Sporthirlap, 1935. július (26. évfolyam, 52-60. szám)
1935-07-03 / 52. szám
SPORTHÍRLAPSZERDA, 1935 JÚLIUS 3. Milyen is hát az a Juventus? Homlokegyenest ellenkező vélemények az olasz bajnokról — Saját tudósítónktól — A Sporthírlap szombaton azt írta, hogy a Juventust mindenütt a „Szerencsés Csapat” néven emlegetik, hogy minden meccsét „mázligólokkal” nyeri. Az utolsó öt év 166 bajnoki meccséből legalább 120-at így nyert meg a Juventus. És ez már nem mázli. Ez a taktika. „Kényszerítik” az ellenfelet, hogy hibákat csináljon és ezeket a hibákat aztán nem bocsátják meg... Ezek után halljuk, mit szól a szkeptikus Pest futballvilága a nagy mázlistához, a Juventushoz. (Egy csokor elragadtatás) A futballszövetségben még kedden is a Juventusról beszélnek. (Ez már önmagában is vélemény...) — Védekező csapat. — mondja Herzog Edwin. — Keményen, határozottan, tervszerűen védekező. De támadó is éspedig hirtelen lefutásokkal, jó lövésekkel végződő támadásokkal támadó. És ezért a két sajátosságáért Juventus, ez a két dolog a sikerének titka. Egy magában egyik se volna elég ... Máriássy dr. cigarettaszipkájából is elismerés felhőzik, bár módjával : — Nagy tévedés azt állítani, hogy a Juventus védekező csávát A.bekkek hosszú felszabadító rúgásai is mind partnerhez mennek ... Egyébként a Juventus múltévi csapata két góllal jobb volt, mint ez a mostani. Caligarist, Orsit, Sernigiotto-t nem tudták pótolni... — A Juventus még ma is a világ legjobb négy csapatának egyike __— mondja Barna Sándor, a Phöbus elnöke. — Csodálatos labdaátadásuk, a labdaátvételük, a játékuk folytonossága, a gyorsaságuk, a kondíciójuk. És a csapat remek voltát az is mutatja, hogy tíz emberrel is győzni tudott... („Érdekelt fél” következik) Preiszmann Lajos, a Hungária alelnöke: — A KK-mezőny egyik legjobb, ha ugyan nem a legjobb csapata. Ők játszák az észszerű jó futballt Minden együtt van abban a csapatban, ami kell. Gyorsak, kitartók, tudnak... — Olyan príma két összekötőjük van, — mondja a soroksári Erdős — hogy már azért megérdemlik a kupát. Főleg a balösszekötőjük, Ferrari. És az a balbekk, ccccc. . A futball tökélye, amit azok hárman csináltak... Egy közvetlenül érdekelt: Mándi. — Technikás, stílusos, jól futballozó klasszisegyedekből áll a csapat, tehát csak jó lehet — mondta. (Egy ellenvélemény!) A dícséretzuhatag után Schaffer Spéci exgólkirály őfelsége jelenik meg a színen. Csodálatosképpen egyszerű vállvonítással intézi el az olasz bálványt. (Hja, ő látott már egyetmást a világban ...) — Juventus? — biggyeszti le a száját. — Jó csapat, de... „Nichts besonderes”. Nincs miért hanyattvágódni előtte. Vasárnap „csináltak" három védelmi hibából három gólt és egyetlen helyzetet se hoztak össze ... A Hungária igazán nem játszott kimagasló futballt és — az egész I. félidőben támadott. Hát aki ellen az elég gyengén játszó Hungária folyton támadni tudott, az már ab ovo nem lehet valami világrengető csapat ... Nesze neked, Juventus! Spéci azonban nem jelent többet, mint múló felhőt a Juventusmagasztalás