Sopron, 1905. április-június (35. évfolyam, 40-78. szám)

1905-04-02 / 40. szám

2 lincseket és szárnyakat öltve, örömrepesve siet a függetlenségi tábor alá, a­hol egy jobb, egy szebb jövő zálogát véli feltalálhatni. Az a lelkesedés, a­mely Berecz Ábel képviselőjelölt vasárnapi prog­rammbeszéde alatt és tegnap támadt, mind szélesebb hullámokat vet városszerte. A függetlenségi eszmék tántoríthatlan csapata percről-percre nő és nincs többé kétség aziránt, hogy a választóközönség óriás többsége, a­mely immár szabadon követheti szíve érzelmeit, lelke vágyait, elfordult attól a tábortól, a­mely a hatalom szolgálatában mindenre kész volt, s a melynek egy megcsökönyösödött töredéke ma is azon fáradozik, hogy Sop­ront Bécs külvárosává tegye, a mely Széchenyi gróf személyében, a kinek fő­­ispáni működése alatt semmi áldás nem fakadt, olyan képviselőt akar ráerőszakolni a városra, a kitől semmi, de semmi jót nem várhatunk. Az igazi szabadság szellője járja át ez ódon város utcáit és csodákat mível. Lassan olvadtak kezdetben a jégpáncélok, de az ország szívéből felénk áradó üde és szebb jövőt biztosító légáram elfújta azokat, szabad folyásuk vagyon immár a nemzeti érzelmek tiszta áradatának, szabadon buzog a hazafias kebel azért, a­mit az ország óriási többsége helyesnek, üdvösnek, boldogítónak ismert fel. A múlt vasárnapi programmbeszéd meggyőző hatását fokozták a csütörtökön és pénteken tartott pártgyűlések, a­mikor az országos függetlenségi párt illusztris képviselői más oldalról is megvilágították azon hatal­mas törekvéseket, a­melyeket a nemzet ve­zető pártja maga elé tűzött. Egyenesen leirhatlan hatást értek el a szónokok, a­mely azután a választókkal való személyes érintkezés révén még jobban fo­kozódott. A csütörtök esti pártgyűlés. Már fél nyolc óra tájban gyülekezett a polgárság a kaszinóban, a legelsők a nagy érdeklődést tanúsító hölgyek voltak, a­kik formálisan megostromolták a páholyokat és a karzati ülőhelyeket. Mint vasárnap, sokaknak most sem jutott hely. A terem alsó részét nagyobbára választó­polgárok töltötték be. Az álló­helyeket érdeklő polgárok foglalták el összeszorulva, mint a heringek, sokan ki­szorultak az előterembe és az étkezőbe és nem csekély volt azoknak a száma, a­kik egyáltalában sehol sem helyezkedhettek el. Nyolc óra után érkeztek meg a központ kiküldöttjei: Kelemen Samu dr . országgyű­lési képviselő Szatmárról és S­t­e­i­n­e­r Károly lapszerkesztő, kamarai alelnök Temesvárról. (A vendégek elé küldöttség indult Nagy- Cenkig, a soproni indóháznál M­e­i­s­z­n­e­r Ernő dr. vezetése alatt szintén egy küldött­ség várta őket. M­e­i­s­z­n­e­r Ernő dr. szí­vélyes istenhozottat intézett az érkezőkhöz, mire Kelemen Samu orsz. képviselő vá­laszolt. A terembelépés alkalmával viharos éljenzés fogadta a vendégeket, a hölgyek pe­dig virágokat szórtak feléjük. Az éljenzés csillapultával K­o­v­á­t­s István dr., a függetlenségi párt végrehajtó bizottságának az elnöke a következő szavak­kal üdvözölte az érkezőket: Igaz hazafias szeretettel, szent lelkese­déssel üdvözlöm önöket, hogy eljöttek ezen határszéli városba, mely nekünk magyaroknak olyan, mint a bevehetetlen várnak látszó Port-Arthur, mert eddig nekünk, akik úgy érezzük, hogy igaz hazafias szeretettel küzdünk oly szép eszméért, még nem sik­erült beven­nünk ezt a várost, bár a múltkor megdön­gettük már annak falait. Úgy látszik azon­ban, hogy a nemzetellenes, ősrégi szellem még most sem költözött ki ezen városból. Eljöttek segítségünkre, hogy ezt a várt be­vegyük, amiért is hálás köszönetemnek adok kifejezést. (Éljenzés, taps.) Mindenek előtt meghajtjuk a