Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 1. szám
4 - HOL TARTUNK A SZAKKÖRÖKKEL? FONTOS NÉPFRONT-TANÁCSKOZÁS Hasznos és tanulságos megbeszélést tartott nemrégiben a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottsága. A mezőgazdaság irányításának különböző vezető posztjain álló szakemberek arra keresték a választ: mit tegyünk, hogy a nagyüzemekben egyre több jól képzett, szakmailag felkészült ember dolgozzon? Aktuális téma, mivel mindenki előtt közismert, hogy a mezőgazdasági munka mindinkább szakmunkává válik. Viszont az is igaz, hogy a szakmai műveltség növekedésének ütemével csak nagyon kevés gazdaságban lehetnek elégedettek. Mert mit mondanak a számok? Jelenleg az állami gazdaságok 153 ezer embert foglalkoztatnak, s közülük 24 ezer a szakmunkás, a több mint egymilliós szövetkezeti tag közül pedig csupán 67 ezren szereztek szakmunkásbizonyítványt. Nyitott kapuk Habár a mezőgazdasági szakmunkásképzés eredményei máris kedvezően éreztetik hatásukat — állapították meg többen —, de a mezőgazdasági üzemek zömében még nem ismerték fel a szakmai tudás és a korszerű termelés elválaszthatatlan egységét. Sok nagyüzemben egyáltalán nincs szakmunkás, vagy ha van is, számuk kevesebb, mint az ott dolgozó diplomás vagy technikusi oklevéllel rendelkezőké. Örvendetes viszont, hogy az általános iskolából kikerülő fiatalok közül a szakmunkásképző iskolák első évfolyamára a mostani tanévben több mint 8 ezer fiatalt vettek fel. De a felnőttek előtt is nyitva a szakmai ismeretek bővítésének kapuin közülük is sokan tanulnak szakmunkás- és betanított munkásképző iskolákban, valamint különböző tanfolyamokon. Ha lassan is, de növekszik a korszerű technikához értő szövetkezeti emberek száma a mezőgazdaságban. Viszont egyre sürgetőbb tennivaló — hangoztatta több felszólaló ezen a megbeszélésen —, hogy az üzemen belül megszervezzék a már végzett szakmunkások továbbképzését és gondoskodjanak a többi mezőgazdasági dolgozó szakmai tudásának növeléséről is. Igaz, a mostani időszak, a tél — a tanulás, a továbbképzés ideje. A tanulásnak a téesz-akadémiáktól a különféle tanfolyamokig változatos formája alakult ki a szövetkezetekben. A sok közül az egyik legbeváltabb forma a téeszekben a mezőgazdasági szakkör — szögezte le a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottságának tanácskozása. A szakkörök létrejöttének falun megvannak a hagyományai — mutattak rá a tanácskozás részvevői —, hiszen a kisparaszti gazdálkodás idején a falvakban, a mezővárosokban földmunkás-, gazda- és olvasóköröket hoztak létre a parasztemberek, hogy „lépést tartsanak a korszerű gazdálkodással és tovább lássanak községük határánál”. Nos, ezt a régi hagyományt elevemtették fel sok helyütt a hatvanas évek elején, a nagyüzemi társasgazdálkodás térhódítása idején, amikor a közös gazdaságokban is megalakították az üzemi szakköröket. Országszerte jelenleg mintegy 250—300 üzemi szakkör működik a közös gazdaságokban. Segíti az egységet Szóba került ezen a tanácskozáson, hogy mi a mezőgazdasági szakkörök feladata. Tevékenységük mindenekelőtt arra irányul, hogy a tudománynak a gyakorlatban kipróbált eredményeit saját gazdaságukban mielőbb gyümölcsöztessék. Ehhez szükséges persze a szakkör tagjainak szakmai továbbképzése. E célból előadásokat hallgatnak, vitákat rendeznek, szakkönyveket olvasnak, szakmai filmeket tanulmányoznak és korszerű módszerekkel dolgozó nagyüzemeket, kutatóintézeteket látogatnak meg. Ugyanakkor a szövetkezeti szakkör a közösségi élet kovácsolójává is válik, mert a téesz-klubokban társas összejöveteleket teremt, hozzájárul ahhoz, hogy leomoljanak a régi válaszfalak, formálódjon, alakuljon az egységes szövetkezeti parasztosztály. Évek óta kiválóan tevékenykedő szakköröket alakítottak ki maguknak a szövetkezeti emberek számos termelőszövetkezetben. Kimondhatjuk: a szakkör a továbbképzés jól bevált iskolája. A hajdúböszörményi Bocskai Tsz mezőgazdasági szakkörében csaknem másfél száz ember tevékenykedik. Sokan közülük szakmájuk mesterei lettek, mert elvégezték a mezőgazdasági technikumot, vagy megszerezték a szakmunkás-képesítést. Körükből kerültek ki a téesz üzemegység brigád- és munkacsapat vezetői. És az iskolák? Több felszólaló nyomatékosan aláhúzta a