Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-12-03 / 145. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. Megjelölt: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. K kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. / ■ POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek: Szegeden kázhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt Évnegyedre ... 2 frt Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; PestenNeumann lt. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein ,fe Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Sainle, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 145-ik szám. Vasárnap, december 3-án. Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Szeged szab. Hr. város választó polgáraihoz! A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII-dik törvénycikk életbeléptetéséhez szükséges előmunkálatok, a nagyméltóságú magyar királyi belügyminisztérium folyó évi szeptember hó 1-ről 20,589. sz. a. kelt rendelete következtében immár teljesíttetvén, ugyanazon minisztériumnak folyó évi november hó 1- től 28,656. sz. a. kibocsátott intézménye folytán a törvényhatóság egyetemét képviselendő és annak nevében a hatósági jogokat gyakorlandó törvényhatósági bizottság megalakítása veendő eszközlésbe. Szeged szabad királyi város törvényhatósági bizottsága tagjainak száma, az idézett törvénycikk 21. §-a nyomán, a város 70,179 lelket számláló lakossága arányában 280 ban állapíttatott meg, melynek felerésze (140) a város területén legtöbb egyenes államadót fizető nagykorú , országgyűlési képviselőválasztásra jogosított honpolgárokból, hason félerésze (140) pedig a választóközönség választottjaiból álland. A törvényhatósági bizottság tagjai ez utóbbi fele számának megválasztása révén foganatosítandó, a törvény idevonatkozó intézkedései s azok folytán megállapított módozatok a következőkben hozatnak köztudomásra : Az 1870. évi XLII-dik törvénycikk 27. §-a szerint választó és választható a város mindazon lakosa, ki országgyűlési képviselő választásra jogosítva, s mint ilyen az országgyűlési képviselő-választásra jogosultak utolsó , 1869-dik évi névjegyzékébe felvéve van; a 20-dik szerint bizottsági tag átalában nem lehet: a) aki írni és olvasni nem tud; b) aki a város területén legalább két év óta nem bir, vagy ugyanannyi idő óta nem lakik és adót nem fizet; c) aki a város közjavadalmait haszonbérti, vagy a törvényhatósággal más számadási viszonyban áll; a 25-dik rendeleténél fogva a bizottsági tagok választása választókerületenként lévén eszközlendő, Szeged szabad kir. város területe hét választókerületre osztatik; ezeket képezik: az I. kerületet: felsővárosnak északi azon része, mely a Dugonits-utca keleti, a győi útnak egész a kapuig nyúló nyugati sora és a Tisza közt fekszik, 371 választóval ; választási főhely: a felsővárosi társalgóegylet helyisége (kaszinó). II. kerületet: felsőváros többi része, a felsőtanyák és egész sóház-utca, 318 választóval; választási főhely a felsővárosi nagy iskola. III. kerületet: rókusváros 358 választóval ; választási főhely a 7 pacsirta vendéglő. IV. kerületet: belvárosból az északi rész, melynek véghatárai a hal- és Széchenyitér vonala, a Kárász-utca nyugati sora, innen a Mayer-féle háztól, a kálvária-utcáig terjedő sora a buza-térnek, továbbá az egész kálvária- és kormányos-utca, 429 választóval; választási főhely a széképületi közgyűlési terem. V. kerületet, belvárosnak az imént megjelölt vonalaktól délre eső többi része, 464 választóval: választási főhely a szék épület tanácsterme. VI. kerületet: alsóváros azon része, mely a szabadkai kaputól az államvasúti indóházig vezető kövezet északi