Előre, 1981. november (35. évfolyam, 10556-10580. szám)

1981-11-01 / 10556. szám

2 AZ ERŐK JOBB ÖSSZPONTOSÍTÁSÁRA VAN SZÜKSÉG SZATMÁR MEGYE MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSAI MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ in. BENJE ECATERINA, az RKP Szatmár megyei bizottságának titkára Az 1981—1985-ös időszakra szóló terv alapvető célkitűzéséből kiindulva, a XII. kongresszus feladatként jelölte meg a mezőgazdaság, mint az egyik olyan alapág erőteljes fejlesztését, amelytől társadalmunk általános gazdasági-szociális haladása függ. „Tulajdonképpen igazi agrárforradalmat kívánunk megvalósítani a termelés, a munkatermelékenység, a műszaki színvonal, a gazdasági hatékonyság, a falvainkon folyó általános társadalmi tevékenység tekintetében" — jelentette ki pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a dolgozó parasztságunk II. kongresszusán. Úgy hiszem, nem szorul különösebb bizonyításra — különben az azóta eltelt időszak eseményei is igazolják —, hogy mind Nicolae Ceausescu elvtárs kongresszusi beszédeiből, mind pedig e magas fórum felhívásaiból és határozataiból erőteljesen az a lényeges gondolat sugárzik ki, hogy ma a fő célkitűzés a növényi és állati eredetű termelés jelentős növelése, annak érdekében, hogy egyre jobban ellássuk a lakosságot élelmiszertermékekkel, fokozottabban kielégíthessük a nemzetgazdaság igényeit. Ennek a célnak mielőbbi elérését serkenti az a nemrég megjelent törvényerejű rendelet is, amely a területi önigazgatás és önellátás erősítését, a lakosságnak egyes mezőgazdasági eredetű, alapvető élelmiszercikkekkel való jó ellátását szabályozza a szocialista etika és méltányosság szellemében. Feladataink világosak tehát, a célhoz vezető utak ismertek — az egész mezőgazdasági terület teljes értékesítése, a talaj termelékenységének növelése, a műszaki-anyagi alap, a munkaerő és a szakemberek ésszerű felhasználása, az állattenyésztés szintjének emelése, a termelés komplex gépesítése, és ami a jelenlegi fejlettségi szintünkön elengedhetetlen — a beruházások hatékonyságának növelése, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó tevékenység átfogó, sokoldalú fejlesztése! Nem véletlenül emeltem ki a mezőgazdasági beruházások döntő fontosságát, akárcsak az iparban, a mezőgazdaságban is előbbre lépni csakis ésszerű beruházásokkal, illetve ezek hatékonyságának fokozásával le SZÁZMILLIÓK hoz. Pártunknak a mezőgazdasággal kapcsolatos fejlesztési politikájából eredően, államunk messzemenő támogatását élvezi Szatmár megye is. Csupán erre az évre közel háromnegyed milliárd lejt irányozhattunk elő mezőgazdasági beruházásokra. Igen jellemző ennek az összetétele : a gépesítés fejlesztésére mintegy 200 millió lejt, a talajjavításra több mint 50 milliót, az állatállomány létszámának növelésére, illetve minőségi feljavítására közel 80 milliót, az állattenyésztési farmok bővítésére és korszerűsítésére 50 milliót, gyümölcs- és szőlőültetvények telepítésére újabb húsz millió lejt fordíthatunk, a fennmaradó összeget pedig építési-szerelési munkálatokra használhatjuk. Többnyire ismert tény, hogy a korszerű állattenyésztés a komplex, ipar jellegű tartást, nevelést feltételezi, ahol mind a gondozás, takarmányozás, mind pedig a nyersanyagértékesítés belterjes. Idei beruházásaink megtervezésekor ilyen szempontok vezéreltek, ezért határoztunk úgy, hogy a rendelkezésünkre álló összegből, többek között, 13 ipari jellegű szarvasmarhafarmot létesítünk, amelyeket több mint 5000 tehénnel népesítünk be, valóságos tejtermelő komplexumokat hozva létre. Ezzel egyidőben a törzsállomány „utánpótlását" is az eddiginél jobban szeretnék biztosítani, ezért egy újabb, közel 3000 