Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)
1957. március / 1-2. szám
llUigtiarSAKKÉLET A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA VII. ÉVFOLYAM—2. SZÁM 1957. MÁRCIUS ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KIK MENNEK !Á ZÓNAVERSENYEKRE ? Az egyéni sakkvilágbajnokság három évenként ismétlődő versenysorozatának befejező szakasza — a most folyó Botvinnik—Szmiszlov mérkőzés — még el sem kezdődött, amikor a Nemzetközi Sakkszövetég már bekérte a nevezéseket a májusban kezdődő idei zónaversenyekre. A magyar színeket — a FIDE múlt évi, moszkvai kongresszusának határozata értelmében — négy versenyző képviselheti a három európai zónacsoportban. A nevezési rangsor első helyezettje Amszterdamban, szeptember folyamán, a második és negyedik helyezettje Szófiában, május 2—31. között, a harmadik pedig az Írországi Dublinben, május 12— június 2. között mérkőzhet. Több hónapos versenyzési szünet után, a januári gyakorlóversenyek mérvadónak aligha tekinthető tapasztalatai alapján nem volt könnyű annak a kérdésnek eldöntése, kiket és milyen sorrendben nevezzen a Magyar Sakkszövetség. Különösen a negyedik hely kérdése okozott gondot Alapos mérlegelés után végül is az intéző bizottság a következő sorrend mellett döntött: 1. Szabó László, 2. Barcza Gedeon, 3. Benkő Pál, 4. Poetisch Lajos, 5. Szilágyi György, 6. Bély Miklós dr., 7. Bilek István. (Utóbbi három — a nevezési feltételek értelmében — tartalék arra az esetre, ha az előttük lévők valamelyike akadályozva volna a részvételben.) Ez ellen a döntés ellen Szilágyi György és Bély Miklós dr. nemzetközi mester panaszt nyújtott be a sportfőhatósághoz. Egyidejűleg Szilágyi — majd utána Kluger Gyula nemzetközi mester — nyílt levélben is kifogásolta a döntést. Időközben megteremtődtek a XII. magyar bajnoki döntő megrendezésének a feltételei, így a sportfőhatóság leirata szerint „lehetőséget kell adni, hogy az érdekeltek a bajnokságban döntsék el egymás közt a sorrendet“. Amikor e sorokat írjuk, az „érdekeltek“ már megkezdték a viadalt s mire lapunk az olvasóhoz jut, a bajnokság már be is fejeződik. Reméljük (szeretnénk remélni), hogy az eredmény nem komplikálja, hanem leegyszerűsíti a nevezés és kiküldetés sok port felkavart kérdését. A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG MESTERVERSENYEI A Magyar Sakkszövetség 1956. december 27 és 1957. január 12 között két mesterversenyt rendezett. Ezek a versenyeik most sokkal többet jelentettek, mint más időben. A tragikus események óta első, mégpedig olyan színvonalú életmegnyilvánulásai voltak a magyar gyakorlati sakkozásnak, amelyekhez hasonló színvonalon állókat más sportágakban addig nem láthattunk. A versenyek megrendezésére a szokás szerint decemberben sorra kerülő egyéni bajnoki döntő elhalasztása adott alkalmat. A döntő megrendezése nem látszott időszerűnek részben a közlekedési nehézségek, részben a részvételre jogosultak jelentékeny részének akadályoztatása miatt. Helyette ez a két verseny volt hivatva arra, hogy élsakkozóinknak alkalmat adjon a gyakorlásra és ezáltal segítsen fenntartani és fejleszteni minőségi sakkozásunk színvonalát. A két versenyre 24 nevezés érkezett. A nevezőket két csoportba osztotta be a verseny rendezősége. Az A) csoport 9—14 óra között, a B) csoport 15—19 óra közt játszott. A csoportokba való beosztás nem erősorrend szerint történt, hanem aszerint, hogykinek volt módjában délelőtt játszani. Ez megfelelt a versenyzők kívánságának is és senki sem kifogásolta, hogy a papírformát véve alapul, az A) csoport lett erősebb. A) CSOPORT Ebben a csoportban játszott az 1956. évi olimpiai keret tagjai közül Benikő, Bilek, Portisch és Szilágyi. Közülük hárman igazolták a papírformát, míg Benkő a verseny legnagyobb meglepetését okozta lemaradásával. Már az első forduló alábbi érdekes lefolyású játszmája sejttette a későbbi fejleményeket: 1. ANGOL MEGNYITÁS Bilek Benkő 1. c4, e5 2. g3, Hf6 3. Fg2, d5 4. cd, Hd5, 5. Hc3, Hb6 6. Hh3 (A szicíliai megnyitás Szimagin változatához hasonló elgondolás.) 6. —, Hc6 7. 0—0, h5 (A Botvinnik —Gligorics — XII. sakkolimpia, 1956 — játszma hatása!) 8. d3, h4 9. Hg5, Fe7 10. Hf3, g5 (Az al—h8 átló gyengítése és a sáncolási lehetőség megteremtésének halogatása aggályos. Viszont Fe6-ra kellemetlen 11. He4, majd Hg5. Számításba jött a kétélű hg., majd Fh3.) 11. d4! (Többszörös gyalogáldozat bevezetése. Cél: a sötét király bizonytalan állásának kihasználása vonal- és átlónyitásokkal.) 11. —, ed: 12. Hb5, Ff6 13. e3!, d3 (de:-re akár 13. Ve2, akár 13. Fe3, után többet ér a gyalognál világos fejlődési előnye. Most csinos fordulatok következnek.) 14. Hbd4, Hd4: 15. ed:, g4 16. Hh4:!, Vd4: (Fh4: 17. gh:, Vh4: 18. Ff4 után erős a futópár.) 17. Belf, Kf8 18. Be3!, d2 19. Fd2:, Hc4 20. Bd3!, Vb2: (Vd3:?? 21. Fb4!) 21. Bb1, Va2: 22. Fc3!, Fc3: 23. Bc3:, Fe6 (Egy gyalogot már vissza kell adni.) 24. Bb7:, Va5 25. Ve1, Hd6 26. Bbc7:, Bb8 27. Vf4, Bblf 28. Bel? (Sötét óriási időzavara láttán világos kissé könnyelmű lesz. 28. Ffl! után sötét aligha védhette volna a fenyegetéseket.) 28. —, Vc7:! 29. Bbl:, Bh5 30. Bel, Kg8?? (Ezen a versenyen Benkő sokat hibázott időzavarban. 30. —, He8!-cal sötét állása tarthatónak látszik.) fj 31. Be6:, Bh4: 32. Bd6: — Ebben a vesztett állásban sötét túllépte az időt. 1: A kezdet Szilágyinak sikerült legjobban. Az első napon jó játékkal nyert a megnyitást passzívan kezelő Földi ellen, a második fordulóban Tipary súlyos hibája folytán különben döntetlen állást fordított a maga javára. ______