hazafia­ságnak, igazi szeretetünknek zászlaját az önök küldői előtt, akik január 26-án meghódí­tották az országot a nemzeti eszmének. (Éljen). Mégegyszer megköszönve megjelenésüket felkérem önöket, szíveskedjenek nekünk egy lelkesítő szót szólani, hogy erőnk fokozódjék s hogy a mi zászlónk végre itt is győzelemre jusson. (Lelkes éljenzés). * Elsőnek Kelemen Samu országgyű­lési képviselő állott fel­szólásra. Szimpatikus szónok, a­ki mesteri módon férkőzik hallga­tóinak a szívéhez. Erős logikával felépített, nagy vervvel előadott beszéde minduntalan a legnagyobb lelkesedésre ragadta az óriási embertömeget Mintegy 1­ 4 óráig beszélt osz­tatlan figyelem között. Beszédét, a­mennyire a nagy szorongásban jegyezni és emlékezet­ből összeállítani sikerült, a következőkben kö­zöljük: Kelemen képviselő beszéde. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Az előttem szóló s bennünket oly szí­vélyesen üdvözlő tisztelt barátom arra utalt, hogy mi egy határszéli városba jöttünk. Ma­gam északról, Szatmárból származom, a ve­lem jött barátom pedig Magyarország déli részéről, Temesvárról Én arról vagyok meg­győződve, hogy ezen városban szintén sikert aratunk az alkotmányos harcban. Utalok arra, hogyha Port-Arthurt be lehetett venni, be lehet venni e várost is és le lehet ennek régi sáncait rombolni (Többszörös éljenzés). Igen tisztelt barátaim, mi harcmezőre jöttünk fegyverek nélkül. De ezért ne csüg­gedjünk, mert meggyőződésünk: a törvény­nek s a jognak a fegyvere Azért felkérek minden választó­polgárt, akinek drágább e hon s aki előtt szentebb a hazafiaság, mint saját élete s aki e szép törekvésünknek buzgó hive, harcra szólítok s hirdetem az általános népfelkelést. Ha végig tekintünk azokon az okokon, tisztelt barátaim, amelyek a mostani válságot előidézték, arra kell rájönnünk, hogy ez nem csak az utolsó hónapok viszonyaiban leli a magyarázatát, hanem mélyebben fekvő okai vannak ennek s ezek az okok régebbek. Amint látják, a liberális párt hívei nem értették meg e nemzet múltját, ezek csak küzdenek, hogy kezükben legyen a hatalom. De hát mi történik azután a néppel, avval nem törődik. Nem törődnek azzal, hogy a nép éle­szik-e, vagy képes-e magát fenntar­tani. (Úgy van !) Olyan legyen a gazdasági önállóság, hogy mindenki a saját hazájában boldog le­gyen. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha mindenki megteszi kötelességét. Szerencsés volnék, hogyha én ebben a városban tölthetném életemet s mily boldog lennék, ha azt látnám, hogy e város a virág­zás oly magas fokán áll, mint egy város sem e hazában, már­pedig a gazdasági önállóság révén az vár Sopronba. A gazdasági önállóság mellett ott van a magyar nyelv, amelyet mindenkinek köte­lessége államnyelvnek elismerni. Magyarország, tisztelt barátaim, olyan helyzetben volt évtizedek óta, mint a béna ember, akinek nincsen kifejlődve a keze vagy hiányzik. Hiába magyaráznak ennek, hogy ezt meg azt tegye bele kell nyugodni állapotába. A nemzet életében ugyanez az eset. A nem­bánás módja vált uralkodóvá. Többen nem törődtek a nemzettel, hanem csak arra törekedtek, hogy a hatalom a kezükben legyen. Lenézték a nemzetet, mint egy nyomorult gyermeket. Mennyire fájhat az pl az édes anyának, ha gyermeke durva szavak­kal illeti Nekünk szülő­­anyánk a szabadság Nem volna módunkban őrölni, ha 1848-ban nem ütött volna a szabadság órája , ezt támadták meg 1904. nov. havában a parlamentben. De a nemzet nem hagyta s nem is hagyhatta annyiban, hanem oly erővel vágta arcul a hatalmat, mint­ amily erővel a hatalom őt el­nyomni akarta Azután nem volt többé kedve gunyólódni a nemzet szabad