Szabad Szó, 1986. április-június (43. évfolyam, 12762-12838. szám)

1986-04-01 / 12762. szám

AZ RKP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A MEGYE NÉPTANÁCSÁNAK LAPJA A pártfőtitkári útmutatások szellemében Megbecsülik a munkaerőt A nagyszentmiklósi mezőgaz­­dasági természöövetkezet sajátos helyzetben van. A gyors ütem­ben fejlődő város ipari övezete jelentős számú munkaerőt vont el a mezőgazdasági termeléstől A tervszámok azonban nőttek, a belső tartalékok kihasználása mellett a globális akkord alkal­mazása vált a legjelentősebb ho­­zamnövelő tényezők egyikévé. Josef Frekot állatorvos, a gazda­ság elnöke mondja: — Igyekeztünk lefedni a ka­pásnövények egész területét ké­­s­z­s munkaerővel. Természetesen használunk majd gyomirtót is, a kapálás azonban így is nélkülöz­hetetlen. A tagok mellett sok ipari dolgozó jelentkezett, par­cellát vállalnak. .Mindezt a biza­lom megnyilvánulásaként érté­kelhetjük, hisz városszerte ha­mar híre ment, hogy azok, akik becsületesen helyt álltak a me­zei munkában,­­megtalálták szá­mításaikat. Az elnök „példatára“ gazdag, ezúttal csak tallózni tudunk ben­ne Ezek szerint az mlsz-tagok közül Szokolai István és Will Péter, valamint Gheorghe Farca, Szabó István, Róka József, Şte­fan Petru mezei munkás évekre visszamenőleg is a sokat válla­lók között van. Horváth Júlia (Kenderszövöde), Kovács György (Bănăţeanul kisz), Balázs József (kórház), Nagy Sándor (Haris­nyagyár) egy hektár kukorica mellett cukorrépát és fokhagy­mát is művelnek ebben az esz­tendőben... Ismétlem a példák csak kiragadottak. A tavalyhoz viszonyítva jelentősen nőtt az iparban dolgozók ,vállalkozó ked­ve: 240-en kértek és kaptak glo­bális akkordban megművelés a­­lá kerülő területet (ez a szám 1985-ben 127 volt!) Nyilvánvaló: „kifizetődő“, ha az mtsz számá­ra végzett munkát idejében ho­norálják és a megbecsülés ará­nyában számíthatnak a bedol­gozók által biztosított „hírverés­re“. .. A már említett körülmények nemcsak a munkaerővel való gaz­dálkodásra, hanem a gazdaság egész fejlődésére kihatnak. A 836 hektár kukorica mellett 500 hek­tár kender, 220 hektár cukorré­pa, 150 hektár napraforgó és 35 hektár fokhagyma teszi próbára az elkövetkező időszakban szak­értelmüket. S hogy a mezei szál­lításoknál minél nagyobb haté­konysággal dolgozhassanak, ló­­állományukat rövid három esz­tendő alatt negyvenről nyolcvan­­kettőre növelték. E vidéken ápo­lásra érdemes hagyománya van a lótenyésztésnek s az ehhez fű­ződő szakmáknak. Éppen ezért indították be­­például a kocsi­gyártó műhelyt: a négy tonnás társzekér mellett újabban példá­ul egylovas kocsit terveztek, s várják a megrendelőket Általá­nos észrevételként a kezdemé­nyező szellemet és az előrelátást említhetjük az mtsz vezetői sa­játjaként. A temesvár­i Gyapjú­ipar Vállalattal például szerző-­­déses alapon szövetjavító mű­helyt nyitottak — harminc asz­­szony dolgozik itt, akik azonban a mezei munkákban is megáll­ják helyüket.­­Mert az érdekük is~-így kívánja. Így ötvöződik a közös érdek az egyénivel Pataki Sándor A tanulságok helyben kínálkoznak .Kommunista ifjúsági szervezetünk Tem­es megyei Bizottsága titkárságának legújabb kezdeményezéséről, amely a falusi KISZ-élet minőségi javulását szolgálja A KISZ Temes megyei Bizott­ságának titkársága testületileg látogatott el március végén Bet­­lenháza, Bálinc Bara és Ohaba Lungă községek ifjúsági szerve­zeteibe. A kiszállás során a hely­színen elemezték a községi KISZ-munka minőségét, a szer­vezett akciók szerepét a fiatalok munkára nevelésében, hazafias tudatuk, alkotókészségük fejlesz­tésében. A megyei KISZ-szervezet irá­nyítói megállapíthatták, hogy a községi pártszervek és -szerveze­tek vezetésével és hathatós se­gítségével, a helyi fiatalok vá­lasztott tisztségviselői többségben