Szabad Ifjuság, 1952. október-december (3. évfolyam, 230-306. szám)
1952-11-06 / 261. szám
9 st SZABAD IFJÚSÁGNAK ÍRJÁK. A Landler Jenő Járműjavító ifjúmunkásaihoz örömmel olvastam az újságban, hogy a Landler JenőJárműjavító ismét élre tört a tervteljesítésben. Nem olyan rendkívüli nagy újság ez, hiszen üzemünk mindig az elsők között haladt. Igaz, hogy tavaly ilyenkor még miattam is szégyyenkeztek munkástársaim a gyakori késés és igazolatlan mulasztások miatt, de lassan, a szívós munka nevelő hatása alatt én is rájöttem, hogy helytelen viselkedésemmel csak az ellenséget segítem, és komolyan fogtam a munkához. Most jóleső büszkeség tölt el, mikor rólatok olvasok az Újságban. Igaz, hogy már több mint egy hónapja eljöttem tőletek, de még itt az iskola padjaiban is veletek érzek. Hiszen nektek köszönhetem azt is, hogy itt vagyok és tanulhatok. "Első pillanatban úgy éreztem, jó lenne itthagyni az iskolát és visszamenni közétek, nekifeküdni a munkának és dolgozni minden erőmmel. De nem,lehet, ti ide küldtetek engem és éppen úgy figyelitek munkámat, mint én figyelem a éteteket. Amikor vállaltam, hogy idejövök, nagy felelősséget vettem magamra. Hiszen ti ajánlottatok engem és ha én ittelbukom, az nemcsak az én szégyenem, hanem a tietek is. Viszont, ha én jó eredményeket érek el tanulmányaim terén ezzel üzemünk hírnevét is javítom. Ez késztetett arra, hogy írjak nektek. Az üzem felajánlásai hatalmas méreteket öltenek és ebből nagy rész esik rátok, DISZ-tagokra is. Most kell bebizonyítanotok azt, hogy méltók vagytok pártunk gondoskodására és bizalmára. Ott kell harcolnotok az élen, a párttagok mellett. Én sem akarok elmaradni tőletek, én is együtt akarok harcolni veletek. Az üzem hatalmas munkájához mérten kicsi, de számomra jelentős felajánlásommal akarok csatlakozni: ünnepélyesen megígérem, hogy tanulmányi átlagomat a félévi összefoglalókra legalább 4-re emelem és ígéretemet minden körülmények között becsülettel betartom jó munkát és sok sikert kívánok felajánlásaitok teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez. Kovács László, szakérettségis hallgató, Sopron Harcolunk a rossz tanulás ellen Előttünk mindig ez lebeg: „Van hazánk — van mit megvédenünk.” Ha jó eredményt érünk el, arra gondolunk , segítjük hazánkat, ha elmaradunk, restelkedünk, s igyekszünk feltörni. A mi legfontosabb munkánk a tanulás, állandóan harcot vívunk a jó eredményért. Egyre szaporodnak az ötös feleletek. Az elmúlt héten 27, az azelőtti héten 84 ötös feleletet szereztünk. (Ideszámítottuk a bányaméréstan dőlgozatot is, amelyet az osztály 95 százaléka ötösre írt.) Szép eredmény ez, örültünk is neki. A kitűnő tanulók jártak az élen, köztük Tompos János, Petres Katalin, Varga Mihály, Simon Ilona, Bence Magdolna, Sági Anna, Kopácsi László. Nem kitűnő tanulók, de ide sorolhatjuk Horváth Lajost, Szili Józsefet, Csizmeg Istvánt is, akik eredményesen segítették az osztály munkáját. De nem lenne helyes, ha csak a dolog egyik oldalát néznénk. Van Hibánk is elég. A szépszámú ötös fellelet mellett elég sok egyes felelet is volt. A múlt héten 4, előtte 7. Ez pedig még mindig sok. Az egyes „szerzésben" élenjárnak: Zsupán József, Peresztegi