részén fekszik, az alsótanyákkal, bele nem értve az Alexiutcát, barát-tért, Gácsér- és kápolna-utcákat, 445 választóval; választási főhely Kotács vendéglője. VII. kerület: alsóváros többi része, Röszke és Szentmihály-telek, 581 választóval; választási főhely az alsóvárosi belső iskola. Mindenki azon kerületben választ, melyben az országgyűlési képviselők választóinak 1869 dik évben eszközlött összeírása idején lakott. A választás mindegyik kerületben folyó évi december hó 8-dik napján, és pedig az I. kerületben: Takács Mihály képviselő ; Il-ban Korda István tanácsnok ; Ill-ban Babarczy József képviselő ; IV-ikben Magyar János képviselő; V-ben Molnár Márton képviselő; VI-ban Pálfy Ferenc képviselő; VH-ban Wagner Károly tanácsnok mint közgyűlési küldött vezetése alatt és a választók , esetleg a küldött által a választókból kijelölendő 4—4 bizalmi férfiú folytonos jelenlétében, a szavazók nevének és lakhelyének nyilvános följegyzése mellett személyesen beadandó szavazatlapok által történik. Kezdődik reggeli 8, végződik esti 6 órakor és eredménye a szavazatok összeszámítása után a lehetőségig még aznap felhirdettetik. Az egyes kerületek választóinak, az öszszes választókhoz (2966) viszonyított aránya szerint az IIö kerület 18, a II dik 14, a IIl-dik 16, a IV-dik 20, az V-dik 22, a VI-dik 22, a VH-dik 28 bizottsági tagot választ és e tekintetben a kerületbeli választókra szorítva nem lévén, bármely másik kerületben lakó választható egyént is választhat. A választási eljárásra vonatkozó panaszok vagy megválasztott tag megválasztási képessége ellen fönnforgó észrevételek, a választástól számított 15 nap alatt az igazolási választmányhoz (városház, főjegyzői hivatal) nyújtandók be, melynek folyó évi december hó 9-dikétől kezdve naponta délután 3—5 óráig nyilvánosan tartandó üléseiben hozott határozatai , a kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt a bíráló választmányhoz fölebbezhetők. Midőn ezt a felírott városi közönség köztudomásra hozza, fölhívja egyszersmind Szegedsz.k. város mindazon választó polgárait, kik az országgyűlési képviselők választására jogosultak utolsó (1869-dik évi) névjegyzékébe bejegyezvék, miszerint kerületeik fönnebb megjelölt választási főhelyén a kitűzött napon megjelenve, a köztörvényhatósági bizottság tagjai választásában minél tömegesben részt venni és a végrehajtandó tény fontosságának tudatáról legszebb bizonyítványul szolgálandó higgadt komolyság s rendszeretet tanúsítása által az alkotmányos jogok élvezése, s gyakorlatára való teljes érettségüket igazolni törekedjenek. Kelt Szegeden, 1871. évi november hó 30-án tartott közgyűlésből. Szeged sz. kir. város közönsége. Bécs, nov. 30, 1871. Andrássynak az osztrák-magyar birodalom külföldi képviselőihez intézet körjegyzéket ma közlik a lapok és azt nemcsak köztetszéssel fogadják, hanem egyhangúlag a legkedvezőbb kritikában is részesítik. E tetszés, e kedvező kritika még az oly közlönyök részéről is, melyek az utóbbi időben a külpolitika élén álló államférfin ellen már csupán azért is ágaskodni kezdtek, mivel e férfiú magyar, igen hathatósan szól a körjegyzék formája és tartalma mellett. És valóban, a külügyéret első debütje mind külsőleg, mind belsőleg lényegesen különbözik a szokásos modortól, hogy két szóval kimondjuk: a forma egyszerű, a tartalom őszinte. Hiában keresünk tehát e körjegyzékben stilisztikai tűzjátékot és diplomatikai finesse-eket vagy kétértelműségeket. Andrássy nem kíván szépszabású frázisok által hódítani és nem akar rejtélyes mondatok által figyelmet ébreszteni; ő csakugyan nyilt kártyákkal játszik. A körjegyzék, egész általánosságban tekintve, a béke hírnöke és szükségének