Előre, 1972. december (26. évfolyam, 7797-7823. szám)

1972-12-01 / 7797. szám

ELŐRE 2. oldal M­ŰVELŐDÉS „GAZDÁLKODJUNK JÓL SZELLEMI ÉRTÉKEINKKEL" — Szóban, írásban sokszor be­szélnek a művelődési munka ha­tékonyságáról. Hogyan értelmezi Ön ezt a fogalmat? — A Központi Bizottság múlt év novemberi plenárisának dokumen­tumai világosan meghatározták az egész közművelődési tevékenység célját, feladatát: nevelnünk kell szocialista társadalmunk eszményei­nek szellemében, úgy, hogy ez a munka, az egyén és a közösség gondolkodásmódjában, magatartásá­ban, cselekvésében mutassa meg eredményeit. A munka hatékony­sága — a közművelés vonatkozásá­ban — nyilvánvalóan a tudaton mérhető le; a hatékony közműve­lődési munka a mi értelmezésünk szerint mozgósítja az egyént és a tömegeket szocialista társadalmunk törekvéseinek valóra váltására. S éppen e nemes célkitűzés érdekében a kultúrát terjesztő összes tényezők­nek — legyen az könyvtár, mozi, mű­velődési otthon vagy munkásklub — maximálisan jól kell gazdálkodniuk a rendelkezésre álló összes alapokkal. A gazdaságosság kérdése — azt hi­szem — a közművelődés vonatkozá­sában is nagyon időszerű­ Ugyanis BESZÉLGETÉS IOAN CHIRA elvtárssal, a Bihar megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság elnökével abból a tényből kell kiindulnunk, hogy kulturális-művészeti intézmé­nyeink jelentős anyagi alappal rendelkeznek, s be kell látnunk, hogy ezzel az anyagi alappal nem mindig gazdálkodnak úgy, mint a közösség szellemi értékének forrá­sával. — Kérem, említsen konkrét pél­dát is. A kérésére kérdéssel válaszo­lok. Vajon beszélhetünk-e haté­konyságról és gazdaságosságról pél­dául abban az esetben, amikor dr. Petru Groza városban egy vasárnapi matinén a négyszáz férőhelyes filmszínházban tizenöt embernek vetítenek? Vajon hogyan értékelhe­tő ilyen esetben a propaganda, a szervezés? Vagy egy másik példa. Vajon „gazdaságos“ eljárás-e hogy Vird­orog községben — s egyébként megyénk több más helységében is — az állam pénzén tömegművelődé­si célra vásárolt televíziós készülé­ket a néptanácsi irodában tartják, ahelyett, hogy a nagyközönség számára hozzáférhető helyen, a művelődési otthonban, a klubban helyeznék el? A válasz egyértelmű. S még több példát említhetnék, me­lyek arra figyelmeztetnek: kulturális intézményeinkben, mindenütt jó gazdaként kezeljék a rájuk bízott értékeket. S ugyancsak fölmerül a kérdés: vajon beszélhetünk-e szel­lemi és gazdasági hatékonyságról, ha a megye valamelyik községében csak félig telt házban tartja meg előadását a turnézó színház? S egyáltalán, a gazdaságosságnak va­jon nem az a fokmérője, hogy mű­vészeti intézményeink produkciói minél szélesebb tömegekhez jussa­nak el? A válasz ebben az esetben is ugyancsak egyértelmű- Munkánk akkor hatékony s akkor gazdálko­dunk jól a ránk bízott értékekkel, ha annak hasznát látják a dolgozó emberek, ha a legszélesebb töme­gek részévé válnak ezeknek az ér­tékeknek. — Az elmondottak értelmében — mi a teendő? — A megyei szocialista művelő­dési és nevelési bizottság annak a felelősségének a tudatában, hogy ál­lamunk hatalmas és évről évre mind nagyobb összegeket fordít közművelődési célokra — konkrét intézkedésekkel válaszol a teen­dőkre. Hadd említsem meg például, hogy egy időben divat volt olyan helyi jellegű fesztiválokat rendezni, amelyek sokkal több költséggel jártak mint szellemi haszonnal. Az idei — egyébként hagyományossá vált — Bihari folklórnapokat az előző éveknél alaposabban szervez­zük meg, gondoskodunk arról, hogy a megye minden helységében tar­talmas, nevelő hatású rendezvénye­ket tartsanak, s az egész rendez­vénynek ne az „ünnepi“, hanem tartalmi nevelő jellege domináljon. Egy másik példa. Arról beszéltem, hogy munkánk akkor hatékony és gazdaságos, ha minél szélesebb tö­megek kincsévé válnak művészeti