Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-07-01 / 78. szám

ébresztette a rendőrség gyanakodását: szi­gorú revisió alá veszik személyét és holmi­ját. Ez történik azon személyekkel is, akik­kel közelebbi személyes érintkezésbe jutott. A legalkalmatlanabb zaklatásoknak vannak kitéve a francia vagy svájci útlevéllel ellátott idegenek, kiket a rendőrség már előre az emigratio álkü­ldenceinek tart. Minthogy az országban uralkodó átalános nyugalom után következtetve föl nem tehető az, hogy va­lami összeesküvés fölfedezése idézte elő ezen rendkívüli rendőri intézkedéseket, nem ma­rad egyéb hátra , mint mindezeket a cár fo­gadására tett előkészületeknek tekinteni. — Párisban az Orleans-hercegek kö­vetkező a törvényhozó­ testhez intézett kérvé­nye képezi a közbeszéd tárgyát: „Képviselő urak ! Azon indítványt ter­jesztettek önök elé, hogy a kivételes rend­szabályokat megszüntessék, melyek irányunk­ban alkalmaztattak. Ez inditványnyal szemb­­­en nem szabad többé hallgatnunk. — Már 1848-ban, a köztársaság kormánya alatt tilta­koztunk azon törvény ellen, mely bennünket száműz; ez a bizalmatlanság törvénye, me­lyet akkor mi sem indokolt; azóta sem in­dokolta azt semmi s mi az ország képviselői előtt ismételjük tiltakozásunkat. Nem kegye­lem az, mit mi kívánunk, hanem­ jogunk, ama jog, mely minden franciát megillet és egyedül tőlünk tagadtatik meg ! Hazánkat követeljük vissza, hazánkat, melyet szeretünk, és melyet családunk mindig híven­­szolgált, hazánkat, melytől hagyományaink egyike sem választ el bennünket, és melynek csak neve szívverésünket hevesebben dobogtatja, mert a száműzötteknek mi sem pótolja ki a távol­levő hazát. Orleansi Lajos Fülöp, párisi gróf. Orleansi Ferenc, joinvillei hg. Orleansi Henrik, aumalei herceg. Orleansi Róbert, chartresi hg. Twickenham, 1870. junius 19. — Oroszországban Fadejew tábor­nok elbocsátása képezi a közbeszéd tárgyát. Az A. A. Z.-nak a lengyel határokról ez eset­ről következőket irák: „Tudni akarják, hogy Ausztria ez ügy­ben reclamatiókat tőn a pétervári udvarnál és Sándor cár határozottan odanyilatkozott, hogy jó egyetértését a bécsi udvarral semmi módon sem akarja megzavarva látni. Ezzel tehát a proszlávisták befolyása a szent-péter­­vári udvarnál meg lenne törve s az orosz katonaság között meglehetősen elterjedt gyű­lölet Ausztria iránt a császári udvarnál többé viszhangra nem találna.“ Az csakugyan kétségtelennek látszik, hogy Fadejev elbocsáttatása által az orosz kabinet Ausztria iránt némi ügyeimet akart tanúsítani, de másrészt alig hihetjük, hogy ezen egyetlen tényből a cári politika gyöke­res megváltozását lenne szabad következ­tetnünk. Helybeli újdonságok.­ ­ Egy oly személybiztonság el­leni merénylet adta elő magát tegnap­előtt az államvasúton , mely kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy a mostani ketrecszerű sze­mélyszállító kocsik s a mostani hiányos fel­ügyelet mellett a vasúton gonosz dolgok ér­hetik az embert. Egy harmadik oszt. kocsiba ugyanis egy részeg tót vagy miféle inunkás ült be Szegeden, s útközben garázdaságokat vitt végbe, hogy a vele utazók már Szatyma­­zon jónak látták a vad ember ellen oltalmat keresni, az itt megállapodásra szánt pár perc azonban nem volt elég arra, hogy a kiabálá­sokat a nehézfülű vonatvezetők közül vala­melyik meghallja s a vonat tovább robogott Kistelek felé. Az elmezavarodotthoz hasonló viseletű részeg állat eközben mind dühösebb lett, anélkül, hogy valaki bántotta volna, míg­nem egyszerre csak kést ragad ki öve mellől s azzal megszúrja a vele átellenben