tenyészüszőt befogadó farm létesítését is terveztük, míg a hizlaldas kapacitásunkat egy másik, 720 állat befogadására alkalmas teleppel bővítjük. Az új objektumok építésével párhuzamosan a már meglevőket korszerűsítjük, vízvezetékkel látjuk el, kiszélesítjük a gépi fejést, takarmánykeverőket helyezünk üzembe, silóbázisokat létesítünk. A növénytermesztésben főleg a talajjavításra, a gyümölcsösök jelentős, több mint 500 hektárral való bővítésére összpontosítunk. Nagy vonalakban, ezek az idei terveink. Sajnos azonban, az elmúlt hónapokban egy kicsit lemaradtunk a megvalósításukkal, különösen az iparjellegű tenyésztési komplexumok építésével. Elemezve a lemaradás okait, elsősorban a kivitelező — a szatmári IUTIFPEC — munkaszervezését kell elmarasztalnunk; szóvá kell tegyük, hogy az említett vállalatban mind az irányítás, mind pedig az ellenőrzés igen laza, a telepek anyagellátása, akadozó, az erők szétforgácsolódnak. Nem kevésbé igaz az is, hogy egyes építőanyagokból a szükségesnél kevesebb a kiutalt mennyiség, ami viszont a meglevő munkaerő ésszerű lekötését teszi lehetetlenné. Olyan anyagokról van szó, mint a kavics, homok, mész, tégla, azbocement-lapok, betonvas, építőanyagok, amelyeket — legalábbis részben — helyi forrásokból is fedezni lehet. Az egységes agráripari tanácsok, a beruházások megrendelői ebben a tekintetben is nagyobb kezdeményező készséget kellett volna hogy tanúsítsanak, több találékonyságot, a megoldások felkutatásában, nem pedig arra várni, hogy központi vagy megyei szervek figyemeztessék őket a helyi adottságok és lehetőségek kiaknázására. Beruházásainkban fontos szerepet kapott a nagyváradi Ipari Építkezési Tröszt szatmári telepe is. őszintén meg kell mondjuk, hogy az idei ténykedésében nincs sok köszönet — az egyes objektumoknál csak dolgozgatnak, de alig haladnak. Sőt, a II. évnegyedben az oly fontos baromfifarmok építését félbe is hagyták, de novemberben átadandó szaniszlói gabonasiló kivitelezése se folyik a kellő ütemben — a 11 millió tejes munkálatból alig két milliót valósítottak meg a telep dolgozói. Az esztendő vége gyorsan közeledik. Minden erő összpontosítására szükségünk van, hogy az előttünk álló nem kevés kérdést sikeresen oldhassuk meg. A megyei pártbizottság bírója ezért olyan akciótervet vitatott meg és hagyott jóvá a minap, amelynek feltétlenül és hiánytalanul érvényt kell szerezni minden állami és szövetkezeti mezőgazdasági egységben, minden építő és építtető háza táján. Nem engedhetjük meg, hogy a beruházások elhúzódásával fölösleges anyagi és pénzügyi kiadásokkal terheljük a gazdaságokat és vállalatokat, nem engedhetjük meg, hogy programunk késést szenvedjen, hiszen minden liter tej, minden kiló hús, ami az át nem adott objektumok miatt nem kerül az üzletbe, valamennyiünk ellátását érintené. Ez pedig olyan kérdés, amiben pártunk életszínvonal-politikája senki számára nem tesz engedményeket. Az őszi terménybetakarítás sorsdöntő napjaiban az egész ország figyelemmel követte a mezei munkák menetét, s tettük ezt mindannyian joggal, hiszen ez a termés idei és jövő esztendei kenyerünket jelenti. Termés Napján megnyugvással és elégedetten vehetik számba az elvégzett munkát a szilágysági mezőgépészek is, szorgalmas munkájuknak, erőfeszítéseiknek jól látható eredményeit mutatja az őszi határ. Az időjárás is segített és éppen ezért a tavalyinál és az azelőttinél lényegesen hamarabb, a legkedvezőbb időszakban vetették el a kenyérgabonát, az őszi árpát és a takarmánynövényeket, s minden termelőszövetkezet határában zöldellő vetések igazolják, érdemes volt keményen dolgozni. Tegyük hozzá, a legtöbb helyen jól dolgoztak, ezt bizonyítják az egyenletes, sűrű vetések a