Szabad Föld, 2003. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)
2003-07-04 / 27. szám
Komlóska semmiképpen nem adja vissza a postáját Demonstrációra is készek Bezárásra ítélt postájuk miatt a polgári engedetlenségig de még egy országos méretű demonstrációig is hajlandók elmenni Komlóska lakosai. A falu polgármestere nemrég a zempléni hegyaljai, hegyközi, bodrogközi és harangodi térség települési vezetőit is szövetkezésre kérte fel hogy a kistelepülések postáinak bezárása ellen tiltakozzanak Valamennyien igent mondtak. KERESZTÉNY GABRIELLA Végsőkig kitartunk, és semmilyen törvényes eszköztől nem riadunk vissza az ügy érdekében - hangoztatta Köteles László, Komlóska polgármestere, akinek a véleménye szerint az elmúlt ötven év éppen elég bizonyságul szolgált arra, mit jelent az, ha valahol nincs posta. A jelenleg négyszáz lelkes, hegyek közé zárt zempléni falucska vezetője szakmailag elhibázottnak, átgondolatlannak, anyagilag indokolatlannak és lelkiismeretlennek tartja azt a kormányrendeletet, amely az ország mintegy hétszáz aprófalvas községében egyszerűen lehúzná a postahivatalok rolóit, lehetetlen helyzetbe hozva az ott élőket. - Számunkra ez sorskérdés - folytatja a polgármester. - Nem túlzás, amit mondok. Ráadásul a fejünk felett, a megkérdezésünk nélkül, a főváros egy légkondicionált irodaházában akarnak dönteni arról, hogy nekünk ezentúl a mozgó postahivatalok lesznek a jók. És hasonló sorsra ítélték a velünk szövetkező kistelepülések lakóit is. Komlóskán annak idején közel ezerötszázan laktak. Aztán megtapasztaltuk a szocializmus időszakának „áldásos” körzetesítési lázát, amikor megszűnt a hivatal, az iskola, az óvoda, és bezárták a postát is. Egy ilyen falu halálra van ítélve. Ennek az ötven évnek a következményeként, amikor már postánk sem volt, a lakosok száma négyszázra csökkent. Aki tehette, elköltözött innen, mert senki nem lakik szívesen egy külvilágtól elzárt helyen, ahol gyakorlatilag semmilyen hivatalos ügyet nem tud elintézni. A rendszerváltás után viszont éledni látszott ez a gyönyörű kisfalu. - Ez így igaz. Miután az önállóságunkkal együtt a postánkat is visszakaptuk, és sok minden mást, ami tartást ad egy településnek. Megéltük mi sokáig a rosszat is, amikor a postás nénink hóban-fagyban, esőben biciklivel járt át a szomszédba a küldeményekért. Ebből, azt hiszem, neki is, de nekünk is elegünk volt egy életre. Nem fogjuk újra elveszni hagyni azt, amit egyszer már visszaszereztünk. Egyszerűen érthetetlennek tartjuk, hová embertelenedik ez a világ. Szakemberek az ésszerűséggel, illetve takarékossággal indokolták ezt a lépést. Erről nekem egészen más a véleményem. A mozgó postahivatalok létrehozása egyáltalán nem olcsó megoldás. Például kell hozzá egy korszerű technikává felszerelt, új kisbusz, amely rendkívül sokba kerül. Ehhez jön az egyre drágulóbb üzemanyagköltség, a sofőr és a biztonsági személyzet bére, a jármű karbantartási tarifája. Mi többször is átszámoltuk, hogy ebből a pénzből, ha mindent összeadunk, leglább tíz évig lehetne a komlóska postát a jelenlegihez, hasonlóan, vállalkozási formában működtetni. De nemcsak az anyagiakról van szó. Az itt élők, jól ismerve a téli hajmeresztő közlekedési viszonyokat, egyáztán nem biztosak abban, hogy a mozgó posta mindig időben meghozza majd a küldeményeiket. A bezárásokról nem először írunk. Ezekben az érintettek közül sokan elmondták, hogy nemcsak a levelekről, hanem a különböző postai szolgáltatásokról is szó van. Ugyanezt mondom én is. Mert a mi postánk is végzett takarékszolgátatást. Ha ez náunk megszűnik, a komlóskaiaknak a majd negyven kilométerre lévő Erdőhorvátiba kell majd utazniuk. A buszjárat hézagos, kocsija nincs mindenkinek, biciklivel meszsze van tőlünk. Az is gond, ha vanki bankkártyává rendelkezik, mert a jogos illetményéért,vagy a nyugdíjáért Sárospatakra kell mennie. Hacsak át nem repül a hegyen, mint a madár, szintén buszocskázhat vagy harminc kilométert. Azt ugyanis tudomásunk szerint a postabezárást tervezők figyelmen kívül hagyták, hogy a hegyek közé zárt településeken, mint példátl nálnk, sok helyen nincs térerő, ezért a mozgó postakocsi elektronikus terminája használhatatlan. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egyébként az országos hétszázból kétszáznyolcvan kispostát érint a tervezett bezárás. Ezek a hivataok minimum két embernek adtak munkát, vagyis a bezárássá nemcsak a lakossági ellátás színvonla romlik, de az eddig foglalkoztatottak csládjainak megélhetése is veszélybe kerül. Meg nem erősített hírek szerint a Miskolci Postaigazgatóság megszüntetése is a tervek között szerepel, amivel újabb munkahelyek válnának semmivé. Komlóska tehát mindenre elszánt. Eddig több mint hatvan polgármester írta rá a megyében a bezárások ellen tiltakozó nyilatkozatot, és egyre gyűlnek a településeken a lakossági aláírások is. Közös közleményük lényege a zempléni, hegyközi, hegyájai, bodrogközi és Harangod térségi települések vezetőivel: tiltakoznak a kistelepülések nappillérének számító postahivataok bezárása ellen, a teljes körű működtetésüket pedig - jóllehet, az önkormányzatok eddig is jelentős mértékben támogatták a helyi hivatáokat - képtelenek felvállalni. Nem járulnak hozzá a mobil postarendszer bevezetéséhez, és kérik a posta vezetőit, hogy meggondolatlan döntésüket vonják vissza. Ellenkező esetben az átírók engedetlenségi mozgalmat kezdeményeznek, és készen állnak egy országos demonstrációra is. - BALOGH GÉZA Sokan mondják, hogy Szatmár az ország talán legszebb síkvidéki tája Az erdők, a ligetek, az árkok, a vízmosások s a végtelennek tűnő kaszálók valóban lenyűgözik az érintetlen természetre vágyó embert. Ám sokak szerint Bereg még Szatmárnál is érdekesebb. A két tájegységet csupán a Tisza választja el, és a felületes szemlélő sok különbséget nem is igen fedezhet fel köztük. De aki nyitott szemmel figyeli a tájat, az hamarosan rájöhet, Beregnek még Szatmárnál is kevesebb emberi beavatkozást kellett elszenvednie. Ezt a vidékek hál’ Istennek, elkerülte például a melioráció, ami a legtöbb helyen megbontotta a természet harmóniáját Szinte teljes egészében megmaradtak a fasorok, a ligetek, a rétek, s még a privatizációt követő esztelen erdőirtások sem okoztak különösebb kárt. Az ide látogatóban a legtöbb falu mély nyomokat hagy, de talán egyik sem olyan mélyeket, mint Csaroda. Az alig hatszázötven lelkes falu értékeinek felfedezésére egy hét is kevés. A legtöbben a híres református templomra kíváncsiak, de az ínyenc turisták a Csarondára is felkapják a fejüket A Csaronda, melynek régi neve Csomavoda (Fekete-víz), az egykor erre is elkalandozó Tisza egyik réges régen lefűződött holtága, s úgy öleli át a templomot, mint fészek a fiókát. S nemcsak öleli, de védi is már vagy hétszáz esztendeje. Itt bújt meg az ófalu is. Délről, keletről, nyugatról védte őket a víz, északról pedig ott volt a rengeteg erdő. Ide az ellenség nemigen tette be a lábát. Még csak idegen sem nagyon. Ami igen szerencsés dolognak bizonyult, hiszen többek között ennek is köszönhető, hogy annyi századot sikerrel vészelt át a templom s körülötte a falu." Most két éve azonban úgy tűnt, amivel nem bírt a török, a tatár, a német, elvégzi a Tisza. - Nyolcszáz éves történelmünknek talán legdrámaibb éve volt 2001, kis híján bennünket is elvitt az árvíz - mondja Lukovics Bertalan polgármester a vadonatúj községházán, amely úgy áll ott a falu közepén, mintha csak mindig is ott lett volna. De olyanok az árvíz utáni házak is, mintha csak a régi beregi mesteremberek építették volna őket. Ritka harmóniában paroláznak a kevéske megmaradt öreg házzal. Hál’ Istennek