Romániai Magyar Szó, 2004. június (16. évfolyam, 4852-4881. szám)

2004-06-23 / 4874. szám

_________Jak_____________SZEMPONT 4. OLDAL 2004. JÚNIUS 23., SZERDA N/ Kántortanítók újabb nemzedéke (Marosvásárhely / bögözi) • Meg­alakulása óta immár all. kántortanító nemzedéket bocsátotta útjára idén az Erdélyi Református Egyházkerület Kántortanító-képző Intézete. Az idei végzősök oklevelüket Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökétől vehették át, aki személyes jelenlétével tisztelte meg a ballagási ünnepséget. A marosvásárhelyi inté­zetben ez idáig mintegy 350 növendék végzett, közülük Erdély-szerte sokan tanítóként, óvónőként, kántorként dol­goznak. Ők jelentik az intézet minden­kori büszkeségét, ami viszont csöppet sem büszkeséget gerjesztő állapot az, hogy a tanintézetnek a mai napig sincs megfelelő székhelye, az oktatás egy része a volt Jókai utcai Diakóniai Otthon­ban, másik része pedig a volt reformá­tus leányiskolában meg különböző fe­lekezeti termekben zajlik. Ezért Ba­rabás László igazgató Pap Géza püs­pök jelenlétében kifejezte abbéli óhaját, hogy az egyházkerület támogassa az egykori leányiskola felújítási tervének kivitelezését, amivel megoldódna az egyházi főiskola székhelyének sokat vitatott kérdése is. Keller Emese / RMSZ Városi kötvényeket bocsátott ki Nagyvárad (Nagyvárad / bálló) • Másodjára bocsátott ki városi kötvényeket a bihari megyeszékhely polgármesteri hivatala, hogy a város rendkívül rossz állapotban levő úthálózatát felújíthassa. 150 mil­liárd lej értékben lehetett jegyeztetni ér­tékpapírokat, pontosabban június 14­18-a között lehett volna, csakhogy már az első napon túljegyzés volt az egyen­ként másfél millió lejes névértékű köt­vényekből, amelyekből százezret bo­csátottak ki hatéves futamidővel. Az első negyedévre 23 %-os kamatot fizet­nek és az aktuális piaci feltételek függ­vényében háromhavonta újrakalkulál­­ják. A kötvényeket a Kereskedelmi Bank­nál és a HVB Banknál lehetett jegyez­tetni, ezzel az akcióval Nagyvárad az ilyen típusú pénzszerzés egyik volun­­tárja Románia városai között. Az utcák korszerűsítése a bihari megyeszék­helyen már megkezdődött más hitel­forrásokból és folytatódik is, hogy a la­kosság hitelrendszer előnyeit fölhasz­nálva minél jobban fejlesszék a várost. ________________ Három fiatalember fulladt vízbe! (Szatmárnémeti / sike) • Elké­pesztő mennyire felelőtlenek az emberek mifelénk önmagukkal és saját család­jukkal szemben. Egyetlen hétvégén há­rom 21-23 éves fiatalember fulladt víz­be, s mint kiderült egyikük sem tudott úszni, illetve egyikük kezdők szintjén csápolta egy kicsit a vizet. Ketten ta­vakban lelték halálukat fürdőzés köz­ben, egyet pedig a Szamos vize sodort el Pálfalvánál. Nevüket azért nem em­lítjük, hogy ne okozzunk ezzel is külön fájdalmat hozzátartozóiknak. Legyen okulás tragédiájuk azoknak, akik a forró nyárban könnyelműen a hűs vízbe vetik magukat, anélkül, hogy jól ismer­nék annak mélységét. És innen is szó­lunk a szülőknek, írassák be minél töb­ben gyermekeiket arra az úszótanfo­lyamra, amelyet a szatmári strandon szakképzett úszómesterek vezetnek! ük Novellapályázat (Arad / rmsz) • Az Irodalmi Jelen és az E-MIL novellapályázatot szervez. A beküldött pályamunka még meg nem jelent írás lehet, terjedelme maximum 24 ezer leütés (13 írói flekk). A pályá­zaton bárki részt vehet, kortól, foglal­kozástól stb. függetlenül. Pályamunkát kizárólag számítógép-lemezen (flopin) vagy CD-n fogadnak el, amelyhez kö­telezően mellékelni kell a kinyomtatott változatot. A munkák beküldési határi­deje 2004. szeptember 15-e, eredmény­­hirdetés és a díjak átadása Aradon, a Jelen Házban, 2004. október 30-án. A pályadíjak értéke: I. díj: 500 