intézményeink rendezvényei. Ebben az évadban hivatásos művészeti intézményeink a megyeközponton kívül hét helységben — művelődési házakban, községi kultúrotthonok­­ban — tartanak fenn állandó mű­vészeti évadot, hogy produkcióik ezáltal a megye szélesebb közönsé­géhez eljussanak. Összegezéskép­pen: tevékenységünk minden terü­letén szigorúan eleget akarunk ten­ni annak a nagyon időszerű feladat­nak, mely így fogalmazható meg: gazdálkodjunk ésszerűen szellemi értékeinkkel! Bölöni Sándor LÁTOGATÓBAN MOLNÁR ZOLTÁNNÁL M­ olnár Zoltán temesvári művész. Nemcsak lak­helyi illetőségét hatá­roztuk meg, bizonyos mértékig tevékenységét, művészi törekvéseit is jellemeztük prózai megállapítá­sunkkal. A hazai képzőművészeti életben a temesváriság egyre in­kább egyet jelent az újra való haj­lammal, a kísérletező kedvvel, a kifejező eszközök korszerűségével, a tematikai és stílusbeli modern­séggel, a felelősséggel vállalt mai­sággal. A Szigma-csoport sikere a két év előtti nürnbergi konstrukti­vista seregszemlén, Victor Gaga és Leon Vreme svájci tárlatai, Vasile Pintea és Ciulac Lidia olaszországi bemutatkozása, Jecza Péter és Fritz Karola wuppertali kiállítása —, hogy csupán csak a legfonto­sabbakat említsük itt — meggyő­zően tanúskodnak a művésztelep fokozódó rangjáról, jelentőségéről. A temesvári művészeket amellett, hogy egy városban laknak s annak ellenére, hogy egymástól nagyon is eltérően szemlélik és láttatják a világot, közeli rokonságban tartja a korszerűség, a maiság következe­tes vállalása. Molnár Zoltán ízig-vérig mai fes­tő, Octavian Pazzal vallja: a mo­dernség annyi, mint tudatosság... Fokozatosan vetkőzte le a főiskolán elsajátított kánonok megkötöttsé­geit, szüntelenül kísérletezve, lé­­pésről-lépésre haladva alakította ki egyéni formanyelvét, sajátos stí­lusát. A hagyományos modorban megfestett tájképektől hosszú út vezet a rozsdamentes acélból és plexiglasból összeszerkesztett ele­mekig. Molnár Zoltán esetében mégsem beszélhetünk pálfordulás­­ról, stílusról stílusra való fejetlen pillangóröpködésről. Akvarellistának indult. Eddigi egyéni tárlatain kizárólag vízfest­ményeket állított ki. Az erdők-me­­zők világát, a virágok, madarak tarkaságát örökítette meg derűsen, élénk színekkel a kezdeti eszten­dőkben, majd felfedezte a barlang­­üregek sejtelmes világát, a ten­gerfenék különös vegetációját, a felzaklatott lelkek vízióit. A tema­tika bővülésével, állandó gazdago­dásával párhuzamosan egyszerűsöd­tek a formák, tompultak, bárso­nyossá lágyultak a színek. Válasz­tékosabbá, szigorúbbá vált a kom­pozíció, amelynek egyik fő kritériu­mává az egyensúly, a belső harmó­nia emelkedett. Újabb akvarelljein a hajlékony, ölelkező alakzatok, az egymásba folyó színek, az árnyalt társítások nemcsak a művész lírai alkatáról, érzékenységéről valla­nak, hanem gondolatai, mondani­valói gazdagságáról is. Olajfestményein is végigkövethe­tő az egyszerűsödésnek, a tisztulás­nak ez a folyamata. A táncoló népi figurák stilizációjától jutott el az örvénylő foltokig, az emberi test belső tájainak felfedezésé­re­ MŰHELY tette el a beszédes jelképekig, az ipari tájak realista megörökítése­kor ejtették varázslatukba a mér­tani formák. Művészetének állan­dó ihlető forrása a zene­ ritmu­sokat, egész szimfóniákat fogalmaz újra a plasztika nyelvén. Nemcsak érzelmek, hangulatok intenzív át­élésére inspirálja a muzsika, de a harmónia, a fennkölt tisztaság igé­nye is ebből a forrásból ered. Volt és van ereje lemondani a bájos díszekről, a külsőséges sallangok­ról, a részletekben való tobzódás­ról, de következetesen ragaszkodik megteremtett jelképeihez, stilizált elemenseihez. Nem divatból, nem öncélúságból vetkőzteti pőrére a világot; a dolgok lényege, belső összefüggése, eredendő tulajdonsá­ga, egymáshoz való viszonyulása izgatja. Mindig a valóságból