Sporthirlap, 1935. július (26. évfolyam, 52-60. szám)

1935-07-03 / 52. szám

SPORTHÍRLAPSZERDA, 1935 JÚLIUS 3. Milyen is hát az a Juventus? Homlokegyenest ellenkező véle­mények az olasz bajnokról­ ­— Saját tudósítónktól — A Sporthírlap szombaton azt írta, hogy a Juventust mindenütt a „Szerencsés Csapat” néven emle­getik, hogy minden meccsét „mázli­gólokkal” nyeri. Az utolsó öt év 166 bajnoki meccséből legalább 120-at í­g­y nyert meg a Juventus. És ez már nem mázli. Ez a taktika. „Kényszerítik” az ellen­felet, hogy hibákat csináljon és­­ ezeket a hibákat aztán nem bocsát­ják meg... Ezek után halljuk, mit szól a szkeptikus Pest futballvilága a nagy mázlistához, a Juventushoz. (Egy csokor elragad­tatás) A futballszövetségben még ked­den is a Juventusról beszélnek. (Ez már önmagában is véle­mény...) — Védekező csapat. — mondja Herzog Edwin. — Keményen, ha­tározottan, tervszerűen védekező. De támadó is éspedig hirtelen le­futásokkal, jó lövésekkel végződő támadásokkal támadó. És ezért a két sajátosságáért Juventus, ez a két dolog a sikerének titka. Egy magában egyik se volna elég ... Máriássy dr. cigarettaszipkájá­ból is elismerés felhőzik, bár mód­jával : — Nagy tévedés azt állítani, hogy a Juventus védekező csávát A.bekkek hosszú felszabadító rúgá­sai is mind partnerhez mennek ... Egyébként a Juventus múltévi csa­pata két góllal jobb volt, mint ez a mostani. Caligarist, Orsit, Serni­­giotto-t nem tudták pótolni... — A Juventus még ma is a vi­lág legjobb négy csapatának egyi­ke __— mondja Barna Sándor, a Phöbus elnöke. — Csodálatos lab­daátadásuk, a labdaátvételük, a já­tékuk folytonossága, a gyorsasá­guk, a kondíciójuk. És a csapat remek voltát az is mutatja, hogy tíz emberrel is győzni tudott... („Érdekelt fél” követ­kezik) Preiszmann Lajos, a Hungária alelnöke: — A KK-mezőny egyik legjobb, ha ugyan nem a legjobb csapata. Ők játszák az észszerű jó futballt Minden együtt van abban a csa­patban, ami kell. Gyorsak, kitar­tók, tudnak... — Olyan príma két összekötőjük van, — mondja a soroksári Erdős — hogy már azért megérdemlik a kupát. Főleg a balösszekötőjük, Ferrari. És az a balbekk, ccccc. . A futball tökélye, amit azok hár­man csináltak... Egy közvetlenül érdekelt: Mándi. — Technikás, stílusos, jól fut­ballozó klasszisegyedekből áll a csapat, tehát csak jó lehet — mondta. (Egy ellenvélemény!) A dícséretzuhatag után Schaf­­fer Spéci exgólkirály őfelsége je­lenik meg a színen. Csodálatoskép­pen egyszerű vállvonítással intézi el az olasz bálványt. (Hja, ő látott már egyetmást a világban ...) — Juventus? — biggyeszti le a száját. — Jó csapat, de... „Nichts besonderes”. Nincs miért hanyatt­vágódni előtte. Vasárnap „csinál­tak" három védelmi hibából három gólt és­­ egyetlen helyzetet se hoztak össze ... A Hungária iga­zán nem játszott kimagasló fut­ballt és — az egész I. félidőben támadott. Hát aki ellen az elég gyengén játszó Hungária folyton támadni tudott, az már ab ovo nem lehet valami világrengető csa­pat ... Nesze neked, Juventus! Spéci azonban nem jelent töb­bet, mint múló felhőt a Juventus­­magasztalás