait hónap-­­ban végezte el a szakmai iskolát de a Párt 30. évfordulója tisztele­tére ő is két gépen kezdett dol­gozni. Azóta már 80 százalékkal teljesíti túl a normát. Ciufuliga Vasile IMSZ-tag a felhívás napja óta 100 helyett 500-as percenkénti fordulatszámot ad esztergapadjának. Most kezdte el a szovjet módszerű gyorsfén­­­vágást. Munka után Grigore Ian­­­cuval, az üzem legjobb gyorsfém­­vágójával szokott elbeszélgetni, aki már 1500 fordulatszámmal dolgozik. Tőle tanulja ■ tovább a mesterséget. A Párt ifjú tartaléka A munkások mind nagyobb len­dülettel és igyekezettel teljesítik vállalásaikat. Az élenjáró kommu­nistákat elsősorban az Ifjúmunkás Szövetség tagjai követik. Alig hangzott el a felhívás, az IMSZ brigádok ünnepi műszakot rendez­tek. A műszakon Branisteanu Pé­ter kazánkovács IMSZ brigádja, a­­mely eddig is 50—75 százalékos túlteljesítéssel dolgozott ,most 185 százalékkal teljesítette túl normá­ját. Pártunk 30. évfordulója tisztele­tére megindult a harc a „legjobb IMSZ brigád" feliratú zászlóért. A fenntartó osztályokon Ticu Ghe­orghe IMSZ takarékossági bri­gádja is feldolgozta a Pártnak tett kötelességvállalást, amely má­­jus 8-ig 12.600.000 lej megtakarí­tást ír elő az üzemnek. Ticu bri­gádja már régóta gondosan fel­használja a hulladékot és így már­cius 1—22 között 16.000 lejt taka­ iított meg. A szerelőműhely sem akar taka­rékosság szempontjából elmarad­ni. A felhívás után az 527.072 sz. mozdonykazánt, a hónap folyamán megtakarított anyagból készítették el. Bucsár József brigádja a fel­hívás után munk­aértekezletet tart­­ott s elhatározta, hogy május 8-ig öt kazánt gyártanak terven felül. Március 23-án már a harmadikat adták ki készen az osztályról. Ilyen lelkes munka folyik az üzem minden osztályán. Az élmun­­kások tovább fokozzák teljesitmé­­­nyeiket s példáik nyomán a néhai kullogok is élmunkásokká válnak. A kommunisták és ifjú követőik, az élmun­kások, sokezer dolgozó­ ragadtak­ maguk után arra a hat­­almas termelési harcra, amely szeretett Pártunk köszöntésére in­­ dult NIKITA ILONA ! Szakképzett kádereket nevelnek a marosvásárhelyi cukorgyárban A marosvásárhelyi Bernáth An­dor cukorgyárban a Párt és a szakszervezet hathatós felvilágo­sító munkát végzett a szakmai kiképzés szükségességéről. Az alapos felvilágosítás a dol­gozók soraiban nem maradt ha­tástalanul és sokan megértették, hogy a tanulás elsősorban saját hasznukra válik, így az üzemben egy egyéni és egy csoportos szakmai képesítő tanfolyamot szervezetek, amelyeken 20 képe­sítetlen munkás vesz részt. Az előadók mind az élmunkások, újí­tók és ésszerűsítők soraiból ke­rültek ki. Nagy Ágnes is a képesítetlen munkásnők egyike, aki azelőtt a laboratóriumban mint takarító­nő dolgozott. Egy előző tanfolya­mon megtanulta a cukorfőzés mesterségét, de nem elégedett meg ennyivel, miután ez csak szezonmunka és csak a répafel­­­dolgozás idején lehet dolgozni. Ezért most az esztergályosságot tanulja. Azért tanul, hogy job­ban dolgozhasson és leánykájá­nak boldog gyermekkort biztosít­­son. V. RADU levelező Platz Antal esztergályos átadja szakmai ismereteit Nagy Ágnesnek.

Next