ülő nőt (Horth A. itteni bádogosmester­­nejét), ki­si­­kortva kiált segítségért, s a jelenlevő egypár férfi oltalma alatt nagynehezen sikerül neki a másik padsorba átmenekülni, miközben a dühönc egy az asszonyt oltalmazó bánáti svá­bot is megszűr, szerencsére nem veszélyesen, mert annak vastag öltönye megakadályozta a sebesülést. A nem kevéssé megrémült utasok alig tudták féken tartani Kistelekig, hol aztán újra segítséget, tüzet, mindent kiáltoztak, s mint a sebesült nő állítja, még akkor is csak valamennyi ablak bezúzásával tudták a con­­dukteur urakat odacsalni. Ekkor aztán a dü­­höncöt megkötözve kiszálllták a kocsiból, s Kisteleken hagyták felügyelet alatt, honnan Szegedre hozzák, hogy itt vegye el érdemlett büntetését.­­ A vasúti igazgatóság ez esetből láthatja, hogy szolgái az utasok személybiz­tonsága tekintetében nem teljesítik köteles­ségüket, nem őrködnek kellőleg, hogy tehát az ily eshetőségek meggátlása végett szigorú intézkedés szükséges. Ha pedig a dolog csak­ugyan úgy áll, hogy a szorongatott utasok a vonatvezetők figyelmét csak a második állo­máson s ott is csak az ablakkeverés draszti­kus ezerével tudták magukra vonni, akkor e nagyothalló utakat jó lesz vizsgálat alá venni s szigorúan megfenyíteni.­­ A megse­besített asszony Pestre érve, azonnal sürgö­­nyözött férjéért, ki rögtön föl is utazott s azonnal hazahozta nejét, ki most ágyban fek­szik.­­ Kinevezések. A hivatalos lap szer­dai száma többrendbeli újabb tiszti kineve­zéseket hoz a m. kir. honvédségbe, ezek közt van két minket közelebbről érdeklő kineve­zés is; az egyik Szabó Mihály helyb. te­lekkönyvvezetőé, ki a honvéd-gyalogsághoz a szabadságolt állományba századosnak, és Szil­ber Ignác, ki ugyanabba főhadnagy­nak neveztetett ki. Mindkettő 48­­ 9-diki honvéd, s valamint akkor derekasan megáll­­ták helyeiket, úgy most is becsületére válnak az új honvédségnek. (m.) Hivatalos buzgalom. Egy sze­gény cigány nő szülés végett a helybeli köz­kórházba fölvétetvén, szerencsésen világra jöt­­ magzatát anyatej hiányában nem volt képes táplálni. A kórházi igazgatóság azonnal in­tézkedett, s megkereste a kapitányi hivatalt, szánná meg az ártatlan férget és szerezne neki szoptatós dajkát — mielőbb. A minél előbből azonban semmi sem lett, a gyermek tengő­dött húsz napig, azután meghalt, s elgondol­ható, hogy éhen, mert mi mást tudna az ily gyenge teremtés emészteni az anyatejen kívül. A kapitá­nyi hivatal pedig úgy 6 hónap múlva majd fog intézkedni, midőn már a dajkát utána küldheti a másvilágra.­­ A régi hatkrajcáros ezüst­pénzek, a „P. L1 ” tudomása szerint, au­gusztus végéig maradnak forgalomban. E hosz­­szabbítás mindenesetre könnyebbségére szolgál népünknek az aratás idejére, s jó lesz, ha ad­dig a beváltásról gondoskodik.­­ Vízbefulás. Egy Lipták nevű mis­kolci csizlandialegény tegnapelőtt a vashidon alul a szabad Tiszában fürödvén, a vízbe fúlt. E hír regisztrálása alkalmával ismét ujjal muta­tunk azon szomorú tényre, miszerint a Tisza minden évben számos ily áldozatot kíván. Igaz, hogy az efféle szerencsétlenségnek teljesen ele­jét venni lehetetlen, de igenis lehetne azt korlátolni, az áldozatok számát kevesbíteni, ha a város alkalmas helyen egy ingyen vagy igen olcsó közfürdőt létesítene, mert a szegényebb emberek, s különösen az iskolás gyermekek a létező Tiszafürdők dí­jait nem bírják megfizetni, úgy tudjuk, hogy a helybe tanítók már több évben folyamodtak is evégett a városhoz, de mindig siker nél­kül, jó volna pedig, ha város egyszer már rászánná magát e csekély áldozatra, mert enékül