egén. (Újra egy „érdekelt fél”) — Nincs magyar klubcsapat, — mondja Lenkey Imre, a Hungária edzője — amely ezt a Juventust megverte! Rumbold óta nem láttunk olyan bekkjátékot, mint a Juventus bekkjeié. Hogy mást ne is mondjak... (Egy elfogulatlan néző, aki jó pár évig nem látott itthon meccseket, mert külföldön tartózkodott, inkább a Schaffer álláspontjához közeledik, mondván: — Egyszerű a dolog. A Juventusnak mégis csak volt vagy hét klasszisjátékosa, a Hungáriának volt vagy kettő. Volt még egy harmadik is, Mándi, de persze évekkel ezelőtt. Hiába helyezkedik jól ma is, a fiatal Gabettát nem bírja utolérni. A futball mesterségbeli részét 1-esre tudja a Juventus, de a védelme mégis csak lyukas volt, s ha Sas helyén egy épkézláb csatár van, akkor a Hungária nyerhetett volna 3 góllal. (Tanulság) Mi azt hisszük, hogy a Juventus vendégszereplése számunkra akkor fog sokat jelenteni, ha az ötletes magyar futballt — a Juventus példája nyomán — céltudatos játékra gondosan kiképzett futballisták nevelésével támasztjuk alá. A CS. MÁV, a csabai alosztály újdonsült bajnoka vasárnap Debrecenben játszik a vasutas bajnokságért. Ettől a mérkőzéstől fügig, hogy bejut-e a csapat az I. osztályba. DICSÉRIK SZANISZLÓ I.-ET, az AMTE edzőjét, mert az aradi csapat, amelyben öccse, Szaniszló II. a balösszekötő, nagyon feljavult. Vasárnap pontot vett el Nagyváradon a Crisanától. A ROMÁN VÁLOGATOTT NÉMETORSZÁGBA kapott meghívást, egy Drezdában lejátszandó válogatott mérkőzésre. Valószínűleg augusztus 27-én lesz a meccs, mert a románok négy nappal előbb Stockholmban a svédek ellen játszanak. tfyty tífyi pwfy Ifjabb Mikes Kelemen búvalbélelt levele Buda-Pesth Vámjában, Torinótól több ezer Chile-Meter és még több Classis Távolságban Hejh Bátyám, most Tsepp sints Öröm ez Kebelben, Mert nagy Bánat vagyon Szerte Izráelben. Azsidó Nép nem ért Még ilyen bús Napot: Zöld Tsapat, kék Csapat Sötét Lackót kapott. Habár mind-II-re I-forma Ruha várt, Az Franz-Stadt tán mégis Csipestel jobban járt. Os-Pos: „Hogyha Griin ’s Cohn Kap X—X Fitts Pengőt, Melyikök jár jobban? Melyik irigylendőbb?” „Pont I-Formán járnak Mind-II Sidó Bácsik...” „Téves. Grii jár jobban, Mert sánta az Másik ...” Egyébként Kül-Honban Minden Hadunk rangos, Ditséretünktöl az Egész Világ hangos. Hogy miért? Cohn Urnak — Ritkaság, be-láttya Akárki — az Baczur Gazsi volt Baráttya. Mindig Szeretettel Cohn Ur felé inte: „Bár tsak minden Sidó Ollyan lenne, mint Te!...” Cohn Ur Keble dagad És megkérdi: „Felem, Mondd hát, miilyen vagyok...’ „Miilyen? Gyermektelen.. Ámbár még az Franz Stadt Javíthat, de mennyit... Csak azsidó arra, Mi lesz, nem ad semmit. Girem-górem: „Cohn Ur Hány Óra, mongya meg!" Cohn felel: „X Percek Múlva lesz XI.” „Marha!” marul az Kérdő Dühhel durva-futva. „Azt kérdém, mást mennyi, Nem hogy X Pertz múlva.. Hejh, penig mielőtt Győzött vön’ az Ellen, Hogy védték Tsapatink’ Az Sport-Sajtó ellen! ... (Cohnt akasztják. Mikor Felkerül az Fára, Kérdik, mi légyen az Végső Kévánsága: Cohn vet az Kérdőre Könyörgő nagy