búzaföldeken. A Termés Napját megelőző héten a változó, szeszélyes időjárás ellenére keményen dolgoztak a termelőszövetkezetekben, estéről estére türelmetlenül vártuk az agráripari tanácsok jelentését, a számadatokból kalkuláltuk, hol, mennyi kukorica, cukorrépa, zöldségféle betakarítása marad hátra a következő napra. És nap mint nap jóleső érzéssel néztük a mezőn felszabaduló területeket, ahol mély barázdákat szántottak az ekék, s a termelőszövetkezetek üzemközpontjaiban a kukoricacsövekkel megtelő kasokat. Az elmúlt héten ugyanis utolsó nekirugaszkodással dolgoztak a falvakon, hogy a hónap végéig betakarítsák mindenhol a kukoricát! Bármerre jártunk, városon és falun azt tapasztaltuk, hogy az iskolák tanulói, a kereskedelmi dolgozók, a szolgáltatásokat nyújtó műhelyek mesterei is a mezőn a terményfélék betakarításában segédkeztek. Egész héten élénk volt a forgalom a terménybegyűjtő központokban, folyamatosan szállítottak 5 cukorrépát, s elsőkként a halmoséi és valkói termelőszövetkezetek fejezték be a munkát. Az állami alapnak szerződött kukorica szállítása is meggyorsult, az elmúlt héten csak a krasznai agráripari tanács körzetéből 665 tonna szemeskukoricát szállítottak. A jó munka is gonddal társul: a terményátvevő központban minden raktár, has, színültig telve, s a körzetből még 300 tonna, máshonnan ugyancsak 300 tonna kukorica érkezését jelezték. Raktározási gondok merültek fel, jóllehet nap mint nap fejtik a csöveket géppel. Nehéz, fáradságos munkával teltek az őszi hetek, s a Termés Napjára megürült határ mégsem csendes. A pihenésnek még nem érkezett el az ideje, az őszi szántással folytatják az idénymunkát, hogy az elkövetkező tavaszon a legalkalmasabb napokban újból kezdhessék a mezei tevékenységet. Fejér László TERMÉSNAP, 1981 ŐSZI SZÁNTÁSSAL FOLYTATJÁK AZ IDÉNYMUNKÁT Dumbravița kőhajításnyira fekszik Temesvártól, municípiumi alárendeltségű község. Betonjárda, aszfaltút, városi autóbuszjárat köti össze a megyeszékhellyel a majd 3000 lélekszámú falut. A községbeliek zöme — pontosabban 930- an — Temesváron dolgozik, az mtsz tagsága mindössze 250 személyből áll, s az idősebb nemzedéket képviseli. A termelőszövetkezet gabonatermesztésre, állattenyésztésre szakosodott Mint Lévai Ferenc, a gazdaság elnöke elmondotta, az idei eredmények megfelelőeknek minősíthetők. Búzából 4360, kukoricából 4000 kg termést takarítottak be hektáronként, napraforgóból 2500 kg-ot. A 370 fős tehenészet erős üzemága az mtszrnek. Beadási tervüket eddig 6 vagonnyi tejjel teljesítették túl, s esztendő végéig terven felül további 10—12 vagonnyira számítanak. A városközelség úgymond eleve zöldségtermesztésre predesztinálná a falut. Csakhogy ez az üzemág egyelőre jelképesen van jelen a növénykultúrák szerkezetében. — Nincs vizünk öntözésre — mondotta Burca Maria polgármesternő. — Pedig nálunk nagy hagyományai vannak a kertészkedésnek. Nincs olyan család, mely ne művelné meg eredményesen udvarát, kertjét. A háztájiból nemcsak a családok asztalára jut elegendő a kertek terméséből, de a temesvári piac is kap belőle. Látná csak a Tintoi Mária, Szabó János, vagy Stefanescu Stefan kertjét, akkor meggyőződne róla, micsoda áldott föld a mienk. — A nagyüzemi kertészkedést nem csupán a víz akadályozza, hanem a munkaerőhiány is — tette hozzá Lévai Ferenc. — A zöldségtermesztés köztudottan munkaigényes, nálunk pedig nem dúskálunk munkaerőben. A tehenészetben is idegenből hozott gondozókkal kell dolgoznunk. Mint a polgármesternő hangsúlyozta, a munkaerő nem jelent különösebb problémát a falu számára. Ebben az évben a kukoricát és a cukorrépát teljes egészében globális akkordban dolgozták meg. A helybelieken kívül még a Temesvár közelebbi