indul el, s a rajzok, akvarellek, festmé­nyek, monumentális munkák stá­cióit végigjárva érkezik el az át­tételekig, a döbbenetes szimbólu­mokig. A mesék, az álmok sejtel­­mességénél újabban jobban izgat­ják a mindennapi élet szépségei: az ipari formák, az összefutó veze­tékek, a különböző gépek, a házak, a csarnokok alakja. Festményein nem a valóság valamely darabját örökíti meg, hanem az adott da­rabnak valamely kinagyított rész­letét, amely a dolog leglényegét sűríti önmagába. Külön kell szólnunk Molnár Zol­tán színeiről. Derűs megadással si­mulnak ecsetje alá a kékek, a zöl­dek, a szürkék, a pirosak rafinált­nak tartott árnyalatai. Úgy tűnik, mindent tud a színekről, de az al­kimisták megszállottságával állan­dóan tovább kísérletezik újabb kombinációkat, tónusokat keres és talál. Nemcsak az akvarellt kezeli érzékenyen, hanem az olajat és a fémes csillogású lakkot is, s a rozsdamentes acéllemezen is árnyal­tan tudja megsokszorozni a mű­anyaglap égő pirosát. Mindig szép, választékos színeket használ, s ezért munkái a szemnek is igen­igen tetszetősek. Monumentális munkáin és dísz­lettervein is végigkövethetők a fej­lődés szakaszai. Enyhén stilizált arcképek egymás mellé montálásá­­val vezetnek végig a női és férfi hajviselet több évszázados történe­tén a temesvári Republicii sugár­úton megnyílt modern fodrászüz­let előcsarnokát díszítő nagyméretű falfestmények. A herkulesfürdői vasútállomás peronja számára ké­­szült terv Iorgu Iorgovan balladá­jának néhány motívumát dolgozta fel. Az egyik szatmári új keres­kedelmi egységben nemrég felsze­relt mozaikok, a temesvári főtéri virágüzlet belső falára tervezett kompozíció már csak hangulatában, jelzésekben kötődik valamely té­mához, de összhatásukban, belső harmóniájukban, színhatásukban hitelesen meggyőzőek, mozgósítóak. Kellemes látványt nyújtanak. Mol­nár Zoltán eddigi legsikerültebb térplasztikai­­munkája a temesvári új zenei líceum hangversenytermé­nek előcsarnokát díszítő falfest­mény. A kék tónusokban tartott hatalmas kompozíció — a plasztika nyelvén újrafogalmazott, korsze­rűen átélt és értelmezett Bach-mu­­zsika. Megrendítően mély orgona­zene ... Jelenleg a ploietti-i nagy­szálló halljának képzőművészeti kiképzésére kapott megrendelést. Műtermi próbálkozásait viszi to­vább az elkészült tervekben. Dom­borműveket, mozgó, tetszés szerint variálható kinetikus szerkezeteket képez ki fából, fémből és színes plexiglasból. Molnár Zoltán tudatos művész. A modern törekvések sokaságából csak azokkal lépett tartós szövet­ségre, amelyek lírai alkatához, ízlé­séhez, korszerű témáihoz, mély, gondolatisággal telített mondani­valóihoz kínáltak teljesebb kibonta­kozást, jobb megvalósulást. Való­jában a maga útját járja; a saját bőrén tanul, a maga szabta irány­ban és ütemben halad. Molnár Zol­tán tíz esztendeje él Temesváron; ma a művésztelep egyik legrango­sabb tagja. A modernség nála nem póz, nem sután viselt divatos hol­mi, hanem alkatának, mondani­valójának, korszerű világlátásának legtermészetesebb megnyilatkozása. Szekernyés János Molnár Zoltán: Dekorációs­ terv (fém) AZ ESŐ SZÍNEI A szülőföld olykor nemcsak tájai természeti pompájával, hanem az ott használt nyelv szépségekben való gazdagságával is életre szóló élményt jelent. Nem túlzás azt monda­nunk, hogy a Mezőség, ebben a két vonatkozásban egyaránt mostohán „tarisznyába" azokat, akik innen in­dultak az irodalom nagy ország­ába felé. Azok, akik csak átutazók e vidéken, maguk is megállapíthat­ják a tájról, hogy unalmasan nyúj­tóz át kisebb-nagyobb dombok, szi­kes rétek hátán. A nyelv megítélé­sének joga viszont csupán azé, a­­kinek legalább egy életnyi tapasz­talata van róla. Ez a fedezete Sütő András szavainak, amikor lírai visz­­szaemlékezésében így nyilatkozik a falujában hallott „mesélések" nyelvi