Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)

1904-11-01 / 315. szám

Szeged, 1904. kedd, november 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. Pillich Kálmán : Nem fogadja el valónak a mérnöki jelentést. Vizsgálat megindítását kéri emiatt. Taschler Endre: A pénzügyi bizottság valónak fogadta el az illető mérnöki jelentést. Hozzájárul a vizsgálat elrendeléséhez. Kérelmek. Taschler Endre : Poor Sándor üvegfestő kérel­met nyújtott be a Petőfi Sándor-sugárút 63. sz. teleknek ingyenesen leendő átengedése ügyében. A tanács meggyőződött arról, hogy Poor Sándor új iparágat teremtett és most verseny nélkül áll, miért is méltánylást érdemel. A tanács ingyenesen nem engedi át az építési alap tulajdonában levő telket, hanem kedvezményes feltételek mellett. A közgyűlés elfogadja. Taschler Endre: Hubert Antal szegedi lakos 2000 koronával tartozik a városnak, mely összeg fizetésére haladékot kért. A közgyűlés megadja. A tanító előlege. Elnök: Azt hiszi, hogy ha a tanító kü­lön kérelmet nyújtana be, lehetne rendesen határozni. A közgyűlés 22 szóval 16 ellenében el­veti a fölebbezést. Elnök: Hatást tett rá is a tanító sorsa, mely ezzel a szavazással nincs eldöntve. (Helyeslés.) A másodosztályú Írnokok. Taschler Endre: A városi másodosztályú Írnokok, tizennégyen, 200—200 kor. személyi pótlék megszavazását kérik, mert előlépésük ■­nek útja el van vágva és utalnak a drága­ságra is. A szervező bizottság úgy találta, hogy megfelelő módon vannak díjazva. A tanács is ezen az állásponton van. Kormányos Benő dr. méltányolja a ké­relmet. Haszontalan­ czélokra eleget dobunk ki. Indítványozza a pótlék megadását. Lusztig Lajos : Kérdezi, van-e szüksége a városnak a 14 írnokra? Ha van, ne éhez­­tesse tovább! Az a nézete, hogy minden tisztviselő rendes javadalmazásban részesül­jön. Nem járul hozzá a tanács javaslatához. Taschler Endre : A másodosztályú írno­kok nem tisztviselők, hanem napidíjasok. Az általuk végzett munka meg van fizetve. Kap­nak lakbért és átalányt. Kormányos Benő dr. ismétli érveit és gazdasági okokra is hivatkozik. A közgyűlés 21 szóval 19 ellenében el­fogadja Kormányos dr. indítványát és a ha­tározatot a belügyminiszterhez fölterjeszti. Elnök: Az ülést 6 óra 15 perc­kor be­zárja. A közgyűlést november 3-án délután 4 órakor folytatják. Taschler Endre, Barabás Gergely tanító fizetési előleget kért, 12 gyermeke van és nem tudja családját föntartani. A tanács elutasította a kérelmet, mert a szabályzat nem engedi meg, hogy tanítóknak előlegezzen a város. Ez ellen felebbezett a tanító, 240 korona előleget kérve a közgyűléstől. Kormányos Benő dr. nem fogadja el a javaslatot, a felebbezést pártolja. László Gyula: Jogi szempontból igaza van a tanácsnak, de a hivatkozott szabályzat nem számított olyan rendkívüli esetre, mint a Barabás Gergelyé, aki nagyon szegény tanyai tanító volt és éppen nagy családja miatt eladósodott. Indítványozza, hogy sza­vazzák meg az előleget, kimondva, hogy ez az eset prec­edensül nem szolgálhat. (Helyeslés.) Kompolti Ábrahám dr. nem tartja jótékonysági szempontból elintézhetőnek ezt a kérdést. A tanács javaslatát pártolja. Taschler Endre: Ha a szervezeti sza­bályzaton rést