lakónegyedeiben élő dolgozók is vállaltak parcellákat megművelésre. Az is figyelemre méltó, hogy a község területén nincs olyan udvar, kert, kihasználatlan földterület, amit ne dolgoznának meg ésszerűen a lakosok. Adottak tehát a feltételek az önellátás megvalósítására itt is. A kommunisták irányításával, a képviselők mozgósításával minden erőt arra összpontosítanak, hogy még eredményesebben hasznosítsák ezeket az adottságokat, növeljék a hozamokat, okosan gazdálkodjanak legnagyobb kincsükkel, a földalappal, egyre nagyobb mértékben járuljanak hozzá a központi állami alap létrehozásához, saját szükségleteik fedezéséhez. Az önellátásra és a kenyérellátásra vonatkozó államtanácsi rendeletet népgyűlésen vitatták meg a község lakosai, kinyilvánítva egyetértésüket a szabályozásokkal, s azt az elhatározásukat, hogy a jövő esztendei bőséges termés jó megalapozásával fogják kifejezni jóváhagyásukat. Egyszerű, tapasztalt földművesekkel beszélgetve az önellátás és a gazdaságos termelés kérdéseiről, olyan bürokratikus orientációkról is szó esett, melyek fékezik a többre és jobbra törekvés igyekezetét. A megyei szakvezetés például erőlteti a burgonyatermesztést, nem hajlandó figyelembe venni, hogy az itteni nehéz, kötött talajban a gumók nem tudnak kifejlődni, csenevészek maradnak, a hozamok alacsonyak. Dumbrávițán — állítják a helybeliek — egyedül a korai burgonya kecsegtet több sikerrel. Ugyanaz a helyzet a babbal. A szántóföldön termesztett gyalogbab csak bokrosodik, de termést alig ad, miközben a háztájiban a karósbab jól fizet. Csakhogy karósbabot nagyüzemileg sehol sem termesztünk. Esetenként hasonló jelenségek tapasztalhatók az állattartásban is. A megyénél elsődlegesen a létszám a fontos, nem az egyedenként elért súlygyarapodás vagy tejhozam. Felhozták az egyik meddő tehén esetét. Tejet hónapokon át nem adott, a takarmányt fogyasztotta, mégis sorvadozott. Nem engedélyezték mégsem a kiselejtezését. A jóváhagyást csak akkor kapták meg erre, miután a tehén 200 kg-ot leadott súlyából és a kimúlás fenyegette. Persze, kirívó, úgymond határesetek. De az öngazdálkodás és önellátás igénye azt is feltételezi, hogy a szakirányítás több figyelmet szenteljen a tényleges helyi adottságoknak, tapasztalatoknak. Zoltán Tibor *__' jt A TERÜLETI ÖNIGAZGATÁS ÉS ÖNELLÁTÁS ELVEINEK KÖVETKEZETES ALKALMAZÁSA ÚTJÁN NAGYOBB FIGYELMET A HELYI ADOTTSÁGOKNAK ÉLEN JÁRNAK A BETAKARÍTÁSBAN, PÉLDÁT MUTATNAK AZ ÁLLAMI ALAPHOZ VALÓ HOZZÁJÁRULÁSBAN A MAROS MEGYEI MEZŐSÁLYON A mezősályi termelőszövetkezetről minap tudósításunkban annak kapcsán számolhattunk be, hogy élenjárnak, példát mutatnak a cukorrépa betakarításában. Tudósításunkat most kibővíthetjük a kukoricaszedésben elért teljesítményeikkel. Mert mire e sorok megjelennek, végeznek a kukorica betakarításával, s ami nem kevésbé fontos: teljesítik az állami alaphoz való hozzájárulási kötelezettségeiket. Így aztán Mezősályon úgy ünnepelhetik meg az idei Termés Napját, hogy az utolsó hektárról is öszszegyűjthetik a termést, eleget tettek szerződéses kötelezettségeiknek, s november első két hetére csupán az őszi talajforgatás, ezzel párhuzamosan a tápanyagutánpótlás marad hátra. Persze, az idei tapasztalatok kiértékelése, a tanulságok levonása még ezután következik: a jó eredmények mellett nem volt mentes az év megtorpanásoktól sem. Ám a szakavatott, igényes talajelőkészítéssel (és nem egyszerű talajforgatással) a koratavasziak vetésére már most tudatosan igyekeznek felkészülni. A Termés Napját köszöntve, a mezősályiatkhoz hasonlóan megyeszerte erőfeszítéseket tettek a kukoricabetakarítás befejezéséért és az átfogó mozgósítások révén rekordteljesítmények is születtek e