teljesítményéről: „... a kényszerű sietség a történet csatta­nója felé, csupaszon sántáló mon­datok buktatói között; a helyzetek, a fordulatok, lelkiállapotok szósze­gény elnagyolása; a képzelet mö­gött kullogó kifejezőkészség elesett­­sége; a feltáratlan maradt termé­szet névtelen virágaival és egyet­len esőjével, amely későbbi megfigyeléseim szerint — soha­sem szemerkélt, nem zen­gett, zuhogott, nem dobolt, ítem p a s k o 11, semmilyen más vál­tozatában meg nem jelent, mindig csak esett" (Anyám könnyű álmot ígér. Kiemelés tőlem: J. N. M.) E sorokat nem annak bizonysá­gaként idéztük, hogy Tamásitól el­térően Sütő anyanyelvjárása elle­nére lett író. (Furcsa, de ilyen kép­zetünk is támadhatna.) Sokkal in­kább azt szeretnék érzékeltetni ál­­taluk, hogy ugyanannak a valóság­részletnek a megnevezésére a nyelv szókészlete a rokon értelmű sza­vakkal vagy szinonimákkal való élés gazdag lehetőségeit kínálja fel. Mert a kiemelt szavakat éppen az a lényegi erő rendezteti egy sorba, hogy a tárgyi jelentés, különösen a zengett, zuhogott, dobolt, paskolt szó esetében azonos­ az eső, még­pedig hangjában érzékelve. Ugyanannak a fogalomnak a ki­fejezésében ezt a változatosságot az örökös emberi elégedetlenség hívhatta életre. Lélektanilag leg- NYELV ÉS ÉLET alábbis ez lehetett az oka a szino­nimák keletkezésének, pontosan, árnyaltan visszaadni a valóságból érkező hatásokat. Mivel azonban — bizonyos általános emberi adott­ságok mellett — minden szemnek van egy sajátos optikája is, és minden fülnek más-más a rezgést vevő képessége, természetes, hogy a közlés mindennapi gyakorlatában lassan-lassan bővülni kezdett a­­zoknak a szavaknak a sora, ame­lyek jelentésében rokonvonásokat találunk, csupán árnyalatokban különböznek egymástól. Ezek az el­térések azonban nem minden eset­ben az előbb említett okokra ve­zethetők vissza. Szinte mindenki volt már szorult helyzetben, keres­gélt a szavak között például azért, hogy valamivel kapcsolatban a lé­nyeget tapintatosan, ne durván mondja ki. Egy barátunk szerény ér­telmi képességű gyereke rendsze­rint sohasem buta, hanem butács­ka, butuska. (Lám csak, a kép­zők mennyire a kezünkre játszanak a kifejezés élének a tompításában!) Néha meg amiatt tesszük félre még ezeket a szavakat is, hogy egy-egy jelenséghez való érzelmi viszo­nyunkból megsejthessünk valamit. Nevettetni akarunk, amikor így nyi­latkozunk: Félnótás! Na, ez sem találná fel a pus­kaport! Ilyen és ehhez hasonló szándékok mellett általában az is befolyásolja a nyelvi megnyilatko­zást, hogy milyen célból, kik szá­mára fogalmazunk. Nyilvánvaló, hogy egy szaktudományi dolgozat­hoz már megint más, komoly, érze­lemmentes szót kell találnunk u­­gyanennek a fogalomnak a megne­vezésére. Például a gyenge­­elméjű­­ és idegensége el­lenére is az o r i g o f r é n t. Íme, mennyi ok, szándék játszik közre valamely szinonima-csoport kialakulásában. Amelyikbe éppen most pillantottunk be, az nem ke­vesebb, mint kétszázötven tagot számlál. Persze, nem mindegyik ennyire gazdag. Hiába gondolko­zunk például azon, hogy mit mond­hatnánk még a nevet helyett, alig jut több az eszünkbe, mint: mosolyog, kacag, de­rül, gurgulázik, gurul a kacagástól, somo­lyog, röhög, nyerít, vigyorog és így tovább. De talán a nyelvhasználat gya­korlatában nem is az a fontos, hogy hány egyede van a rokon értelmű szavak egyik másik csoportjának. Az a fontos, hogy egyáltalán van­nak. (Érdekes, hogy a különböző nyelvek szóállománya ilyen szem­pontból nem fedi egymást. A ro­mán nyelv például a nevetés fogal­mát csupán a ride és a zim­­be?te szóval adja vissza. Van úgy viszont, hogy a magyar nyelv­tud csak egyetlen szót felmutatni egy fogalomra. A f a a románban a t e m n mellett még p o m, arbore és copac. (Mind­ez azt is jól bizonyítja, hogy a nyelv és gondolkodás viszonyában az általános