Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-04-23 / 17. szám

MOSOLYGÓ BOHÉMIA Mály Gerővel történt ifjúkorában, hogy rende­zetlen tartozásai miatt megjelent nála a végre­hajtó és elárverezte búto­rait. Az árverés simán folyt le. Egy árverési hiéna megvette a teljes beren­dezést háromszázha­tvan koronáért. Amikor a vég­rehajtó elment, a hiéna így szólt Mály Gerőthöz: — Nézze, mű­vész úr, én potom áron összevásá­roltam a maga bútorait, de tekintve, hogy nagy művészbarát vagyok, szí­vesen visszaadom azon az áron, ahogy vet­tem­ Mindössze egy tízest csa­pok hozzá. Nos, mit szól hozzá? Mály unottan végignéz­te a hiénát: — Köszönöm — mond­ta. — Használt bútorokat nem veszek .. . Szenes Ernő, vagy ahogy jobban ismerték, a „kövér Szenes“ egyszer a Fészekben a balkkasztal­­nál kibicelt a bankárnak. — Az ördög vigye el, olyan fejfájásom van — panaszkodott a bankár. Majd a játékosok felé for­dulva így szólt — Négy­száz pengő a banki A kövér Szenes oda­szólt a bankárnak: — Beveszel kettőt? (Ez kártyanyelven any­nyit jelent, hogy beveszi-e a bankár kétszáz pengő­vel a bankba?) — Rendben van — szólt a bankár és leosz­totta a lapokat. A bank vesztett, a prem­­iőrök kihúzták a pénzt A bankár hátraszólt: — Add ide a kettőt! — Kettő kevés lesz — mondta résztvevő arccal Szenes — vegyél be hár­mat. És odanyújtotta a ban­kárnak az aszpirines do­bozát. Sebestyén Géza a leg­szkeptikusabb színigazga­tó volt a világon. Egyik nyári operettjének bemu­tatója előtt így szólt egy ismerős hölgyhöz: — Jöjjön el, nagyságos asszony, az új operett fő­próbájához. — Nézze, én nem me­gyek ki bizonytalanra — válaszolt a hölgy —, ak­kor megyek ki, ha siker lesz. — Hát akkor kezét csó­kolom —■, búcsúzott Se­bestyén — úgy látszik, hogy az idén nyáron már nem látjuk egymást. NEMCSAK A NEJJEL VAN ÍGY AZ EMBER.. — Amerikában felta­lálták a forgatható házat. — Feleségem már ré­gen feltalálta. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy körülötte forog az egész ház. HÚSVÉTI CSIBÉK BESZÉLGETNEK ív* / -.J — El sem tudjátok képzelni, milyen nehéz szülése volt velünk szegény anyunak. Épen akkor kapott rö­vidzárlatot ... Ezért megy rosszul­ a költőknek!! Brabács feleségével sét­­­tál a körúton. Egy szőrmekeres­kedés előtt megáll a nej és elragad­tatással mondja: — Nézd, Ödön, ezt a perzsabundát igazán meg­­vehetnéd nekem. Olyan szép, mint egy költemény. — Ugyan, Malvinkám. — vonszolja tovább Bra­bács a nejt —, ki nesz ma kőkeményeket? M az ötéves tervről (Bezzeg és Duzzog a zsúfolt körúti espressó­­ban nyüzsögnek csésze fekete mellett.) BEZZEG: No, mit szól a nagyszerű új ötéves tervhez? DUZZOG: Nem foglal­koztam a kérdéssel, nem érdekel. BEZZEG: Mi az, hogy nem érdekli? Hiszen az egész ország ezért lelke­sedik! DUZZOG: Humbug az egész, ép olyan, mint a dicső hároméves terv. BEZZEG: Már hogy mondhat ilyet! DUZZOG: Mért ne mondanám? Három évet lódítottak, s végül kide­­rült, hogy két és fél év alatt teljesítették! BEZZEG: Szép magá­tól, hogy legalább a tel­­j­­­esi talányt elismeri. Hát­­ nézze, az ötéves terv még­­ sokkal nagyobb arányú lesz. Hogy csak egy-két példát mondjak: kiépítik­­ a budapesti földalatti­­ villamost! DUZZOG: A magyar­ság nyílt, egyenes jelle­mével ellenkezik a föld alatti bujkálás. BEZZEG: Kilenc új hidat építenek! DUZZOG: Persze, me­gint az a Gerő! Csakhogy egy szavát se hiszem. Emlékszik még, pár év ellőtt hogyan köpte a markát, hogy a Szabad­­ság-híd elkészül