téren. Csapó, Kutyfalva, Lövér, Mezőkirályfalva vagy akár az egész Alsónyárád mente már a hét derekáig túljutott a kukoricaszedés nehezén. Maros megyei terepútjaink során azt tapasztalhattuk, hogy az átmeneti esők után azonnal benépesültek a földek, s ahol nem dolgozhattak a kombájnokkal, kézi erővel folytatták a betakarítást, feltételeket teremtve arra, hogy az utolsó táblákról is mielőbb fedél alá kerüljön a termés. Megfeszített erővel dolgoztak a szállítók is, a begyűjtött kukoricát igyekeztek mielőbb biztonságba helyezni, mindenekelőtt az állami alaphoz eljuttatni. Ugyanez mondható el a takarmányalap bővítése terén is. A répaszedés után, a kukoricabetakarítás csúcsidényében megannyi lehetőség kínálkozott és még kínálkozik a silókészletek bővítésére. Ezért fokozott erőösszevonásra van szükség a továbbiakban is ahhoz, hogy a kukoricaszár hasznosítása megoldódjon s bővüljön a téli készlet, ami bizony megyei szinten még deficites. Természetesen a vidék két cukorgyára a tápanyagban is értékes répaszelet formájában sokat segített, segít a kívánt egyensúly biztosításában. A szállítás azonban e fázisnál nem tökéletes, egyes gazdaságok húzzák-halogatják a répaszelet hazaszállítását, ami szervezési bonyodalmat okoz a gyárnak, és veszteséget jelent a gazdaságoknak. E helyzetben szükség volt a megyei szakvezetés határozott intézkedésére, s továbbra is mindent el kell követni azért, hogy ahol még értékesíthető termés vagy takarmány van a mezőn, késedelem nélkül beszállítsák. Flóra Gábor DJ KENYÉRGYÁRAI AVATNAK NAGYVÁRADON FOLYAMATOS ELLÁTÁS, JÓ ADOTTSÁGOK A DIFFERENCIÁLTABB TERMELÉSRE Mintegy két héttel a területi önigazgatás és önellátás erősítésére, valamint a lakosság kenyérrel, liszttel és kukoricaliszttel való jó körülmények közötti ellátásának biztosítására vonatkozó törvényerejű rendelet megjelenése után több nagyváradi kenyérüzletben, illetve a Bihar megyei Malom- és sütőipari vállalatnál affelől tájékozódtunk, hogy milyen gyakorlati megoldások születtek a lakosság igényeinek maradéktalan kielégítésére, mit tettek és tesznek a differenciáltabb választék kialakításáért, az ésszerű fogyasztás előfeltételeinek megteremtéséért. A 186. számú kenyérüzletben nem volt különösebb panasz: az áruellátásban nincs fennakadás, a rendeléseket idejében és folyamatosan kielégítik. A kenyérféleségekből szinte mindenki megkapja azt, amit leginkább szeret Félkilós, háromnegyedkilós, kilós és kétkilós súlyban kapható a fehér és a félbarna kenyér. A péksütemények és a vekniféleségek többnyire a déli órákban fogynak el. Napi átlagban 800 kiló kenyeret forgalmaz az üzlet. Ehhez kapcsolódik Baci Zena pékárus kérése: ne egyszerre kapják az árut, és ne kizárólag éjszaka, jó lenne, ha egy része a déli órákban érkezne! A 10-es és az 52-es számú kenyérüzletek személyzete is elégedett az ellátással, de leginkább azzal, hogy ezekbe az egységekbe naponta többször is hoznak friss árut. Az előbbi 1700—1800, míg az utóbbi 2000 kilogrammot is meghaladó mennyiségű kenyeret forgalmaz naponta. Kiflivel, pereccel, más péksüteménnyel itt sem szolgálhatnak csak 11—12 óráig. Fenntartásaik vannak a különböző töltelékkel készülő péksüteményekkel, ezeket ugyanis eléggé szórványszerűen kapják, és nem minden esetben a megrendelt mennyiségben. Egyébként a 10-es számú egység az Unic üzletközpont szerves részeként üzemel; ezt csak azért említjük meg, hogy ezúttal tolmácsoljuk az illetékesek felé a kiszolgáló személyzet kérését: bővíteni kellene a tároló tér polcrendszerét A 47-es számú egység központi fekvésű, az aránylag kisebb forgalmat lebonyolító kenyérüzletek közé tartozik. Ellátási problémái csupán a péksütemények egyikét-másikát érinti. Többnyire a