Szocialista Művészetért, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Csak APRÓSÁG? A Zeneművész Szakszervezet Hajdú megyei elnökségének két vezetőségi tagjával történt. Mindketten vendéglátóipari zenészek. Felhívtuk őket a működési engedélyek felülvizsgálatához. Szakszervezetünk hasonló — két-háromnapos munka — esetén természetesen megtéríti a zenészeknek a munkabérkiesés miatti veszteségüket, a munkaadó írásbeli igazolása alapján. A debreceni vendéglátóipari vállalat igazgatója azonban a jelek szerint meg akart kímélni bennünket a helyettesítési díj kifizetésétől, mert úgy intézkedett, hogy a Budapestre hívott zenészek helyett a zenekarba helyettesek nem állíthatók be, azaz a két vezetőségi tag részére fizetés nélküli szabadságot „engedélyezett". Nem hisszük, hogy a Bocskay-étterem népi zenekara cimbalmos nélkül, — a Szabadság-étterem tánczenekara pisztonos nélkül — ugyanazt a színvonalat nyújtotta, mint egyébként. De azt sem hisszük, hogy a kényszerből kivett fizetés nélküli szabadság jelentős tényező volt a vállalati tervteljesítésben. Csodaszép karácsony volt az idős színészek otthonaiban. „A művészotthonok idős lakóikról mindenben gondoskodnak. De az ajándékot, ami ünneppé teszi az ünnepet — kérjük a ma művészétől idős kollégák részére ...” — írta Gobbi Hilda a budapesti színészeknek és a levélre tömegével érkeztek az ajándékok. Ajándékozott a szakszervezet és a minisztérium is, teljessé az ünnepet peA Filmtechnikai vállalat dolgozói 1958. évi tervüket november utolsó napjaiban fejezték be. A jó munka alapján minden remény megvan arra, hogy elnyerjék a „kiváló vállalat” megtisztelő címét. Míg az állam tette az új nyugdíjtörvény rendelkezéseivel, amely az otthonok jóformán minden lakóját érinti. * Szakszervezetünk művészdelegációjának tagjaként az elmúlt hónapban Csehszlovákiában jártam. Az élményben gazdag úton csehszlovák barátaink meleg szeretete kísért bennünket. Egész idő alatt éreztük gondoskodásukat és fáradozásaikat annak érdekében, hogy minél többet nyújtsanak számunkra élményben, látnivalóban. Példáját adták annak, hogyan kell becsülni és szeretni a haza értékeit, történelmi hagyatékait, intézményeit, múltját és jelenét, hogyan kell látni épülő jövőjét. M/fint vidéki színészt, — engem különösen a vidéki színházak érdekeltek. Lehetővé tették számomra, már megérkezésünk másnapján, hogy részt vegyek Kolin város színházának 10 éves fennállására rendezett ünnepségen. Megérkezésünkkor a színház vezetősége és dolgozói, a városi munkások együtt várták az ez alkalomra a testvéri országokból meghívott delegációkat. Az érkezőket nagy ünneplésben részesítették, különösen a háromezer kilométer távolságból, Novoszibirszkből érkező szovjet művészeket. Az együtt eltöltött kellemes órák élményéből barátságok szövődtek a testvéri országok művészei között. A hivatalos üdvözléseket a színház művészeinek ünnepi műsora követte, ennek keretében adták át a szakszervezet ajándékait a legkiválóbb művészeknek. Az ünnepséget követő esti előadás után a szakszervezeti bizottság klubestet rendezett. Az estén a külföldi delegációk tagjai, a párt és a kormány helyi vezetői a művészek asztalaihoz ültek, ahol hivatalos hangú értékelés helyett, baráti eszmecsere folyt. Magam is összebarátkoztam néhány fiatal művésszel. Tapasztalhattam, hogy mennyire szeretik városukat, színházukat. Megkérdeztem: nem ér ddemtést értlem zik-e, hogy ők vidéki és nem fővárosi színház tagjai? Azt válaszolták: szép dolog ugyan Prágában színésznek lenni, de ők nem kívánkoznak el színházuktól. A város vezetői nagy megbecsülésben részesítik őket, a szakszervezet aktív szervező munkával gondoskodik arról, hogy a vidéki színészek ne szenvedjenek hátrányt. A szakszervezet eredményes munkájának következtében nincs külön fővárosi és vidéki kategória, egy kategóriába