Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-07-01 / 78. szám
ébresztette a rendőrség gyanakodását: szigorú revisió alá veszik személyét és holmiját. Ez történik azon személyekkel is, akikkel közelebbi személyes érintkezésbe jutott. A legalkalmatlanabb zaklatásoknak vannak kitéve a francia vagy svájci útlevéllel ellátott idegenek, kiket a rendőrség már előre az emigratio álküldenceinek tart. Minthogy az országban uralkodó átalános nyugalom után következtetve föl nem tehető az, hogy valami összeesküvés fölfedezése idézte elő ezen rendkívüli rendőri intézkedéseket, nem marad egyéb hátra , mint mindezeket a cár fogadására tett előkészületeknek tekinteni. — Párisban az Orleans-hercegek következő a törvényhozó testhez intézett kérvénye képezi a közbeszéd tárgyát: „Képviselő urak ! Azon indítványt terjesztettek önök elé, hogy a kivételes rendszabályokat megszüntessék, melyek irányunkban alkalmaztattak. Ez inditványnyal szemben nem szabad többé hallgatnunk. — Már 1848-ban, a köztársaság kormánya alatt tiltakoztunk azon törvény ellen, mely bennünket száműz; ez a bizalmatlanság törvénye, melyet akkor mi sem indokolt; azóta sem indokolta azt semmi s mi az ország képviselői előtt ismételjük tiltakozásunkat. Nem kegyelem az, mit mi kívánunk, hanem jogunk, ama jog, mely minden franciát megillet és egyedül tőlünk tagadtatik meg ! Hazánkat követeljük vissza, hazánkat, melyet szeretünk, és melyet családunk mindig hívenszolgált, hazánkat, melytől hagyományaink egyike sem választ el bennünket, és melynek csak neve szívverésünket hevesebben dobogtatja, mert a száműzötteknek mi sem pótolja ki a távollevő hazát. Orleansi Lajos Fülöp, párisi gróf. Orleansi Ferenc, joinvillei hg. Orleansi Henrik, aumalei herceg. Orleansi Róbert, chartresi hg. Twickenham, 1870. junius 19. — Oroszországban Fadejew tábornok elbocsátása képezi a közbeszéd tárgyát. Az A. A. Z.-nak a lengyel határokról ez esetről következőket irák: „Tudni akarják, hogy Ausztria ez ügyben reclamatiókat tőn a pétervári udvarnál és Sándor cár határozottan odanyilatkozott, hogy jó egyetértését a bécsi udvarral semmi módon sem akarja megzavarva látni. Ezzel tehát a proszlávisták befolyása a szent-pétervári udvarnál meg lenne törve s az orosz katonaság között meglehetősen elterjedt gyűlölet Ausztria iránt a császári udvarnál többé viszhangra nem találna.“ Az csakugyan kétségtelennek látszik, hogy Fadejev elbocsáttatása által az orosz kabinet Ausztria iránt némi ügyeimet akart tanúsítani, de másrészt alig hihetjük, hogy ezen egyetlen tényből a cári politika gyökeres megváltozását lenne szabad következtetnünk. Helybeli újdonságok. Egy oly személybiztonság elleni merénylet adta elő magát tegnapelőtt az államvasúton , mely kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy a mostani ketrecszerű személyszállító kocsik s a mostani hiányos felügyelet mellett a vasúton gonosz dolgok érhetik az embert. Egy harmadik oszt. kocsiba ugyanis egy részeg tót vagy miféle inunkás ült be Szegeden, s útközben garázdaságokat vitt végbe, hogy a vele utazók már Szatymazon jónak látták a vad ember ellen oltalmat keresni, az itt megállapodásra szánt pár perc azonban nem volt elég arra, hogy a kiabálásokat a nehézfülű vonatvezetők közül valamelyik meghallja s a vonat tovább robogott Kistelek felé. Az elmezavarodotthoz hasonló viseletű részeg állat eközben mind dühösebb lett, anélkül, hogy valaki bántotta volna, mígnem egyszerre csak kést ragad ki öve mellől s azzal megszúrja a vele átellenben