Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1949-04-23 / 17. szám
MOSOLYGÓ BOHÉMIA Mály Gerővel történt ifjúkorában, hogy rendezetlen tartozásai miatt megjelent nála a végrehajtó és elárverezte bútorait. Az árverés simán folyt le. Egy árverési hiéna megvette a teljes berendezést háromszázhatvan koronáért. Amikor a végrehajtó elment, a hiéna így szólt Mály Gerőthöz: — Nézze, művész úr, én potom áron összevásároltam a maga bútorait, de tekintve, hogy nagy művészbarát vagyok, szívesen visszaadom azon az áron, ahogy vettem Mindössze egy tízest csapok hozzá. Nos, mit szól hozzá? Mály unottan végignézte a hiénát: — Köszönöm — mondta. — Használt bútorokat nem veszek .. . Szenes Ernő, vagy ahogy jobban ismerték, a „kövér Szenes“ egyszer a Fészekben a balkkasztalnál kibicelt a bankárnak. — Az ördög vigye el, olyan fejfájásom van — panaszkodott a bankár. Majd a játékosok felé fordulva így szólt — Négyszáz pengő a banki A kövér Szenes odaszólt a bankárnak: — Beveszel kettőt? (Ez kártyanyelven anynyit jelent, hogy beveszi-e a bankár kétszáz pengővel a bankba?) — Rendben van — szólt a bankár és leosztotta a lapokat. A bank vesztett, a premiőrök kihúzták a pénzt A bankár hátraszólt: — Add ide a kettőt! — Kettő kevés lesz — mondta résztvevő arccal Szenes — vegyél be hármat. És odanyújtotta a bankárnak az aszpirines dobozát. Sebestyén Géza a legszkeptikusabb színigazgató volt a világon. Egyik nyári operettjének bemutatója előtt így szólt egy ismerős hölgyhöz: — Jöjjön el, nagyságos asszony, az új operett főpróbájához. — Nézze, én nem megyek ki bizonytalanra — válaszolt a hölgy —, akkor megyek ki, ha siker lesz. — Hát akkor kezét csókolom —■, búcsúzott Sebestyén — úgy látszik, hogy az idén nyáron már nem látjuk egymást. NEMCSAK A NEJJEL VAN ÍGY AZ EMBER.. — Amerikában feltalálták a forgatható házat. — Feleségem már régen feltalálta. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy körülötte forog az egész ház. HÚSVÉTI CSIBÉK BESZÉLGETNEK ív* / -.J — El sem tudjátok képzelni, milyen nehéz szülése volt velünk szegény anyunak. Épen akkor kapott rövidzárlatot ... Ezért megy rosszul a költőknek!! Brabács feleségével séttál a körúton. Egy szőrmekereskedés előtt megáll a nej és elragadtatással mondja: — Nézd, Ödön, ezt a perzsabundát igazán megvehetnéd nekem. Olyan szép, mint egy költemény. — Ugyan, Malvinkám. — vonszolja tovább Brabács a nejt —, ki nesz ma kőkeményeket? M az ötéves tervről (Bezzeg és Duzzog a zsúfolt körúti espressóban nyüzsögnek csésze fekete mellett.) BEZZEG: No, mit szól a nagyszerű új ötéves tervhez? DUZZOG: Nem foglalkoztam a kérdéssel, nem érdekel. BEZZEG: Mi az, hogy nem érdekli? Hiszen az egész ország ezért lelkesedik! DUZZOG: Humbug az egész, ép olyan, mint a dicső hároméves terv. BEZZEG: Már hogy mondhat ilyet! DUZZOG: Mért ne mondanám? Három évet lódítottak, s végül kiderült, hogy két és fél év alatt teljesítették! BEZZEG: Szép magától, hogy legalább a teljesi talányt elismeri. Hát nézze, az ötéves terv még sokkal nagyobb arányú lesz. Hogy csak egy-két példát mondjak: kiépítik a budapesti földalatti villamost! DUZZOG: A magyarság nyílt, egyenes jellemével ellenkezik a föld alatti bujkálás. BEZZEG: Kilenc új hidat építenek! DUZZOG: Persze, megint az a Gerő! Csakhogy egy szavát se hiszem. Emlékszik még, pár év ellőtt hogyan köpte a markát, hogy a Szabadság-híd elkészül augusztus 