Erzsébet, Kőfalvi Csaba. Ezek az elvtársak az évben már többször egyesre feleltek. A dologérdekessége az, hogy ők ötösre is feleltek többször, főleg az utóbbi időben, ami javulásra mutat. Azon leszünk, hogy segítségünkkel megszilárdítsuk előrehaladásukat. Hogy osztályunk tanulmányi szintje emelkedjen a gyengébbekkel rendszeresen foglalkozunk. Igénybe vesszük a tanárok segítségét is. A tanár elvtársak megszervezik a korrepetálásokat. A jó előmenetelő elvtársak továbbképzését a már megindult szakköri munka segíti elő. Székely János: OKT-táryzttkár, Nagykanizsa, geológiai technikum —---------------------------------------- Hozzászólás a „Felelőtlen házasságí”-hoz A Szabad Ifjúság 1952 november 2-i számában megjelent F. E. elvtársnő levele, amelyben a „Felelőtlen házasság”-hoz szólt hozzá. Én ezúttal F. E. elvtársnő leveléről írom meg véleményemet.Feltétlenül helyes az, hogy egyre szépülő hazánk építéséhez a munkájával járul hozzá. De azon csodálkozom, hogy az elvtársnő a mi világunkban ily módon vélekedik a családi életről. Országunknak szüksége van minden dolgozóra, hiszen munkaerőhiánnyal küzdünk. De ezt a kérdést meg lehet oldani. Az elvtársnőnek szerintem feltétlenül oda kellett volna helyeztetnie magát, ahol a férje dolgozik, nem hét-nyolc kilométer távolságra, hanem ugyanabba a városba, ahonnan ha hazamegy, van ideje otthonát rendben tartani, házastársát meleg étellel várni. Cikkéből nem az látszik, mintha férje pesszimista lenne, inkább arról lehet szó, hogy a férjének van igaza. Nem tudom elképzelni, hogy az elvtársnő komolyan szereti a férjét, mert ha így lenne, azízor képtelen lenne arra, hogy heteken, hónapokon keresztül ne törődjék vele. Helytelen az, hogy elválnak. Az elvtársnőnek kell megváltoznia, hiszen érthető, ha egy férfi megnősül, elvárja feleségétől, hogy elvégezze a háztartási munkát is, persze a napi munka után s úgy, hogy ezt ketten, a férjjel közösen végzik. Teljesen érthetetlen nekem az a kijelentése, hogy még mindig szereti a férjét. Elvtársnő, ez lehetetlenség, ha ön ezt valóban érezné, akkor nem hiszem, hogy elválna férjétől ilyen okok miatt. Fejlődnie nemcsak Budapesten lehet, hanem minden városban, falun is. Szerintem nem sérti a női egyenjogúságot férjének az a kijelentése, hogy „nekem olyan asszony kell, aki meleg étellel, tiszta lakással vár, amikor hazamegyek”. Ez jogos követelés. Nem hiszem, hogy férje ellenezte volna az ön munkáját, ha vele egy városban dolgozna. Végül nem hiszem el azt, hogy ön a férje mellett, aki — mint írja — politikailag magasan fejlett, nem fejlődhetik. Ha valaki öntudatos, jó kommunista, akkor nem gátolja felesége fejlődését. Végezetül csak annyit: szerintem válásuk nem helyes. Bittmann Margit gépíró, Veszprémi Faárugyér. Smafifty. „SZÁRNYRA KÉL TRÉFA, DAL...