Szemet ’S mond: „Akasszák mellém Védő-Üdvegyemet...”) ... ’S mást tsattanót akarsz? Frappánsat és nagyot? ... Vedd azt, mit Monti Ur Müller Urnak adott... ttsétszéd KETTEN BESZÉLNEK a minden szökőévben látható gólokról — A Sporthirlap tudósítójától — — Hát most mondja, ne pukkadjon meg az ember? — De igen. Miért? — Rómában Scoperi bevágott Hádának egy gólt, amit minden évszázadban egyet lehet rúgni. Vasárnap Gabetto berúgott egyet Ujvárynak, aminől minden évezredben lehet rúgni. Ugyancsak vasárnap Ruli berúgott egy gólt a Fradinak, amit minden szökőévben lehet csak látni. Ilyen csodagólok esnek és mi mindig ott vagyunk ilyenkor. Ez a hagyományos magyar balszerencse... — Nem. Ez a hagyományos magyar rövidlátás. Mi már annyira elszoktunk a húszméteres dugóktól, hogy ha látunk egyet, azt mondjuk: csoda. — Holott nem csoda? — Naná, igen. Mert nézze öregem, minden gól mázlis. Olyan csatár még nem született, aki — mondjuk — tizenöt méterről megcélozza a bal felső sarkot és pont odatalál. Ellenben olyan csatár Itáliában sok van, aki megcélozza a bal felső sarkot ötször egymásután és ötödszörre betalál a jobb felső sarokba. — Jó, jó. Na de miért nem talál be Toldi is? — Mert ő csak pirosbetűs ünnepeken rúg kapura. Ilyen nap egy évben van vagy húsz, ergo a Toldi-gyerek minden húsvétkor lő egy gólt húsz méterről. — Pedig Toldinak bikaerős lövése van. — Csakhogy titkolja. Ha száll a lábára a labda, akkor le akarja stoppolni, ahhoz pedig nem ért, mert bikaerős stoppja van. Uram, a góllövéshez nem elég a bikalövés. Ahhoz bikaerős önbizalom kell. — És hogy lehet ezt megszerezni? — Nagyon egyszerűen. Addig kell próbálkozni, amíg nem megy. Rúgni kell minden valamirevaló helyzetből, de nemcsak öt és tíz méterről, hanem huszonöt méterről is. És főleg kapásból, mert aki kapásból rúg, az ellen tehetetlen az ellenfele. Hogy úgy mondjam, a lábat „be kell lőni”, mint az ágyút. Persze, ha meccsenként összesen tízszer rúgunk kapura, akkor nem fogunk bombagólokat rúgni. — Na és mi lesz, ha majd lövöldözünk húsz méterekről, mellé, fölé és a végén egyik sem talált be? — Ha ez a csoda előfordulna, akkor, de csakis akkor, mondhatnák, hogy pechünk volt. Most azonban, mikor meg sem próbálunk gólt rúgni, nem szabad hivatkozni a hagyományos balszerencsére. Ellenben ha majd rugdalózunk mi is húsz méterről, akkor egyik nap majd a Juventus edzője fogja mondogatni, hogy szökőévenként lehet csak egy ilyen Toldi-gólt látni, másnap meg a Zsidenkce trénere fogja mondani, hogy Kiss gólja véletlen, csodás véletlen volt. — És mikor lesznek láthatók ezek a bombagólok? — Amint megtanulunk lőni. — Ki bírja azt kivárni?... Tud-e az SBTC gólt rúgni Simonnak ? _ A Sporthírlap tudósítójától — Az országos amatőr döntők legnagyobb meglepetését a PEAC szolgáltatta, amikor 1:0-ra legyőzte a REAC-ot. Erre az eredményre még a pécsiek sem számítottak. Szombat este és vasárnap délelőtt ugyan másról sem beszéltek Pécsett, mint a délutáni mérkőzésről, de csak igen kevesen voltak, akik bíztak a PEAC győzelmében. A vezetőség sem várta, hogy továbbjut a PEAC. Egyedül Óváry dr., a csapat intézője hangoskodott: — Meg fogjátok látni, nem kap ki a PEAC! Vasárnap délután kongott az ürességtől valamennyi pécsi szórakozóhely, mindenki a mérkőzésre volt kíváncsi. 