20-ára? BEZZEG: No, és nem volt igaza? DUZZOG: Nem! Mert már 15-ikére elkészült! BEZZEG: Menjen már, magának minden baj! De hát mit szól az ötéves terv kolosszális iparfejlesztéséhez? Új művek, üzemek, gyárak egész sora épül fel! BUZZOG: Igen, igen, a mezőgazdaság rovására! BEZZEG: Ne beszéljen ilyen őrültséget! Hiszen a mezőgazdaságot épolyan arányban fejlesztik. Hogy mást ne mondjak, a sertésállomány öt millióról hatmillióra emelkedik, ami azt jelenti, hogy Magyarország minden egyes lakosára háromnegyed disznó fog esni. DUZZOG: Még csak az hiányzik, hogy a fejemre zuhanjon egy kétmázsás koca! BEZZEG: Az évi zsírfejadag 10 kilóról 15 kilóra emelkedik. DUZZOG: Ez csak azt jelenti, hogy a gyomorbajom miatt 10 kiló zsír helyett 15 kilót nem ehetek. BEZZEG: A szarvasmarhaállomány 1 millió 800 ezerről 2 és fél millióra fog növekedni! DUZZOG: Mondja már! BEZZEG: Tudja mit! Ha maga sokalja a marhák létszámát, hát módjában áll egy darabbal apasztani! DUZZOG: Hogy érti ezt? BEZZEG: (kedvesen) Ha felakasztja magát, öreg fiú! ... Jobb család £ Mr. Biznisz szemrehányó hangon mondja nagy 5 kamasz fiának: — Fiam, miért nem igyekezel munkát keresni ■ magadnak? Amikor én ■ olyan idős voltam, mint ■ te, beálltam egy üzletbe ■ kifutónak havi tízből. ■ tárért és öt év múlva ■ enyém volt az üzlet. — Ne felejtsd el, apa ■ — felel a sihecter —, hogy ma már minden £ üzletben ellenőrző pénz- ■ tár van. ■ A motorizált étteremben — No, apafei, innen nehéz lesz fizetés nélkül meglépni. — Miért? — Nem látod? A fizető is motoron jár. KIS MESÉK FELNŐTTEKNEK IS.. Az eszmék országútán egyszer két vándor elátkozott. Egy darabig együtt mentek, de aztán Haragban elváltak. Az egyik az Ész volt, másik a Politika. — Miért indultál ellenem harcba — kérdezte a győztes a legyőzöttet —, mikor tudtad, hogy én erősebb vagyok? — De azt nem tudhattam — válaszolta a vesztes —, hogy a szerencse is a te oldaladon lesz. * — Legyőztem az ellenséget — dölyfösködött a katona. — Legyőztem a vágya,kát — szólt az aszkéta. — Legyőztem a halált — mondta halkan a költő. A filozófus minderre legyintett s így szólt: — Mind semmi ez, barátaim. De én meggyőztem a magam igazáról egy politikust! Egy könyvesbolt kira-akatában egyszer egy kö- ■ vér könyvből kibújt a £ Gondolat s így sóhajtott: £ — Száz sorban élni ■ tudtam volna, de bele- s ■ tapasztottak 10.f100.be! £ (Longinus 1 SZIT gyűjti SZIT-nek szívesen . Jól, ne harangudjatok gyerekek, szerzek valahol okvetlen, de nekem nincs egy ócska vasam se. Okos ember... — Mit szólsz hozzá, Ödön? Azt írja az újság, hogy 23.000 kg nyulat és 62.000 kg tojást kapunk húsvétra. — Szent Isten, Malvinkám. Ezt mind nekünk kell megenni? így csapják be az embert! A bohém természetéről ismert fiatal író elviszi aranyóráját a zálogházba. A becsüs megvizsgálja az órát és utána mérgesen így szól: — Est az óra nem arany, hanem dublé. Csapja be a nagypapáját! Az író egy pillanatig gondolkozik, aztán megkérdi: — Mennyit ad rá? BARÁTSÁGOS ARCOT! — Te haszontalan kölyök, ne zabálj folyton, hanem fordulj szépen, mosolyogva a mama felől ( Samedi-Soir) Minden magyarázatnak meg kell várni a végét Hárman „verik a blattot“ a kávéházban. Kohn háta mögött ott áll a ki bice, Grün. Kohnnak rettentően rosszul megy a lapja. Csapkodja is az asztalhoz a kártyát, hogy ő nem játszik többet. — Megmondom én neked, hogy miért megy rosszul a lapod — szólal