nagyon sok szülő fogja még siratni Tiszába fűlt gyermekét, aztán meg szó ami szó, bizony egy ily közfürdő nagyon is meg­illetne egy 70,000 lakójú várost. (g.) Ismeretlen halott. Múlt hétfőn egy magas termetű, gesztenyeszin hajú, hosz­­szas képű, nagy orrú, vöröses bajuszú, gesz­tenyeszin eresztett szakállú kék szemű, mint­egy 36—40 éves ismeretlen, a munkásosztály­hoz tartozó embert hoztak be a városházá­hoz, ki amint állították, a koplalósok helyén feküdt eszméletlenül. A várnagy rögtön orvos után küldött, de míg ez megérkezett, addig az ember megszűnt élni. Az orvosi vizsgálat­ból kitűnt, hogy a szerencsétlen a szerfölötti pálinkaitalnak lett áldozata. Öltözetéről ítélve, mely egy fekete csíkos szövetű bugyogóból, fekete szűr, téli jó csizmából s egy avult ka­lapból állott, a meghaltnak az algyői vasúti tiszai hídi munkások közül valónak kellett lennie, nemzetiségére nézve pedig valószínű­leg olasznak vagy franciának. A hulla eltaka­rítás végett a kórházba szállíttatott. A sze­rencsétlennek egyik zsebében 8 kr volt, de ezenkívül nála semmi iromány, amiből kilétét megtudni lehetett volna, nem találtatott.­­ Furcsa dolog lesz az, ha az ember bókot akar mondani valakinek és nem bír tapintattal. „A színpad a múlt héten egy költeményt közölt a beteg Deési szí­nésztől, melyről utóbbi számában írja, hogy az „belértékre nézve is sok fűzfapoéta műveivel megállja versenyt.“ Ez aztán oly dicséret, melyet a derék színész aligha meg fog köszönni. Azt is írja a „A színpad“, hogy Deési, kinek most pályatársai mindenütt pénzt gyűjtögetnek, a nevezett lapra előfize­tett, minek következtében az egész szerkesz­tőség annyira „elérzékenyült“, hogy megfeled­kezett arról, miszerint egy szegény beteg színésznek ingyen is küldhetné a lapot. — Ez előfizetési érzékeny história különben csak argumentum legyen azon ezer egész­­séges színész ellen, kiket „nem érdekel a magyar színészet ügye“, mert — halljad ah világ és bámulj! — „nem olvassák (id est: nem abemnálják) a Színpadot!“ Az ilyen önérzet már csak páratlansága miatt is érde­­demes a megörökítésre.­­ Beküldetett hozzánk:Előfizetési föl­hívás a „Themis® című szabadelvű és füg­getlen jogtudományi hetilapra. Szerkeszti dr. S­i­e­g­m­u­n­d Vilmos. Jelszava : „Korszerű és szabadelvű reform a jogi téren.“ A hozzánk intézett külön fölhívásból kiemeljük az ezen új közlöny által kitűzött célokból: egy erős Vegyes hírek. ** Hamisított sorsjegygyel közel másfélszázezer forintot csalt ki egy iparlovag Bécsben a kereskedelmi banktól. Június 23-án délben megjelenik egy ismeret­len a grabenen 13. sz. alatt a nemzeti bank váltóüzletében, s előmutatja a 3944. sor 20-dik számú sorsjegyét a braunschweig-lüne­­burgi sorsjegyköl­sönnek, mely febr. 2-án a 80,000 tallérnyi főnyereményt nyerte meg. A pénz összesen 138,692 frt és 60 kr. bank­jegyekben és bankutalványokban , melyeket ő az escomptebanknál rögtön pénzjegyekre be­váltott. Csakhamar kisült, hogy a sorsjegy s név szerint a sorszám hamisított. Az idegen magát Scholznak nevezte s állítólag Möching­­ben szabósegéd. Ott azonban ily nevű szabó­segéd ismeretlen, ujjain, melyek hosszúkásak, tűszurások csakugyan látszottak, és szabót gyanittatnak, különben 28—32 évesnek lát­szott, inkább alacsony termetű, halvány, be­esett arcú, sötétszőke hajú és bajuszu, — még több ily sorsjegy is volt birtokában, névsze­rint 3707. sorsz. 