Sportélet, 1929 (34. évfolyam, 1-14. szám)
1929-01-31 / 1. szám
XXXIV. ÉVfÖlYAM, I. S£ÁM. AUJ* 1© HU. CSOTÖRIÖH, JANWÄR 51. MINDEN SPORTOK HETI RIPORT! API A Előfizetést árak: MEGJELENIK MINDEN Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ............................ T — pengő I ............................ 4 — pengőcsGyőrnÖköm BUDAPEST, IV., SEMMELWEIS UTCA IT. SZ. Telefon: 89340. Egy évre fél évre. Cihlick: Mit a futballsport hska? — elmondja Oreik Imre államtitkár. Sándor szerb király a sportba is bevezeti a diktatúrát. Túrán levelet írt Konrádnak. Dánia harcra készül a főiskolai Sportszüvetség. Ki tartja távol legjobb vívóinkat a versenyzéstől? Jimnberd bejelenti, notsa profi lesz. Kínos incidens a jéghokbmneccsen. Mi történt az asztalitennisz világbajnoki verseny kulisszái mögött ? Névtelen levélben rágalmazták Szukovátffy Imrét. Papp László birkózóbajnok tréningbe állt. Éber Antal nem engedi visszavonulni Medtgijánszky Máriát. Meg kell reformálni folinr valy Kisfáit!? Jósport: Meginterjuvoltani Berger urat a Koolmaker házpontjtan. Csillag Móric a világsampion. Kik lesznek a favoritok a tavaszi nagy versenyeken? Ki szerepelt jobban Egyiptomban? — A Sportélet tudósítójától. — Tavaly a Ferencváros járt Egyiptomban. A magyar bajnokcsapat úgy sport, mint társadalmi szempontból sikerrel szerepelt. A zöld fehérek régi tradíciókhoz méltón képviselték a magyar sportot és a jó kondícióban levő csapat egyszer sem szenvedett vereséget, mindig a legjobb és legszebb játékot produkálta. Az egyiptomi magyarok büszkén vallották magukat magyarnak, mert ebben az időben népszerű ember volt Egyiptomban a magyar. Azelőtt azt sem tudták, hogy létezik, akkor pedig tízezer főnyi publikum tombolva tapsolt a magyar sport reprezentatív katonáinak. A Ferencváros első kairói mérkőzésén 2:1 arányban legyőzte Kairó válogatott csapatát és másnap megint ugyanezt a csapatot állították vele szemben. Akkor 1:1 arányban döntetlenül végződött a mérkőzés. Az egyiptomiak minden erejüket koncentrálták erre a mérkőzésre és csak annyit tudtak elérni, hogy a magyar bajnokcsapat balszerencséje miatt nem tudta berúgni a győzelmet jelentő gólt. Az értékes döntetlen eredmény után Alexandriába utazott a Ferencváros és ott 4:0 arányban győzött. Innen Port-Saidba kellett volna utazni, az egyiptomiak azonban most már legerősebb csapatukat állították össze , megint Kairóban. A Ferencváros tehát harmadszor is Kairóban mérkőzött Egyiptom válogatott csapatával. A Ferencváros az arabok minden igyekezete ellenére 4:2 arányban győzedelmeskedett. Ezután a mérkőzés után már végleg behódolt Egyiptom sportközönsége a magyaroknak. Az ottani angol válogatottak elleni, majd a portsaidi győzelmek — a Ferencváros 6:2 arányban végzett — már csak öregbítették a jó hírnevet és erősítették a magyar sport tekintélyét. Ez történt tavaly. Az idén a Hungária utazott Egyiptomba. Első mérkőzését, ugyanúgy, mint a Ferencváros, Kairó válogatott csapatával játszotta. A Hungária nem tudta kellően kipiheni az út fáradalmait és meglehetős gyenge játékot mutatott. A Hungária 1 ■ 0 arányban kikapott Kairó válogatott csapatától. Mielőtt megjött volna a hír Budapestre, a sportkávéházakban arról vitatkoztak, hogy várjon melyik csapat ér el jobb eredményeket Egyiptomban. A Hungária hívei azzal ugratták a Ferencváros barátait, hogy a kékfehérek nagyobb és szebb eredményeket fognak produkálni, mint amilyeneket tavaly a Ferencváros ért el. A Ferencváros hívei mindig kétségbe vonták ezeket a kijelentéseket és az volt a véleményük, hogy a Hungária nem tudja megismételni a Ferencváros bravúrját. A vitatkozók tehát nagy izgalommal várták az Egyiptomból érkező rádióhírt. Az eredmény hamar megjött Budapestre, amelyből kitűnt, hogy a Hungária vereséget szenvedett. A klubokban, sportkávéházakban