tartozik az egész csehszlovák színésztársadalom. Kategórián belül azonban a művészi érték szerint nagy különbségek vannak. És érdeklődtem az iránt is, hogy milyen a kapcsolat a fiatal és idősebb művészgeneráció között. Meggyőződéssel állították, hogy a színpadi gyakorlat tesz igazán művészszé, s hogy ezen az úton nélkülözhetetlen számukra az idősebb mesterek segítsége. Beszéltünk szakmai kérdésekről is: örömmel közölhettem velük, hogy a látott előadáson meglátszott az alapos felkészülés, a fegyelem, és hivatásszeretet. Beszéltünk a Sztanyiszlavszkij rendszer alkalmazásáról is. Kiderült, hogy egy időben — mint nálunk — dogmatikusan értelmezték azt. Ma már a párt és szakszervezet által rendezett számos vita után tisztultabban, a hagyományokhoz és helyi körülményekhez alkalmazva sikeresen élnek vele. Ittén számos kérdést megvitatva nehéz szívvel váltam el új barátaimtól. Ígéretet tettünk egymásnak, hogy levelezés útján folytatjuk az eszmecserét. Alkalmam volt színházi előadásokat látni Prágában, Osztravában és Bratislavában. Nagy sikerrel játszanak mai darabokat. Bátran keresik az új formákat, ebben segíti őket a kitűnő technikai felszerelés is. Igaz, előfordulnak túlzások. A prágai Nemzeti Színház egyik rendezője túlzottan modernizálta az egyik nemzeti drámát. A szakma és a közönség is szembehelyezkedett ezzel a mindenáron való újítással. Sok vita után a darabot le kellett venni a műsorról. Sok mindenről tudnék megírni, de a szűk terjedelem nem teszi lehetővé. Nagy örömmel töltött el, hogy részem lehetett ebben az élményben és szeretném, most amidőn csehszlovák barátaink tesznek nálunk látogatást, ha mi is hasonló vendégszeretettel adhatnánk át nekik szakszervezeti és művészi eredményeink tapasztalatait. Kormos Lajos, a szegedi Nemzeti Színház művésze, központi vezetőségünk tagja Szocialista a MŰVÉSZETÉRT ! Az idén újból sor került a Fészek hagyományos szilveszterére. Több volt ez régi szokások, kedves emlékek felelevenítésénél — a forma régi volt, de a művészek és művészeti dolgozók, akik itt összejöttek, hogy együtt köszöntsék az új esztendőt a jövőben bízó emberek. Jól érezték magukat és az ötletek, színek gazdagsága dicséri fantáziájukat, tehetségüket! A jó szilveszterért a szervezők mellett, elsősorban azokat a képzőművészeket, festőket és karikaturistákat illeti a dicséret, akik lelkesedéssel, sok munkával, kiváló tehetséggel hozzájárultak az igazi „művészhangulat’’ formálásához. íme, ízelítő a művészek szilveszteri képsorozatából: A Filmszakszervezet elnöksége 1958. évi utolsó ülésén a vállalati igazgatók részvételével, a Filmfőigazgatóság előterjesztése alapján, megvitatta a szakma 1959. évi termelési és forgalmazási, valamint műszaki terveit. Örömmel vette tudomásul, hogy az elkövetkezendő esztendőben az 1958-as 14 magyar nagyjátékfilmmel szemben 17 ilyen filmet fognak elkészíteni. Felhívták a figyelmet a helyes műsorpolitika megvalósítására. Élénk vita volt a műszaki fejlesztés tervei felett. A műszaki téren előforduló hibák okának egyik forrását az elnökség abban látja, hogy nincs határozott, egységes műszaki vezetés, a műszaki vezetők között nem alakultki egységes vélemény olyan kérdésekben, mint a beruházások, a szélesvásznú mozik szaporításának mértéke. A rendelkezésre álló keretek nem elegendőek a filmgyártás technikai felkészültségének fokozására. Súlyos a mozipark műszaki helyzete. Az elnökség elhatározta, hogy a maga részéről mindent megtesz a mozifejlesztési alap további biztosítása, valamint az elkövetkezendő 4—5 esztendőben egy új, megfelelő színvonalú műterempár felépítésére. Ahogyan a karikaturista (Sándor Károly) látja ... frissít! $ ....../ bábáéi kémkS Kasso múzsái már a belépés pillanatában jókedvre derítették a vendégeket. lumkwmk? no diai Föglein István a régi szilveszterek emlékét idézi..