Sportélet, 1929 (34. évfolyam, 1-14. szám)

1929-01-31 / 1. szám

XXXIV. ÉVfÖlYAM, I. S£ÁM. AUJ* 1© HU. CSOTÖRIÖH, JANWÄR 51. MINDEN SPORTOK HETI RIPORT! API A Előfizetést árak: MEGJELENIK MINDEN Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ............................ T — pengő I ............................ 4 — pengőc­sGyőrnÖköm­­ BUDAPEST, IV., SEMMELWEIS­ UTCA IT. SZ. Telefon: 893­40. Egy évre fél évre. Cihlick: Mit a futballsport h­ska? — elmondja Oreik­ Imre államtitkár. Sándor szerb király a sportba is bevezeti a diktatúrát. Túrán levelet írt Konrádnak. Dánia harcra készül a főiskolai Sportszüvetség. K­i tartja távol le­gjobb vívóinkat a versenyzéstől? Jimnberd bejelenti, n­otsa profi lesz. Kínos incidens a jéghokbmneccsen­. Mi történt az asztali­tennisz világb­ajnoki verseny kulisszái mögött ? Névtelen levélben rágal­mazták Szukovátffy Imrét. Papp László birkózóbajnok tréningbe állt. Éber Antal nem engedi visszavonulni Medtgijánszky Máriát. Meg kell reformálni folinr valy Kisfáit!? Jósport: Meginterjuvoltani Berger urat a Koolmaker házpontjtan. Csillag Móric a világsam­pion. Kik lesznek­ a favoritok a tavaszi n­ag­y versenyeken? Ki szerepelt jobban Egyiptomban? — A Sportélet tudósítójától. — Tavaly a Ferenc­város járt Egyip­tomban. A ma­gyar bajnokcsapat úgy sport, mint társadalmi szem­pontból sikerrel szerepelt. A zöld fehérek régi tra­díciókhoz méltón képviselték a ma­gyar sportot és a jó kondícióban levő csapat egyszer sem szenvedett vere­séget, mindig a legjobb és legszebb játékot produkálta. Az egyiptomi magyarok büszkén vallották magu­kat magyarnak, mert ebben az idő­ben népszerű ember volt Egyiptom­ban a magyar. Azelőtt azt sem tudták, hogy létezik, akkor pedig tízezer főnyi publikum tombolva tapsolt a magyar sport reprezentatív katonáinak. A Ferencváros első kairói mérkő­zésén 2:1 arányban legyőzte Kairó válogatott csapatát és másnap megint ugyanezt a csapatot állították vele szemben. Akkor 1:1 arányban dön­tetlenül végződött a mérkőzés. Az egyiptomiak minden erejüket kon­centrálták erre a mérkőzésre és csak annyit tudtak elérni, hogy a magyar bajnokcsapat balszerencséje miatt nem tudta berúgni a győzelmet jelentő gólt. Az értékes döntetlen eredmény után Alexandriába utazott a Ferenc­város és ott 4:0 arányban győzött. Innen Port-Saidba kellett volna utazni, az egyiptomiak azonban most már legerősebb csapatukat állították össze , megint Kairóban. A Ferencváros tehát harmadszor is Kairóban mér­kőzött Egyiptom válogatott csapatá­val. A Ferencváros az arabok min­den igyekezete ellenére 4:2 arányban győzedelmeskedett. Ezután a mérkő­zés után már végleg behódolt Egyip­tom sportközönsége a magyaroknak. Az ottani angol válogatottak elleni, majd a port­saidi győzelmek — a Ferencváros 6:2 arányban végzett — már csak öregbítették a jó hírnevet és erősítették a magyar sport tekintélyét. Ez történt tavaly. Az idén a Hungária utazott Egyip­tomba. Első mérkőzését, ugyanúgy, mint a Ferencváros, Kairó váloga­tott csapatával játszotta. A Hungária nem tudta kellően kipiheni az út fá­radalmait és meglehetős gyenge já­tékot mutatott. A Hungária 1 ■ 0 arányban kikapott Kairó válogatott csapatától. Mielőtt megjött volna a hír Buda­pestre, a sportkávéházakban arról vitatkoztak, hogy várjon melyik csa­pat ér el jobb eredményeket Egyip­tomban. A Hungária hívei azzal ug­ratták a Ferencváros barátait, hogy a kékfehérek nagyobb és szebb eredményeket fognak produkálni, mint amilyeneket tavaly a Ferencváros ért el. A Ferencváros hívei mindig két­ségbe vonták ezeket a kijelentéseket és az volt a véleményük, hogy a Hungária nem tudja megismételni a Ferencváros bravúrját. A vitatko­zók tehát nagy izgalommal várták az Egyiptomból érkező rádióhírt. Az eredmény hamar megjött Budapestre, amelyből kitűnt, hogy a Hungária vereséget szenvedett. A klubokban, sportkávéházakban