következetes erőfeszítéseket tesz­nek munkastílusuk tökéletesítése érdekében. Abból indulnak ki: a tagságnak ismernie kell az egy­séges helyi gazdasági-társadalmi fejlesztési programok célkitűzé­seit, hogy kivétel nélkül mind­annyian hozzájárulhassanak azok megvalósításához. NEM TÚL NÉPESEK EZEK A KÖZSÉGI KIS­­SZERVEZETEK. A betlenházi például csupán 131 tagot számlál. Ohaba Lungă köz­ség falvaiban alig félszáz KISZ- korú fiatal él és dolgozik A ha­­raiak még kevesebben, 16-an vannak. Ebből is kitűnik, hogy községenként igen eltérőek azok a módszerek, amelyek a politi­kai és kulturális, erkölcsi nevelő munka, a mozgósító igyekezet hatékonyságát biztosítják. Ion Boambă, a KISZ Betlenháza köz­ségi bizottságának titkára, a ha­táskörébe tartozó szervezetek önálló kezdeményezéseit látja célravezetőnek. Megköveteli, hogy minden egyes gazdasági egység, falu fiataljai és legfőképpen azok képviselői feladatuknak tekintsék az illető munka- és lakóközössé­gek tervkötelezettségeit, a hely­ségfejlesztés és -szépítés célkitű­zéseinek valóra váltását Úgy­­szintén jól körülhatárolta a köz­ségi összérdekeket is, melyek nem idegenek a fiatalok törekvé­seitől A KISZ községi bizottsá­gának tagjai konkrét feladatokat látnak el. Egy-egy szervezetért, illetve akcióért felelnek, munká­jukról rendszeresen beszámolnak az irányító szerv ülésein. Sike­rült elérniük, hogy a KISZ köz­ségi szervezete idő előtt telje­sítse a hazafias munkaakciókból bevételezett pénzügyi kötelezett­ségeit. Büszkék arra, hogy A TÉ­LI HÓNAPOKBAN MINDEN FIATAL LEGALÁBB KÉT KISZ­­AKCIÓBAN SZEREPELT. Több­ségben jelen vannak a művelő­dési otthonok megannyi rendez­vényén, klubesteket szerveznek, műkedvelő csoportokban lépnek színre. A kulturális munkában egyébként maga a KISZ községi bizottságának titkára jár elöl jó példával, aki feleségestül oszto­zik az országos rangú betlenházi folklóregyüttes sikereiben A KISZ-titkár ugyanakkor a mű­velődési otthon helyettes igazga­tója, s e minőségében koncepci­ós feladatokat lát el, műsorokat, előadásokat, politikai, nevelő és ismeretterjesztő összejöveteleket szervez. Irányít. Legújabban ép­pen kiránduláson van, 44 fiatal­lal körutazást tesz a nyugati Érchegységben. Felkeresik a Med­ve-barlangot, Félixfürdőt, megte­kintik Nagyvárad és Belényes főbb ipari, társadalmi, kulturá­lis létesítményeit. Emília Gruescu nem szövetke­­zetesített községben lát el KISZ- titkári teendőket. Megbízott óvó­nőként, hagyományos módon il­leszkedik bele Ohaba Lungă, a dombvidéki település szellemi é­­letébe, annak elsőrendű mozga­tója. Ő a fiatalokkal való köz­vetlen párbeszéd módszerét lát­ja célravezetőnek. Ha rendez­vényt szervez, mindenkihez sze­mélyesen látogat el, akinek a Vajda Sándor (folytatód C­S. oldalon) XLIII. évfolyam, 12 762. szám KEDD, 1986. április 1. 4 oldal, ára 50 báni Felelősséggel, körültekintően A plenáris ülés felhívja a falvak összes lakosait, a földterületek összes birtoklóit, a tulajdonformától függetlenül, gyarapítsák állandóan a növényi és ál­lattenyésztési mezőgazdasági termelést, szerződéskö­tés és felvásárlás alapján értékesítsenek egyre na­gyobb mennyiségű mezőgazdasági élelmiszertermé­ket, hiszen így óriási jelentőségű társadalmi kötele­zettségüknek tesznek eleget­­ az állami alap és az önellátási alap képzése kötelezettségének. (A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács Felhívás­ Ha­tározatából) A tanácskozást az elnökség jó ideje, hogy berekesztette, de a teremben még tart az eszmecse­re. — Nem sietnek az emberek — fordulok Kollár Kálmánhoz, a vöröscsárdai pártszervezet titká­rához, aki politikai munkásként, s háztáji gazdaként is jelen volt a zöldségtermesztők helyi egye­sületének megbeszélésén. — Nem sietnek, mert érdekel­tek abban, hogy begyűjtsenek