“ Lelkes készülődés a Vörös Csillag Traktorgyárban a művészeti egyfüttesek II. országos versenyére „Zúg a szél, zúg a tenger, Szárnyra kél tréfa, dal.. Lzáll a vidám tengerészinduló dallama a csillagos őszi estén, s Kispest csendes utcáin messze elhallatszik: a Vörös Csillag Traktorgyár színjátszócsoportja a művészeti együttesek II. országos versenyére készül. A próba napjain benépesül a kultúrotthon — senki sem akar kimaradni. Érthető a lelkesedés: végre teljesült a traktorgyáriak régi vágya — nagyszabású előadásra nyílt lehetőség. A Népművészeti Intézet megbízásából a kultúrverseny során a „Gazdag feleség” című szovjet operett ősbemutatójára készülnek. A próbák simán, zökkenő nélkül folynak, senki nem hiányzik — úgy látszik, mintha semmi nehézség nem merült volna fel. Pedig voltak nehézségek ... Amikor az együttes megtudta a kultúrverseny kapcsán nyílott operettbemutató lehetőségét, nyomban munkához látott. Nagyszabású aktívaértekezletet hívtak össze, ahol részletesen megbeszélték a feladatokat. Kérték a pártbizottság segítségét, amely habozás nélkül az ügy oldalára állott. — Rendben lett volna minden — mondja Marcali Pál elvtárs, a színjátszócsoport vezetője, — el lehetett volna kezdeni a munkát. Ekkor azonban közbejött egy leküzdhetetlennek látszó nehézség: a váltóműszak. — Bebizonyosodott azonban — folytatta Marcali Pál —, hogy jóakarattal ez a nehézség nem is olyan leküzdhetetlen. A művezetőkkel és a váltóműszak dolgozóival történt megbeszélés után kiderült: nincs semmi akadálya annak, hogy a próba napjain a délutáni műszakban dolgozók cseréljenek a délelőttösökkel. Így, ez a probléma egycsapásra megoldódott. A próbák megkezdődtek. Amig Marcali elvtárssal beszélgetünk, hátunk mögött csendesen szipogva húzódik a sarokba Sajtos Ilonka ifjúmunkás. Valahogy nem illik tele ebbe a lelkes társaságba a szipogó kislány. Odamegyek hozzá s megkérdem: — Mi bánt elvtársnő? Lesüti a szemét, látszik, hogy nehezére esik a válaszolás. Aztán mégiscsak kiböki: — Én is szerettem volna játszani a darabban, de nem kaptam szerepet. Kiderül, hogy Ilonka vidéken lakik s ha ebben a darabban is szerepelne, akkor a próbák napján csak késő éjszaka, vagy egyáltalán nem tudna hazamenni. Ezért aztán egy másik — ugyancsak bemutatásra kerülő — egyfelvonásosban fog fellépni. De ez neki nem elég, úgy érzi, többet tudna adni. Ő is szívügyének érzi a kultúrversenyt. A sikerek alapja ez a lelkesedés, amely nemcsak Sajtos Ilonkában van meg. — Persze, vannak még hibák — mondja Égő Gabriella, a darab egyik fiatal szereplője. — Gyakran előfordul, hogy az elvtársak elkésnek a próbákról. Van rá eset, hogy nem is a saját hibájukból, mert — sajnos — akadnak nálunk is olyan üzemrészek, ahol a vezetők még nem ismerték fel -e a kultúrmunka igazi jelentőségét és a próbák ideje alatt más munkával foglalják le a szereplőket. Pedig a próbákat úgy szerveztük meg, hogy soha nem jelentenek kiesést a termelőmunkában. Szerencsére, az ilyenek már kevesen vannak. Az ifjúság döntő szerepet játszik a traktorgyár kultúrbrigádjában. Az operett mindkét főszerepét DISZ-tag — a tizenhatéves Virág Ilonka és a tizennyolc éves Lobai Attila — alakítja. Az egyik legnagyobb jelenetet — a tengerészjelenetet — csaknem kizárólag ipari tanulók játsszák, ők, és a darab többi fiatal szereplői élenjárnak szorgalomban, igyekezetben és fegyelemben. S amíg a színpadon folyik a próba, a szomszédos teremben öt-hatéves kislányok — az üzem dolgozóinak gyermekei — Sallai Zoltánné táncművésznő vezetésével balettet tanulnak. Felnőttek,gyermekek — mindenki