emberi jegyeket oly­kor mint színezhetik a népenként eltérő sajátosságok.) A nyelvben a szinonimika nem csupán a szókész­letre jellemző, más szinteken is megvan, de itt él a legváltozato­sabb formában. Ez lehetőség ahhoz, hogy fogalmazáskor válogathassunk a kifejezések között. A nyelv éppen abban különbözik a többi nem nyelvi jelrendszertől, hogy lehetővé teszi ugyanannak a gondolatnak a változatos megfogalmazását. A le­hetőséggel való élés pedig feltéte­le annak, hogy stílusunk ne legyen szürke és unalmas, mint a mezősé­gi eső. Legfőbb ideje, hogy ne tart­sunk mindent súlyosnak (a csomagot, a kérdést, a felelősséget, a csapást, a szót stb.), ne csak a klassz, bomba vagy á­l­­latlan szép (jó) jelölje azt, hogy tetszik a nő, a ruha, a film és ki tudná felsorolni, még mi egyéb. Mert egy-egy szó ilyenszerű eluralkodásával az anyanyelv sze­gényedik, aranyjánosi zúgásából csak a szürke szó­cseppek monoton koppanása marad meg. Aki egy ke­véssé is a féltés izgalmával gondol erre a szépségfosztásra, annak még elmondhatjuk: a rokon értelmű sza­vak használatában némi kötöttsé­gek is vannak: a kenyeret például vágjuk és szeljük is, mert így szoktuk meg, az idézet vi­szont csak odavághat, szelni már nem szelhet oda. Az ö 1 e­b sem lesz ö­­- kutya (mégha mostanában oly nagy divat is az utcán sétáltatni). Ez a nyelvszokás hatalma! J. Nagy Mária 1972. DECEMBER 1, PÉNTEK SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT NASTASE ÉS SMITH AZ ÉLEN A barcelonai Blau Grand sport­­csarnokban kissé megcsappant ér­deklődés mellett folytatódott a Bajnokok tornája teniszverseny. Két forduló után már csak az amerikai Stan Smith és Ilie Nasta­­se veretlen, a többiek már elszen­vedtek egy-egy vereséget. Jelenleg az elődöntőnek csak két részvevő­je ismert (a tegnapi találkozókra lapzártánk után került sor): Smith és Nastase, akik — a szakemberek jóslatainak megfelelően — sikerrel vették az első két akadályt. A két csoportban a második helyezettek kilétét a tegnapi összecsapásoknak kellett eldönteniük. A második napon elsőnek Nasta­­se és Bob Hewitt kezdett. Tenisze­zőnk — ez kiderült az első adoga­tások után — gyengébb formában volt, mint az előző nap: 4:4-ig fej­fej mellett haladt a két játékos. A dél-afrikai fiú kellemetlen ellen­félnek bizonyult, bár kevésbé volt robbanékony és mozgékony, jól he­lyezett labdáival azonban többször hozta nehéz helyzetbe Nastasét. Mégis, a két teniszező közötti kü­lönbség nyilvánvaló volt. Nastase kissé talán félvállról vette ellenfe­lét, aki azonban nem ment bele a játékba, s teniszezőnknek is válta­nia kellett. A második játszma úgy indult, hogy hamar vége lesz a mérkőzésnek. Nastase 4:1-re húzott el, Hewitt viszont szívósan harcolt minden labdáért és sikerült ismét feljönnie. A hajrá 70 perces játék után Nastasenak kedvezett, aki 6:4, 6:4 arányú újabb győzelmet aratott Az A-csoport második összecsapá­sán, a közönség nagy bánatára, Manuel Orantes nem boldogult az amerikai Tom Germannal és 6:3, 6:4 arányú vereséget szenvedett. A szakemberek szerint, a spanyol te­niszező néhány hetes sérülése olyan nyomokat hagyott, amit nem lehe­tett pár nap alatt eltüntetni, Oran­jes messze elmaradt megszokott formájától. Ha a csillogó sztár ját­szik­ — mondják, a spanyol szakem­berek — most a torna egyik nagy favoritja lenne, így viszont az elő­döntőbe jutása is kétségessé vált. A nap meglepetését az amerikai Jimmy­ Connors szolgáltatta, legyőz­te az Oranjes ellen kiválóan játszó Rodest. Persze, ne feledjük el, hogy Connors Smith-szel szemben kés­hegyre menő küzdelemben maradt alul, sikere nem tekinthető tehát a véletlen művének, sőt ha bejut az elődöntőbe az sem lesz már meglepetés. Andres Gimeno Smith ellen egy játszmában nyújtott jó játékot, kettőben az amerikai fiú irányí­totta a játékot és megszerezte