Sopron, 1905. április-június (35. évfolyam, 40-78. szám)
1905-04-02 / 40. szám
2 lincseket és szárnyakat öltve, örömrepesve siet a függetlenségi tábor alá, ahol egy jobb, egy szebb jövő zálogát véli feltalálhatni. Az a lelkesedés, amely Berecz Ábel képviselőjelölt vasárnapi programmbeszéde alatt és tegnap támadt, mind szélesebb hullámokat vet városszerte. A függetlenségi eszmék tántoríthatlan csapata percről-percre nő és nincs többé kétség aziránt, hogy a választóközönség óriás többsége, amely immár szabadon követheti szíve érzelmeit, lelke vágyait, elfordult attól a tábortól, amely a hatalom szolgálatában mindenre kész volt, s a melynek egy megcsökönyösödött töredéke ma is azon fáradozik, hogy Sopront Bécs külvárosává tegye, a mely Széchenyi gróf személyében, a kinek főispáni működése alatt semmi áldás nem fakadt, olyan képviselőt akar ráerőszakolni a városra, a kitől semmi, de semmi jót nem várhatunk. Az igazi szabadság szellője járja át ez ódon város utcáit és csodákat mível. Lassan olvadtak kezdetben a jégpáncélok, de az ország szívéből felénk áradó üde és szebb jövőt biztosító légáram elfújta azokat, szabad folyásuk vagyon immár a nemzeti érzelmek tiszta áradatának, szabadon buzog a hazafias kebel azért, amit az ország óriási többsége helyesnek, üdvösnek, boldogítónak ismert fel. A múlt vasárnapi programmbeszéd meggyőző hatását fokozták a csütörtökön és pénteken tartott pártgyűlések, amikor az országos függetlenségi párt illusztris képviselői más oldalról is megvilágították azon hatalmas törekvéseket, amelyeket a nemzet vezető pártja maga elé tűzött. Egyenesen leirhatlan hatást értek el a szónokok, amely azután a választókkal való személyes érintkezés révén még jobban fokozódott. A csütörtök esti pártgyűlés. Már fél nyolc óra tájban gyülekezett a polgárság a kaszinóban, a legelsők a nagy érdeklődést tanúsító hölgyek voltak, akik formálisan megostromolták a páholyokat és a karzati ülőhelyeket. Mint vasárnap, sokaknak most sem jutott hely. A terem alsó részét nagyobbára választópolgárok töltötték be. Az állóhelyeket érdeklő polgárok foglalták el összeszorulva, mint a heringek, sokan kiszorultak az előterembe és az étkezőbe és nem csekély volt azoknak a száma, akik egyáltalában sehol sem helyezkedhettek el. Nyolc óra után érkeztek meg a központ kiküldöttjei: Kelemen Samu dr . országgyűlési képviselő Szatmárról és Steiner Károly lapszerkesztő, kamarai alelnök Temesvárról. (A vendégek elé küldöttség indult Nagy- Cenkig, a soproni indóháznál Meiszner Ernő dr. vezetése alatt szintén egy küldöttség várta őket. Meiszner Ernő dr. szívélyes istenhozottat intézett az érkezőkhöz, mire Kelemen Samu orsz. képviselő válaszolt. A terembelépés alkalmával viharos éljenzés fogadta a vendégeket, a hölgyek pedig virágokat szórtak feléjük. Az éljenzés csillapultával Kováts István dr., a függetlenségi párt végrehajtó bizottságának az elnöke a következő szavakkal üdvözölte az érkezőket: Igaz hazafias szeretettel, szent lelkesedéssel üdvözlöm önöket, hogy eljöttek ezen határszéli városba, mely nekünk magyaroknak olyan, mint a bevehetetlen várnak látszó Port-Arthur, mert eddig nekünk, akik úgy érezzük, hogy igaz hazafias szeretettel küzdünk oly szép eszméért, még nem sikerült bevennünk ezt a várost, bár a múltkor megdöngettük már annak falait. Úgy látszik azonban, hogy a nemzetellenes, ősrégi szellem még most sem költözött ki ezen városból. Eljöttek segítségünkre, hogy ezt a várt bevegyük, amiért is hálás köszönetemnek adok kifejezést. (Éljenzés, taps.) Mindenek előtt meghajtjuk a hazafiaságnak, igazi