törünk, özönleni fognak az előleg-kérelmek. László Gyula: Ismeri Barabás tanítót, aki nyomort szenved családjával. Elnök: Fölveti az esetleg adandó előleg visszatérítésének kérdését. A szervezeti szabályzat teréről nem lehet lesiklani. (Zaj. Fölkiáltások: Szavazzunk! Ajándékozzuk neki az összeget !) Pillich Kálmán: Kis részletekben fizesse vissza az előleget és biztosítékot kér eziránt. dert, Schiller kapva-kapott ezen a témán, amelyből drámát írhatott a népszabadságról. A szabadságot dicsőítő Fiesco-­voz való visszatérés Schiller utolsó drámája, amelyet fölötte gyorsan írt meg a költő és pedig a Goethe-járta nyomokon, a Goethe - vázolta epikus csapáson. A szabadság imádásának örömrivalgása hullik ki a munka minden szavából, amely nem is az egyénnek a drá­mája, hanem a szabad népé. Az teszi epikussá a művet, hogy a hős tulajdonképpen maga a svájczi nép: az ifiak, unterwaldeniak és a schwitzyek, akiknek sorából mindenesetre legérdekesebb Teli egyénisége, de nem ő érte van a küzdelem, nem az ő egyénisége áll a középpontban, hanem csupán a svájczi szabadság gondolatáé és az azért való küz­delemé. Ezért nem tiszta dráma a Teli és ezért nem fogható színpadi hatásban a Stuart Máriá­hoz. A Teliben epikai az alap s Teli a főcselekmény mellett van és nem él benne. A hős itt a nép, az harczol, az győz és az ünnepel a győzelem után. Ez teszi a drámát olyan nagybecsű költői munkává, a világ­irodalom egyik legértékesebb alkotásává. S ez okozza, hogy a színpadra valóság nélkül is ragyogó költészete és mély tartalma folytán mindenkor igaz gyönyörűséggel hallgatják a nézőtérről méltóságteljes gondolatait. Az epikus forma: a szétágazó cselek­mény, a folyvást változó színhely természe- Kállay Albert-közigazgatási bíró, Lőw Immánuel - budapesti főrabbi. (Saját tudósítónktól.) Éppen vasár­napi számunkban volt alkalmunk cso­portosítani azokat a jelentős változá­sokat, amelyeket a most folyó 1904. esztendő Szeged város közéletének a terén s a vezető férfiak személyében előidézett s most ismét a városi köz­élet kimagasló poziczióiban bekövetke­zesen megnehezíti a színpadi előadást, így azután érdemes lesz maga a kísérlet is, amelyet egy olyan vidéki színház tesz, amely alig rendelkezik a szükséges szereplőkkel. 40 férfi és 7 nőszerep van a darabban, nem csoda tehát, hogy alig akadnak vállalkozók a mű betanítására és előadására. Janovics Jenő dr. igazgató azonban mégis műsorra tűzte a Schiller-drámát és előadatta. Előadatta olyan eredménynyel, amilyen eredménye a Teli előadásának vidé­ken lehet. A közönség élvezte a mű költői szépségeit, a Schiller gazdag költészetéből ki­áradó nemes és nagy gondolatokat, meg­elevenedni látta a dráma alakjait. Ezenkívül természetesen művészi előadás is kívánatos a drámák színtehozásako­r, ugy de már ki­fejtettük, hogy ez mennyire lehetetlen. Elég érdem már a kísérlet is, az eredmény túlsá­gos nagy kiválóság lenne, amihez más erők és más eszközök szükségeltetnének, olyanok, aminőkkel vidéki színház nem rendelkezhet. Mindenesetre örvendenünk kell magának annak a ténynek is, hogy a színház klasz­­szikus drámák színre hozatalát megkísérli. Vannak darabok, amelyek nagyobb ered­ménynyel kecsegtetnének, így a