má­sodik győzelmét. Eredmények: Ilié Nástase — Bob Hewitt 6:4, 6:4; Jimmy Connors — Jan Kodes 6:4, 6:3; Stan Smith — Andres Gimeno 6:2, 3:6, 6:3; Tom Gorman — Manuel Orantes 6:3, 6:4. ESEMÉNYDÚS FUTBALLSZERDA Ki a hullámvölgyből? Határozottan jól sikerült főpróbát tartott az Izrael elleni találkozóra készülő labdarúgó válogatottunk szerda délután a fővárosi Republi­cii stadionban. A mintegy 10 ezer főnyi néző végig érdekes, tetszetős futballt látott — igazán nagy kár, hogy a televízió nem közvetítette a mérkőzést — hiszen akkor az or­szág minden csücskében meggyő­ződhettek volna, mennyivel jobb játékra képesek labdarúgóink, mennyire megalapozatlanok voltak a szövetségi edző személyét, mun­káját érő támadások. Újólag beiga­zolódott, hogy a gyengébb játékért nem annyira a válogatott szakem­berei a hibásak, hanem maguk a játékosok, a klubok. Ha a bajnok­ság keretében megy a játék, megy a válogatottban is. Az elmúlt he­tekben pedig láthattunk néhány színvonalas bajnoki találkozót. El­sősorban a Dinamo­ Steaua rang­adóra gondolunk, a válogatott zö­mét adó két együttes összecsapásá­ra, amely, véleményünk szerint, megnyitotta az utat a felemelkedés felé. A szerdai formaellenőrzőről szólva mindenekelőtt Angelo Nicu­­lescu újabb taktikai húzását figyel­hettük meg. A csapat most játszott először­ 4—3—3-as hadrendet, a hát­védsort Satmáreanu, Boc, Antones­­cu, Vígh alkotta, érdekes, hogy a Steaua középpályása védő feladato­kat kapott, a középpályán a szövet­ségi edző korábbi elképzelését való­sította meg, amikor Radu Nunweil­­ler és Dumitru mellé, a jó állóké­pességű Dinut állította be, míg a csatársorban a Lucescu, Dumitra­­che, Dobrin hagyományos hármas kapott helyet. Bár szünet után négy új játékos is szóhoz jutott, nyilván a kezdő összeállítás lehet az a csa­pat, amelyre építeni lehet és kell a jövőben. Persze, itt-ott még változ­tatásra van szükség, főleg, hogy né­hány alapember hiányzott, elsősor­ban Dembrószkyra gondolunk, aki csapata bajnoki mérkőzése miatt maradt ki a keretből. A kilencven percről: a játék tel­jes egészében kielégítette a közön­ség igényét. A védelem, Boc irányí­tásával­­nem győzzük hangsúlyozni, hogy a Rapid hátvédje mennyit ja­vult az elmúlt hetekben) sokat se­gített a középpályásoknak, sőt a csatároknak, a három középpályás pedig szervesen illeszkedett be a támadósorba. Sokszor az volt az ér­zésünk, hogy hat csatár van a pá­lyán. A válogatott első gólját Nun­weiller lőtte egy egyéni akció so­rán, majd Dumitrache, végül Haj­nal volt eredményes. Pozitívum volt, hogy mind a 16 szerepelt já­tékos nagy játékkedvről és ellenál­lóképességről tett bizonyságot, ezzel magyarázható, hogy a kilencven perc során nem volt egy pillanat­nyi megállás, végig azonos iramban folyt a játék.. A mérkőzés végén felcsattanó vastaps egy formába lendült válogatottnak szólt, amely hosszú idő után ismét jó játékkal rukkolt ki. A sajtópáholyban he­lyet foglaló újságírók elégedetten állapíthatták meg, hogy a román labdarúgás — legalábbis szerda este ez volt a benyomásunk — kezd ki­lábalni a hullámvölgyből. A sikerhez nagy mértékben hoz­zájárult az utánpótlás válogatott já­téka is. Talán helytelen egyáltalán utánpótlásról beszélni, hiszen Bö­löni, Multescu, Rozsnyai, Troi, Gri­­gora?, Petreanu, Szabados túl van­nak a bemutatkozáson, valamennyi­en letették a garast csapatukban, idő kérdése csak, mikor jutnak szó­hoz a nagyválogatottban is. Ezen a találkozón semmivel sem maradtak le befutott társaiknál, talán nem rendelkeznek még kellő tapasztalat­tal, s ezért nem tudtak végig azo­nos szinten futballozni. Az edző­mérkőzés, a két játékosgárda szem­beállítása, ezért bizonyult felmérhe­tetlenül hasznosnak, reális képet kaphattunk arról, ami eddig sok vita tárgya volt: mit tudnak az idő­sebbek, mit tudnak a fiatalok, kik érdemlik