Színházi Élet, 1937. október 17–23. (27. évfolyam, 43. szám)

1937-10-17 / 43. szám

Victoria: Haoem mitt Albert: Hogy te ugyan engem fogsa vá­lasztani, de én nemet fogok mondani. Victoria (meghökkenve): Hogyan mond­hattál volna nemet egy királynőnek? Albert: Sehogyan, drágám. Egy király­nőnek nem lehet nemet mondani. Victoria: De ha lehetne, mondtál volna nemet? Albert: Dehogy is mondtam volna. Hagy­juk ezt, Ernőnek rossz kedve lesz, ennyi az egész. Victoria: Szegény Ernő. Majd mind a ketten igyekezzünk nagyon kedvesek lenni hozzá. Albert: Akkor talán megüzenhetnéd neki, hogy nem kell tovább gyakorolnia. Mert még ott ül egy óra hosszat. (Ernő belép.) Victoria: Amint látom, nem ül ott. Jössz velünk lovagolni, kedves rokon. Ernő: Hogyne, örömmel, kedves rokon. Victoria: Mert mi már készen vagyunk. Minden el van intézve. Albert, mondd meg neki. Albert: Kedves Ernő... azt mondtad, hogy ne felejtsem el, amit mondtál. Hát én ... elfelejtettem. (Ernő rájuk néz és mindent megért. Nem felel.) FÜGGÖNY 3. KÉP. 1840. BOLDOG REGGEL.­­ Victoria Bulla Elma Albert herceg ...... Páger Antal Richards Berky József Szín: Albert herceg öltfonszobája Windsorban. (Csengetés. A herceg öltözőjébe Windsorban éppen most lép be a lakás. Két gyertya ég. A lakás roppant vigyázva elkészíti a forró vizet, szappant, borotvát, pamacsot és törül­közőt. Majd a herceg ruhadarabjait készíti elő egymásután, aztán az ablakhoz megy, felhúzza a redőnyöket és kioltja a gyertyá­kat. A nap már javában süt. A lakás elké­szült mindennel­ ,most áll és vár. Nyílik az ajtó, belép a herceg brokát hálókabátban és keleti mintájú hálósipkában.) Albert: Ma reggel magam borotválkozom. Majd csengetek. (Lakáj meghajlik, elmegy. A herceg a tükörhöz lép, leteszi a sipká­ját, fésűt, vesz és rendbehozza kócos haját. Aztán leül és lerúgva prémesszéjű papucsát, nadrágot húz. Visszaveszi a papucsot, le­dobja a hálókabátot és megy az öltözőasztal­hoz. Kinyitja borotválkozni­ a hálóinge gallérját és készül Éppen veri a habot, mikor nemz hallatszik az ajtón. Csodálkozva néz arrafelé. Victoria lép be. Előbb csak a fejét dugja be, amelyen éjjeli főkötőt hord, aztán egészen megmutatkozik rózsaszín fésülködő­köpenyben. A köpeny felett hanyagul oda­vetett kasmirsálat hord. Boldog és kedves.­ Victoria: Bejöhetek, Albert? Albert: Hogyne, drágám, parancsolj. (Victoria ámulva szemléli, akit eddig nem látott: egy borotválkozó férfit, akinek arca be VQV, szappanozva.) Victoria: Mit csinálsz? Albert: Borotválkozom. Victoria: Jaj de érdekes. Nem baj, ha itt­maradok és nézem? Albert: Ha érdekel, csak maradj. Victoria: Persze, hogy érdekel. Olyan fur­csa. Sohasem jutott eszembe, hogy te borot­válkozni is szoktál. Albert: Azt hitted, hogy egyáltalán nem borotválkozom? Victoria: Nem gondoltam rá. Sohasem láttam még férfit borotválkozni. Albert (nevet): Felteszem, hogy nem. Victoria: És hányszor csinálod? Minden héten? Albert: Mindennap. Victoria: Minden áldott nap? Hihetetlen. Hát az ilyen gyorsan nő? Albert: Bizony. Victoria: Elég terhes lehet. Én a körmö­met minden héten egyszer hozom rendbe és ez elég. Albert: A köröm sokkal lassabban nő, mint a szakáll. Victroia: mondhatom, örülök, hogy nincs szakállam. Albert: Annak én is örülök. Még a ma­gamét is leszedem, amint látod. (A szappa­nozás elég volt, most a késhez nyúl.) Victoria: Jaj de érdekes. És mondd, nem veszedelmes ez? Albert: Ha nem beszélsz hozzám, akkor nem veszedelmes. Victoria (ijedten): Jaj Istenem... Albert (nevet): Most nagyon kedves vol­tál. Ha nem volnék ilyen szappanos, meg­csókolnálak. Victoria: Ami azt illeti, engem a szappan nem zavar. Albert: Nem? Annál jobb.­­Megtörli aj­kát, megcsókolja Victoriát, majd folytatja a borotválkozást.) Victoria: Mutasd, amivel csinálod. (Al­bert megmutatja a borotvát, Victoria nézi az élét.) Jaj, milyen éles. Albert: Ilyennek kell lenni. Victoria: Mondd, és nem fáj? Albert: Nem. Victoria: Sohasem vágod meg magad? Albert: Ha nem zavarnak, soha. Mielőtt magam borotválkoztam, volt, egy lakásom, az borotvált. Egyszer alaposan belémvágott. Akkor megtanultam magam borotválkozni és most jobb szeretem magam­ csinálni. Victoria: És mi lett azzal a lakájjal. Albert: Nem tudom, valószínűleg lefejez­ték. Én mindenesetre kikergettem. Esze nél­kül szaladt szegény feje. (Nevet.) Victoria: És aztán? Albert: És aztán jött az udvari orvos ret­tentő ijedten, mert a lakáj mindjárt jelen­tette neki, hogy megvágott. Az orvos azt hitte, hogy már el is véreztem. Victoria: Mért véreztél volna el? Albert: Ernő bátyám majdnem elvérzett egyszer. Hemofiliás. De én nem. A különb­ség abból a családi titokból származik, amit elmondtam neked. Victoria: 0, Istenem, szóval ez a különb­ség mentette meg az életedet? Albert: Ügy van. RÁZCAEIY hajhullám-r ^JP ^V JA M M JE^. megkönnyíti a hajhullám sem ^^ — — " TM megrögzíti, tartósab­bá és fel< Vezér képviselet : Rózsa, Vienna lerakat Budapest, VII., Erzsébet­ körút 17 szAm. To rögzítő lerakását, a frizurát selyemfényűvé teszi Telefon: 140-070. w

Next