egén. (Újra egy „érdekelt fél”) — Nincs magyar klubcsapat, — mondja Lenkey Imre, a Hungária edzője — amely ezt a Juventust megverte! Rumbold óta nem lát­tunk olyan bekkjátékot, mint a Juventus bekkjeié. Hogy mást ne is mondjak... (Egy elfogulatlan néző,­ aki jó pár évig nem látott itthon meccseket, mert külföldön tartóz­kodott, inkább a Schaffer állás­pontjához közeledik, mondván: — Egyszerű a dolog. A Juven­­tusnak mégis csak volt vagy hét klasszisjátékosa, a Hungáriának volt vagy­­ kettő. Volt még egy harmadik is, Mándi, de persze évekkel ezelőtt. Hiába helyezkedik jól ma is, a fiatal Gabettát nem bírja utolérni. A futball mester­ségbeli részét 1-esre tudja a Ju­ventus, de a védelme mégis csak lyukas volt, s ha Sas helyén egy épkézláb csatár van, akkor a Hun­gária nyerhetett volna 3 góllal. (Tanulság) Mi azt hisszük, hogy a Juventus vendégszereplése számunkra akkor fog sokat jelenteni, ha az ötletes magyar futballt — a Juventus példája nyomán — céltudatos já­tékra gondosan kiképzett futballis­ták nevelésével támasztjuk alá. A CS. MÁV, a csabai alosztály újdonsült bajnoka vasárnap Debrecenben játszik a vas­utas bajnokságért. Ettől a mérkő­zéstől fügig, hogy bejut-e a csapat az I. osztályba. DICSÉRIK SZANISZLÓ I.-ET, az AMTE edzőjét, mert az aradi csapat, amelyben öccse, Szaniszló II. a balösszekötő, nagyon feljavult. Vasárnap pontot vett el Nagyvára­don a Crisanától. A ROMÁN VÁLOGATOTT NÉMETORSZÁGBA kapott meghívást, egy Drezdában lejátszandó válogatott mérkőzésre. Valószínűleg augusztus 27-én lesz a meccs, mert a románok négy nap­pal előbb Stockholmban a svédek el­len játszanak. tfyty tífyi pwfy Ifjabb Mikes Kelemen búvalbélelt levele Buda-Pesth Vámjában, To­­rinótól több­ ezer Chile-Me­­ter és még több Classis Tá­volságban Hejh Bátyám, most Tsepp sints Öröm ez Kebelben, Mert nagy Bánat vagyon Szerte Izráelben. Az­sidó Nép nem ért Még ilyen bús Napot: Zöld Tsapat, kék Csapat Sötét Lackót kapott. Ha­bár mind-II-re I-forma Ruha várt, Az Franz-Stadt tán még­is Csipestel jobban járt. Os-Pos: „Hogy­ha Griin ’s Cohn Kap X—X Fitts Pengőt, Me­lyikök jár jobban? Me­lyik irigylendőbb?” „Pont I-Formán járnak Mind-II Sidó Bácsik...” „Téves. Grii­ jár jobban, Mert sánta az Másik ...” Egyéb­ként Kül-Honban Minden Hadunk rangos, Ditséretünktöl az Egész Világ hangos. Hogy miért? Cohn Urnak — Ritkaság, be-láttya Akár­ki — az Baczur Gazsi volt Baráttya. Mindig Szeretettel Cohn Ur felé inte: „Bár­ tsak minden Sidó Ollyan lenne, mint Te!...” Cohn Ur Keble dagad És meg­kérdi: „Felem, Mondd hát, miilyen vagyok...’ „Miilyen? Gyermektelen.. Ám­bár még az Franz­ Stadt Javíthat, de mennyit... Csak az­sidó arra, Mi lesz, nem ad semmit. Girem-górem: „Cohn Ur Hány Óra, mongya meg!" Cohn felel: „X Perc­ek Múlva lesz XI.” „Marha!” marul az Kérdő Dühhel durva-futva. „Azt kérdém, mást mennyi, Nem hogy X Pertz múlva.. Hejh, penig mi­előtt Győzött vön’ az Ellen, Hogy védték Tsapatink’ Az Sport-Sajtó ellen! ... (Cohnt akasztják. Mikor Felkerül az Fára, Kérdik, mi légyen az Végső Kévánsága: Cohn vet az Kérdőre Könyörgő