meg a válogatottságot. Reméljük, ezek után az újságírók és a szakemberek közös nevezőre jutnak. Nagy válogatott—Utánpótlás vá­logatott 3:2 (2:1). Góllövők: Radu Numweiller, Dumitrache és Hajnal, illetve Troi és Beldeanu. Nagyválogatott: Adamache (Stan) — Satmáreanu (Dobrin), Boc, An­­tonescu, Vígh (Velea), Dumitru, Radu Nunweiller, Dinu, Lucescu (Hajnal), Dumitrache (Sandu Mir­­cea), Dobrin. Utánpótlás válogatott: Stefan (Iordache) — Ciolan (Cristache), Ciugarin (Origóra?), Same?, Tana­­sescu, Bölöni, Multescu (Moldo­van), Beldeanu, Troi (Petreanu), Rozsnyai, Aelenei (Szabados). Bacaui SC-Kolozsvári CFR 1:1 Szerdán játszották le az A-osz­­tályú bajnokság 12. fordulójából el­maradt mérkőzést. Ha az eredmény félig-meddig meglepetésnek számít, a játék képe alapján a kolozsváriak lehetnek elégedetlenek. Az első fél­órában a hazai együttes támadt többet és Márgáso­u révén a hete­dik percben megszerezte a vezetést, azután a CFR volt veszélyesebb, a vasutasok Adam mesteri irányításá­val beszorították a bacaui együttest és a 39. percben Adam kiegyenlí­tett. Szünet után kiegyensúlyozott játék folyt a pályán, többet kezde­ményeztek a hazaiak, de gól nem született. A pontosztozkodás nyo­mán mindkét együttes egy-egy hellyel fennebb került a tábláza­ton. Érdekes, hogy a CFR, míg a tavaly az őszi idényben mindössze 7 pontot szerzett, most, 13 forduló után 15 ponttal az ötödik helyen áll. A labdarúgó UEFA Kupa tornán szerdán a harmadik forduló első mérkőzéseit játszották le. Meglepe­tés nem született, viszont az ottho­nukban szereplő együttesek csak nehezen boldogultak ellenfeleikkel szemben. Eredmények: Jereváni Ararat—FC Keiserslautern 2:0; FC Köln—Borussia Mönchengaldbach 0:0; FC Twente Enschende—Las Palmas 3:0; Belgrádi OFK—Beroe Stara Zagora 0:0; Berlini Dynamo- Liverpool 0:0. Visszavágók: decem­ber 13-án. Ugyancsak szerdán játszották le az Ajax Amszterdam—Szófiai CSZKA BEK-mérkőzés visszavágó­ját a második forduló keretében. A várakozásnak megfelelően Kovács István csapata 3:0 arányú győzel­met aratott, s ezzel bejutott a kö­vetkező fordulóba. Móra László A bajnokság állása Dinamó 13 7 3 3 11:13 17 Steaua 13 6 4 3 23:11 16 Petrolul 13 6 4 3 11: 8 16 Jiul 13 7 2 4 19:18 16 CFR 13 6 3 4 13:11 15 Bacaul SC 13 6 3 4 16:15 15 Craiovai „U“ 13 4 6 3 21:18 14 Steagul ro?u 13 5 3 5 15: 7 13 Rapid 13 4 5 4 12: 8 13 UTA 13 4 5 4 16:15 13 Farul 13 5 2 6 8:13 12 FC Arge? 13 4 3 6 19:16 11 AS Armata 13 5 1 7 19:24 11 Kolozsvári „U“ 13 4 2 7 12:25 10 Resicai CSM 13 2 5 6 11:19 9 Sp. studenfesc 13 2 3 8 12:26 7 TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Jégkorong válogatottunk a fővá­rosi 23 August műjégpályán újabb mérkőzést játszott a Koreai NDK csa­patával. Korongozóink, akárcsak az első összecsapáson, 15:1 arányú győ­zelmet arattak • Növelte előnyét Pártos Károly az országos férfi sakk­­bajnokság döntő tornájának 12. fordu­lója után. Döntetlent ért el Vaisman­­nal, s jelenleg 9 ponttal vezet, 2—4, Ciociltea, Mititelu és Stanciu — 7,5— 7,5 ponttal, Ciocilteanak egy függő­játszmája is van • A Cserepovecben zajló Baráti országok ifjúsági jégko­rong tornán Románia csapata 19:1 arányban nyert Bulgária válogatott­ja ellen • Ökölvívó válogatottunk ma Gerában az NDK legjobbjai el­len lép szorítóba. Ion Popa, Constan­tin Nour és Ion Dumitru edzők a következő keretet állították össze, a súlycsoportok sorrendjében: Alexan­­ dru Turei, Traian Cerchia, Toni Mir­­cea, Gabriel Pometcu, Simion Cujov, Calistrat Cujov, Alexandru Popa, Ion Mocanu, Ion Györffi, Péter János és Anghel lánca. A két ország csapata december 3-án Erfurtban ismét össze­méri erejét. Az NDK szakszövetsége a kettős találkozóra két keretet állí­tott össze. Ma a következők lépnek szorítóba: Gertenbach, Rocke, Förs­ter, Bachfeld, Beyer, Weidner, Tri­­pold, Brauske, Sachse