joga felett. (Éljen). Azt mondják azok, akik a hatalom birtokában voltak s ideiglenesen még vannak, hogy ők is csak magyar hazafiak, mint a többiek Ez az érzés nagyon szép, de nagyon kevés az értéke. Amikor mi a szabadságért harcolunk, nem csupán ezért, hanem az igaz szabadelvű­­ségért is. Azt mondják, hogyan egyesülhet az olaj a vízzel? Hát igen tisztelt barátaim n­­ sem volna könnyebb, mint visszafordítani ezeket a gúnyolódásokat, mert mi nem egye­sültünk, mi csak szövetkeztünk. A mélyen tisztelt szabadelvű pártban igen könnyen meg­fér különféle érzelmű ember, de mi, al ’ fáradságunkat erkölcsi dolognak tartjuk, és harcra szövetkeztünk. A szabadelvűségnek vannak fokozat, amelyeket egy adomában látjuk megtestesítv (Kohár megjelenése Gross Áronnál). A bocsánatkérésnek is meg van a ma módja. De a mélyen tisztelt szabadelvű p­­t mindig csak a fejét dugja be valahová, de a­mikor tenni kellene neki, akkor bocsánatot kér és visszavonul (Éljen). Nekünk a szabadelvűség nem olyan kályhaellenző amelyet úgy teszünk félre arra a helyre, ahogyan vagy ahová nem tetszik. Ránk egy nagy alkotás, nagy mt vár t­­i, hogy megteremtsük ennek országnak gazdasági önállóságát. A gazdasági önállóságból formulát csi­náltak. Ezek a formulák olyanok, mint az olyan lovak, amelyekre, ha fel akarunk ülni, mindig csak kiugranak alólunk. Minden for­m­ula csak arra való, hogy leple legyen akció megszegésének, ellenállásának. Mik lehetne hirdetni valamit, anélkül, hogy valósuljon! Nagyon is rá vagyunk szőre gazdasági önállóságra, mert ez legalább érhezési módot biztosít a szegény magá­népnek. Elejét kell venni annak, hogy e­z ne pusztuljon nyomorúságában. Aki ellen, annak nincs érzete, az nem tud gondot. Ezzel szemben a kormány úgy nálunk ipart teremteni, mint a­mikor az vos a gyomorbetegének angol flastromot del az ujjára. A nemzet jogának a kivi nem történhetik máról holnapra. Akik t metlenek, azokat türelemre intjük Azo bestiális hazafi az, a ki a nemzet akaraté ellenszegül. (Éljen). Csak az önök szeretete s az ő támogatása segíthet győzelemre, csak az öt támogatása lelkünk erőssége. Minden ember akinek most szavazati ja van, mint a katona, álljon ki a küzdőtérre? ki most félreáll, bűnt s árulást követ el,­­ csak vésse a maga lelkébe, hogy nem hive hazának, hanem ellensége. De hiszen ez ne lehet. Lehetetlennek tartom, hogy Sopronb most e bukjon a függetlenségi zászló. Ha mégis megtörténnék ez, ez tisz barátaim, nemcsak ennek a városnak a meg jelentené, hanem tőrdöfés volna minden , magyar hazafi szivébe ! * Hosszú taps és éljenzés után S­­­ner Károly lapszerkesztő beszélt tízes országosan ismert jeles német szón­k , oly tűzzel beszél hallgatóihoz, hogy ell­­hatatlan erővel ragadja azokat magával, szédéből a következőket jegyeztük fel: • Steiner Károly beszél igen tisztelt Polgártársak ! Csüggedéssel jöttünk ide a messe­dékről egészen eddig a házig! De er­désünk itt megszűnt, oly sokan jelen meg és valószínűleg önök még csak bátrabbak. Sokat mond, s szinte meg ember egész lelkét, valóját, amikor asszonyok is érdeklődnek a szép eszű s virágokat hintenek felénk. A szabadság zászlójával jöttünk Minden tettünk és küzdelmünk az, hogy nyerjünk is. Szabadság! az volt telem eredménye 48-ban s ennek ki 1905-ben is. Már ez év kezdetétől fogva ki­ket vívtunk, s íme az eredmény az­­ dicső győzelme lett. Tudják, hogy mily okok vezeti nőnket ide, hisz mindenki tudja, ha minden egyébb, úgy hazánk is csak mi a saját sorsának kovácsa. Ezért kell és dolgozni tisztelt polgártársak. De ez csak akkor lehetséges. _­­ ___________LOPEO­­ST.___________ 1905. április 2.

Next