nagy Szemet ’S mond: „Akasszák mellém Védő-Üdvegyemet...”) ... ’S mást tsattanót akarsz? Frappánsat és nagyot? ... Vedd azt, mit Monti Ur Müller Urnak adott... ttsétszéd KETTEN BESZÉLNEK a minden szökő­évben látható gólokról — A Sporthirlap tudósítójától — — Hát most mondja, ne puk­kadjon meg az ember? — De igen. Miért? — Rómában Scoperi bevágott Hádának egy gólt, amit minden évszázadban egyet lehet rúgni. Vasárnap Gabetto berúgott egyet Ujvárynak, aminől minden év­ezredben lehet rúgni. Ugyancsak vasárnap Ruli berúgott egy gólt a Fradinak, amit minden szökőévben lehet csak látni. Ilyen csodagólok esnek és mi mindig ott vagyunk ilyenkor. Ez a hagyományos ma­gyar balszerencse... — Nem. Ez a hagyományos ma­gyar rövidlátás. Mi már annyira elszoktunk a húszméteres dugók­tól, hogy ha látunk egyet, azt mondjuk: csoda. — Holott nem csoda? — Naná, igen. Mert nézze öre­gem, minden gól mázlis. Olyan csatár még nem született, aki — mondjuk — tizenöt méterről meg­célozza a bal felső sarkot és pont odatalál. Ellenben olyan csatár Itáliában sok van, aki megcélozza a bal felső sarkot ötször egymás­után és ötödszörre betalál a jobb felső sarokba. — Jó, jó. Na de miért nem talál be Toldi is? —­ Mert ő csak pirosbetűs ün­nepeken rúg kapura. Ilyen nap egy évben van vagy húsz, ergo a Toldi-gyerek minden húsvétkor lő egy gólt húsz méterről. — Pedig Toldinak bikaerős lö­vése van. — Csakhogy titkolja. Ha száll a lábára a labda, akkor le akarja stoppolni, ahhoz pedig nem ért, mert bikaerős stoppja van. Uram, a góllövéshez nem elég a bika­lövés. Ahhoz bikaerős önbizalom kell. — És hogy lehet ezt megsze­rezni? — Nagyon egyszerűen. Addig kell próbálkozni, amíg nem megy. Rúgni kell minden valamirevaló helyzetből, de nemcsak öt és tíz méterről, hanem huszonöt méterről is. És főleg kapásból, mert aki ka­pásból rúg, az ellen tehetetlen az ellenfele. Hogy úgy mondjam, a lábat „be kell lőni”, mint az ágyút. Persze, ha meccsenként összesen tízszer rúgunk kapura, akkor nem fogunk bombagólokat rúgni. — Na és mi lesz, ha majd lövöl­dözünk húsz méterekről, mellé, fölé és a végén egyik sem talált be? — Ha ez a csoda előfordulna, akkor, de csakis akkor, mondhat­nák, hogy pechünk volt. Most azonban, mikor meg sem próbá­lunk gólt rúgni, nem szabad hivat­kozni a hagyományos balszeren­csére. Ellenben ha majd rugdaló­­zunk mi is húsz méterről, akkor egyik nap majd a Juventus edzője fogja mondogatni, hogy szökő­évenként lehet csak egy ilyen Toldi-gólt látni, másnap meg a Zsidenkce trénere fogja mondani, hogy Kiss gólja véletlen, csodás véletlen volt. — És m­ikor lesznek láthatók ezek a bombagólok? — Amint megtanulunk lőni. — Ki bírja azt kivárni?... Tud-e az SBTC gólt rúgni Simonnak ? _ A Sporthírlap tudósítójától — Az országos amatőr döntők leg­nagyobb meglepetését a PEAC szolgáltatta, amikor 1:0-ra legyőz­te a REAC-ot. Erre az eredményre még a pécsiek sem számítottak. Szombat este és vasárnap délelőtt ugyan másról sem beszéltek Pé­csett, mint a délutáni mérkőzésről, de csak igen kevesen voltak, akik bíztak a PEAC győzelmében. A ve­zetőség sem várta, hogy továbbjut a PEAC. Egyedül Óváry dr., a csa­pat intézője hangoskodott: — Meg fogjátok látni, nem kap ki a PEAC! Vasárnap délután kongott­­ az ürességtől valamennyi pécsi szóra­kozóhely, mindenki a mérkőzésre volt kíváncsi. 