Katolikus gimnázium, Szakolca, 1878
őzikétől fel a legvadabb onkáig minden állat az ösztön által hajtatva siet összetapadt ajkaiba ruganyosságot meríteni, úgy" zarándokol a tudományosság ösztöne által zaklatott műveit emberiség vissza ama régi görög bölcsek, tudósok, szónokok, államférfiak és költők buvarlatai és műveletei eredményéhez tápot, életnedvet színi. Korunkban nincs ága a tudományos iránylatnak, mely pillantást nevetne a múltra, s mely alkotóját vagy művelőjét az Athént halhatatlanná tevő, férfiak között fel ne találná. Minden tudományszak akadt ott emberre, ki életét neki szentelve, tapasztalatait és munkálkodásának gyümölcseit a jelen ivadék számára kiindulási pontul vagy vezérfonalul létéve. Mellőzve most egyenként adatokkal támogatni imént tett állításomat, csupán a jogbölcseletre vagy észjogra utalok, mely az atticai jogászok ernyedetlen tevékenysége, szívós munkálkodása és lánglelkületének köszöni létrejöttét, melyet Plato és Aristoteles isteni szikrától megvilágított és megtermékenyített agya hozott létre. Egyáltalán a jogi eszmék és elvek a múzsák lakta Akthen falai között hintettettek oly mérvben, hogy dús lombozatu és termékeny sudaraik alatt a későbbi nemzedék annál kényelmesebben munkálkodhassék az emberiség céljai valósításában. A római anyajog, mely ma már, művelt államok positív törvényhozása útján, csak nem az összes létező törvénykönyvek kútfejéül szolgál, a görög jogforrások tanulmányozása által jutott a fejlettség ama fokára, melyen azt jelenleg szemléljük. A napjainkban közmondások gyanánt fenmaradt és a törvények sarkelveiül szolgáló jogi nézetek Atticát tisztelik szülőjök gyanánt, így a többi között kitűnő szakavatottsággal és a görög classicusok olvasásában csaknem páratlan jártasságot tanúsító idézetekkel mutatá ki derék hazánkfia Télfy, hogy a rómaiaknak tulajdonított két jogi közmondás, úgymint: „a törvényeknek nincsen visszaható ereje“ és „a későbbi törvény eltörli az előbbit“, sajátkép a görögöktől származnak. Az előbbit ugyanis már Demosthenesnél föltalálhatjuk, aki Timocrat elleni beszédjében (724 lap) mondja: „χοή Μ τοϊς impov γενησ ομίνοι·, Ο είναι τον νόμον, και μή βννενεγκείν ιΐσ ταντό τά μύλονα τοϊς πηού.η'/.ν'ιήιτι,“ (jövendő dolgokról kell törvényt hozni, nem pedig egybehalmozni a jövendőket a múltakkal) az uttóbbit pedig Plutarch következő szavaiban: „eva* δόγμασι και νόμοις κνραάτεοα τη νηϊεοά νόμιζεται και βεβαιότερα τών πρώίων“ (a határozatokban és törvényekben a későbbiek érvényesebbeknek és bizonyosabbaknak tartatnak az előbbieknél). ’) Nem kevésbbé meglepő, hogy Athen pendítette meg és léptette életbe a telekkönyvek eszméjét. 2) 1) Lásd Pélfy Iván: Adalékok az atticai törvénykönyvhez 12. 13. lap. 2) Ugyanott 15. lap.