szeretetünknek zászlaját az önök küldői előtt, akik január 26-án meghódították az országot a nemzeti eszmének. (Éljen). Mégegyszer megköszönve megjelenésüket felkérem önöket, szíveskedjenek nekünk egy lelkesítő szót szólani, hogy erőnk fokozódjék s hogy a mi zászlónk végre itt is győzelemre jusson. (Lelkes éljenzés). * Elsőnek Kelemen Samu országgyűlési képviselő állott felszólásra. Szimpatikus szónok, aki mesteri módon férkőzik hallgatóinak a szívéhez. Erős logikával felépített, nagy vervvel előadott beszéde minduntalan a legnagyobb lelkesedésre ragadta az óriási embertömeget Mintegy 1 4 óráig beszélt osztatlan figyelem között. Beszédét, amennyire a nagy szorongásban jegyezni és emlékezetből összeállítani sikerült, a következőkben közöljük: Kelemen képviselő beszéde. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Az előttem szóló s bennünket oly szívélyesen üdvözlő tisztelt barátom arra utalt, hogy mi egy határszéli városba jöttünk. Magam északról, Szatmárból származom, a velem jött barátom pedig Magyarország déli részéről, Temesvárról Én arról vagyok meggyőződve, hogy ezen városban szintén sikert aratunk az alkotmányos harcban. Utalok arra, hogyha Port-Arthurt be lehetett venni, be lehet venni e várost is és le lehet ennek régi sáncait rombolni (Többszörös éljenzés). Igen tisztelt barátaim, mi harcmezőre jöttünk fegyverek nélkül. De ezért ne csüggedjünk, mert meggyőződésünk: a törvénynek s a jognak a fegyvere Azért felkérek minden választópolgárt, akinek drágább e hon s aki előtt szentebb a hazafiaság, mint saját élete s aki e szép törekvésünknek buzgó hive, harcra szólítok s hirdetem az általános népfelkelést. Ha végig tekintünk azokon az okokon, tisztelt barátaim, amelyek a mostani válságot előidézték, arra kell rájönnünk, hogy ez nem csak az utolsó hónapok viszonyaiban leli a magyarázatát, hanem mélyebben fekvő okai vannak ennek s ezek az okok régebbek. Amint látják, a liberális párt hívei nem értették meg e nemzet múltját, ezek csak küzdenek, hogy kezükben legyen a hatalom. De hát mi történik azután a néppel, avval nem törődik. Nem törődnek azzal, hogy a nép éleszik-e, vagy képes-e magát fenntartani. (Úgy van !) Olyan legyen a gazdasági önállóság, hogy mindenki a saját hazájában boldog legyen. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha mindenki megteszi kötelességét. Szerencsés volnék, hogyha én ebben a városban tölthetném életemet s mily boldog lennék, ha azt látnám, hogy e város a virágzás oly magas fokán áll, mint egy város sem e hazában, márpedig a gazdasági önállóság révén az vár Sopronba. A gazdasági önállóság mellett ott van a magyar nyelv, amelyet mindenkinek kötelessége államnyelvnek elismerni. Magyarország, tisztelt barátaim, olyan helyzetben volt évtizedek óta, mint a béna ember, akinek nincsen kifejlődve a keze vagy hiányzik. Hiába magyaráznak ennek, hogy ezt meg azt tegye bele kell nyugodni állapotába. A nemzet életében ugyanez az eset. A nembánás módja vált uralkodóvá. Többen nem törődtek a nemzettel, hanem csak arra törekedtek, hogy a hatalom a kezükben legyen. Lenézték a nemzetet, mint egy nyomorult gyermeket. Mennyire fájhat az pl az édes anyának, ha gyermeke durva szavakkal illeti Nekünk szülőanyánk a szabadság Nem volna módunkban őrölni, ha 1848-ban nem ütött volna a szabadság órája , ezt támadták meg 1904. nov. havában a parlamentben. De a nemzet nem hagyta s nem is hagyhatta annyiban, hanem oly erővel vágta arcul a hatalmat, mint amily erővel a hatalom őt elnyomni akarta Azután nem volt többé kedve gunyólódni a nemzet szabad joga