meg Grün, a kibic —, azért, mert rosszul táplálkozol ... — Ugyan ne beszélj hülyeségeket! — szól hátra idegesen Kohn és mérgesen tovább játszik. Persze a lapja, ha lehet, még rosszabbul megy. — Megmondtam — szólal meg újra Grün — te rosszul táplálkozol... — Most már elég — pattan fel Kohn —. Micsoda hülyeségeket beszélsz itt össze! Én rendesen reggelizek két tojást, vajat és kávét! Három-négy fogásos ebédet eszem! Rendesen uzsonnázom Vacsorára két tál ételt eszem! Miért táplálkoznék én rosszul? — Nem az a baj — inti le Grün —, hanem te olyan marha vagy, hogy szénát kellene enned ... Szesztestvér töprengése a Borforgalmi Központ megalakulása alkalmából: Most már közelebb lesz a Mester utca vége? Falun történt Az új orvosnál minden nap megjelenik a szabód számlával. — Nézze uram, ha már olyan gyakran jön ide, a szomszédokra való tekintettel tegye meg nekem, hogy kösse be a fejét. Hát ha még le se vethetjük? Néha levethetjük a csizmát, mely által szorítva érezzük magunkat, csakhogy a tyúkszem, melyet a szűk csizma okozott, akkor is megmarad. (Eötvös: „Gondolatok“! EZ IS MEGOLDÁS! — Napok óta le sem húnyom a szemem, nem tudom mit tegyek. — Tégy úgy, mint én. — Mit csináltál? — Boxolni tanultam. Egy hétig nem tudtam kinyitni a szemem. Emlékezésm £ Brabács elmegy a fele£ ségével az egyik körúti £ moziba. — Emlékszel, Malvinkám — mondja eiméláz£ va Brabács — ebben a £ moziban ismerkedtünk £ meg harminc évvel ez■ előtt. — Igen — mereng el S Brabácsné — akkor még £ némafilm volt... £ — Bizonyl — sóhajt £nagyot Brabács. — És £ akkor még te sem voltál hangosl Klasszikus anekdoták Léugné asszony egyik levelében ezt írta: ,,A fiam folyton arról beszél, hogy két lény van benne: az egyik imád engem, a másik meg szeretne megfojtani. Azt mondtam neki, hogy a legokosabb lenne, ha utóbb említett lénye az előbbit megölné.“ A XVII. század végén Franciaországban divatba jöttek a tiszta selyemből készült női cipők. Egy hölgy felháborodva állított be suszterjéhez, magával víve a két nap előtt vásárolt cipellőt, amely csupa rongy volt — Nézze, milyen cipőt adott el nekem! — mondotta s átnyújtotta a suszternek. A derék iparos egy percig vizsgálgatta a cipőkecskét, aztán elképedve állapította meg: — De hiszen, madame, ön járt ebben a cipőben! A Napkirály udvarában egy hölgy dühösen támadt az egyik udvaroncra: — Uram, ön léptennyomon azzal dicsekszik, hogy nekünk viszonyunk volt! Az udvaronc beismerte a vádat: — Lehet, hogy mondtam, de nem dicsekedtem ... A XVI. században (és később is) a francia zárdákba csak olyan nőket vettek fel, aki örökségükről, vagy vagyonukról a zárda javára lemondtak. Ezért írta egy árva leány ezeket a sorokat barátnőjének: „Sajnos, nem vagyok elég gazdag, hogy letemessem a szegénységi fogadalmat. E heti tájviccünk Még a harmincas évek egyik római zarándokútján történt, hogy a szervezés megkönnyítése céljából, csoportokra osztották a résztvevőket, így azután a somogyi Böhönye községnek is volt külön csoportja. Hát ahogy regérkeznek Rómába és a pályaudvaron felsorakoznak a zarándokok, egyszercsak odamegy valaki az egyik somogyi pógárhoz és megkérdi: — Nem tetszik tudni kérem, merre van a Laokoon-csoport? Pógárunk megsodoriatja bajszát, majd kissé restelkedve mondja: — Tessék talán hátrább megkérdezni, mivel ez itt a böhönyei csoport... A KIS JÁTÉKOS — Na, Évike, találd ki, melyik kezembe di el a gyűrűt?