Századok – 1923-1924
Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714
728 MESZLÉNYI ANTAL fenntartására kinevezett biztosok . . ." De tovább nem tudta folytatni, mert egy hang közbevágta : „nem ismerjük el"! A megdöbbenés moraja futott végig a jelenlevőkön s mindenki mozgolódni kezdett. Pulszkyt ez nem hozta ki sodrából, elkezdett beszélni folyton növekedő erővel és páthosszal, dörgő hangon harsogta oda: „aki neki ellenállni merészkedik, szörnyen meglakol, eltiporja mindazt, aki meg akarja zavarni a közrendet, ne gondolja senki, hogy a szabadság a rendbontás érája... A szabadság nem kiváltság, hanem olyan, mint az égő gyertya, mely nem veszt semmit világából, ha más gyertyát gyújtanak meg rajta ... A zsidók is úgy fiai a hazának, mint a nemzsidók, mily dicsőség az a magyar nemzetre, hogy amit mások csak vérek árán tudtak megszerezni, azt a magyar békés úton vívta ki s mily szégyen volna, ha köztük meghasonlás állana be, ha rendbontás szennyezné be a nemzeti dicsőség napjait. Székesfehérvárnak dicső a múltja, ne homályosítsa azt el vallási és nemzetiségi türelmetlenséggel." Másfél óráig dörgött a nép fülébe, de csak ritkán bírt egy-egy tetszést kicsalni. Beszéde végén pedig föltette a kérdést: „akarják-e megsemmisíteni előbbi határozatukat s visszahívni a zsidókat?" S a fehérváriak szép tanújelét adták keresztényi türelmüknek, mikor semmisnek nyilvánították előbbi határozatukat s visszaengedték a zsidókat azon reményben, hogy hazafiságuk nem hagy maga után semmi kívánnivalót a jövőben s viselkedésük is a legkorrektebb lesz. A fehérvári eset nem maradt elszigetelten. Csakhamar talált követőkre. Utána a várpalotaiak kardoskodtak nagyon amellett, hogy a városuk tisztuljon meg a zsidóktól. Azonban komolyabb bajuk nem lett, mert az odarendelt, nemzetőrség megvédte őket a polgárok haragjától. Ellenben Szombathelyen nem ily könnyen úszták meg az árt. Itt a bevezetést maguk a nemzetőrök adták meg, amikor közösen elhatározták, hogy esküjüket mindaddig le nem teszik, míg a zsidóságot ki nem pusztítják a városból.2 Április 4-én, mikor a gyakorlatról hazatérve szétoszlottak, a hozzájuk csatlakozókkal meg is kezdték romboló munkájukat. Megtámadták a zsidók lakásait, boltjait és kifosztották. Feltörték a pincéket . 1 Pulszky Ferenc: i. m. 77. 1. 2 Orsz. Levéltár, u. o. 265. sz.