USD, II. díj: 400 USD, III. díj: 300 USD és há­rom, egyenként 100 USD értékű külön­­díj. A pályázat jeligés, valamennyi beküldött íráson csak a jelige sze­repelhet. Külön borítékban kell mellé­kelni a szerző személyi adatait. A sze­mélyi adatokat tartalmazó borítékot csak a zsűrizés után, közjegyző előtt nyitják fel. A versen­ymunkákat az alábbi címre kell beküldeni: Irodalmi Jelen, novellapályázat, 310085 Arad, str. Eminescu nr. 55-57. _____________Jfe,__________ Anyanyelvi Tábor családi vállalkozásként (Gyergyószentmiklós / gál) • Június 21-28-a között 10 dévai gyer­mek érkezik Gyergyócsomafalvára Anyanyelvi Táborba, magyartanárnő­­jük, a csomafalvi születésű Baróti Bor­bála szervezésében. Az I-VIII. osz­tályos szórványban élő kisdiákoknak a Baróti család ad otthont, és Baróti Etelka, a Fogarassy Mihály Általános Iskola magyartanárnője, aki a dévai tanárnő édesanyja is, szintén gyümölcsöztetni fogja szaktudását a tábor anyanyelvi foglalkozásain. Elöljáró példaként te­hát, egyetlen székelyföldi család vállal­ta magára a szórványban anyanyelvü­kért küszködő magyar gyermekek tá­borozását a Székelyföldön. Vállalko­zásuk példaértékű és követendő. Egy székben két polgármester (Marosvásárhely / bögözi) • Bár­mennyire is furcsán hangzik, a nyá­­rádmagyarósi polgármesteri széken - már ami a nevezett bútordarabot illeti -, valószínűleg az őszig két polgármester fog osztozni: a nyárádmagyarósi meg a községről nemrég levált székelybe­­rei polgármester. A székelybereiek, a leválásra készülve már tavaly decem­berben vásároltak épületet az új köz­ségháznak, azonban felújítására, fel­szerelésére, működésbe helyezésére már nem futotta helyi erőből, megyei pénzekre azonban csak az ősszel vár­ható költségvetés kiegészítéskor szá­míthatnak. Addig is az új község ve­zetősége Nyárádmagyaróson fog dol­gozni, ahol a két hivatal titkára, köny­velője közös lesz, de a számvitel külön történik majd. Morfondír Török átok Egy szocialista politikus azt kifo­gásolta, hogy Orbán Viktor és Kövér László az RMDSZ ellen kampányolt az elmúlt hetekben. „Németh Zsolt »komikusnak« nevezte az MSZP-s vádakat. »Az erdélyi magyarság meg­osztottságának közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Tőkés Lászlót elmoz­dították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki posztjáról. Tőkés Lászlót nem a Fidesz mozdította el, hanem az RMDSZ.« - mondta a magyar par­lament külügyi bizottságának fi­­deszes elnöke.” Mielőtt perbe hívna bárki is, hogy manipulált idézetekkel dolgozom, tessék elővenni a Krónika, 2004. jún. 7-i számát, a második ol­dal alján található a cikk, amiből át­vettem a fenti néhány mondatot. Ha előveszik, meggyőződhetnek róla; ha elég az én szavam, akkor annak alap­ján is elhihetik. Németh Zsolt nem érdemben szólt hozzá Géczi József Alajos felvetéseihez, hanem egy el sem hangzott kérdésre válaszolt. Mert nem arról folyt a vita, hogy ki fűré­szelte ketté az erdélyi megosztottság közepén húzódó árkot (illik ennyi kép­zavar az „arról beszélek, amiről aka­­rok”-témához), hanem arról, hogy Orbán Viktor az RMDSZ ellen kam­pányolt Erdélyben. Ami tagadhatat­lan. Csak sejtem, hogy ez majd finom­­ságos anyaországi szavazatokat hoz a konyhára (elvégre az innen elpályá­zott kétszázezer ember arra adja a vok­­sát, akinek a programjában Erdély is benne van), de most ne erről beszél­jünk, hanem a megosztottságról. A megosztottságnak és az egymás­ra mutogatásnak igen szép hagyo­mányai vannak a magyar glóbuszon, hadd említsek egy érdekes epizódot. Nem sokkal a brassói kongresszus (1993. jan. 15-17.) után Borbély Imre nyilat­kozott az Orient Expressznek (1993. febr. 12.) és utalt az akkori idők egyik vitájára, melynek során „több, nagyon vitriolos hangnemben írott, populista szólamokat használó, az RMDSZ vezetősége elleni cikk és felhívás keletkezett, s amely Cs. Gyímesi Éva egyetemi tanárnő által kezdeménye­zett hatalom-kisajátítási vádban csú­csosodott ki, meg nem nevezett, de többes számmal ítélt vezetőségi tag­gal szemben”. Az említett felhívást a Szabadelvű Kör több tagja is aláírta. „A Cs. Gyímesi-csoport hangadói mechanikusan átveszik a magyaror­szági, késésre menően megosztott hely­zetet, az MDF-SZDSZ pártosságot, és keresve kutatják, nálunk ki is az a hatalmat kisajátító nemzeti politikus, akit ezzel a váddal meg lehet bélye­gezni.” Nos, akkoriban az MDF-SZDSZ ellentétek csaptak át a határon, most az MSZP-Fidesz meg nem értés kelt hullámokat az erdélyi pocsolyában. Úgy vélem, hogy nincs szükségünk az efféle ellentétekre, de sajnos a né­zeteltérések szabad áramlásának sem a trianoni, sem a schengeni határ nem állhatja útját. Kisebb léptékben ugyan - és más előjellel, mint tizen... évvel ezelőtt -, de az erdélyi magyarok kö­zött is dúl a pártoskodás, mert mi sem vonhatjuk ki magunkat a török átok hatása alól. A hajdani MDF-SZDSZ ellentét Erdélybe átosonó hatása kis­miska volt a mai viszálykodáshoz ké­pest. Most sokkal rafináltabb eszkö­zökkel és nagyobb hatásfokkal dol­goznak az otthoni felek, az itthoni kö­zönség nem nagy örömére. Mert kétségtelenül igen fontos do­log, hogy miként oldja meg az anya­ország valamely fontos kérdését az MSZP és miként a Fidesz, de - bo­csássák meg önző magatartásunkat! - számunkra az a fontos, hogy az ottani viszály ne gyengítse az itteni magyar­ság esélyeit. Egy anyaországi dilem­ma megoldása általában csak idő és pénz kérdése, nálunk nincsenek ilyen eshetőségek: pénzünk nincs és az idő nem nekünk dolgozik! Odaát: az egyik párt elkezdte építtetni a Nemzeti Színházat az Erzsébet téren, a másik abbahagyatta és másutt építtette föl. Ha ezt így látják jónak és van rá pén­zük, akkor csak rajta, honjaim! Ná­lunk azonban nem telik arra, hogy a Sapientia egyetemet saját erőből tud­nék befejezni. A Sapientia jótékony­­sági estet rendezett, amelyen kb. 750 ezer forintnak megfelelő pénz gyűlt össze. Még további 999 estét kell ren­dezniük, hogy valahogy összegyűljön a szükséges végösszeg. Ismétlem, nekünk nem telik arra, hogy félbehagyjunk egy megkezdett építkezést vagy porig romboljunk meglévő építményeket - mert nincs rá módunk és nincs hozzá tehetségünk. Ezért szeretnénk, ha a Sapientia felé­pülne és az RMDSZ-t nem vernék szét. Szász János szentenciája a meg­osztási harcok kezdetén született. Ezt írta az RMDSZ-ről: „szeretjük - nem szeretjük, szükségünk van rá”. (RMSz, 1991. nov. 27.) De van a gyűjtemé­nyemben egy aktuálisabb mondás is. Az RMDSZ brassói kongresszusán Orbán Viktor vezette a Fidesz delegációját. Hazatérésük után a küldöttség tagjai — a sajtónak nyilatkozva — veszélyes­nek ítélték azt, amikor magyarországi pártok próbálnak beavatkozni az RMDSZ belső ügyeibe. (Magyar Hírlap, 1993. jan. 20.) Olyan jó meg­látás, hogy én kőbe vésetném. Milyen jól mutatna az MPSZ udvarhelyi szék­háza oromzatán, svéd gránit táblán, aranyozott betűkkel... KUSZÁLIK PÉTER Bújjunk ősi népviseletbe Magam sem tudom, miért foglalkoz­tatnak ezek az igaz, de megoldhatat­lan problémák, s főleg miért kreálok olyasmiből gondot, ami soha nem tar­tozott rám. Most például az foglal­koztat, hogy sajnos igazat kell adnom annak, aki azt mondja, hogy fajtánk kihalása tulajdonképpen a városba költözéssel csak gyorsult. Ez egy szakállas álbölcsesség, mondom az első pillanatban az illetőnek, az ilyen és ehhez hasonló hatásvadász izéktől még nyugodtan alszom. - Igen? - kérdezi erre kajánul a polgár. - Akkor is nyugodtan alszik, ha