ülő nőt (Horth A. itteni bádogosmesternejét), kisikortva kiált segítségért, s a jelenlevő egypár férfi oltalma alatt nagynehezen sikerül neki a másik padsorba átmenekülni, miközben a dühönc egy az asszonyt oltalmazó bánáti svábot is megszűr, szerencsére nem veszélyesen, mert annak vastag öltönye megakadályozta a sebesülést. A nem kevéssé megrémült utasok alig tudták féken tartani Kistelekig, hol aztán újra segítséget, tüzet, mindent kiáltoztak, s mint a sebesült nő állítja, még akkor is csak valamennyi ablak bezúzásával tudták a condukteur urakat odacsalni. Ekkor aztán a dühöncöt megkötözve kiszálllták a kocsiból, s Kisteleken hagyták felügyelet alatt, honnan Szegedre hozzák, hogy itt vegye el érdemlett büntetését. A vasúti igazgatóság ez esetből láthatja, hogy szolgái az utasok személybiztonsága tekintetében nem teljesítik kötelességüket, nem őrködnek kellőleg, hogy tehát az ily eshetőségek meggátlása végett szigorú intézkedés szükséges. Ha pedig a dolog csakugyan úgy áll, hogy a szorongatott utasok a vonatvezetők figyelmét csak a második állomáson s ott is csak az ablakkeverés drasztikus ezerével tudták magukra vonni, akkor e nagyothalló utakat jó lesz vizsgálat alá venni s szigorúan megfenyíteni. A megsebesített asszony Pestre érve, azonnal sürgönyözött férjéért, ki rögtön föl is utazott s azonnal hazahozta nejét, ki most ágyban fekszik. Kinevezések. A hivatalos lap szerdai száma többrendbeli újabb tiszti kinevezéseket hoz a m. kir. honvédségbe, ezek közt van két minket közelebbről érdeklő kinevezés is; az egyik Szabó Mihály helyb. telekkönyvvezetőé, ki a honvéd-gyalogsághoz a szabadságolt állományba századosnak, és Szilber Ignác, ki ugyanabba főhadnagynak neveztetett ki. Mindkettő 48 9-diki honvéd, s valamint akkor derekasan megállták helyeiket, úgy most is becsületére válnak az új honvédségnek. (m.) Hivatalos buzgalom. Egy szegény cigány nő szülés végett a helybeli közkórházba fölvétetvén, szerencsésen világra jöt magzatát anyatej hiányában nem volt képes táplálni. A kórházi igazgatóság azonnal intézkedett, s megkereste a kapitányi hivatalt, szánná meg az ártatlan férget és szerezne neki szoptatós dajkát — mielőbb. A minél előbből azonban semmi sem lett, a gyermek tengődött húsz napig, azután meghalt, s elgondolható, hogy éhen, mert mi mást tudna az ily gyenge teremtés emészteni az anyatejen kívül. A kapitányi hivatal pedig úgy 6 hónap múlva majd fog intézkedni, midőn már a dajkát utána küldheti a másvilágra. A régi hatkrajcáros ezüstpénzek, a „P. L1 ” tudomása szerint, augusztus végéig maradnak forgalomban. E hoszszabbítás mindenesetre könnyebbségére szolgál népünknek az aratás idejére, s jó lesz, ha addig a beváltásról gondoskodik. Vízbefulás. Egy Lipták nevű miskolci csizlandialegény tegnapelőtt a vashidon alul a szabad Tiszában fürödvén, a vízbe fúlt. E hír regisztrálása alkalmával ismét ujjal mutatunk azon szomorú tényre, miszerint a Tisza minden évben számos ily áldozatot kíván. Igaz, hogy az efféle szerencsétlenségnek teljesen elejét venni lehetetlen, de igenis lehetne azt korlátolni, az áldozatok számát kevesbíteni, ha a város alkalmas helyen egy ingyen vagy igen olcsó közfürdőt létesítene, mert a szegényebb emberek, s különösen az iskolás gyermekek a létező Tiszafürdők díjait nem bírják megfizetni, úgy tudjuk, hogy a helybe tanítók már több évben folyamodtak is evégett a városhoz, de mindig siker nélkül, jó volna pedig, ha város egyszer már rászánná magát e csekély áldozatra, mert enékül nagyon