táncol, dalol, alakít. Szemünk előtt valósul meg a tengerészinduló vidám, lelkesítő sora: „Szárnyra kél tréfa, dal...” A lelkes készülődés, az élénk, jólmegszervezett kultúrmunka arra mutat, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár nemcsak a most készülő kultúrversenyen fogja kiválóan megállni a helyét, hanem ezután is ad majd hazánknak olyan jövendő fiatal művészeket, mint Virág Gyula, aki jelenleg a Színművészeti Főiskola hallgatója, vagy Ambrus Pál, az Állami Zenei Gimnázium tanulója. Ők is a traktorgyár színpadán kezdték. Gurszky István Egy székesfehérvári ejtőernyős körben Vasárnap koradélután. A székesfehérvári SZHSZ egyik tornatermében Kovács János húsz éves gépkezelő ifjúmunkás meséli: — Harminc kilométerről jöttéig. Birjan messze dolgomig .a melyemléknél. A -wbriteket wm rom, mert ma is edzőnk — mondja. — Egyébként így történik ez minden vasárnap. De nemcsak itt, odahaza, a szobámban is naponta tornázom .. Egyszer már ugrottam repülőgépből. Felejthetetlen volt. Bár minden másnap ugorhatnék. . Beszélne tovább, de jönnek társai. László Gyula 19 éves marós, 130—140 százalékot teljesít munkahelyén. Pesti György 18 éves géplakatosa négyéves volt, amikor édesapja meghalt, özvegy édesanyjával sokat nyomorogtak felszabadulás előtt. Ma azonban édesanyja az MTH- otthon dolgozója, György pedig nemsokára repülőtiszti iskolára megy. Zsigmond László 17 éves köszörűs. Mind a hárman kétszer ugrottak már. — Hetenként kétszer van tornatermi edzés — tájékoztat Izsó elvtárs, az SZHSZ megyei titkára —, de nincs olyan nap hogy ezek a fiatalok ne jönnének be gyakorolni Most három ipari tanulóiért jelenik meg az ajtóban: Gylo Hona, Király Mária és Mojzer Apollónia. Amikor meghallják, miről folyik a szó, az egyik lány közbeszól: — 4? Un* már , ugrott egyszer — Az nem sikerült jól— komolyodik el a különben vidámtekintetű Godó Ilona. Kiderül a beszélgetés során az is, hogy szenvedélyesen szereli az ejtőernyős ugrást. Szüleit sem kérdezte meg, hozzájárulnak-e? Amikor édesapja megtudta, jogos szidást kapott, de nem az ugrás, hanem a hamisítás miatt. „Miért ne lehetnél ejtőernyős? — mondta az apa. — Bár én is fiatal lennék még!" Közben már átöltöztek az ifjak. Kezdődik az edzés. Rövid, erőteljes nekifutás, ráugranak a rágós dobbantóra, magasra lendülnek s a keresztbe állítod tornaasztalt merész ívben repülik át. Lenn, a szőnyegen még egy bukfenc s már kész is a gyakorrlat. Leírni egyszerű, végrehajtani annál nehezebb. Mennyi kitartó edzés kell ahhoz, hogy László Gyula az asztal hosszában is meg tudja csinálni a tigrisbukfencet. Vagy hogy Zsigmond László úgy pattanjon, akár a gumilabda. — Tavaly decemberben még, amikor az ejtőernyős szakosztályba léptem, az egyszerű bukfencet is nehezen tudtam — mondja László Gyula. — Gyakoroltam, s ma már. . . Ma már egy pillanatig úgy úszik a levegőben, dobbantás után, mint a léghajó, aztán száltól csinál, lába szinte földet sem ér és máris ruganyosan felszökken. Bármelyik tornászbemutatónak díszére válnék a mutatvány. De van ennek a tornateremnek más „megcsodálni” valója is. A három Györkös pajtás. A három együttvéve mindössze 29 éves. A 12 éves Jóska azonban már másfél méter magas asztalt