Színházi Élet, 1915. december 5–12. (4. évfolyam, 14. szám)
1915-12-05 / 14. szám
SZINUAZI ELET 5. oldal rikító, aki ezt így berendezgette, az művészlélek. Azon kár is vitatkozni, hogy a házigazda volt-e ez, vagy a háziasszony ; művészi emelkedettség telik bőven akármelyiktől. Itt ülnek mind a ketten: a kedves Rózsahegyi jó magyaros, pirospozsgás arcával és a felesége, Hevesi József leánya, akit a társaság egyik legszebb asszonyának szoktak elismerni és akinek premiereken, koncerten, estélyeken vagy kedélyes Fészek-vacsorákon minden asszony irigyen utána fordul. Társasági megjelenésének egyik bizonyítéka ott lóg felette a falon : egy pompás portré, amelyet a beautók festője, Márk Lajos festett róla. Színházról, miegyébről folyik a szó, és felvetjük a kérdést, hogy megy a híresnevezetes Rózsahegyi-színésziskola? — Istennek hála — mondja Rózsahegyi —, nagyon jól megy. Nem akarom elkiabálni a jó szerencsét, de nagyon jól megy. Különösen a mozi-szakma iránt erős az érdeklődés. A moziiskolámnak már annyi növendéke van, hogy többet idestova már fel sem vehetek. A létszám, amelynek mindegyikével lelkiismeretesen foglalkozhatom, már betelt. Van is dolgom elég, de csak örülök neki. Kevés nagyobb öröm van, mint kihozni a tehetséget abból, akinek van és mint látni, hogy a tanítványai milyen szépen boldogulnak az embernek. Jó, hogy erről beszélünk, megyek is át az iskolámba. A tanítványaim várnak. Majd az asszony elmondja, amiket én elmondanék. Rózsahegyi megy oktatni a jövő generációt, Rózsahegyiné pedig marad a vendég kérdései számára. A vendég szintén a jövő generációról kérdezősködik, — ami a Rózsahegyi-dinasztiát illeti. — A gyerekszobának már három lakója van nálunk — mondja büszkén —, egy fiú és két leány. Laci a legidősebb, ez idő szerint tizenegy esztendős és második gimnáziumba jár. Már régen pályát választott, semmi kétség, hogy festő lesz. Egész apró kisfiú kora óta folytonosan rajzol, sőt most már fest is, ő maga komponálja a festményeit és amit csinál, annak összes ismerőseink csodájára járnak. Nem is beszélek róla többet, mert "félek, hogy az anyai büszkeség túlságosan elragad. De a képeit megmutathatom. És most a látogatón a sor, hogy elámuljunk. A kis Rózsahegyi Laci a szó legigazibb értelmében csodagyermek. A szem éles megfigyelő erejének s a rajzoló kéz ügyességének ilyen összefüggése bámulatba ejtő. A vonalak, amelyeket megfigyel, olyan érett művészi látás eredményei, amelyet csak felnőtt férfinál találna természetesnek az ember. El is kértük és itt közre is adjuk egy rajzát, amelyben a kis lurkó, mint karrikaturista, Odryt örökítette meg. Ezek után pedig a két kisasszonyról kezdtünk kérdezősködni. — Nem beszélek sokat róluk — mondja a mama —, nem kell őket elkapatni. Elég annyi, hogy Marica már nyolc éves, igen jó kisleány és szorgalmasan jár a harmadik elemibe, Zsuzsa pedig aligha tudja felfogni, hogy most őróla van szó, mert augusztusban született, tehát négy hónapos mindössze. Zsuzsa igen illedelmes, derék kis nő, hál' Istennek egészséges, Odry Árpád Rózsahegyi Laci rajz»