sok szülő fogja még siratni Tiszába fűlt gyermekét, aztán meg szó ami szó, bizony egy ily közfürdő nagyon is megilletne egy 70,000 lakójú várost. (g.) Ismeretlen halott. Múlt hétfőn egy magas termetű, gesztenyeszin hajú, hoszszas képű, nagy orrú, vöröses bajuszú, gesztenyeszin eresztett szakállú kék szemű, mintegy 36—40 éves ismeretlen, a munkásosztályhoz tartozó embert hoztak be a városházához, ki amint állították, a koplalósok helyén feküdt eszméletlenül. A várnagy rögtön orvos után küldött, de míg ez megérkezett, addig az ember megszűnt élni. Az orvosi vizsgálatból kitűnt, hogy a szerencsétlen a szerfölötti pálinkaitalnak lett áldozata. Öltözetéről ítélve, mely egy fekete csíkos szövetű bugyogóból, fekete szűr, téli jó csizmából s egy avult kalapból állott, a meghaltnak az algyői vasúti tiszai hídi munkások közül valónak kellett lennie, nemzetiségére nézve pedig valószínűleg olasznak vagy franciának. A hulla eltakarítás végett a kórházba szállíttatott. A szerencsétlennek egyik zsebében 8 kr volt, de ezenkívül nála semmi iromány, amiből kilétét megtudni lehetett volna, nem találtatott. Furcsa dolog lesz az, ha az ember bókot akar mondani valakinek és nem bír tapintattal. „A színpad a múlt héten egy költeményt közölt a beteg Deési színésztől, melyről utóbbi számában írja, hogy az „belértékre nézve is sok fűzfapoéta műveivel megállja versenyt.“ Ez aztán oly dicséret, melyet a derék színész aligha meg fog köszönni. Azt is írja a „A színpad“, hogy Deési, kinek most pályatársai mindenütt pénzt gyűjtögetnek, a nevezett lapra előfizetett, minek következtében az egész szerkesztőség annyira „elérzékenyült“, hogy megfeledkezett arról, miszerint egy szegény beteg színésznek ingyen is küldhetné a lapot. — Ez előfizetési érzékeny história különben csak argumentum legyen azon ezer egészséges színész ellen, kiket „nem érdekel a magyar színészet ügye“, mert — halljad ah világ és bámulj! — „nem olvassák (id est: nem abemnálják) a Színpadot!“ Az ilyen önérzet már csak páratlansága miatt is érdedemes a megörökítésre. Beküldetett hozzánk:Előfizetési fölhívás a „Themis® című szabadelvű és független jogtudományi hetilapra. Szerkeszti dr. Siegmund Vilmos. Jelszava : „Korszerű és szabadelvű reform a jogi téren.“ A hozzánk intézett külön fölhívásból kiemeljük az ezen új közlöny által kitűzött célokból: egy erős Vegyes hírek. ** Hamisított sorsjegygyel közel másfélszázezer forintot csalt ki egy iparlovag Bécsben a kereskedelmi banktól. Június 23-án délben megjelenik egy ismeretlen a grabenen 13. sz. alatt a nemzeti bank váltóüzletében, s előmutatja a 3944. sor 20-dik számú sorsjegyét a braunschweig-lüneburgi sorsjegykölsönnek, mely febr. 2-án a 80,000 tallérnyi főnyereményt nyerte meg. A pénz összesen 138,692 frt és 60 kr. bankjegyekben és bankutalványokban , melyeket ő az escomptebanknál rögtön pénzjegyekre beváltott. Csakhamar kisült, hogy a sorsjegy s név szerint a sorszám hamisított. Az idegen magát Scholznak nevezte s állítólag Möchingben szabósegéd. Ott azonban ily nevű szabósegéd ismeretlen, ujjain, melyek hosszúkásak, tűszurások csakugyan látszottak, és szabót gyanittatnak, különben 28—32 évesnek látszott, inkább alacsony termetű, halvány, beesett arcú, sötétszőke hajú és bajuszu, — még több ily sorsjegy is volt birtokában, névszerint 3707. sorsz. 