bebizonyítom, hogy sem ezért, sem pedig másért nincs jogában nyugodtan aludni? - Az illető folytatta: - Tudja, a mi nem­zetségünkben létezik egy szokás. Nem tudom, előfordul-e más nemzet­ségeknél vagy más népeknél, de ná­lunk emberemlékezet óta megvan. Apám csak akkor tudta anyámat a magáévá tenni, ha előbb mindketten ősi népviseletbe bújtak, aztán fél perc múlva levetkőztek és bebújtak az ágyba. Ahogyan anyámat nemzette, csinálta a nagytata meg a nagymama - már elnézést az egyesek szerint elnagyolt kifejezésért, én azért használom, mert igenis plasztikusnak tartom, az isten teremtette a világot, de az emberek nem teremtők, ezért aztán megcsinál­ják saját utódaikat, s általában úgy, ahogyan egy elromlott ajtósarkat vagy egy lestrapált autót is, ha lehet, még könnyebben s tán boldogabban. Ahogyan a nagytatát nemzették déd­­szüleink, s amint a dédiket a szépek... Ha jól számolom, egy körülbelül száz­ötven éves idősáv ez, ami pontosan és hiánytalanul beilleszthető abba az ezer évbe (abba a több mint ezerszáz évbe), amiről olyan szépen szokás beszélni a magyarság ünnepein. Ez tehát nem egyszerűen csak a szokás, hanem a Szokás, aminek háttérmozgatója ter­mészetesen, nem a ráció és nem a ra­cionalitás. így kerül a (népi) csizma az asztalra, a szexualitás és a rítus, ha úgy tetszik, a ritmus közelségében? S amelyik percben távolodnak a kom­pozíció látványelemei, folytatódik, ami a városba áramlással állítólag meg­kezdődött, hogy kihal a fajtánk. - Ez azért mégsem - szakítom félbe a monológot. - A táncházasok például állandóan népviseletben vannak, tehát bármikor levetkőzhetnek, követ­kezésképp bármikor szeretkezhetnek. Ami vagy áll, vagy nem áll. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem a tánc­házasok a legszaporábbak ebben a városban. Vagy a magyar vendéglő pincérei. Vagy a március 15-i ünnep­lő tömeg, az ének- és zenekarra írt so­­kadalom. Már ebből kitelne egy eny­hén pozitív szaporulat Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medencében. Érdekes és lehangoló előadást hallgattam valami szabadegyetemen, ami éppúgy lehetett Tusványoson (ez a fiktív hely a Székelyföldön fekszik a Szent Anna-tó közelségében) vagy Debrecenben (a protestáns délibábok városában), az is lehet, hogy Jászi Osz­kár volt az előadó. Akárki is volt (Orbán Viktor, Habsburg Ottó vagy Jászi) egye­lőre csak azt boncolgatta, hogy a Me­dence (amin szigorúan a Kárpát-me­dence értendő és nem valami erotikus testrész) túldimenzionált geopolitikai közege a magyarságnak. Magyarán nem képes belakni (mondta Jászi), és ezért asszimilálni kellett a szomszédsá­got, illetve minden nemzetféltő gesz­tus (pozitív népnemzeti gondolkodás) ellenére fogy a Kárpát-medence ma­gyarsága (mondta Orbán). Még az is megtörténhet, hogy a 2040U2050 táján az anyaország összetrombitálja a határokon túli magyarságot, mert akkor már minden magyar belefér a Trianon óta egyfolytában sérelmezett határok közé. Na tessék, kihúzták a sovén nacionalizmus méregfogát, ráadá­sul minden érzéstelenítő nélkül. Főleg ha Erdélyben addigra a román-ma­gyar arány hat az egyhez lesz, így vitázunk egyfolytában egy a mostaninál mindenképpen nagyobb figyelmet érdemlő ügyben. Némelyek szerint önnön létezésünk „húrjait pen­getjük” a székely ruhákkal (ez tényleg jókora képzavarodás), mert a belát­ható időn belül vészesen megfogyatko­zunk. Ha pedig nem lesz ki felvegye a székely ruhát, akkor az se lesz, ki lehúzza, mint annak idején a nagytata a nagymamáról és aztán magáról. Ebben és ennyiben igazat adok az illetőnek. OLÁH ISTVÁN MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Székely Fiatal népviseletben a IX. Duna Karnevál rendezvényén, a bu­dapesti Vörösmarty téren

Next