minden hasznos tanácsot, tapasz­talatot, ami segítheti munkáju­kat. S hol, ha nem itt? A szom­széd kertjét „ismerik“, ám a né­hány utcával távolabb lakó isme­rősét közelebbről nem. De hal­lották, hogy érdemes megnéz­ni... Hát egyeztetnek találko­zót, megbeszélik az esetleges magcserét... — A kerületi pártszervezet milyen szerepet vállalt a zöld­ség- és gyümölcstermesztés meg­szervezéséből? — A meggyőző­ szervező mun­ka egy részét. Már az indulás­kor és azóta is. Propagandistái voltunk és vagyunk a kezdemé­nyezésnek. Közben, ha úgy adó­dik, ügyes-bajos kérdések gyors rendezéséért kopogtatunk az il­letékeseknél. Idén januárban foglalkoztunk a pártgyűlésen a háztáji és a vele kapcsolatosan felmerülő kérdések összegzésé­vel. A megbeszélést követően szorgalmaztuk — és sikerrel — a vetőmagkérdés rendezését, a szükséges fólia biztosítását azok­nak, akik igényt tartottak arra. Javasoltuk az elmúlt évek ta­pasztalatának ismeretében, hogy szervezzenek munkacsoportokat olyan gazdákból, akik szakszerű­en tudják végezni a gyümölcsfák téli permetezését. Ez sok idős kertészkedő ember gondját olda­ná meg. Ez a javaslat is meg­hallgatásra talált... Most már csak a tavasz köszöntene be. Háztáji kertek, tömbházakk között-körül kialakított mini­zöldségesek művelői Vöröscsár­dán, mint tapasztaltam, érthető­en, egyre türelmetlenebbek. Nem járt eddig kedvükbe az időjárás. De ők ott tesznek-vesznek a ker­tekben az idő javulását „sürget­ve" ezzel is. Hogy aztán, ha be­köszönt a tavasz, teljes erőbe­­dobással alakíthassák olyanná az esetenként csupán tenyérnyi földterületet is, amilyennek meg­álmod­ták. Joó Imre T­iszta lel­­ki­ismerettel Váratlanul ért, nem számí­tottam arra, hogy találkozón­kon „feleltetés“ is lesz, és hogy egy találós kérdéssel sa­ratéba szorít Szabó Imre má­sodikos kisfia. Márpedig ez történt. Miután az osztály né­pe körbejárta Nagyapó mese­fáját, szólások és közmondá­sok tűzijátéka került műsorra. — Tetszik tudni, melyik a legjobb párna? — címezte ne­kem a kérdést az Imre gye­rek, mire csupa szem, csupa fül lett osztály, fején találja-e a szeget a vendég. De hiába srófoltam fel az eszemet, adós maradtam a helyes válasszal. Az pedig így hangzott: A leg­jobb párna a tiszta lelkiisme­ret. Szabó Imre diadala teljes volt Hogy valamelyes elégtételt vegyek, legyőzőmhöz fordul­nám. — Tudod te egyáltalán, mi a lelkiismeret? A padokból a segítségére siettek­— A lelkiismeret az, ami nem hagy nyugton, ha elmu­lasztottuk megtanulni a leckét, vagy csak összecsaptuk a házi feladatot. Olyankor elaludni is nehéz, folyton arra gondolunk, hogy hibáztunk. De hogyha jól elvégezzük a munkánkat, könnyű az álmunk és egész nap vidámak vagyunk. Hát ez a válasz is tízest ér­demel. Akárcsak a példásan elvégzett pionír feladat, ami­ről már az 1. számú általános iskola bejáratánál értesülhet­tem. Hogy miből áll ez? Szor­galmas gyűjtögetésből. Üveg, papír, fém, használt ruha, minden pénzt ér. Tudják ezt a kis másodikosok, mert Gu­lyás Irén tanítónő az életre neveli őket. Az igyekezet gyík­­m­ölcse, hogy a II. osztály pio­­nírosztaga elsőként, már feb­ruárban teljesítette a rájuk osztott évi feladatot. Azt ak­ar­­­ja ki, hogy jó legyen a párná­juk. . Azóta is rágódom ezen a ta­lálós kérdésen. Milyen kár, hogy a felnőttek világában nem ismeri mindenki! Ha va­lamennyien úgy indulnánk el reggelente otthonról, hogy tu­dásunk legjavát adjuk, hogy egyetlen selejtes terméket sem csomagolunk be, hogy okosan használunk ki minden percet, hogy nem rövidítjük meg a közvagyont, hogy türelemmel, emberséggel közeledünk mun­katársainkhoz, hogy minden lépésünk, szavunk, cselekede­tünk a közjót szolgálja, bizto­san könnyebb lenne az ál­munk. „Dolgozni csak ponto­san, szépen..Tiszta lelkiis­merettel érdemes. Sipos Erzsébet

Next