tanácskozáson, hogy a mezőgazdaság ábécéjét már a falusi általános iskolákban kellene megtanítani. Nem kis szerepe van ebben az iskolákban működő úttörő mezőgazdasági szakköröknek. A statisztika szerint az országban 831 ilyen iskolai szakkör működik. Sajnos ma még ezekben a szakkörökben jóformán csak a kisüzemi termelés módszereit sajátítják el az iskolásgyerekek, egyrészt azért, mert egyáltalán nincs, vagy alig van kapcsolatuk a falujukban levő nagyüzemmel, másrészt pedig a gépeket, vegyszereket veszélyes eszközökként kezelik a felnőttek, s emiatt a gyerekeket távoltartják tőlük. Mégis, hogyan működhet eredményesen a szövetkezeti és az iskolai mezőgazdasági szakkör? Erre évek óta jó példát szolgáltat a nyírlugosi Szabadság Tsz és a helybeli szabadságtelepi általános iskola. Ebben a faluban a gyerekek már az iskolai évek alatt megismerik és megszeretik a mezőgazdaságot a szakkör révén, s az iskolapadokból kikerülve hozzáértő mestereivé válnak a különféle mezőgazdasági szakmáknak. Példájuk követésre méltó másutt is. Major Lajos A mindszenti Tiszavirág Tsz üvegházaiban 3500 négyzetméteren nevelnek paradicsomot és egész télen szállítják a kedvelt primőrt Budapestre Képünkön: Szabodás Anna, munka közben. (MTI Fotó : Tóth Béla felvétele) Tíz esztendeje, hogy megismertem. Akkor került Dánszentmiklósra, a leszegényedett, gyenge, rosszul gazdálkodó Micsurin Termelőszövetkezetbe főagronómusnak. Ma is előttem van a kép: kopott iroda, máladozó falak, rozoga íróasztal és egy háromlábú szék. Magas, erősen őszülő halántékú viharkabátos ember fogadott. Bemutatkoztunk: Székely István kékesszürke szemével rám nézett és azt mondta: — Jól nézzen körül, mindenütt elcsüggedt emberek, a kamra és a kassza üres. De hát majd megpróbálunk talpra állni. Lesz itt még boldog élet! Ma a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet nevét az egész országban ismerik: több ízben nyert országos termelési versenyt, a megyében jelenleg is a legjobbak között van. Vagyis gazdag, megalapozott, sokoldalú nagygazdaság a Micsurin. Elnöke öt év óta Székely István. Ki ez az ember? A közgazdasági egyetem mezőgazdasági karán szerzett oklevelet. A kunpeszéri uradalomba helyezték, aztán Pestre, a Magyar Állatforgalmi és Kiviteli RT-hez (a mai Állatforgalmi jogelődjéhez került). Szorgalmasan dolgozott, mint állatforgalmi szakember, de igazában mindig agronómusnak érezte magát. Sokat utazott külföldre: tájakat, embereket, gazdálkodási formákat ismert meg; megtanult németül, oroszul, majd megházasodott, német lányt vett feleségül, s ebből a családból született egy fia. Évek múltak, s körülötte megváltozott a világ. Többször szeretett volna visszatérni a földhöz, a gazdálkodáshoz, de a városi élet fogva tartotta. 1957-ben aztán nekibuzdult, Szigetcsépen kertészkedésbe kezdett, szép dolgokat produkált. De kinek nagy álmai vannak, annak kicsi néhány hold föld. Gondolt egyet és egy újsághirdetés útján jelentkezett a dánszentmiklósi Micsurinba főagronómusnak. Lépését még a környezete sem értette. Egy leromlott szövetkezeti gazdaság élére állni? Tiszta őrültség. Ő vállalta. Megismerkedett Kelemen Györggyel, a helyi állami gazdaság igazgatójával, aki elvállalta a tsz-elnökséget. Öt évig együtt csinálták a szövetkezeti munkát. Lépésről lépésre haladtak előre. 1960-ban megnőtt a szövetkezet, szinte belépett az egész ■ falu. Megszervezték a nagyüzemi gazdálkodást, a telepítést. Évről évre gazdagodott, erősödött a gazdaság. Minden évben többet fizettek. Néhány évvel ezelőtt a tagság őt választotta elnöknek. Ma erős a tsz szakmai vezetése, jó a politikai irányítás és gazdag a Micsurin tagsága. Hogyan csinálta? Ésszel, de szívével, emberségével is hatott az emberekre, tudott velük bánni. Annyira hitt abban, amit kigondolt, amihez hozzákezdett, amit csinált, hogy mások is elhitték neki: érdemes együtt csinálni. Pedig sokszor merész terveket szőtt és néha veszélyeseket is. A megye politikai és gazdasági vezetői felismerték különleges szervezőkészségét, szakmai rátermettségét és azt, hogy szenvedélyesen, de becsülettel akarja megváltoztatni Dánszentmiklóson a gazdasági és társadalmi életet. Segítették, ösztönözték. Ő pedig már a gazdaságirányítás reformja előtt a reform szellemében cselekedett, s az idő