át tigrisbukfencet, a 21 éves Pista félkezes szállót csinál, a 7 esztendős Bandika pedig fölugorva az asztalra, szabályos bukfencet hajt végre. — Élénkek, mint az ördögök — nevet rájuk Izsó elvtárs. Erősödnek, izmosodnak fiataljaink, így válnak hazánk, békénk harcedzett védőivé. T. I. Készülődés a téli sportidényre A Bp. Bástya sportolói már megkezdték a fekészülést a téli sportidényre. A Harangvölgyben rendszeresen részt vesznek, száraz síedzésen, gyakorolják a helyes mozdulatokat. Harangi edző Sajgót a helyes test- és kartartásra oktatja 1052 november 8. Csütörtökön érkezik Budapestre a bécsi Vienna A november 7-én Budapesten vendégszereplő bécsi Vienna labdarúgócsapata csütörtökön reggel társasgépkocsin indul el Bécsből , előreláthatólag a kora délutáni órákban érkezik Budapestre. Az osztrákok 14 játékossal jönnek a magyar fővárosba, de Hahmann edző már összeállította azt az együttest, amely a Bp. Honvéd ellen pénteken pályára lép. A csapat a következő: Schmid — Röckl, Kieibel, Vendelka — Koller, Ungeher — Menasse, Walzhofer, dr. Epp, Sücl, Nickerl. Tartalék: Engelmayer, Walter és Strittich. A november 12-i bécsi visszavágó mérkőzés iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg az osztrák fővárosban. A találkozót a Wacker-stadionban játsszák le. A Vienna játékrendszere igen érdekes. Az egyik fedezet egészen hátrahúzódik s a két hátvéd mögött, közvetlenül a kapu előterében tartózkodik s igyekszik tisztázni a veszélyes helyzeteket. A csatárok általában egyvonalban helyezkednek el és a védekezésből is kiveszik részüket. Kijelölték a Budapesten szereplő csehszlovák birkózó- és súlyemelőválogatott tagjait A legjobb csehszlovák súlyemelők és birkózók már közel egy hete Prágában, a Tirs-házban lévő edzőtáborban készülnek fel a budapesti nagy erőpróbára. A birkózók edzését Frantisek Csapek, a súlyemelőket pedig Josef Hantych edző irányítja. Prágában már kijelölték a Budapesten vendégszereplő csehszlovák kötöttfogású birkózó válogatottat, amelyben a következők versenyzők kaptak helyet: Zeman, Odehnal, Krupicska, Atanaszov, Sekal, Petr, Sarman és Ruzicska. A csehszlovák súlyemelő válogatott előreláthatólag ebben az összeállításban méri össze erejét a magyar versenyzőkkel: Sajti, Vavricska, Belza, Psenxska, Hantych, Belohoubek, Beosvar. A csehszlovák súlyemelők és birkózók csütörtökön reggel utaznak el Prágából és este érkeznek meg a magyar fővárosba. A kedd esti válogató verseny eredményei alapján véglegesen kialakult a magyar súlyemelő válogatott együttes is. Az összeállítás: Légsúly: Porubszki Ernő. Pehelysúly: B. Nagy Bálint. Könnyűsúly: Ambrózy Jenő. Váltósúly: Varga Gyulai. Középsúly: Horváth Károly. Félnehézsúly: Buronyi László. Nehézsúly: Tóth György. ■o--------------------- Nagy érdeklődés a Bikova-lángos-játszma iránt Moszkvából jelenti a TASZSZ, hogy a nemzetközi női sakkverseny 9. fordulójában a legnagyobb érdeklődést BikovaSzovjetunió és a magyar Lángos Józsa közötti játszma keltette. Mindkét versenyző érdekes, nagyszerű kombinációkat, és kiváló játékot mutatott be mind a támadásban, mind a védekezésben. A játszma bonyolult helyzetben maradt függőben, mégis döntetlen eredmény várható.