manifesztációja, a béke föntartására pedig az osztrák-magyar birodalom mindenekelőtt van hivatva nemcsak az európai egyensúly, hanem saját létezésének érdekében. Eszerint Ausztria-Magyarország nem gondol sem háborúra, mely az oly szükséges belső megerősödést, egyetértést és fölvirágozást határozottan meggátolná, sem hódításokra, melyek a különféle nemzetek és népek egymás közti egyenetlenségei folytán uralkodó politikai belzavarokat csak növelnék. Osztrák-Magyarország tehát minden dicsőségét abban keresi, hogy az európai hatalmakkal az utolsó évek borzasztó megrázkódtatásai után barátságos, békés viszonyban éljen és hogy saját népeit a humanismus és cultura áldásai által erősítse és boldogítsa. Talán földinőnek fog tetszeni, hogy Andrássy különösen kiemeli, miszerint Osztrák - Magyarország nem tervez hódításokat. De aki tudja, hogy a nemzetiségi közlönyök, különösen pedig a csehek egyre azt kitrtölik a világba, hogy a magyar külügyér Szerbia elfoglalására gondol, aki tudja, hogy ezek az ocsmány lapok és perfid szerkesztőik naponként dagályos, kiáltó cikkekben Oroszországot ezzel ijesztgetik és uszítják reánk; aki tudja hogy mily értelemben magyarázzák Milánnak livádiai utazását és a cár előzékenységét, ki a fiatal herceget mint „saját fiát“ fogadta, ami különben nem föltűnő, ha a szerb fejedelem csakugyan egy orosz hercegnőt fog feleségül venni; aki végre tudja, hogy a legújabb időben mily machinációk folynak ismét Belgrádon, az mindjárt megértheti, hogy miért utasít vissza Andrássy ily nyilván minden hódítási gondolatot. Hiszen ugyanő volt az, ki midőn azt ajánlották neki, hogy iparkodjék Gácsországot Magyarországhoz csatolni, imigyen válaszolt: „Minden hajónak megvan az ő bizonyos hordképessége, ha azontúl megterhelik — akár kavicsokkal, akár drágakövekkel, mindegy ! — a hajó elmerül.“ Hogyan gondolhatna tehát Szerbia meghódítására, mikor az osztrákmagyar hajó a mostani passagier-okkal is annyira meg van szorulva. Áttérvén az osztrák „házi“ dolgokra, mindenekelőtt föl kell említenem, hogy a fejedelem ebbeli sürgetése dacára még eddig nincs lengyel miniszter. Wodzieki megköszönte a gráciát, utána egy-két napig Ziemialkowski és Potocki alakjai merültek föl a láthatáron, hogy ép oly gyorsan eltűnjenek, és most a lengyel ügy ismét a nyílt kérdések sorába lépett, úgy hogy már oly krízist is emlegetnek, mely Gácsországban az egyenes választásokat tenné szükségessé. Azonban meg vagyok győződve, hogy a lengyelek kétszer is meg fogják gondolni, mielőtt kimondanák a végzetteljes határozatot, hogy nem mennek a relihszatbba, mert az új kormány ezen eshetőséget is szemügyre vette és nem fog semmi alkotmányos eszközt kímérni, mely a birodalmi tanács létrejöttét kieszközölheti és a törvénynek tekintélyt szerezhet. Ez utóbbi szempont volt irányadó Koller kinevezésénél is, ki mint cseh helytartó nemcsak a legfőbb polgári, hanem a legfőbb katonai hatalommal is föl van ruházva, ami persze kissé ostromállapotra emlékeztet, és a cseheket roppantul fölháborítja, miután Kollert 68 óta, amikor szintén helytartójuk volt és pedig valóságos ostromállapot idején, természetesen ki nem állhatják. De bármiként lehet sajnálni, hogy a kormánynak szigorúan kell föllépnie, a szigorú föllépés szükségét nem lehet tagadni, mert a csehek mindent lábbal tipornak, ami a becsület, ildomosság és törvény körébe vág és támadásaikban nem ismernek semmi határt. Hogy szitkozódó kifakadásaikban mily találékonyak és eredetiek, mutatja legújabb jelszavuk, melylyel az osztrák kormányt jellemezni akarják és mely igy hangzik: „a kikeresztelkedett zsidók (Glaser és Unger) aerája.