őt igazolta. Ma is az új gazdasági mechanizmus embere." Határozott egyéniség. Egyesül benne a tudósi hajlam és a gyakorlati szakember, a Mathiászok és a Kocsis Pálok utóda. Azoké, akik megkötötték a futóhomokot és új szőlőfajtákat nemesítettek ki, hogy mára tízezer holdakon viruljanak és bort, csemegeszőlőt teremtenek a homokbuckák. A számok sohasem tudják pontosan kifejezni a teljességet, az emberi munkát, a sok álmatlan éjszakát, a számok csak jelezhetik a fejlődés irányát és ütemét. Minden létesítmény, alkotás mögött több van, mint amit a számok mutatnak: emberi szív és lélek. De azért hadd írjak ide néhány jellemző számot is. A Micsurin 3700 holdon terül el, ebből 500 hold szőlő, 400 hold almás (többségét Székelyék telepítették), 1000 holdat öntöznek. Hetven vagon hűtőházat, gépműhelyt építettek, s van egy horizontális szőlőpréselő üzemük és 7500 hektoliteres pincéjük és még sok egyéb gazdasági felszerelésük. Akkor, tíz évvel ezelőtt a közös gazdaságban 120-an dolgoztak, ma 420 bejegyzett tagja van a Micsurinnak és még 300-an találnak benne állandó munkát, megélhetést. Akkor egy tagra évi átlagban 5000 forint jövedelem jutott a papíron, hiszen 1959-ben hét hónapig nem is láttak pénzt a közösből, sőt a tagok adták össze a mérleghiány pótlására a pénzt. S ma évi átlagban egy tagra a közösből 30 ezer forint jövedelem jut és minden, ami még ehhez tartozik. Saját autóbuszukkal járják a világot, külön repülőgépet béreltek a tsz pénzén és 35-en 14 napra elmentek a Szovjetunióba üdülni, világot látni. A tsz központja körül félmilliós értékű lakások, kertes házak sorakoznak. Ami Dánszentmiklóson van, az valóban, még hazai viszonylatban is a jövő. Akár bemutató gazdaság is lehetne a Micsurin. Járnak is ide hazaiak és külföldiek egyaránt. Érdemes is megmutatni a dánszentmiklósi tsz-gazdaságot: ilyen lesz, ilyenné lehet a szövetkezeti élet, ha van okos vezetés és ha a tagság követi a vezetőket. Boldog-e? Örül, ha látja, hogy körülötte az emberek jól élnek. Októberben bolgár vendégek jártak nála, viszontlátogatáson. Megnézték a Micsurinban a gazdag termést, a gazdaságot, s összecsapták a kezüket, csodálkoztak, majd vallatóra fogták az elnököt és alaposan, töviről hegyire, mindenről kikérdezték, hogyan csinálták, miként csinálták. Csendes, halkszavú ember Székely István. Szeret otthon lenni a háromszobás, verandás házban. A háború előtt 2000 kötetes könyvtára volt, de az ostromkor elkallódtak a könyvek. Ma újra összegyűjtött egy 800 kötetes könyvtárat. Harminc éve gyűjti a festményeket, képeket, főleg a klasszikusok műveit. Lakása valóságos képzőművészeti múzeum. Befelé néző ember, kissé zárkózott. Szereti az egyedüllétet. Néha, "nagyritkán azért eljárogat vadászni. Tíz év alatt nem ért rá megöregedni. Ma is, hatvankét éve ellenére, fiatalos külsejű. Nyugdíjba még nem megy, hiszen úgy érzi, még sokat tud dolgozni, alkotni. 1966-ban felvették a pártba. Tavaly jó munkájáért az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Erre a legbüszkébb, s arra, hogy egyetlen fia követte a mezőgazdasági szakpályán, a kiskunlacházai Petőfi Tsz-ben agronómus. Gáli Sándor A Mathiászok, Kocsis Fáink utóda SZABAD FÖLD 1970. JANUÁR 4. A népi ülnökök tevékenységéről A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Igazságügyminisztérium közleménye kéri a termelőszövetkezeteket, hogy a termelőszövetkezeti tag népi ülnöki minőségében eltöltött, igazolt munkaidejét tekintsék munkában töltött időnek. • Mint a közlemény megállapítja, a termelőszövetkezeteknek és tagjaiknak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a bíróságok munkájában minél több erre alkalmas termelőszövetkezeti tag vegyen részt és a megválasztott népi ülnökök az igazságszolgáltatásban tevékenyen közreműködjenek. Ez csak akkor lehet zavartalan és eredményes, ha ehhez a termelőszövetkezetek is megfelelő támogatást nyújtanak és gondoskodnak arról, hogy a népi ülnöki tevékenységet végző tagjaik a többi téesz-taghoz képest hátrányos helyzetbe ne kerüljenek. A továbbiakban a közlemény arra hívja fel a figyelmet, hogy a népi ülnökök díjazásához a jogalap megvan, miután népi ülnöki tevékenységük miatt körülményeik olyanoknak tekinthetők, hogy önhibájukon kívül nem vettek részt a közös munkában.