Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA át kívánságait.13 Berchtold — ismerve Tisza álláspontját — hosszasan indokolta kérését. Mindenekelőtt arra hívta fel Tisza figyelmét, hogy Oroszország éket kíván verni a Monarchia és Románia közé, ez pedig végzetes jelentőségű lenne a kettős szövetség külpolitikája számára. „Ilyen körülmények között — írta többek között Berchtold — meg fogod érteni, hogy semmi alkalmat nem szeretnék elmulasztani a kezeink közül látszólag lassan kisikló délkeleti szomszéd visszatartására. Most váratlanul kínálkozik nekünk egy ilyen alkalom és pedig olyan részről, mely ellenségeink veszélyes tevékenységéhez a legközelebb áll, a román liberálisok részéről." Berchtold ugyanezen a napon Budapestre küldte a külügyminisztérium egyik osztályfőnökét, Wickenburgot. „Személyiséged nagy befolyásánál és idevágó nézeteid külpolitikánk mértékadóival való egyezőségénél fogva — írta a külügyminiszter Tiszának — szeretnélek Téged is kérni, adjál hangot véleményednek Lukácsnál, hogy Romániához fűződő kapcsolatainkat megőrizhessük a további károsodástól és ne menjen veszendőbe a Hármasszövetségnek ez az értékes támaszpontja."14 1912. november 29-én Wickenburg felkereste Lukácsot és Tiszát. A két magyar politikus nem zárkózott el Bratianu kezdeményezése elől, sőt feltűnően hangsúlyozták megegyezési óhajukat. A kívánt „szép gesztusoktól" azonban egyelőre tartózkodtak. Wickenburg tárgyalásairól november 30-án részletes feljegyzést készített. Ugyanezen a napon Berchtoldhoz írott levelében Tisza is említést tett a megbeszélésekről. „Wickenburg bizonyára beszámolt Neked megbeszéléseinkről — írta Tisza —, így azokat felesleges lenne itt megismételnem. Csak arról akarlak biztosítani, hogy a magyarok és románok közt fennálló differenciák eltávolítását évtizedek óta nemzetiségi politikánk legfontosabb problémájának tekintem és teljes odaadással fogom szolgálni ezt az ügyet, mihelyt kilátás lesz a megfelelő megoldásra."15 A megfelelő megoldást azonban ekkor még — amint Wickenburg feljegyzéséből kitűnik — nem a román nemzeti párttal keresték. Tisza ismét Mihu ügyvéd és földbirtokossal kívánt tárgyalásokat kezdeni, Lukács pedig a román görögkeleti püspököket tartotta legalkalmasabbnak az egyezkedésre. Lukács azonban a tárgyalások menetében nem zárkózott el eleve és végérvényesen a román nemzeti pártnak a magyar képviselőházban résztvevő cso-portjától sem. A kezdeményezésnek azonban Lukács véleménye szerint a román nemzeti párt e csoportjától kellene kiindulni. „Ha részünkről Mihalji fogadása — mondotta Lukács — kívánatos volna, amire ő hajlandó lenne, mégis hogy hamis kommentárokra ne adjunk alkalmat, az erre vonatkozó kezdeményezésnek Mihaljitól kellene kiindulnia."16 13 Uo. 14 Uo. 15 Uo. 16 Uo. Wichenburg 1912. nov. 30-i feljegyzése Berchtoldhoz. Wichenburg emellett részletesen beszámol mindkét magyarországi politikus véleményéről a román nemzetiség helyzetét, a jövő útjait illetően. E szerint Lukács elismerte a megyei adminisztráció elleni panaszok jogosságát. Amint azonban a későbbiek során kitűnik, ezt elsősorban azért tette, hogy Bécset ezzel is meggyőzze a közigazgatási reform szükségességéről. A magyarok és románok közötti feszültség fő okát ugyanis a román irredenta törekvésekkel kapcsolta össze. A kiegyezés utáni nyelvtörvényt pedig túlságosan is liberálisnak jellemezte, ami annyira túllő a célon, hogy gyakorlatilag alig keresztülvihető. ,,Tisza — Wichenburg szerint — belátta a román kérdés külpolitikai jelentőségét, Lukácstól eltérően azonban ekkor még mereven elzárkózott a román nemzeti párttal való közvetlen tárgyalásoktól."