a templomot elkerülte a víz, de a házak nagy többségét le kellett bontani, s a megmaradtak nagy része is felújításra szorult. Már maga ez az építészeti összhang is megér egy misét, bár az tagadhatatlan, a legnagyobb vonzerő azért a templom meg a Csaronda. - És a Nyíres-tó, meg a Báb-tava, bár azok védett területek - folytatja a polgármester. - De ez jól is van így, maradjon meg az a két, különleges növény- és állatfajokat őrző láp a szakembereknek. Van itt látnivaló elég! S ha a terveink sikerülnek, az eddigieknél is több érdeklődőt fogadhatunk. Egy ökoturisztikai központot szeretnénk építeni a Csaronda partjára. Hatalmas feladat, a számítások szerint a beruházás költsége a hatszázmillió forintot is meghaladná. De ha elkészülne, biztosak vagyunk benne, csodájára járna az ország. A tervezett létesítmény természetesen nem csak Csarodát szolgálná. A harmincnegyven szobából álló, szállodaként és kutatóközpontként működő épületegyüttes a beregi túrák bázisa lenne. Innen indulnának s ide térnének vissza a turisták, akik mehetnének gyalog, kerékpárral, busszal, de akár lóháton vagy lovas fogaton is, kinek melyikhez volna kedve. A központ szakavatott kísérőket is biztosíthat, ami azért lenne fontos, mert Beregben tömérdek a látnivaló. Fatornyok, híres erdők, folyópartok, dzsungelgyümölcsösök várják az érdeklődőt, akinek nem egyszerű tájékozódni, választani a sok érték között Az első tennivaló mindenesetre a Csaronda rendbetétele. A nyolchektáros, szabályos holtág képét mutató meder valamikor a horgászok paradicsoma volt, a helybéli gyerekseregnek se kellett a Tiszát kikönyörögnie magának a szülőktől. A kristálytiszta vízben vígan lubickolhattak napszámra, legfeljebb egy-két karéj zsíros kenyérre kellett hazaszaladniuk, ha már nagyon megéheztek. De legtöbbször még arra se volt szükség. A víz mellett ott volt a tömérdek szilvafa, szomjoltónak, éhségcsillapítónak annak a termése is megtette ideig-óráig. - Sajnos, mára vészesen elöregedett a tó - mutatja a partról a Csarondát Lukovics Bertalan. - Nyitr víztükör már csak néhány helyen látszik, egyre nagyobb területeket foglal el a vízi tök, a hínár, a békalencse, és az iszap is mind vastagabb. Ha nem lépünk, előbb-utóbb feltöltődik a meder, s oda lesz ez a biológiai kincsestár. Halaszthatatlan a kotrás, az iszap eltávolítása. A nagyszabású terv 2000-ben született meg a csarodaiak fejében, s máig igen jelentős utat sikerült megtenniük. A tó élővilágának felmérését követően megtörtént a beavatkozás hatásvizsgálata, elkészült a műszaki beavatkozás terve, megtörténtek az iszapvizsgálatok is. Ami még nincs kész, az a fogadóépület terve. A helye viszont már megvan, mindkettő tökéletes. Az egyik egy vadkörtével telenőtt félsziget, amelyet három oldalról övez a Gsaronda, a másikat is a víz határolja, s kövesúton lehet igen egyszerűen megközelíteni. Egy hatszázötvenmillió forintos beruházás természetesen meghaladja a hatszázötven lakosú falu erejét. De nem is egyedül akarják megvalósítani a tervet. - Szerencsére ma már igen sok pályázati lehetőség adódik - vázolja az elképzeléseket a polgármester. - Természetesen mi is igyekszünk élni velük. Ezenkívül a vállalkozói tőkére is számítunk, hiszen ez a majdani beruházás üzletnek sem rossz. Reményeink szerint nagyon sokan keresik majd fel a Csaronda partját, s ha már itt vannak, szeretnénk, ha több napot is eltöltenének nálunk. Ez pedig pénzt hozhat. S munkahelyeket is, tehetjük hozzá, ami egyáltalán nem lebecsülendő ezen a gyönyörű, de nyomasztó munkanélküliséggel sújtott tájon. Csarodán megélhetést hozhat a Csaronda vize A természetet kedvelő turisták paradicsoma lehet nemsokára a Csaronda környéke Szabadföld HAZAI ÉLET 2003. JÚLIUS 4. 