Faust első része, a Bölcs Náthán, legkivált pedig egy­némely Shakespeare-dráma. Az igazgató ígére­tet is tett tíz klasszikus dráma műsorra tűzése iránt s remélni merészeljük a kötelem teljesítését. A rendő újabb változásokról kell hirt adnunk. Kállay Albert főispánnak és Löw Immánuel dr. főrabbinak Szeged­ről való távozásáról s mindkettőjüknek magasabb, díszesebb állásba való lépé­séről van szó. A belügyminisztériumból, előkelő budapesti személyiség közvetítésével jut hozzánk az a hír, hogy a kor­mány Kállay Albert szegedi főispánt magasabb állami tisztségre szemelte ki. A főispánt kormánykörökben a köz­­igazgatás egyik legkitűnőbb gyakorlati ismerőjének és munkájának tartják s különösen tárgyias ítélőképességét be­csülik nagyra. E tulajdonságok maga­sabb közigazgatási szerepkörre érde­mesítik Kállayt s innét, hogy a kor­mány — említett hírünk szerint — közigazgatási bíróvá szemelte ki őt. Lehet, hogy ez a hír leginkább meg fogja lepni magát a főispánt. Azonban tényként állítja hírforrásunk, hogy az illetékes körökben befejezett dolognak tekintik a kineveztetés kérdését. A másik küszöbön levő nevezetes változásról szintén Budapestről kapunk értesülést. Ez viszont Löw Immánuel dr. szegedi főrabbinak díszesebb állásba való emelkedését jelzi. Értesülésünk szerint Kohn Sámuel dr. budapesti fő­rabbi nyugalomba vonul s utódjául úgy maga a nagytekintélyű főrabbi, mint a budapesti zsidóság irányadó közvéleménye Löw Immánuel dr.-t sze­melte ki. A szegedi főrabbi kiemelkedő egyéni értékénél fogva országszerte a magyar rabbi-kar vezéralakjának van elismerve s éppen ezért ez a kombi­­náczió a valószerűség látszatával bir. Teljesen indokolt, hogy a budapesti zsidóság üresedés előtt álló főpapi méltóságának betöltésekor a leg­nagyobb magyar rabbi méltó fiára gon­dol, akit a szegedi zsidóság csak nem­régiben tartott meg magának a bécsi A társulatra kétségtelenül nehezebb fel­adat a szokottnál ezeknek a drámáknak elő­adása, így a Tell-re is sok időt áldoztak, jó darabig készültek reá. ,Az összjátéknak azon­ban előnyére lett volna még néhány próba. Akkor nem lett volna szükség azokra a nagy­stílű „művészi pauzákra“, amelyeket szerep­­nemtudási jeleknek is bátorkodunk tenni. Mindazonáltal a nagyobb zökkenések ezúttal hiányoztak, nem úgy, mint tavaly a Julius Caesar, vagy az idén a Dózsa György elő­adásain. Telit Bihari játszotta, aki rendezte is a darabot. Mindkét feladatát szokott buzgalmá­val teljesítette. Mellette a társulat minden férfitagja játszott kisebb-nagyobb szerepet, Mezei Mihály kivételével. Előtérben leginkább László Gyula (Stauffacher), Pataki (Walter Fürst), Csatár (Gessler) és Mezei Péter (Attinghausen) állottak. A kardalosok is mind szóhoz jutottak és közülök nem egy meglepő biztonsággal állotta meg helyét. Leginkább Beke Gyulára áll ez, aki már sok­szor tanúságot tett buzgóságáról és tehet­ségéről. Mellette Arnold, Kertész, Vámos és Balog érdemelnek a maguk számára el­ismerést. Rudenz szerepében egy új színész, Vági Rikárd lépett föl. Fiatal ember, aki értelmes színésznek látszik. Ma még kissé halkan beszélt és bizonytalanul tett-vett s igy máskor válik el, hogy milyen hely illeti eg a S33g3di színpadon.

Next