felett. (Éljen). Azt mondják azok, akik a hatalom birtokában voltak s ideiglenesen még vannak, hogy ők is csak magyar hazafiak, mint a többiek Ez az érzés nagyon szép, de nagyon kevés az értéke. Amikor mi a szabadságért harcolunk, nem csupán ezért, hanem az igaz szabadelvűségért is. Azt mondják, hogyan egyesülhet az olaj a vízzel? Hát igen tisztelt barátaim n sem volna könnyebb, mint visszafordítani ezeket a gúnyolódásokat, mert mi nem egyesültünk, mi csak szövetkeztünk. A mélyen tisztelt szabadelvű pártban igen könnyen megfér különféle érzelmű ember, de mi, al ’ fáradságunkat erkölcsi dolognak tartjuk, és harcra szövetkeztünk. A szabadelvűségnek vannak fokozat, amelyeket egy adomában látjuk megtestesítv (Kohár megjelenése Gross Áronnál). A bocsánatkérésnek is meg van a ma módja. De a mélyen tisztelt szabadelvű pt mindig csak a fejét dugja be valahová, de amikor tenni kellene neki, akkor bocsánatot kér és visszavonul (Éljen). Nekünk a szabadelvűség nem olyan kályhaellenző amelyet úgy teszünk félre arra a helyre, ahogyan vagy ahová nem tetszik. Ránk egy nagy alkotás, nagy mt vár ti, hogy megteremtsük ennek országnak gazdasági önállóságát. A gazdasági önállóságból formulát csináltak. Ezek a formulák olyanok, mint az olyan lovak, amelyekre, ha fel akarunk ülni, mindig csak kiugranak alólunk. Minden formula csak arra való, hogy leple legyen akció megszegésének, ellenállásának. Mik lehetne hirdetni valamit, anélkül, hogy valósuljon! Nagyon is rá vagyunk szőre gazdasági önállóságra, mert ez legalább érhezési módot biztosít a szegény magánépnek. Elejét kell venni annak, hogy ez ne pusztuljon nyomorúságában. Aki ellen, annak nincs érzete, az nem tud gondot. Ezzel szemben a kormány úgy nálunk ipart teremteni, mint amikor az vos a gyomorbetegének angol flastromot del az ujjára. A nemzet jogának a kivi nem történhetik máról holnapra. Akik t metlenek, azokat türelemre intjük Azo bestiális hazafi az, a ki a nemzet akaraté ellenszegül. (Éljen). Csak az önök szeretete s az ő támogatása segíthet győzelemre, csak az öt támogatása lelkünk erőssége. Minden ember akinek most szavazati ja van, mint a katona, álljon ki a küzdőtérre? ki most félreáll, bűnt s árulást követ el, csak vésse a maga lelkébe, hogy nem hive hazának, hanem ellensége. De hiszen ez ne lehet. Lehetetlennek tartom, hogy Sopronb most e bukjon a függetlenségi zászló. Ha mégis megtörténnék ez, ez tisz barátaim, nemcsak ennek a városnak a meg jelentené, hanem tőrdöfés volna minden , magyar hazafi szivébe ! * Hosszú taps és éljenzés után Sner Károly lapszerkesztő beszélt tízes országosan ismert jeles német szónk , oly tűzzel beszél hallgatóihoz, hogy ellhatatlan erővel ragadja azokat magával, szédéből a következőket jegyeztük fel: • Steiner Károly beszél igen tisztelt Polgártársak ! Csüggedéssel jöttünk ide a messedékről egészen eddig a házig! De erdésünk itt megszűnt, oly sokan jelen meg és valószínűleg önök még csak bátrabbak. Sokat mond, s szinte meg ember egész lelkét, valóját, amikor asszonyok is érdeklődnek a szép eszű s virágokat hintenek felénk. A szabadság zászlójával jöttünk Minden tettünk és küzdelmünk az, hogy nyerjünk is. Szabadság! az volt telem eredménye 48-ban s ennek ki 1905-ben is. Már ez év kezdetétől fogva kiket vívtunk, s íme az eredmény az dicső győzelme lett. Tudják, hogy mily okok vezeti nőnket ide, hisz mindenki tudja, ha minden egyébb, úgy hazánk is csak mi a saját sorsának kovácsa. Ezért kell és dolgozni tisztelt polgártársak. De ez csak akkor lehetséges. _ ___________LOPEOST.___________ 1905. április 2.