és éttermekben tovább folyt a vita. A vitatkozók megint ugratták egymást. Most a ferencvárosi hívőknek jött meg a hangjuk és húzták a Hungária pár­tiakat. A Hungária hívők csak any­­nyit tudtak mondani: majd meglát­juk a legközelebbi mérkőzésen... A Hungária ezután Alexandria vá­logatott csapatával került össze és megmutatta... A kékfehérek valóban brilliáns játékot produkáltak és 8:0 arányban megverték az alexandriaia­kat. A Hungária-drukkerekkel nem lehetett bírni a Westend-kávéház és környékén. A legcsodálatosabb azon­ban az volt, hogy nem annyira a pompás győzelemnek örültek, mint annak, és ezt számtalanszor kijelen­tették, hogy ők 8:0-ra győztek, a Ferencváros pedig­­csak 11 4:0-ra. A Hungária hívők tovább is örül­hettek, mert csapatuk a második kairói mérkőzésen 2:0 arányban győ­zött, de aztán ismét jöttek a ferenc­városiak, akik azzal kicsinyelték a Hungáriát, hogy a harmadik kairói mérkőzésen már csak 3:2 eredményt tudott elérni. A Hungária végül 8:3 arányban győzött Port-Said kombi­­náltjai ellen. Ez újabb alap volt a veszekedésre. A vitatkozók, az ugratók, — a sportközönség kisebb tábora — a vita hevében, az ugratások közepette megmaradt klubfanatikusnak. Az ese­ményeket csak kétféle szemüvegen keresztül tudták nézni. Az egyik csoport zöldfehér, a másik csoport kékfehérér szemüveget visel. Tárgyi­lagosságról ilyen körülmények közt nem igen lehetett szó. A sportkö­zönség nagyobbik része azonban nem hajlandó nemzetközi küzdelmeknél klubszemüvegen keresztül nézni a magyar csapat külföldi teljesítményeit. Amikor magyar csapat jár külföldön, munkájukat, akár győznek, akár be­csülettel esnek el a futballcsapat küzdelmeiben, csak egyféle szem­üvegen — nemzeti­ szinten — ke­resztül lehet nézni. a boxversenyek pontozását.Erdélyi Béla sohasem volt sportember, nem tudott vívni, csak­­ harapni. — A Sportélet tudósítójától. — Nemrég még az éjszakai mulatók ünnepelt párbajhőse volt. A vívótermek­ben mint a pesti éjszakai élet „kiemel­kedő egyéniségét“ emlegették. Azelőtt a szeparék homályában húzódott meg kifestett hölgyekkel, ma pedig a vád­lottak padján ül szurony­os fegy­őrök közt. A lapok megírták és az emberek beszélnek róla, azt állítják, hogy Erdélyi Béla sportember volt. Egész egyszerűen „kinevezik“ sport­embernek, ugyanakkor azonban elfe­lejtik, hogy a „sportember“ jelző meny­nyi megbecsülést jelent. Mert még nem sportember az, aki diákéveiben esetleg tornászott és még kevésbé sportember az, aki párbajozva elégíti ki szadista vágyait. Erdélyi Béla azt híresztelte magáról, hogy rettegett vivő, kitűnően érti a sportot. Ebből egy szó sem igaz. A tisztességes sportemberek nevében tiltakozunk ellene. Erdélyi Béla nem tudott vívni, fogalma sem volt a vívás is­kolájáról. Sejtelme sem volt arról, hogy mi a pengevezetés, a parád- riposzt és fo­galma sem volt a finom vágásokról. Ellenben verekedni, azt tudott. Volt né­hány párbaja, természetesen lényegesen kevesebb, mint amennyit ő állít, még többször volt azonban segéd. Párbaj­­segéd. A megbízói nem sokat értek vele. Megkeserülték, ha Erdélyi volt a segédjük. „Béla“ nem ismert olyan lovagias szabályt, amelyet párbaj nél­kül el lehetne intézni, ő vért, szenve­dést akart látni. Mint segéd, a leg­képtelenebb feltételekkel állította egy­mással szembe az ellenfeleket. Ő maga verekedett a karddal, brutálisan, mint egy mészáros rontott ellenfelére. Ha pedig nem boldogult a kard­dal, közelébe férkőzött ellen­felének és megharapta. Így történt ez az Elek-féle párbajnál is. Azután evezett is ez a „kitűnő sport­ember“. Nagymaroson nagyon jól is­merték. Csónakjával alkonyatkor indult útnak a kettesben. Specialitása az volt, hogy sohasem ő evezett, hanem a partnernője. Még ebben is gyönyör­ködött. Más „sporttevékenységet“ nem fejtett ki. Behazudta magát a sportem­berek becsületes társadadalmába. Medgyánszky György

Next