töltelékféleségekkel készülő, veknik, zsemlék, de különösen a perec fogy el hamar. Több negyedkilós és félkilós kenyérféleségre lenne szükség , a magányosak, a kisebb családok vásárolnák szívesen. Ugyanezt tették szóvá a 82-es számú egységben és a Ciigul üzletközpontban is. Érezhetőbb módon kellene differenciálni a kifli- és a zsemleféleségek választékát. A körútunk során szerzett tapasztalat birtokában kerestük fel Petrovita Cornel mérnököt, a Bihar megyei Malom- és sütőipari vállalat igazgatóját. — Napi termelésünk meghaladja a 200 tonna kenyeret, de mindemellett 25—30 tonna péksüteményt és vekniféleséget is gyártunk. Mindig elsődleges szempontnak tartottuk a zavartalan kenyérellátást, az esetleges utánrendelések időbeni kielégítését. Mint tapasztalhatta, a kenyérellátásban semmiféle fennakadás sincs. A péksütemények és a különböző töltött kiflik gyártásában és forgalmazásában érzékelhető kihagyásokra, illetve időleges termékszerkezet módosításokra tett fogyasztói és kereskedelmi észrevételek helyén valók. Volt olyan időszak, amikor kapacitás hiányában ezek sütéséről le kellett mondanunk. És megesett az is, hogy a kiflikbe, zsemlékbe szükséges töltelékanyagokat nem tudtuk időben beszerezni, s még a helyettesítő anyagokat sem sikerült minden esetben és főleg a szükséges mennyiségben megkapnunk. Azt pedig értelmetlennek tartotta a vezetőség, hogy olyan terméket gyártsunk, ami sem minőségben, sem pedig külalakjában nem felel meg a fogyasztói elvárásoknak. Kihangsúlyoznám újra: mindez már a múlté. A nemrég megjelent államtanácsi rendelet által megfogalmazott intézkedések nálunk is a termékszerkezet átalakítását ösztönzik, így kenyérféleségekből a felső súlyhatárt két kilogrammban szabtuk meg, míg az alsót fél kilóban. Ehhez társul még az a 20 féle péksütemény és vekniféleség, amit naponta gyártunk, s a nagyváradi kenyérüzletek bármelyike megrendelhet. Terveink kivitelezésében nagy segítségünkre vannak az építők, akik az 1983-ra tervezett új kenyérgyárat néhány nap múlva üzembe helyezik! — Megkérnénk, mutassa be olvasóinknak az új kenyérgyárat. — Az új egység beépített kapacitása napi 40 tonna kenyér- és péksüteményféleség előállítását teszi lehetővé. A beindítás és a technológiai próbák alatt e mennyiségnek csak felét tudjuk termelni, tehát 20 tonna kerülhet ki a kemencékből. Úgy alakítottuk ki e gyárunk termékszerkezetét, hogy a napi termelés egynegyede, tehát 25 százaléka vekniféleség és péksütemény lesz. Mindez kellő biztonságot nyújt arra, hogy a termelés differenciálása ne csak előirányzat maradjon, hanem péktermékeink a fogyasztókhoz is eljussanak. Hogyan valósul majd meg a kenyérrel és a sütőipari termékekkel való ellátás a megye többi városában? — A kenyérfogyasztás észszerűsítését célzó intézkedések gyakorlatba ültetése, illetve a differenciált termelés meghonosítása lehetővé teszi, hogy 14 féle péksüteményt és vekniféleséget forgalmazzunk majd Élescsen, Margittán, Szalontán, Vaskohón és Belugon. Ami az előállítást illeti, előirányzatunk szerint Élesden a napi 17,5 tonna kenyérszükségletből 10 tonna kétkilós és 7,5 tonna egykilós kenyeret gyártunk a helybeli pékségekben. Margittán a napi 23 tonnás össz-szükséglet részaránya a következőképpen alakul: kétkilós kenyérből 18 tonna, egykilós, illetve az egy kiló alatti súlykategóriákban 8 tonna. A szalontai 14 tonnából 10 két- kilós, 4 pedig egykilós, illetve egy kilón alatti lesz. A vaskohi pékségben előállítandó napi 18 tonna termelést 11 tonna — 7 tonna arányban osztották el. Mihályfalván, Székelyhidon, Diószegen és Szalárdon a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségének és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségének hatáskörébe tartozó pékségek fogják biztosítani a lakosság zavartalan ellátását kenyérrel és pékipari termékekkel. Barabás Zoltán ELŐRE — 1981. november 1. VERSENYBEN (Folytatás az 1. oldalról) Az élenjárók országos tisztelettáblájának egyik listavezetője év eleje óta, hónapról hónapra, immár kilencedszer e barcasági mezőgazdasági nagyüzem. S most alighanem tizedszer is az lesz, hiszen 28 100 kilós burgonya hektárátlag helyett 37 000 kilót valósított meg. A Deziré meg éppenséggel kitűnően, hektáronként 40— 45 000 kilóval fizetett. Néhány nappal ezelőtt egy kiló, egy kiló negyven dekás gumókat szedtek ki a pirosló héjú burgonya parcelláiról, a répagyökerek java meg, akárcsak a vállalat botfalusi és költövényi telepén, 15—20 kilót nyomott a mérlegen. A díszpéldányokat itt látjuk a farmiroda előcsarnokában. Húsz-harminc darab belőlük megtölti a fél helységet. Régi növénynemesítők egy-egy kiváló, új, értékes fajtának örömükben szívesen adtak ilyen nevet: Herkules, Óriás, Non plus ultra, Champion, Szenzáció. Nos, ezen a farmon, ha hirtelen névvel kellene illetni ezeket a gyökereket, alighanem Prázsmár csodájának keresztelnék az idei termés legszebb példányait. Csakhogy itt végeredményben semmiféle csodáról nincs szó. „Hogy mi rejlik a prázsmári, rendszeresen megvalósított nagy hozamok mögött? — kezdi a kérdésre kérdéssel válaszoló Zátkó Dumitru —, jól összekovácsolódott ez a mi munkaközösségünk, Gyerkó István például már 22 éve dolgozik nálunk. És Corneanu s jómagam sem éppen ma kezdtük a szakma gyakorlását. Meg aztán mindig itt vagyunk az emberek között. Fegyelmi lazulás ritkán esik meg. A vezetőség rugalmas munkastílusnak nyitott zöld utat. Minden reggel, minden este vállalati szinten, operatívan, rádiósítási hálózatunk útján beszéljük meg a napi, másnapi tennivalókat. Gép-, munkaerő-átcsoportosítás, mint most is például, egy-kettőre lezajlik. A farmok, ha a helyzet úgy kívánja, egymást tüstént kisegítik. S mintmondani szokás, szentírásként követjük az általunk kidolgozott technológiák előírásait. A hagyományost összehangoljuk a korszerűvel. Eléggé köves, kavicsos ez a mi földünk. A talaj kevés szerves anyagot tartalmaz. De van elég állatunk. Mi az istállótrágyát a szomszédos szarvasmarhatenyésztő farmtól vásároljuk meg. 50—60—70 tonna jól érett televénydúsítót kap rendszeresen a burgonya- vagy a répaföld. S ez a legfontosabb: szüntelenül jó táperőben, humuszban gazdagon tartani a talajokat. A műtrágyázás, a nyári, az őszi mélyszántás, a magágy minőségi előkészítése, a kiváló vetés, a legjobb növénysűrűség, a herbicidálás s a növénytermesztés többi művelete aztán megteszi a magáét. Megszívleltük Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk főtitkárának azt az útmutatását is, amit a mezőgazdasági kérdésekről tartott munkatanácskozáson adott: „Valamennyi termény esetében biztosítanunk kell a megfelelő szállítást és tárolást, végérvényesen megszüntetve a mezőn, a földeken való tárolást. Még a közbeeső raktárokat is úgy kell megszerveznünk ott, ahol szükség van ezekre, hogy biztosítsuk a veszteség elkerülését és a megfelelő őrizetet. S helytállásból, értékmentésből jelesre vizsgáznak az emberek. A reggeltől estig begyűjtött termés sohasem marad éjszakára szabad ég alatt, a hozamok minden kilója színek alá kerül, s amit napközben nem hordhattak be, ott kint a mezőn ideiglenesen prizmázzák. Ha eső csorog óriási csarnokokban osztályozzák a burgonyát, jóidőben, mint jelenleg is, munkahellyé válik az udvar. De közben boronák karmolászták a tarlót. Irimie Gheorghe és Boriceanu Constantin szedőgépet vontató traktorukkal egyszer, kétszer, háromszor járatják meg a táblákat mindaddig, míg az utolsó gumó