24. sz. — 7816. s. sz. 40. sz. — 9330. s. sz. 24. sz. — 9330. s. sz. 23. sz. és 9330. s. sz. 22. sz., mely sorszámok mindnyája május elsején hozatott ki és számjaik junius 30-án kerültek sorsolás alá. A rendőrség hirdetése szerint 5 százalékát kapja a feljelentő a fölvett pénznek. ** Kerkápoly pénzügyminiszter, hírszerint többféle újításokat akar behozni minisztériumában. Először is az eddigi huszonhárom osztályt tizenhétre akarja olvasztani, a pénzügyi ügyészséget pedig egészen fel akarja oszlatni. Ez esetben az állam ügyei is magánügyvédek közt lennének kiosztva. ** Go rov e miniszternél közelebb tisztelgett a tordai nagy küldöttség a mezőségi vasútvonal ügyében* A miniszter biztosítá a küldöttséget, hogy a vasútvonal kérdését különös tanulmánya tárgyává teszi. ** A lánchíd jan. 30-ikán éji 12 órakor válik a bérházzal együtt a kincstár tulajdonává. Ekkor a szállító csolnakok is a kincstár birtokába jutnak, melyek azonnal át is adatnak. A hídvámszedés azonban egyelőre megmarad, ahogy most van, csakhogy a kincstár részére fogják szedni. ** A közös hadügyminisztériummal kötött kölcsönös megegyezés szerint a beteg honvédtisztek, ha egészségük helyreállítása végett szükséges, és úgy díj nélkül használhatják ezután a fürdőket, mint a közös hadseregbeli tisztek. ** A törvényhatóságok rendezéséről szóló tvjavaslat tárgyalására szónokokul a baloldalról eddig a következők íratták fel magukat: Tisza K., Szalay S., Dőry, Dietrich, Henszlmann, Jankovich Miklós, Mocsonyi L., Simonyi L. b., Mukits, Schwarcz, Borba, Mocsáry, Huszár István, Ludvigh, Halász, Körmendy, Bobory, Hevesy, Patay, Madarász József, Ghiczy K., Máriássy, Vidlicskay, Csanády, Majoros, Kiss János, Irányi, Paulini Tóth V., Csiky S. nélkülözhetlenné vált az óra, úgy hiszem, nem lesz érdektelen, ha a svájci óragyártást kezdetétől fogva a lehető röviden leirom. A nyugati Helvécia azon részében, hol a Jura-hegylánc, Franciaország határszélén, fél északnak húzódik, különösen pedig a neuenburgi cantonban , van a zsebórák harcája. Ezelőtt két századdal még e hegyvidék lakói a marhatenyésztés, és amennyire a kedvezőtlen talaj és éghajlat engedés a fölmivelésből élt ; azonban az utóbbi haladatlanul fizette itt a fáradságos munkát, mivel e magas hegyek között 7 hónapot lehet számítani a téli időszakra ; májusban nem ritkán hó esik, szeptember végével pedig rendesen újra beköszönt a tél. 1679-dik évben egy la Jagne-i lakos (2.000 lakossal biró helység, 1/2 óra távolságra Chauxdefondstól) hozta e vidékre az első angol zsebórát, ki ezt külföldön utaztában szerző magának. Képzelhetni, milyen feltűnést okozott a hegyi lakók között e tárgy , több órai távolból, hová a hir elterjedt, jöttek az órát megbámulni; az óra kézről-kézre járt s addig vizsgálták azt kivül-belől, mig a szerkezet elállott. Jean Richard lavagnei tehetséges fiatal lakatos vállalkozott az óra helyreigazítására, mit csakugyan teljesített is. Később e tökéletlen szerkezetű óra után — mert az angolok is csak rövid idővel előbb kezdték készíteni a zsebórákat — Richard 1686-ben készíte el az első svájci zsebórát. Könnyen elgondolhatni, mily nehézségekkel járt eleinte az órakészítés, azonban a készítő lávgésze rövid idő alatt oly műszereket talált föl, melyekkel nagymérvben könynyítő munkáját. Evek után Richard már mint órás elhagyván szülőhelyét, családjával a közeli Lódéban, egy nagyobb és jobbmódú helységben, telepedett le. Itt aztán fáradhatlanul tovább működött, az óraszerkezetben folytonosan újításokat tett, tanítványokat fogadott föl, továbbá fiait szintén az órásságban képező ki. Svájc legelső órája 1741-ben, 75 éves korában halt meg, s e háladatlan nép már majdnem megfeledkezett róla, pedig az óragyártás itt egyedül neki köszönhető létezet. A svájci óragyártást később még világhírre segítek emelni Jaquet Droz és fia, akik az automata mechanikai művekben és művészi szerkezetű órákban a képzeleten felülit alkoták, azonban az utóvilág kárára, fájdalom, titkaiknak nagyobb részét magukkal vitték a sírba. Továbbá Ducomon utánozhatlan astronómiai inga-órákat készített, az órajárások újabb átalakítása és tökéletesítésénél pedig a többek között Jürgensennek van legtöbb érdeme. 