24. sz. — 7816. s. sz. 40. sz. — 9330. s. sz. 24. sz. — 9330. s. sz. 23. sz. és 9330. s. sz. 22. sz., mely sorszá­mok mindnyája május elsején hozatott ki és számjaik junius 30-án kerültek sorsolás alá. A rendőrség hirdetése szerint 5 százalékát kapja a feljelentő a fölvett pénznek. ** Kerkápoly pénzügyminiszter, hír­­szerint többféle újításokat akar behozni mi­nisztériumában. Először is az eddigi huszon­három osztályt tizenhétre akarja olvasztani, a pénzügyi ügyészséget pedig egészen fel akarja oszlatni. Ez esetben az állam ügyei is magán­ügyvédek közt lennének kiosztva. ** G­o r­o­v e miniszternél közelebb tisz­telgett a tordai nagy küldöttség a mezőségi vasútvonal ügyében* A miniszter biztosítá a küldöttséget, hogy a vasútvonal kérdését kü­lönös tanulmánya tárgyává teszi. ** A lánchíd jan. 30-ikán éji 12 óra­kor válik a bérházzal együtt a kincstár tulaj­donává. Ekkor a szállító csolnakok is a kincs­tár birtokába jutnak, melyek azonnal át is adatnak. A hídvámszedés azonban egyelőre megmarad, ahogy most van, csakhogy a kincs­tár részére fogják szedni. ** A közös hadügyminisztériummal kö­tött kölcsönös megegyezés szerint a beteg honvédtisztek, ha egészségük helyreállítása vé­gett szükséges, és úgy díj nélkül használhat­ják ezután a fürdőket, mint a közös hadse­regbeli tisztek. ** A törvényhatóságok rendezéséről szóló tvjavaslat tárgyalására szónokokul a baloldalról eddig a következők íratták fel magukat: Tisza K., Szalay S., Dőry, Dietrich, Henszlmann, Jankovich Miklós, Mocsonyi L., Simonyi L. b., Mukits, Schwarcz, Borb­a, Mo­­csáry, Huszár István, Ludvigh, Halász, Kör­­mendy, Bobory, Hevesy, Patay, Madarász Jó­zsef, Ghiczy K., Máriássy, Vidlicskay, Csa­­nády, Majoros, Kiss János, Irányi, Paulini Tóth V., Csiky S. nélkülözhetlenné vált az óra, úgy hiszem, nem lesz érdektelen, ha a svájci óragyártást kez­detétől fogva a lehető röviden leirom. A nyugati Helvécia azon részében, hol a Jura-hegylánc, Franciaország határszélén, fél északnak húzódik, különösen pedig a neuen­­burgi cantonban , van a zsebórák har­c­á­j­a. Ezelőtt két századdal még e hegyvidék lakói a marhatenyésztés, és amennyire a ked­vezőtlen talaj és éghajlat engedés a fö­lmi­­velésből élt ; azonban az utóbbi haladatlanul fizette itt a fáradságos munkát, mivel e ma­gas hegyek között 7 hónapot lehet számítani a téli időszakra ; májusban nem ritkán hó esik, szeptember végével pedig rendesen újra be­köszönt a tél. 1679-dik évben egy la Jagne-i lakos (2.000 lakossal biró helység, 1­­/2 óra távol­ságra Chauxdefondstól) hozta e vidékre az első angol zsebórát, ki ezt külföldön utaztá­­ban szerző magának. Képzelhetni, milyen feltűnést okozott a hegyi lakók között e tárgy , több órai távol­ból, hová a hir elterjedt, jöttek az órát meg­bámulni; az óra kézről-kézre járt s addig vizsgálták azt kivül-belől, mig a szerkezet elállott. Jean Richard la­vagnei tehetséges fiatal lakatos vállalkozott az óra helyreiga­zítására, mit csakugyan teljesített is. Később e tökéletlen szerkezetű óra után — mert az angolok is csak rövid idővel előbb kezdték készíteni a zsebórákat — Richard 1686-ben készíte el az első svájci zsebórát. Könnyen elgondolhatni, mily nehézségek­kel járt eleinte az órakészítés, azonban a készítő lávgésze rövid idő alatt oly műsze­reket talált föl, melyekkel nagymérvben köny­­nyítő munkáját. Evek után Richard már mint órás el­hagyván szülőhelyét, családjával a közeli Ló­déban, egy nagyobb és jobbmódú helység­ben, telepedett le. Itt aztán fáradhatlanul to­vább működött, az óraszerkezetben folytono­san újításokat tett, tanítványokat fogadott föl, továbbá fiait szintén az órásságban ké­pező ki. Svájc legelső órája 1741-ben, 75 éves korában halt meg, s e háladatlan nép már majdnem megfeledkezett róla, pedig az óra­gyártás itt egyedül neki köszönhető létezet. A svájci óragyártást később még világ­hírre segítek emelni Jaquet­ Droz és fia, akik az automata mechanikai művekben és művészi szerkezetű órákban a képzeleten fe­lülit alkoták, azonban az utóvilág kárára, fájdalom, titkaiknak nagyobb részét magukkal vitték a sírba. Továbbá Ducomon utánozhatlan astro­­nómiai inga-órákat készített, az órajárások újabb átalakítása és tökéletesítésénél pedig a többek között Jürgensennek van leg­több érdeme. 