is odakerül, ahová szánták. Hát így terem meg, így gyűl össze sokezer tonna termés Prázsmáron. A farm 1,5 millió lejes tiszta nyereséggel zárja az évet. A vállalat egészében 18 millióval. Az árutermelés értékének tervezett szintjét e barcasági nagyüzem 20 millió lejjel haladja meg. De a jövedelem forrásait bővítik az állattenyésztők... Az istállók közvetlen közelében gyep, aszfaltozott belterületi utak mentén fűtakaró, pázsit minden gazdasági épület környékén, s ha az igazgató ablakán kinéz, legelőt pásztázhat tekintete. Prázsmáron a jámbor jószág százával, a vállalat összes farmjain pedig ezrével tépheti kedvére az október végi harapnivalót. A gyepszőnyeget odaterítették a szálláshelyek szomszédságába, így aztán a fejős állománynak nem kell hosszú utakat taposnia, s ez meglátszik a tejhozamon. Csupán a 4-es farmról évente 32 000 hektoliter árutej jut az állam központosított alapjába. Az évi fejési átlag takarmányozott tehenenként 4200 liter. De a többi farmok sem maradtak el sokkal a 4- es számú telep mögött, így aztán a prázsmári állami mezőgazdasági vállalat az idén 120 000 hektoliter helyett 123 000 hektoliter árutejet szállíthat le ,illetve dolgozhat fel, ennek egy részét helybeli sajt gyárában. A tényekben testet öltött számok önmagukért beszélnek. Mégis, ha Popa Simion mérnököt, a tehénfarm vezetőjét a sikerek forrásairól faggatják, mindegyre embereiről, az alapozásról beszél Mert igaz az, hogy trágyázással, felülvetéssel, állandó gondozással serkentik a gyep sarjadását, a 140—150 tonnás hektáronkénti répatermés, a siló, a lucerna, lóhere mentesíti őket a takarmányozási gondok javától, igaz, hogy mintaszerű tenyésztést honosítottak meg, de a legfontosabb mégis csak az, hogy irányítás és végrehajtás szervesen fonódik egybe Az emberek zöme, Iliuta Aurel, Nistor Elena, Drágán Elena, Kerekes András itt él, dolgozik hosszú esztendők óta. Lakásuk a faluban, a farm tőszomszédságában van. Nem okoz fejtörést a gyermekek nevelése, a napköziben jól ellátják őket; a vállalat gondnoksága alatt agráripari líceum működik,"itt" formálódik az utánpótlás. Fiatalok, idősebbek egyaránt folyamatos szakképzésben részesülnek. A fiziológiai tudnivalóktól a legmodernebb gépek kezeléséig úgymond mindent tudnak a fejek, gondozók. „Ami a jövőt illeti, mit mondjak? Gondolunk más termelőegységekre is — összegez Popa Simion. Sok tejet adunk naponta. De ugyancsak szívügyünk a tenyészállatnevelés. 150 értékes szülőktől származó üszőt kértek az idén tőlünk. Nem elsőosztályú, de elit és rekorder volt a minősítés. 450 000 helyett 1 005 000 lejt kaptunk értük. Név szerint említettem meg azokat a gondozókat akiké az érdem.“ Két hatalmas csarnok között falközi siló. Nagyerejű bulldózerek túrják, tapossák benne a takarmányt. De se nenoszilázs, se nem szenázs készül télire. Paszta, kukoricapaszta a végtermék. Prázsmári újdonság. A be nem érett csöveket mindenestől felaprítják, tejsavasan erjesztik, a masszát aztán csemege gyanánt az állatoknak adják, de minthogy jobban hasznosítják, nem a tehenek, hanem a sertések kapják. A kiváló eleség itt készül a szarvasmarhatenyésztő farmon. Majd kisegítik vele a most benépesülő 30 000 férőhelyes„mikrokomplexumot“. Zátka mérnök mondotta: Együttműködéssel, kölcsönös támogatással sokra visszük. Óraműpontossággal összehangolt belső kooperáció. Az országosan élenjáró agráripari kombinát sikereinek egyik záloga ez, százezrek látják belőle hasznát. Árutermelésének egészével járul hozzá az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága határozatának megfelelően ahhoz, hogy biztosítsák a lakosság jó ellátását mind az idei esztendő IV. negyedében, mind pedig 1982 első felében, az új termésig.