2000 ember vette kö­rül a játékteret. A mérkőzés kez­dete előtt azt hihette volna az em­ber, hogy a hatalmas hangorkán meg fogja zavarni a REAC-istákat. Ám nem így volt. Buzdítást alig lehetett hallani a mérkőzés alatt, a közönség csendben szurkolt. De a gól után sem jött meg a hangja, lélegzetfojtva figyelték a PEAC csodás védekezését a REAC ellen. Különösen Simon remekelt a kapu­ban. Fábián József, a főiskolások kapitánya meg is jegyezte: — Olyan formában van ez a Si­mon, hogy nem lehet neki gólt rúg­ni. Ha ez így tart tovább, egyedül felviszi a PEAC-ot a Nemzeti Li­gába. A mérkőzés után a közönség is kitombolta magát. Ekkor senki sem figyelt a bíró körüli tumultusra, mindenki a pécsi fiúkat éltette, akik a váratlan győzelmet megsze­rezték. A vezetőség is boldogság­ban úszott. Óváry dr. pedig büsz­kén hivatkozott meccs előtti jósla­tára: — Na, úgy­e megmondtam! A PEAC-vezetők egyhangúlag a következőket mondták: — Elbizakodott volt a REAC. Ez azután felfokozta a mi játékosaink akaratát. Este Pécs utcáin már csak a salgótarjáni mérkőzésről beszéltek. Vajon tud-e gólt rúgni az SBTC Simonnak? 3 Súlyos ítélet a TSC—KAC kölyökmérkő­­zés botránya ügyében Az amatőrszövetség nyári csend­jébe a TSC—KAC kölyökmérkőzés botránya hozott egy kis életet. Erről beszéltek hétfőn este is. Ál­talános felháborodással tárgyalták a TSC-vezetők és játékosok visel­kedését éppen az amatőrszövetség elnökével szemben. Lénárt Ernő főtitkár az eset hatása alatt rög­tön el is határozta, hogy megrend­­szabályozza az egész kölyökbajnoki rendszert. — Helytelen vágányon halad az egész kölyökbajnokság — mondta. — Az egyesületek azt hiszik, hogy a bajnokság megnyerése a fontos, holott nem erre, hanem a játékosok nevelésére kell fektetni a súlyt. (— Szó van arról, hogy nem fognak bajnokságért játszani a kölyökcsapatok ? ) — Erről nem lehet szó, már csak azért sem, mert a bajnokság adja meg az ízét a küzdelemnek. Válto­zás az lesz, hogy az egész kölyökbajnokságot az ifjúsági alosztály kezébe adjuk, amely majd erős kézzel fog rendet teremteni a helyiben útra tévedt egyesületek között. * A vasárnapi TSC-botránnyal kedden este foglalkozott a BLASz kölyökbizottsága. Hosszas tár­gyalás után a következő határoza­­tot hozta: Vörös Mihály, Kis La­jos, Krém László, Weiser Béla, Trakala György játékosokat 1935 október 9-ig a játéktól eltiltja. Schillerwein Antalt, a TSC veze­tőségi tagját a szövetséggel és egyesületével szemben viselt tisztségektől 1937 július 2-ig, Vá­­radi Józsefet, a TSC h. intézőjét az összes tisztségek viselését­ 1936 július 2-ig eltiltja. Steiner Oszkár vezetőségi tagot 1936 ja­nuár 2-ig tiltották el minden nemű tisztség viselésétől. A TSC kölyökcsapatát törlik a kölyök bajnokság résztvevői sorából. Já­tékosai szabadok. Minden férfi dr. MORISSON szőrtelenítővel megy a strandra

Next