3 ------A magamét mondom-----A nemzet szolgálatában FÁBIAN GYULAA történet hamar felidézhető: a tisztelendő úr, aki társaival-segítőivel csak úgy, a maguk erejére alapozva kallódó gyerekek mentésébe kezdtek valahol a Hargita alján, a váratlan találkozás kedvéért, csupán az egyik legutóbbi alkalmat emlegeti. A mi kis menedékházunk minden zegzuga megtelt ágyakkal, öreg gondnokom azzal szomorított, mikor két kis ágrólszakadttal egy délután ismét eléje álltam, akkor tisztelendő úr az egyik falat alapostól-cserepestől vigyük odább pár méterrel, mert már hely éppenséggel nincs. Még ki sem gondolkoztuk magunkat igazán, amikor egyik szerzetes testvér három árvával beköszöntött Isten nevében. Én pedig, a mindig valami váratlan segítségben hívő azt mondtam: ha kettőt nem tudunk elhelyezni, ötnek már csak lehet fészke, ég alatt nem maradhatnak Krisztus báránykái. És azon az estén reánk hagytak egy öreg házat az elköltözködők csaknem a szomszédságunkban, így etőjük mellé még odakerülhetnek újak is. Ez a megindító történet jutott eszembe múlt hónap 26-án, amikor sajtótájékoztatón arról szóltak a Kossuth adó vezetői: július elsejétől ezután éjjel-nappal szól majd a Kossuth rádió. Alig múlt pár napja, hogy a Parlament előtt tüntettek a rádiósok, tiltakoztak a működési költségek újbóli megrövidítése miatt. Ők, akik adósság nélkül dolgoznak, hátrányos megkülönböztetést szenvednek az eladósodottakkal, a pazarlókkal szemben. Ha volt látványos és felháborító összevetés a jól gazdálkodók igaztalan megkülönböztetése és a pénzszórók elismerése ügyében, ez a döntés az volt. Tehát szenvedjenek, sőt bűnhődjenek a tisztességesen gazdálkodók! Ez a dölyfös magatartás mindenképpen a megfellebbezhetetlen szoclib hatalom fitogtatása, arra emlékezteti a gondolkodó embereket: szándékosan provokálják a hallgatókat, a nemzet nagyobb felét. A válasz éppen ezért meglepő: éjjelnappal Kossuth rádió, töltse velünk az éjszakát is! Mindenképpen benne van ebben az elhatározásban, magatartásban a magyaros szembehelyezkedés: nem lehet velünk szemben hatalommutogatással, fenyegetéssel, rég bevált aczéli módszerekkel dolgozni. De győződjön meg erről az ország: a Kossuth rádió július elsejétől éjjel is szól. Félszáz vezető munkatárs felhívás nélkül jelentkezett, hogy készségesen és szívesen vállalja ezt a szolgálatot. Sőt, amikor a sajtótájékoztatón híre futott a kossuthosok elhatározásának, a külsősök is szóltak: mi is ott leszünk, segítünk Ugyancsak szolgálatból és nem kiemelt juttatásokért. Azt jelentette ez a válaszlépés a Kossuth rádió részéről, hogy van becsület, kiállás és ehhez oda lehet csatlakozni. Minden horror, szemérmetlenkedés, képernyős magamutogatások ideje leáldozóban. Az emberek lassanként beleunnak a nagy pénzeket hozó vetélkedések cirkuszainak bámulásába. Az elámítottak és elkábítottak kora letűnőben. Az érték győzedelme, ha lassan, ha látványosság nélkül, de elkezdődött. A könyvhéten láthattuk: a jó könyvekért is hálásabbak lesznek majd az olvasók, mint voltak. Keresik, sóvárogják az igazságot az egész bolygón, hát még nálunk, ahol annyi csúsztatás, hazudozás, félrevezetés ez idáig nem történt, mint amennyi bezsúfolódott az utóbbi egy esztendőbe. Ezzel szemben, éjjel-nappal szól a Kossuth rádió, és nem kiemelt juttatásokért. Megkezdi a műsort a Himnusz, pontosan éjfélkor, majd hírösszefoglaló követi, amelyben a lefolyt nap legfontosabb történései még egyszer elhangzanak. Gondoltak a szerkesztők arra is, hogy az „arany hangszalagok” is felidéződjenek, amelyeket a múlt századból őriznek a szalagtárak, és lehet, hogy egyik álmatlanságot hozó éjszakán valaki olyan muzsikával vagy olyan vallomással találkozik, amilyent régóta szeretne. Üdvözlet a Kossuth rádió vezetőinek! Köszöntjük az első félszáz jelentkezőt, a vidéki stúdiók első szóra fölsorakozó munkatársait, és minden vállalkozót, akik a kedves Hallgatókért önként vállalták az újabb szolgálatot.