és Fanghaener • ökölvívó B-válogatottunk Göte­borgban 5:4 arányban nyert Svédor­szág csapata ellen • Kolozsvári Uni­­versitatea—Bukaresti Dinamo (férfiak) 76:84; Kolozsvári Universitatea—Bu­karesti Rapid (nők) 65:61 — kosárlab­da bajnoki mérkőzések Kolozsváron • Megegyezés született a Steaua és az Opsal Oslo kézilabda csapatai kö­zött. Eszerint a két bajnokcsapat a BEK-torna nyolcaddöntője keretében december 20-án Ploiesti-en és decem­ber 27-én Oslóban mérkőzik egymás­sal • A Palma de Mallorca-i nemzet­közi sakktorna második fordulójában Florin Gheorghiu döntetlent ért el az argentin Oscar Pannoval, s jelenleg Korcsnojjal, Polugajevszkivel és Pan­noval osztozik az első helyeken. Mind a négy sakkozónak 1,5 pontja van . Eddig négy amerikai város — Lake Placid, Salt Lake City, South Lake Tahoe és Heavenly Valley — jelen­tette be hivatalosan is igényét az 1976. évi Téli Olimpiai Játékok meg­rendezésére. Az Egyesült Államok olimpiai bizottsága ezzel kapcsolat­ban közölte, hogy december 26-ig ala­posan kivizsgálja az említett városok jelentkezését és január 15-ig dönt, megalapozott-e részükről az igény • Labdarúgó VB-selejtezőn, Kairóban, Szomália és Kenya csapatai találkoz­tak. A mérkőzés 2:2 arányú döntet­lennel ért véget • Johannesburgban nemzetközi profi teniszverseny kezdő­dött. Az ausztrál John Newcombe 7:5, 6:2 arányban legyőzte honfitársát, Allan Stone-t, míg az angol Mark Cox az ausztrál Bob Carmichaelt fektette kétvállra 1:6, 6:1, 6:2 arányban . Dánia—NSZK 17:23 — barátságos fér­fi kézilabda mérkőzés a dániai, Ran­­dersben. Az NSZK válogatottja ma Oslóban Norvégia csapata ellen lép pályára. APRÓHIRDETÉSEK A KOLOZSVÁRI Constructors kisipari szövetkezet (Petőfi Sán­dor utca 7. szám, telefon 26.60.6) 1973-ra vállal­ új építkezéseket, épületjavításokat, villanyszere­lést, egészségügyi berendezés, központi fűtés és gázfűtés fel­szerelését, üvegezést, tükörké­szítést, lakatos- és bádogosmun­kát, szobafestést és mázolást, cserépkályha-készítést, parkettá­zást. E munkák kivitelezésére megrendelést elfogad Kolozsvár és Kolozs megye lakosságától, szövetkezeti és állami szektorá­tól. A szövetkezet részletfizetés alapján is elvégzi a munkálato­kat. A kivitelezési határidőt a megrendelések sorrendjében ál­lapítják meg. További felvilágo­sításokat a szövetkezet székhe­lyén nyújtanak. (2021) A RÉGENI Haladás kisipari szövetkezet szocialista egységek­nek és magánosoknak szállít, bőrhámos kettes fogat részére (1641 és 2111 lejes áron), bolhá­mét egyes fogat részére (844 és 1010 lej), istállóban használt kö­tőféket bőrből (91 lej), vállon­yi­KERESKEDELMI vállalatok, üzemi étkezdék figyelmébe ! Szállítunk kiváló minőségű rum-, narancs- és citrameszencet 50 és 100 grammos, valamint 1 lite­res csomagolásban. Ezen kívül szállítunk teaízesítőt (50, 100, 350 grammos és 1 literes üve-VÁLLALJUK villamossági be­rendezések szerelését világításhoz és meghajtáshoz magánszemé­lyeknek, vállalatoknak és intéz­mények számára, szövetkezetek­nek, a mezőgazdaság" részére Ko­lozs megye egész területén. A munkálatokat a törvényesen jó­váhagyott dokumentáció alapján lelhető bőr oldaltáskát brigádo­­sok részére (179 lej) és bőr nad­rágszíjat (24,50 lej). A megren­delések az alábbi címre kül­dendők: Coop, Progresul, Reghin, P-ța Lenin 32, jud. Mure?, tele­fon 378 vagy 526. (2019) gekben). Szállítás azonnal, fix megrendelés alapján. A meg­rendeléseket az alábbi címre kérjük : Intreprinderea de pres­­tatii industriale (I.P.I.O.) Oradea, Str. Cuza Vodă nr. 82, telefon: 116 02 vagy 170 75, ______ (2020) végezzük. A tervrajzokat a szö­vetkezet tervezőműhelyében is elkészítik. Az érdekeltek jelent­kezzenek a megrendeléssel a szövetkezet székházában: „Const­­ructorul“ szövetkezet, Kolozsvár Petőfi Sándor utca 7. szám, te­­lefon 2.66.06 (2018)

Next