“ Annyi bizonyos, hogy egy huszitákból álló minisztérium jobban tetszenek nekik. — Koller kineveztetése folytán valószínű, hogy Huym, ki eddig Csehországban volt, Budán a falénz helyére lép; ez pedig, ki, mint Beust, szász és protestáns, vissalép. Ez a legeslegújabb újdonság 1. 1. Szeged város rendkívüli közgyűlése nov. 30-án. Elnök: Dáni Ferenc főispán, jegyző Mészáros György főjegyző. Elnök a népes gyűlést kevéssel 9 óra után megnyitván, a napirend előtt Szabados János képviselőnek adja a szót, ki előre bejelentő, hogy indítványt akar tenni. Szabados J.: Még friss emlékezetünkben van a f. hó 19-én városunkban lefolyt honvédzászlószentelési ünnepély, melynek egyik legbecsesebb részét kétségtelenül azon remek beszéd képezi, melyet Horváth Mihály püspök , mint a zászló fölszentelője tartott. E beszéd újra tanúbizonyságot tett annak fényes szelleméről és meleg honszerelméről, ki már rég halhatatlan hazafias érdemeket szerzett a nemzet előtt. Ez újabb tény alkalmából csatoljuk tehát még szorosabban városunkhoz azon férfiút, kit már rég büszkén nevezünk magunkénak. Nempártkérdés ez, uraim! a tudomány nem ismer pártot. Más nemzetek fényes anyagi helyzettel is jutalmazzák még életükben nagy férfiaikat , mi csak az elismerés koszorúit nyújthatjuk nekik. Adjuk meg tehát ezt. Indítványozom, hogy Horváth Mihálynak, Szeged nagy fiának és orsz. képviselőjének arcképét a közgyűlés saját terme számára megrendelje s annak ünnepélyes leleplezését elhatározza. Az indítvány élénk éljenzéssel egyhangúlag elfogadtatván , elnökéhoz képest kimondja a határozatot. Fráter képv, ki már előbb jelenté, hogy neki interpellációja van, előadja hoszszadalmasan, hogy mily visszaélések fordulnak elő az ujoncozás körül, s egy bizonyos hivatalnokot név szerint megnevezvén, elkezdi fölsorolni az eseteket , melyek ily visszaéléseket képeznek. Elnök azonban félbeszakítja, s fölhívja , hogy miután nem, mint jelenté, interpellációt akar tenni, hanem panaszt és vádat emel — adja azt be írásban s amennyiben a vád alapos lesz, biztosítja , hogy az orvoslás nem fog elmaradni. A közgyűlés helyeslése közt a fölszólaló ebben maga is megnyugszik. A gyűlés ezután napirendre térvén , olvastatott a belügyminiszternek a szervezési munkálatra vonatkozó leirata , melyben a hozzá fölterjesztett munkálatot megerősíti, azonban a következő észrevételekkel : 1. A munkálat bevezetésének utolsó szakasza, mely a kormánynak a város bel-ügyeibe avatkozásáról szól, egészen mellőzendő, mivel az könnyen félreértésekre szolgáltatna alkalmat; de különben is a város közönsége a törvény által csakis a saját törvényhatósága szervezetére vonatkozó tervezet kidolgozására lévén utalva, a kormányhoz való viszonyának szabályozására, melyre nézve a törvény már intézkedett, hivatva nincs. 2. A közgyűlés hatáskörét tárgyaló I. fejezetben foglalt azon határozványt, melyszerint rendkívüli közgyűlés 20 bsz. tag kivonatára is egybehívandó , a miniszter nem hagyhatja jóvá azon okból, mivel a törvény 42. szakaszában már meg van határozva, mely esetekben lehet rendkívüli közgyűléseket tartani s a város szabályrendelete ezen intézkedésen túl nem terjeszkedhetik. 3. A polgármester hatáskörét megállapító II. fejezet azon szakasza, mely szerint a polgármester új hivatalok fölállítása, vagy régiek megszüntetése iránt a közgyűlés elé indokolt javaslatot terjeszt, olykép módosíttatik, hogy a polgármester az efféle javaslatokat a tanácscsal egyetértve terjeszsze közgyűlés elé. 4. A 20—200 írtban megállapított lakosítási díjak szedése , tekintettel a községi törvény 17. § ára, meg nem engedhető, minthogy eszerint az ily díjakat csakis oly községek szedhetik , melyek községi terheiket teljesen a községi vagyonból szedik. E szakasz tehát kihagyandó.