STUD - Statisztikai Tudósító, 1944. február (12. évfolyam, 20-39. szám)
1944-02-01 / 20. szám
E^oldal, STUIV*19H« február 1« Kedd* fogyasztás nagyságát a termés alapján meg lehet állapítani « így 1935 és 19^0 között volt olyan esztendőnk is,mikor 301,6^0 g dohánylevelet váltottak be*meg olyan is, amikor ennek éppen a felét,, De a gyártás nagyjából egyenletes maradt és Magyarország a világ dohányfogyasztó államainak a sorában a négy,ik helyen áll. Első helyen a nagyon pipás Belgium, az 1938- 1940 évek átlagát véve alapul, ahol fejenkint egy esztendő alatt minden lakosra 3,3 kilograd . dohány' elfüstölésének feladata hárul- kapcsolatban a megfelelő önkéntes adók lerovásával, Hollandiában, ahol szintén a pipa a divat, 3 ,2 kg az átlag, az USA-ban három kiló és nálunk 2,2 kiló. Velünk egy sorban áll Dánia, de Nagy- Britannia és a Német Birodalon csak 1,7 kg dohányt fogyaszt lakosonként, Olaszország meg éppencsak 60 dekát. A század elején nagyobb dohányosok voltunk. Az 1900- 1905 esztendők átlagában még 2,7 kilogramm dohány fejátlaggal dicsekedett az akkor csakugyan pipás Magyarország. Csakhogy azóta igen jó dohány termő területeket ragadtak el tőlünk Trianonban a zöld asztal mellett s ezeknek jelentékeny részei ma sem tértek még haza. A fogyasztás apadása talán ezzel is kapcsolatban lehet. De mégis inkább az tűnik ki ebből az adatból,hogy a pipa nagyobb tömegű dohányt nyelt el,mint az aránylag sok "kézi munkát " kívánó cigaretta. Az 1932- 41 évek átlagában a magyar Dohány jövedék mindennap7,760,000 cigarettával, 154,000 darab szivarral és többszáz méter pázsa dohánnyal tömi a dohányos tárcákat és zsebeket, a közönség mégis fél és "tartalékol". Azaz rontja a többi dohányosok hangulatát. Mert ha igaz, hogy a dohány azért kedves, mert lelki megnyugtató eszköz, akkor az, aki a többi dohányosok elől ezt a lehetőséget elvonja, kisebbfajta lazításban volna vétkesnek található, ha sok kicsi sokra megy: a dohány mind több embernek lelki menedéke . Ma már a szakemberek szerint minden négy lélek közül dohányos egy. A dohányosok fele vásárolja a cigarettát, a másik talán valamivel nagyobbik fele, vagy sodorja, vagy pipázik. A szivarosok is ebben a csoportban vannak, de arányuk minden száz lélek közül csak egy. Ezek a szánok pedig nagyjából olyasmit jelentenek, hogy a férfiaknak a kétharmada, a nőknek egyharmada dohányzik . Csakhogy az arány még azzal isnagyobb, hogy ebben az átlagban a csecsemők is benne vannak, akik dohányt legfeljebb csal, közvetve fogyasztanak, a felnőttek között tehát a közvetett fogyasztók már csak törpe kisebbségben lehetnek. Vagyis a fejátlag ugyan a század eleje óta csökkent, de a dohányzás szokása terjedt és a régi kevés,de erős pipás ember helyett sok könnyű cigarettás viseli azt a tekintélyes adót,amit a dohány kékes füstjén át a köz javára fizet A vége pedig az: a magyar föld még nem vesztette el termőerejét, sem a magyar gazda régi szaktudását. A Dohány jövedék gépei egyre tökéletesebbek és a színvonal sem "mürostos". Hát miért gyűjtik a dohányosok a cigarettát, a szivart és a pipadohányt a ládafiába? Kamatozik? Dehogy csak szárad,s a gyűjtőszenvedélynek itt is megvan a maga rendszere. Bizonyos fajtákat elraknak, másokat nem: például különösen értékállónak tartják a Symphoniát, a Leventét,Királyt, a rövidszivart, a középfinom pipadohányt. Miért éppen ezeket? A biztosító társaságok ezekért sem fizetnek több kártérítést,mint a többi dohányokért,tűzkár esetén. Ha ugyanis el méltóztatnák szívni őket...