Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)
1904-11-01 / 315. szám
Szeged, 1904. kedd, november 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. Pillich Kálmán : Nem fogadja el valónak a mérnöki jelentést. Vizsgálat megindítását kéri emiatt. Taschler Endre: A pénzügyi bizottság valónak fogadta el az illető mérnöki jelentést. Hozzájárul a vizsgálat elrendeléséhez. Kérelmek. Taschler Endre : Poor Sándor üvegfestő kérelmet nyújtott be a Petőfi Sándor-sugárút 63. sz. teleknek ingyenesen leendő átengedése ügyében. A tanács meggyőződött arról, hogy Poor Sándor új iparágat teremtett és most verseny nélkül áll, miért is méltánylást érdemel. A tanács ingyenesen nem engedi át az építési alap tulajdonában levő telket, hanem kedvezményes feltételek mellett. A közgyűlés elfogadja. Taschler Endre: Hubert Antal szegedi lakos 2000 koronával tartozik a városnak, mely összeg fizetésére haladékot kért. A közgyűlés megadja. A tanító előlege. Elnök: Azt hiszi, hogy ha a tanító külön kérelmet nyújtana be, lehetne rendesen határozni. A közgyűlés 22 szóval 16 ellenében elveti a fölebbezést. Elnök: Hatást tett rá is a tanító sorsa, mely ezzel a szavazással nincs eldöntve. (Helyeslés.) A másodosztályú Írnokok. Taschler Endre: A városi másodosztályú Írnokok, tizennégyen, 200—200 kor. személyi pótlék megszavazását kérik, mert előlépésük ■nek útja el van vágva és utalnak a drágaságra is. A szervező bizottság úgy találta, hogy megfelelő módon vannak díjazva. A tanács is ezen az állásponton van. Kormányos Benő dr. méltányolja a kérelmet. Haszontalan czélokra eleget dobunk ki. Indítványozza a pótlék megadását. Lusztig Lajos : Kérdezi, van-e szüksége a városnak a 14 írnokra? Ha van, ne éheztesse tovább! Az a nézete, hogy minden tisztviselő rendes javadalmazásban részesüljön. Nem járul hozzá a tanács javaslatához. Taschler Endre : A másodosztályú írnokok nem tisztviselők, hanem napidíjasok. Az általuk végzett munka meg van fizetve. Kapnak lakbért és átalányt. Kormányos Benő dr. ismétli érveit és gazdasági okokra is hivatkozik. A közgyűlés 21 szóval 19 ellenében elfogadja Kormányos dr. indítványát és a határozatot a belügyminiszterhez fölterjeszti. Elnök: Az ülést 6 óra 15 perckor bezárja. A közgyűlést november 3-án délután 4 órakor folytatják. Taschler Endre, Barabás Gergely tanító fizetési előleget kért, 12 gyermeke van és nem tudja családját föntartani. A tanács elutasította a kérelmet, mert a szabályzat nem engedi meg, hogy tanítóknak előlegezzen a város. Ez ellen felebbezett a tanító, 240 korona előleget kérve a közgyűléstől. Kormányos Benő dr. nem fogadja el a javaslatot, a felebbezést pártolja. László Gyula: Jogi szempontból igaza van a tanácsnak, de a hivatkozott szabályzat nem számított olyan rendkívüli esetre, mint a Barabás Gergelyé, aki nagyon szegény tanyai tanító volt és éppen nagy családja miatt eladósodott. Indítványozza, hogy szavazzák meg az előleget, kimondva, hogy ez az eset precedensül nem szolgálhat. (Helyeslés.) Kompolti Ábrahám dr. nem tartja jótékonysági szempontból elintézhetőnek ezt a kérdést. A tanács javaslatát pártolja. Taschler Endre: Ha a szervezeti szabályzaton rést törünk, özönleni fognak az előleg-kérelmek. László Gyula: Ismeri Barabás tanítót, aki nyomort szenved családjával. Elnök: Fölveti az esetleg adandó előleg visszatérítésének kérdését. A szervezeti szabályzat teréről nem lehet lesiklani. (Zaj. Fölkiáltások: Szavazzunk! Ajándékozzuk neki az összeget !) Pillich Kálmán: Kis részletekben fizesse vissza az előleget és biztosítékot kér eziránt. dert, Schiller kapva-kapott ezen a témán, amelyből drámát írhatott a népszabadságról. A szabadságot dicsőítő Fiesco-voz való visszatérés Schiller utolsó drámája, amelyet fölötte gyorsan írt meg a költő és pedig a Goethe-járta nyomokon, a Goethe - vázolta epikus csapáson. A szabadság imádásának örömrivalgása hullik ki a munka minden szavából, amely nem is az egyénnek a drámája, hanem a szabad népé. Az teszi epikussá a művet, hogy a hős tulajdonképpen maga a svájczi nép: az ifiak, unterwaldeniak és a schwitzyek, akiknek sorából mindenesetre legérdekesebb Teli egyénisége, de nem ő érte van a küzdelem, nem az ő egyénisége áll a középpontban, hanem csupán a svájczi szabadság gondolatáé és az azért való küzdelemé. Ezért nem tiszta dráma a Teli és ezért nem fogható színpadi hatásban a Stuart Máriához. A Teliben epikai az alap s Teli a főcselekmény mellett van és nem él benne. A hős itt a nép, az harczol, az győz és az ünnepel a győzelem után. Ez teszi a drámát olyan nagybecsű költői munkává, a világirodalom egyik legértékesebb alkotásává. S ez okozza, hogy a színpadra valóság nélkül is ragyogó költészete és mély tartalma folytán mindenkor igaz gyönyörűséggel hallgatják a nézőtérről méltóságteljes gondolatait. Az epikus forma: a szétágazó cselekmény, a folyvást változó színhely természe- Kállay Albert-közigazgatási bíró, Lőw Immánuel - budapesti főrabbi. (Saját tudósítónktól.) Éppen vasárnapi számunkban volt alkalmunk csoportosítani azokat a jelentős változásokat, amelyeket a most folyó 1904. esztendő Szeged város közéletének a terén s a vezető férfiak személyében előidézett s most ismét a városi közélet kimagasló poziczióiban bekövetkezesen megnehezíti a színpadi előadást, így azután érdemes lesz maga a kísérlet is, amelyet egy olyan vidéki színház tesz, amely alig rendelkezik a szükséges szereplőkkel. 