2000 ember vette körül a játékteret. A mérkőzés kezdete előtt azt hihette volna az ember, hogy a hatalmas hangorkán meg fogja zavarni a REAC-istákat. Ám nem így volt. Buzdítást alig lehetett hallani a mérkőzés alatt, a közönség csendben szurkolt. De a gól után sem jött meg a hangja, lélegzetfojtva figyelték a PEAC csodás védekezését a REAC ellen. Különösen Simon remekelt a kapuban. Fábián József, a főiskolások kapitánya meg is jegyezte: — Olyan formában van ez a Simon, hogy nem lehet neki gólt rúgni. Ha ez így tart tovább, egyedül felviszi a PEAC-ot a Nemzeti Ligába. A mérkőzés után a közönség is kitombolta magát. Ekkor senki sem figyelt a bíró körüli tumultusra, mindenki a pécsi fiúkat éltette, akik a váratlan győzelmet megszerezték. A vezetőség is boldogságban úszott. Óváry dr. pedig büszkén hivatkozott meccs előtti jóslatára: — Na, úgye megmondtam! A PEAC-vezetők egyhangúlag a következőket mondták: — Elbizakodott volt a REAC. Ez azután felfokozta a mi játékosaink akaratát. Este Pécs utcáin már csak a salgótarjáni mérkőzésről beszéltek. Vajon tud-e gólt rúgni az SBTC Simonnak? 3 Súlyos ítélet a TSC—KAC kölyökmérkőzés botránya ügyében Az amatőrszövetség nyári csendjébe a TSC—KAC kölyökmérkőzés botránya hozott egy kis életet. Erről beszéltek hétfőn este is. Általános felháborodással tárgyalták a TSC-vezetők és játékosok viselkedését éppen az amatőrszövetség elnökével szemben. Lénárt Ernő főtitkár az eset hatása alatt rögtön el is határozta, hogy megrendszabályozza az egész kölyökbajnoki rendszert. — Helytelen vágányon halad az egész kölyökbajnokság — mondta. — Az egyesületek azt hiszik, hogy a bajnokság megnyerése a fontos, holott nem erre, hanem a játékosok nevelésére kell fektetni a súlyt. (— Szó van arról, hogy nem fognak bajnokságért játszani a kölyökcsapatok ? ) — Erről nem lehet szó, már csak azért sem, mert a bajnokság adja meg az ízét a küzdelemnek. Változás az lesz, hogy az egész kölyökbajnokságot az ifjúsági alosztály kezébe adjuk, amely majd erős kézzel fog rendet teremteni a helyiben útra tévedt egyesületek között. * A vasárnapi TSC-botránnyal kedden este foglalkozott a BLASz kölyökbizottsága. Hosszas tárgyalás után a következő határozatot hozta: Vörös Mihály, Kis Lajos, Krém László, Weiser Béla, Trakala György játékosokat 1935 október 9-ig a játéktól eltiltja. Schillerwein Antalt, a TSC vezetőségi tagját a szövetséggel és egyesületével szemben viselt tisztségektől 1937 július 2-ig, Váradi Józsefet, a TSC h. intézőjét az összes tisztségek viselését 1936 július 2-ig eltiltja. Steiner Oszkár vezetőségi tagot 1936 január 2-ig tiltották el minden nemű tisztség viselésétől. A TSC kölyökcsapatát törlik a kölyök bajnokság résztvevői sorából. Játékosai szabadok. Minden férfi dr. MORISSON szőrtelenítővel megy a strandra