Színházi Élet, 1923. április 8–14. (12. évfolyam, 15. szám)

1923-04-08 / 15. szám

évfolyam. 1923. április 8-tól április 14-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre 1200.—K­EGYES SZÁM ÁRA Budapesten 1911 » és vidéken pályaudvarokon 150­­0 Amerikában .. 15 cent Ausztriában 5000 osztrá K Hirdetések mm-sora 80 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129—35. Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73. A jegypénztár telefon­száma : József 121—72. 15. szám­í Magyar szerepek . . . Írta : BEREGI OSZKÁR Kedves „Színházi Élet"! Mit írjak Néked? Nem történt velem semmi, amit odahaza úgyis ne tudnának a bécsi lapokból és az ide ránduló honfitársaktól, meg aztán mi is tör­ténhet itt, ebben a munka és kenyér, taps és népszerűség hajszoló világ­ban ? Most­ azonban, hogy tátravidéki utamról rövid időre újra itt vagyok Bécsben, hogy legközelebb megint visszatérjek 1—2 hétre a kassai és munkácsi magyar társulathoz, azután pedig egyhónapos turnére Svájcba, megpróbálok beszámolni Neked utolsó kassa-munkácsi érzéseimről. Két estére mentem Kassára és a pozsonyi minisztérium működési en­gedélyével, amelyért köszönettel tar­tozunk, megkezdtem a szereplést. Farag­ó direktor nem mert több es­tére hívni, mint kettőre, ezt is csak becsületből tette, de Romeo és Ham­let olyan zsúfolt házakat csinált az én nagy-nagy gyönyörűségemre, hogy a két előadásból hét lett, sőt három új magyar szerepet is tanultam be és játszottam el — és amint Ignotus írta, aki most Kassán él — nagy és szép sikerrel. Nem röstellem beval­lani, nagy gyönyörűségem volt vele. Először, hogy két fiatal magyar írót vittem diadalra, azután meg, hogy Bécs, 1923 április három uj szerepet — érdekes szere­pet — kreálhattam és hogy magyar szerepeket legfőképpen, játszottam. Akik ismernek, tudják, hogy nem afektálok és nem hazudok ; nem be­szélek most nosztalgiáról, ami ördön­gös egy betegség és ami 13 évvel ezelőtt Berlinben vett elő, amikor Reinhardtot kértem, eresszen haza ; nem, de ezekre a magyar ki-kirucca­násokra úgy érzem, szükségem van, hogy új erőt gyűjtsek (Berlini 3 évi tartózkodásom alatt egyszer se ját­szottam magyarul: ettől lettem nosz­talgiás) az idegenben való , eddig nagyon jól szuperáló munkálkodásra. Úgy vagyok vele, mint Antheus, amikor Heraklessel birkózott: ha az anyaföldhöz vágták, onnan új erőt kapott. Én is oda-oda mindig vága­tom magamat az anyanyelvhez, hogy újabb erőt gyűjtsek. Erre jó nekem a Felföld, Erdély és a Bánát, ahova engem, a bécsi német színészegye­sület tagját, be-beeresztenek. Szere­tem, barátsággal ölelem magamhoz a magyar nyelv önfeláldozó apos­tolait, az én szegény színészkollé­gáimat, akik éjjel-nappal dolgoznak, tanulnak, hogy lehetővé tegyék magyar színészet életét, az uj állam­ a alakulatok területén. Segítségben

Next