40 férfi és 7 nőszerep van a darabban, nem csoda tehát, hogy alig akadnak vállalkozók a mű betanítására és előadására. Janovics Jenő dr. igazgató azonban mégis műsorra tűzte a Schiller-drámát és előadatta. Előadatta olyan eredménynyel, amilyen eredménye a Teli előadásának vidéken lehet. A közönség élvezte a mű költői szépségeit, a Schiller gazdag költészetéből kiáradó nemes és nagy gondolatokat, megelevenedni látta a dráma alakjait. Ezenkívül természetesen művészi előadás is kívánatos a drámák színtehozásakor, ugy de már kifejtettük, hogy ez mennyire lehetetlen. Elég érdem már a kísérlet is, az eredmény túlságos nagy kiválóság lenne, amihez más erők és más eszközök szükségeltetnének, olyanok, aminőkkel vidéki színház nem rendelkezhet. Mindenesetre örvendenünk kell magának annak a ténynek is, hogy a színház klaszszikus drámák színre hozatalát megkísérli. Vannak darabok, amelyek nagyobb eredménynyel kecsegtetnének, így a Faust első része, a Bölcs Náthán, legkivált pedig egynémely Shakespeare-dráma. Az igazgató ígéretet is tett tíz klasszikus dráma műsorra tűzése iránt s remélni merészeljük a kötelem teljesítését. A rendő újabb változásokról kell hirt adnunk. Kállay Albert főispánnak és Löw Immánuel dr. főrabbinak Szegedről való távozásáról s mindkettőjüknek magasabb, díszesebb állásba való lépéséről van szó. A belügyminisztériumból, előkelő budapesti személyiség közvetítésével jut hozzánk az a hír, hogy a kormány Kállay Albert szegedi főispánt magasabb állami tisztségre szemelte ki. A főispánt kormánykörökben a közigazgatás egyik legkitűnőbb gyakorlati ismerőjének és munkájának tartják s különösen tárgyias ítélőképességét becsülik nagyra. E tulajdonságok magasabb közigazgatási szerepkörre érdemesítik Kállayt s innét, hogy a kormány — említett hírünk szerint — közigazgatási bíróvá szemelte ki őt. Lehet, hogy ez a hír leginkább meg fogja lepni magát a főispánt. Azonban tényként állítja hírforrásunk, hogy az illetékes körökben befejezett dolognak tekintik a kineveztetés kérdését. A másik küszöbön levő nevezetes változásról szintén Budapestről kapunk értesülést. Ez viszont Löw Immánuel dr. szegedi főrabbinak díszesebb állásba való emelkedését jelzi. Értesülésünk szerint Kohn Sámuel dr. budapesti főrabbi nyugalomba vonul s utódjául úgy maga a nagytekintélyű főrabbi, mint a budapesti zsidóság irányadó közvéleménye Löw Immánuel dr.-t szemelte ki. A szegedi főrabbi kiemelkedő egyéni értékénél fogva országszerte a magyar rabbi-kar vezéralakjának van elismerve s éppen ezért ez a kombináczió a valószerűség látszatával bir. Teljesen indokolt, hogy a budapesti zsidóság üresedés előtt álló főpapi méltóságának betöltésekor a legnagyobb magyar rabbi méltó fiára gondol, akit a szegedi zsidóság csak nemrégiben tartott meg magának a bécsi A társulatra kétségtelenül nehezebb feladat a szokottnál ezeknek a drámáknak előadása, így a Tell-re is sok időt áldoztak, jó darabig készültek reá. ,Az összjátéknak azonban előnyére lett volna még néhány próba. Akkor nem lett volna szükség azokra a nagystílű „művészi pauzákra“, amelyeket szerepnemtudási jeleknek is bátorkodunk tenni. Mindazonáltal a nagyobb zökkenések ezúttal hiányoztak, nem úgy, mint tavaly a Julius Caesar, vagy az idén a Dózsa György előadásain. Telit Bihari játszotta, aki rendezte is a darabot. Mindkét feladatát szokott buzgalmával teljesítette. Mellette a társulat minden férfitagja játszott kisebb-nagyobb szerepet, Mezei Mihály kivételével. Előtérben leginkább László Gyula (Stauffacher), Pataki (Walter Fürst), Csatár (Gessler) és Mezei Péter (Attinghausen) állottak. A kardalosok is mind szóhoz jutottak és közülök nem egy meglepő biztonsággal állotta meg helyét. Leginkább Beke Gyulára áll ez, aki már sokszor tanúságot tett buzgóságáról és tehetségéről. Mellette Arnold, Kertész, Vámos és Balog érdemelnek a maguk számára elismerést. Rudenz szerepében egy új színész, Vági Rikárd lépett föl. Fiatal ember, aki értelmes színésznek látszik. Ma még kissé halkan beszélt és bizonytalanul tett-vett s igy máskor válik el, hogy milyen hely illeti eg a S33g3di színpadon.