1781. évben, tehát az első zsebóra elkészülte után száz évvel, már 2,200 órás dolgozott a Jura-hegyláncon, ma azonban el lehet mondani, hogy e vidékrésze — a nőket és 13—14 éven felüli gyermekeket is ideértve — az óragyártással foglalkozik. A nők munkája többnyire a szerkezet aranyozása, az órákban levő kövek készítése, továbbá az acélrészek köszörülése és fényezése, csavarok és egyéb apróságok. A munka tökéletesítése, valamint a gyors képzettség az óragyártásnál csak azáltal volt ennyire elérhető, hogy a munkások, az óra szerkezetét felosztva, azt folytonosan egyes részletekben készítik, mindegyiknek megvan a maga szakmája, így van ez az óratokok gyártásánál is. Egyesek egész óraszerkezetet nem készítenek, mivel így igen sok időbe kerülne, és mégsem volna oly tökéletes. A neuenburgi cantonban Chauxdefonds és Lode a két hely jelenleg Svájcban, hol legtöbbet dolgoznak azon, hogy tudja a világ, hányat ütött az óra. Chauxdefonsds 18 ezer, Locle 10 ezer lakossal bir, mindkettő regényes völgyben fekszik a Jura-hegylánc között, de igen magasan, az első 3075, az utóbbi körülbelül 500 lábbal alantabb. E két nagy falu, 3—4 emeletes házaival, elegáns szállodák-, szinház-, csinos kirakatok- s élénk közlekedéssel, különösen Chauxdefonds-ban, több francia s egy német dalegylet-, tűzoltó-egylettel stb., átalában ellentétben állnak a falu elnevezéssel. A cantonbeli hatóság már többször akarta e két helyet városi rangra emelni, de a községi elöljáróság és a nép nem egyezett belé; a lakosságok büszkék falujokra, de azok is lehetnek. Kiválóbab említést érdemelnek e két helyen az órásiskolák, melyekre a hatóság nagy figyelmet látszik fordítani, és befolyásos közvélemény alakítását, az ügyvédi , bírói és tanári kar tagjai között a testületi szellem ápolását és kölcsönös bizalom létesítését s ezáltal az ügyvédi kar számára az őt megillető tekintélyes állás kivívását. — Megjelenik a „Themis“ f. julius hó 3-dikától kezdve vasárnaponkint. Előfizetési ára : egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. — Fölhívjuk reá a szakközönség figyelmét. — Egy 37 éves, nős, családos egyén, ki ezelőtt a tanítói pályán működött, jelenleg valamely magyar hivatalnál, vagy irodánál alkalmazást óhajt nyerni. — Tudakozódhatni Burger és Ditrner könyvkereskedésében, vagy A. K. cimmvel ellátott levélben postán föladva, helyben. A szabadelvű kör jövő félévi hírlapjai múlt szerdán közbejött akadály miatt nem árvereztethetvén el, azok jövő vasárnap d. u. 3 órakor fognak a kör helyiségeiben elárverezhetni Meghívás. A szegedi iskolaszék f. hó 2-án délután 4 órakor a városháza tanácstermében, az iskolai vizsgák tartása, s f. ügyek tárgyában ülést fog tartani, a mely ülésbeni megjelenésre az iskolaszék t. c. tagjai tisztelettel meghivatnak. Szegeden, 1870. julius hó 1-én. Az elnökség által. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. Az órák hazája. Chauxdefonds, jun. 16. A jelen korszakban, midőn már nemcsak minden iparosnak , hanem a földmivelőnek is