1781. évben, tehát az első zsebóra el­készülte után száz évvel, már 2,200 órás dolgozott a Jura-hegyláncon, ma azonban el lehet mondani, hogy e vidék­­­része — a nőket és 13—14 éven felüli gyermekeket is ideértve — az óragyártással foglalkozik. A nők munkája többnyire a szerkezet aranyozása, az órákban levő kövek készítése, továbbá az acélrészek köszörülése és fénye­zése, csavarok és egyéb apróságok. A munka tökéletesítése, valamint a gyors képzettség az óragyártásnál csak azáltal volt ennyire elérhető, hogy a munkások, az óra szerkezetét felosztva, azt folytonosan egyes részletekben készítik, mindegyiknek megvan a maga szakmája, így van ez az óratokok gyártásánál is. Egyesek egész óraszerkezetet nem ké­szítenek, mivel így igen sok időbe kerülne, és még­sem volna oly tökéletes. A neuenburgi cantonban Chauxdefonds és Lode a két hely jelenleg Svájcban, hol legtöbbet dolgoznak azon, hogy tudja a világ, hányat ütött az óra. Chauxdefonsds 18 ezer, Locle 10 ezer lakossal bir, mindkettő regé­nyes völgyben fekszik a Jura-hegylánc között, de igen magasan, az első 3075­, az utóbbi körülbelül 500 lábbal alantabb. E két nagy falu, 3—4 emeletes házai­val, elegáns szállodák-, szinház-, csinos kira­katok- s élénk közlekedéssel, különösen Chaux­­defonds-ban, több francia s egy német dal­­egylet-, tűzoltó-egylettel stb., átalában ellen­tétben állnak a falu elnevezéssel. A cantonbeli hatóság már többször akarta e két helyet városi rangra emelni, de a köz­ségi elöljáróság és a nép nem egyezett belé; a lakosságok büszkék falujokra, de azok is lehetnek. Kiválóbab említést érdemelnek e két he­lyen az órás­iskolák, melyekre a hatóság nagy figyelmet látszik fordítani, és befolyásos közvélemény alakítását, az ügy­védi , bírói és tanári kar tagjai között a testületi szellem ápolását és kölcsönös bizalom létesítését s ezáltal az ügyvédi kar számára az őt megillető tekintélyes állás ki­vívását. — Megjelenik a „Themis“ f. julius hó 3-dikától kezdve vasárnaponkint. Előfize­tési ára : egész évre 8 frt, félévre 4 frt, ne­gyedévre 2 frt. — Fölhívjuk reá a szakkö­zönség figyelmét. — Egy 37 éves, nős, családos egyén, ki ezelőtt a tanítói pályán működött, jelenleg valamely magyar hivatalnál, vagy irodánál alkalmazást óhajt nyerni. — Tudakozódhatni Burger és Ditrner könyvkereskedésében, vagy A. K. cimmvel ellátott levélben postán föladva, helyben.­­ A szabadelvű­ kör jövő félévi hír­lapjai múlt szerdán közbejött akadály miatt nem árvereztethetvén el, azok jövő vasárnap d. u. 3 órakor fognak a kör helyiségeiben el­­árverezhetni Meghívás. A szegedi iskolaszék f. hó 2-án délután 4 órakor a városháza tanácstermében, az is­kolai vizsgák tartása, s f. ügyek tárgyában ülést fog tartani, a mely ülésbeni megjele­nésre az iskolaszék t. c. tagjai tisztelettel meghivatnak. Szegeden, 1870. julius hó 1-én. Az elnökség által. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. Az órák hazája. Chauxdefonds, jun. 16. A jelen korszakban, midőn már nemcsak minden iparosnak , hanem a földmivelőnek is

Next