és éttermekben tovább folyt a vita. A vitatkozók megint ugratták egymást. Most a ferencvárosi hívőknek jött meg a hangjuk és húzták a Hungária pártiakat. A Hungária hívők csak anynyit tudtak mondani: majd meglátjuk a legközelebbi mérkőzésen... A Hungária ezután Alexandria válogatott csapatával került össze és megmutatta... A kékfehérek valóban brilliáns játékot produkáltak és 8:0 arányban megverték az alexandriaiakat. A Hungária-drukkerekkel nem lehetett bírni a Westend-kávéház és környékén. A legcsodálatosabb azonban az volt, hogy nem annyira a pompás győzelemnek örültek, mint annak, és ezt számtalanszor kijelentették, hogy ők 8:0-ra győztek, a Ferencváros pedigcsak 11 4:0-ra. A Hungária hívők tovább is örülhettek, mert csapatuk a második kairói mérkőzésen 2:0 arányban győzött, de aztán ismét jöttek a ferencvárosiak, akik azzal kicsinyelték a Hungáriát, hogy a harmadik kairói mérkőzésen már csak 3:2 eredményt tudott elérni. A Hungária végül 8:3 arányban győzött Port-Said kombináltjai ellen. Ez újabb alap volt a veszekedésre. A vitatkozók, az ugratók, — a sportközönség kisebb tábora — a vita hevében, az ugratások közepette megmaradt klubfanatikusnak. Az eseményeket csak kétféle szemüvegen keresztül tudták nézni. Az egyik csoport zöldfehér, a másik csoport kékfehérér szemüveget visel. Tárgyilagosságról ilyen körülmények közt nem igen lehetett szó. A sportközönség nagyobbik része azonban nem hajlandó nemzetközi küzdelmeknél klubszemüvegen keresztül nézni a magyar csapat külföldi teljesítményeit. Amikor magyar csapat jár külföldön, munkájukat, akár győznek, akár becsülettel esnek el a futballcsapat küzdelmeiben, csak egyféle szemüvegen — nemzeti szinten — keresztül lehet nézni. a boxversenyek pontozását.Erdélyi Béla sohasem volt sportember, nem tudott vívni, csak harapni. — A Sportélet tudósítójától. — Nemrég még az éjszakai mulatók ünnepelt párbajhőse volt. A vívótermekben mint a pesti éjszakai élet „kiemelkedő egyéniségét“ emlegették. Azelőtt a szeparék homályában húzódott meg kifestett hölgyekkel, ma pedig a vádlottak padján ül szuronyos fegyőrök közt. A lapok megírták és az emberek beszélnek róla, azt állítják, hogy Erdélyi Béla sportember volt. Egész egyszerűen „kinevezik“ sportembernek, ugyanakkor azonban elfelejtik, hogy a „sportember“ jelző menynyi megbecsülést jelent. Mert még nem sportember az, aki diákéveiben esetleg tornászott és még kevésbé sportember az, aki párbajozva elégíti ki szadista vágyait. Erdélyi Béla azt híresztelte magáról, hogy rettegett vivő, kitűnően érti a sportot. Ebből egy szó sem igaz. A tisztességes sportemberek nevében tiltakozunk ellene. Erdélyi Béla nem tudott vívni, fogalma sem volt a vívás iskolájáról. Sejtelme sem volt arról, hogy mi a pengevezetés, a parád- riposzt és fogalma sem volt a finom vágásokról. Ellenben verekedni, azt tudott. Volt néhány párbaja, természetesen lényegesen kevesebb, mint amennyit ő állít, még többször volt azonban segéd. Párbajsegéd. A megbízói nem sokat értek vele. Megkeserülték, ha Erdélyi volt a segédjük. „Béla“ nem ismert olyan lovagias szabályt, amelyet párbaj nélkül el lehetne intézni, ő vért, szenvedést akart látni. Mint segéd, a legképtelenebb feltételekkel állította egymással szembe az ellenfeleket. Ő maga verekedett a karddal, brutálisan, mint egy mészáros rontott ellenfelére. Ha pedig nem boldogult a karddal, közelébe férkőzött ellenfelének és megharapta. Így történt ez az Elek-féle párbajnál is. Azután evezett is ez a „kitűnő sportember“. Nagymaroson nagyon jól ismerték. Csónakjával alkonyatkor indult útnak a kettesben. Specialitása az volt, hogy sohasem ő evezett, hanem a partnernője. Még ebben is gyönyörködött. Más „sporttevékenységet“ nem fejtett ki. Behazudta magát a sportemberek becsületes társadadalmába. Medgyánszky György