augusz­tus 20-ára? BEZZEG: No, és nem volt igaza? DUZZOG: Nem! Mert már 15-ikére elkészült! BEZZEG: Menjen már, magának minden baj! De hát mit szól az ötéves terv kolosszális iparfej­lesztéséhez? Új művek, üzemek, gyárak egész sora épül fel! BUZZOG: Igen, igen, a mezőgazdaság rovására! BEZZEG: Ne beszéljen ilyen őrültséget! Hiszen a mezőgazdaságot épolyan arányban fejlesztik. Hogy mást ne mondjak, a ser­tésállomány öt millióról hatmillióra emelkedik, ami azt jelenti, hogy Ma­gyarország minden egyes lakosára háromnegyed disznó fog esni. DUZZOG: Még csak az hiányzik, hogy a fe­jemre zuhanjon egy két­mázsás koca! BEZZEG: Az évi zsír­­fejadag 10 kilóról 15 kilóra emelkedik. DUZZOG: Ez csak azt jelenti, hogy a gyomor­bajom miatt 10 kiló zsír helyett 15 kilót nem ehe­tek. BEZZEG: A szarvas­marhaállomány 1 millió 800 ezerről 2 és fél mil­lióra fog növekedni! DUZZOG: Mondja már! BEZZEG: Tudja mit! Ha maga sokalja a mar­hák létszámát, hát mód­jában áll egy darabbal apasztani! DUZZOG: Hogy érti ezt? BEZZEG: (kedvesen) Ha felakasztja magát, öreg fiú! ... Jobb család £ Mr. Biznisz szemrehá­­­­nyó hangon mondja nagy 5 kamasz fiának: — Fiam, miért nem­­ igyekezel munkát keresni ■ magadnak? Amikor én ■ olyan idős voltam, mint ■ te, beálltam egy üzletbe ■ kifutónak havi tíz­ből. ■ tárért és öt év múlva ■ enyém volt az üzlet. — Ne felejtsd el, apa ■ — felel a sihecter —,­­ hogy ma már minden £ üzletben ellenőrző pénz- ■ tár van. ■ A motorizált étteremben —­ No, apafei, innen nehéz lesz fizetés nélkül meglépni. — Miért? — Nem látod? A fizető is motoron jár. KIS MESÉK FELNŐTTEKNEK IS.. Az eszmék országút­­án egyszer két vándor elátkozott. Egy darabig együtt mentek, de aztán Haragban elváltak. Az egyik az Ész volt, másik a Politika. — Miért indultál elle­nem harcba — kérdezte a győztes a legyőzöttet —, mikor tudtad, hogy én erősebb vagyok? — De azt nem tudhat­tam — válaszolta a vesz­­tes —, hogy a szerencse is a te oldaladon lesz. * — Legyőztem az ellen­séget — dölyfösködött a katona. — Legyőztem a vágya,­kát — szólt az aszkéta. — Legyőztem a halált — mondta halkan a költő. A filozófus minderre legyintett s így szólt: — Mind semmi ez, barátaim. De én meg­győztem a magam igazá­ról egy politikust! Egy könyvesbolt kira-­a­katában egyszer egy kö- ■ vér könyvből kibújt a £ Gondolat s így sóhajtott: £ — Száz sorban élni ■ tudtam volna, de bele- s ■ tapasztottak 10.f100.be! £ (Longinus 1 SZIT gyűjti SZIT-nek szívesen . Jól, ne harangudjatok gyerekek, szerzek va­la­hol okvetlen, de nekem nincs egy ócska vasam se. Okos ember... — Mit szólsz hozzá, Ödön? Azt írja az újság, hogy 23.000 kg nyulat és 62.000 kg tojást kapunk húsvétra. — Szent Isten, Malvinkám. Ezt mind nekünk kell megenni? így csapják be az embert! A bohém természetéről ismert fiatal író elviszi aranyóráját a zálogház­ba. A becsüs megvizsgál­ja az órát és utána mér­gesen így szól: — Est az óra nem arany, hanem dublé. Csapja be a nagypapáját! Az író egy pillanatig gondolkozik, aztán meg­kérdi: — Mennyit ad rá? BARÁTSÁGOS ARCOT! — Te haszontalan kölyök, ne zabálj folyton, ha­nem fordulj szépen, mosolyogva a mama felől ( Samedi-Soir) Minden magyarázatnak meg kell várni a végét Hárman „verik a blat­tot“ a kávéházban. Kohn háta mögött ott áll a ki bice, Grün. Kohnnak rettentően rosszul megy a lapja. Csapkodja is az asztalhoz a kártyát, hogy ő nem játszik többet. — Megmondom én ne­ked, hogy miért megy rosszul a lapod — szólal meg Grün, a