Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-03-28 / 24-25. szám
Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Martius 28. SZÁZADUNK. Elfogulatlan nézetek a drágaságról, ipar, kereskedés és statusgazdaság tekintetében. Rumy Károly esztergomi tanártól. Nem minden drágaság árt — mint a közönséges életben tévelyesen hiszik — az iparnak vagy az állodalomnak. Ha oka az áruk és eladók kevesbülésében rejlik, akkor mindenesetre ártalmas; ellenben ha az eladó áruk bősége, és az eladók concurrentiája mellett, a vevők nagyobbodott sokaságán és keringő gazdagságuk növekedésén alapul, akkor a lakosok jóllétét tanúsítja, mellynek az állodalom boldogsága következménye. Felette csekély árnak vannak vészes következései az álladalomra nézve. A drágaság nem mindig árt, sőt gyakran az állodalmak jólétére szolgál. Midőn egykor a weimari herczeg Kait hollandi tanácsos előtt az országában uralkodó olcsóságról, ellentétben a hollandihoz, szólna, e tapasztalt státusférfi fölkiálta: „Istent kérem, sohase engedjen meg nálunk illy olcsóságot.“ A portéka ára függ: 1) Az eladó portékák sokaságától. Ha a gabna bőven van, ára mérsékelt, ha túlbőségben és kevés keletre talál, ára csekély; de ha kevés az eladó gabna, ára növekszik. Épen azért, mivel a drágakövek, gyöngy, platina, arany és ezüst olly gyerek, egyszersmind olly drágák is. Quod rarum, hoccarum. Azonban a portékák ára nemcsak ritkaságuktól függ, hanem a körülményektől is; különben minden dolognak, melly a természetben fölötte ritka, nagyon drágának is kellene lennie, például némelly madárfaj, rovar, némelly ásvány, növény, némelly kagyló. Igaz hogy a kedvelők az illynemű ritkaságokat a pretium affectionis miatt nagyon drágán fizetik, mint például a ritka kerengcsiga (Wendelschnecke) Hollandban kagylószedőktől 300 holland forinttal is fizettetik, mig azt mások föl sem veszik. 2) Valamelly portékának vásári ára továbbá annak az eladók kezei közti fölosztása által támad. Ha számosan p. o. minden paraszt és egyéb mezei gazda a vásáron gabnát ajánl, akkor az árnak csökkennie kell; ha azonban a gabna csupán kevés gabnakereskedők kezeiben, jelesen az uzsorások vagy gabnazsidókéban van, akkor ezek e gabnát drága pénzen adják el. Ez okozá, hogy némelly kereskedők azon speculatiora jöttek, miszerint minden egynemű portékát szövetségben (en compagnie) bevásárolják s azt aztán közös megegyezés szerint drágán eladják. Ha ezen speculatio sikerül, a társaság tagjai minden esetre sokat nyernek általa. Ez történik például akkor, midőn valamelly uzsorás-társaság minden gabnát egy vidékben magához ragad. A kofák is igy szoktak tenni gyakran kicsinyben, minden gyümölcsöt összevásárolván és aztán magas eladási ára iránt maguk közt megegyezvén. Hollandban többször történt azon eset, hogy gyönge lábon álló kereskedők azáltal kívánták üzletöket megmenteni, hogy minden indigót, borsot, szegfűt és más fűszereket összevásároltak és aztán azokra nagy árt szabtak. 1802 ben egy hollandi kalmár minden sallétromot magához ragadó árának emelkedése reményében, ez azonban meg nem történvén, nagy veszteséget szenvedett feszült speculatioja által. 3) Ha a portéka ollynemű, hogy azt soká tartani nem lehet, utoljára olcsón kell azt eladni, hogy el ne romolják, például süllőhalak és angolnák, midőn rothadásnak indulnak, burgonya, midőn csírázni kezd, így kénytelenek a parasztok, ha adót kell fizetniük, készpénzzel pedig nem bírnak, gabnájukon, borukon olcsó áron túladni, hogy készpénzt nyerhessenek érte. Más részről a portékák ára a vevőket tekintve függ .) A vevők sokaságától, ha például valamelly városban a népessség szaporodik, vagy benne több gyár állítatik föl, akkor a fafogyasztás szaporodik, és a fa ára nő. 2) Ha a portékák vevői gazdagok és az eladók ezt tudják, az ár felrúgni szokott, mert az eladók úgy okoskodnak: „ezen árak jól fizethetik a portékát.“ 3) Az ár a vevők szükségei szerint vesz fordulatot; ha hideg áll be, a fa és a ködmönök ára szökken. Ha már most tudni akarjuk, melly esetekben nő a portékák ára és mellyekben csökken, vagy változik, ezt következőkép, a tapasztalás szerint, a mondottak után ekép határozhatjuk meg. 1) Portékának vásári ára csökken, ha a kelme bősége és az eladók száma szaporodik és az eladás szüksége nő, anélkül hogy a vevők száma, azoknak gazdagsága és a vétel szüksége szaporodnék. 2) A portékának vásári ára felszökken, ha a vevők száma, azok gazdagsága és a vétel szüksége szaporodik, anélkül hogy más oldalon az eladók száma és a portékák bősége szaporodnék és az eladás szüksége nagyulna. 3) A portéka vásári ára változatlan marad, ha az említett három ok minden oldalon hasonlánylag nő vagy csökken. Ártalmas a drágaság akkor, ha alapja vagy oka a portéka hiányában vagy kevesülésében rejlik, és ez annál ártalmasb, mennél nélkülözhetlenebb a portéka, például ha a gabna, fa, vas bősége kevésül. Ellenben ártalmatlan leend a drágaság akkor, ha a portéka megkapható, ha elegendő eladók talákoznak és ha a portéka egyedül gazdag vevők versenyzése által drágul. Távol attól, hogy az illy drágaság ártalmas legyen, az iparra és kézműzetre nézve inkább jótékony, mert illy esetben a nagyobb fogyasztás és a magasb ár erősb termesztést eszközöl. Ekkor gondolja a földmivelő: miután ezen termesztmény így fizettetik, és általa annyit nyerhetni, többet fogok ebből termeszteni, és e czélra kopár földet is mivelek s termékenyítek stb. Ezt egy rendkívül nevezetes angolhoni eseménnyel világosithatjuk föl. Az angol kormány első vala, melly a gabnának az országbeli kivételét megengedő. A 15. század közepében Angolhonban a gabna kivitele, ha egy határozott vásári árig leszállóit, megengedteték. Midőn az angolok ezt közhírré tették, egész Európa álmélkodott fölötte, s Anglia kikaczagtaték. Azonban még nagyobb jön Európában a csudálkozás, midőn 1689. a kormánytól a gabna kivitelére jutalomdij tűzetett illyformán, mihelyt Angliában a gabna egy határozott árig leszáll, az eladó, ki kiviszi, minden hajóteherért bizonyos jutalomdíjt nyerjen. Épen ezen idő óta kezdé Angolország gabnatermesztését javítani, kiterjeszteni. Ez volt a kitűzött jutalomdíj természetes következménye, mert a földmivelők biztosítva lőnek, miszerint gabnájuk soha sem