kibic —, azért, mert rosszul táp­lálkozol ... — Ugyan ne beszélj hülyeségeket! — szól hátra idegesen Kohn és mérgesen tovább játszik. Persze a lapja, ha lehet, még rosszabbul megy. — Megmondtam — szólal meg újra Grün — te rosszul táplálkozol... — Most már elég — pattan fel Kohn —. Mi­csoda hülyeségeket be­szélsz itt össze! Én ren­desen reggelizek két to­jást, vajat és kávét! Há­rom-négy fogásos ebédet eszem! Rendesen uzson­názom Vacsorára két tál ételt eszem! Miért táp­lálkoznék én rosszul? — Nem az a baj — inti le Grün —, hanem te olyan marha vagy, hogy szénát kellene en­ned ... Szesztestvér töprengése a Borforgalmi Központ megalakulása alkalmából:­­ Most már közelebb lesz a Mester­ utca vége? Falun történt Az új orvosnál minden nap megjelenik a szabó­d számlával. — Nézze uram, ha már olyan gyakran jön ide, a szomszédokra való te­kintettel tegye meg nekem, hogy kösse be a fejét. Hát ha még le se vethetjük? Néha levethetjük a csizmát, mely által szo­rítva érezzük magunkat, csakhogy a tyúkszem, melyet a szűk csizma okozott, akkor is meg­marad. (Eötvös: „Gondolatok“! EZ IS MEGOLDÁS! — Napok óta le sem húnyom a szemem, nem tudom mit tegyek. — Tégy úgy, mint én. — Mit csináltál­? — Boxolni tanultam. Egy hétig nem tudtam kinyitni a szemem. Emlékezésm £ Brabács elmegy a fele­­£ ségével az egyik körúti £ moziba. — Emlékszel, Malvin­­­­kám — mondja eiméláz­­£ va Brabács — ebben a £ moziban ismerkedtünk £ meg harminc évvel ez­­■ előtt. — Igen — mereng el S Brabácsné — akkor még £ némafilm volt... £ — Bizonyl — sóhajt £­­nagyot Brabács. — És £ akkor még te sem voltál hangosl Klasszikus anekdoták Léu­gné asszony egyik levelében ezt írta: ,,A fiam folyton arról beszél, hogy két lény van benne: az egyik imád en­gem, a másik meg sze­retne megfojtani. Azt mondtam neki, hogy a legokosabb lenne, ha utóbb említett lénye az előbbit megölné.“ A XVII. század végén Franciaországban divatba jöttek a tiszta selyemből készült női cipők. Egy hölgy felháborodva állí­tott be suszterjéhez, ma­gával víve a két nap előtt vásárolt cipellőt, amely csupa rongy volt — Nézze, milyen cipőt adott el nekem! — mon­dotta s átnyújtotta a suszternek. A derék iparos egy percig vizsgálgatta a ci­­pők­ecskét, aztán elké­pedve állapította meg: — De hiszen, madame, ön járt ebben a cipőben! A Napkirály udvarában egy hölgy dühösen támadt az egyik udvaroncra: — Uram, ön lépten­­nyomon azzal dicsekszik, hogy nekünk viszonyunk volt! Az udvaronc beismerte a vádat: — Lehet, hogy mond­tam, de nem dicseked­tem ... A XVI. században (és később is) a francia zár­dákba csak olyan nőket vettek fel, ak­i öröksé­gükről, vagy vagyonukról a zárda javára lemond­tak. Ezért írta egy árva leány ezeket a sorokat barátnőjének: „Sajnos, nem vagyok­ elég gazdag, hogy letemes­sem a szegénységi foga­dalmat. E heti tájviccünk Még a harmincas évek egyik római zarándok­­útján történt, hogy a szervezés megkönnyítése céljából, csoportokra osztották a résztvevőket, így azután a somogyi Böhönye községnek is volt külön csoportja. Hát ahogy r­egérkez­­nek Rómába és a pálya­udvaron felsorakoznak a zarándokok, egyszercsak odamegy valaki a­z egyik somogyi pógárhoz és megkérdi: — Nem tetszik tudni kérem, merre van a Laokoon-csoport? Pógárunk megsodo­­riatja bajszát, majd kis­­­sé restelkedve mondja: — Tessék talán hát­rább megkérdezni, mivel ez itt a böhönyei cso­­port... A KIS JÁTÉKOS — Na, Évike, találd ki, melyik kezembe di el a gyűrűt?

Next