Szocialista Művészetért, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A RATKAI SZINÉSZKLUBBAN december 5-én találkozóra gyűltek Hutu az Odry- és Jászai Szinészotthonok lakói. A műsorban Gálfi János, Gálvagyi János, Szepes Páter, Nádas Béla és Vujicsics Tihamér léptek fel. Konferált a műsort összeállító Kolozsvári Andor (Wellesz Ella felv.) BERLINBEN a Staatsoper műszaki gárdája fogadást adott az ott vendégszereplő Állami Operaház műszaki kollektívájának. Borsa Miklós (A mérnök megköszöni a vendéglátást ,Mezey felv.) GÁSPÁR SÁNDOR: A magyar szakszervezetek szerepe a szocializmus építésében (Táncsics Könyvkiadó) — A szakszervezetek szerepe, feladatai sohasem helytől és időtől elvonatkoztatottak. Igazodniuk kell a történelmi-társadalmi fejlettség adott színvonalához, a társadalmi igényekhez. Gáspár Sándor — a SZOT főtitkára — könyvében azt vizsgálja, hogyan találta meg helyét a magyar szakszervezeti mozgalom a szocializmus építésében, helyes úton jár-e, milyen elvi és gyakorlati tennivalók tornyosulnak eléje. A könyv első fejezete a magyar szakszervezetek helyét határozza meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban, röviden ismerteti történetének legjellemzőbb vonásait. A további fejezetek sorra veszik a szakszervezeti munka egyes területeit, ezek feladatait és gyakorlatát. Közben nagyon jelentős elvi kérdéseket is tárgyal. Példaként néhányat: a szakszervezet piztkrányítása; a szakszervezet és az állam viszonya; a gazdaságpolitika, a gazdaságirányítási módszerek és a szakszervezetek tevékenysége; a tudományos-technikai forradalom és a szakszervezetek; az érdekvédelem és — ami olvasóinkat még fokozottabban is érdekli — a társadalom ideológiai és kulturális kérdései. A könyv egyik fontos mondanivalója: sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a munkásosztály a munkáshatalomnak nem eszköze és nem tárgya, hanem birtokosa. S a szocialista társadalomban ez a szakszervezeti tevékenység mércéje jó. Ebben a kis ismertetőben még megközelítőleg sem lehet érzékeltetni azt a hatalmas tartalmi gazdagságot, melyet Gáspár Sándor könyve az olvasónak kínél. Az azonban bizonyos, hogy nemcsak azoknak nyújt tájékoztatást, elengedhetetlen ismereteket, akik a szakszervezeti mozgalomban valamilyen tisztséget viselnek, de nélkülözhetetlen olvasmánya azoknak is, akik tárgyilagosan akarják megítélni jelenlegi helyzetünket, értékelni szakszervezeti mozgalmunk társadalmat formáló tevékenységét.KÓNAGY ISTVÁN: Láncalja (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest) — A 84 éves asztalos és nyugalmazott egyetemi tanár, a népi írók egyetlen hiteles proletárelbeszélője, mint Fája nevezte annak idején, hozzá kezdett életrajza megírásához, s ebben a fényképekkel illusztrált félezer oldalas kötetben 14 éves koráig, az első világháború befejezése idejéig jut el. Nagy István e kötete ismét az a remeklés, melyhez fogható életművében csak az első korszakban található. A Szomszédság nevében, a Boldog utcán túl, a Külváros, az Ottyánok unokái írói alapélménye zúdul fel a kötet lapjain, de micsoda művészi ökonómiával, hitelesen és önkritikusan, a forradalmár tanítanivágyával és a sokat megért férfi bölcsességével egyszerre! „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” énekelte József Attila a népdallal. Nagy István dehogy is akart dudás lenni, 14 éves koráig könyvet is alig látott, ám akkora poklot járt meg e másfél évtized alatt, hogy csakis olyan elkötelezett s ekkora művészi hitelű író lehetett, mint amilyent ismét örömmel köszönthetünk e kötete olvasásakor. GYŐRI LÁSZLÓ: Ez a vers eladó (Magvető) — A címben van amolyan József Attilára emlékeztető hetyke dac, ám melyik közéletiségre törő fiatal költőben nincs ebben az évtizedben? „Élek és tudnom bizton kell, miért” — ez űzte az orosházi tanyavilágból az egyetemig, s a kaposvári könyvtárosságig. ,,A fősodortól messze estem” mondja, s végig dalolva, filozofálva a paraszti gyerekkort, az egyetemista éveket, a könyvtárosi sziszifuszi erőfeszítéseket, szerelmeket és közéleti aprócseprő csalódásokat, rájön, hogy „csak megkezdtem a dolgom”. Jól kezdte meg, mondja az olvasó: sajátjává formálta a mesterek manírját, s az egyénivé izzított nyelv szikrázásában rokonszenves egyéni érzések, gondolatok súlyosodnak. Egy bizonyos, jegyezzük elő magunknak ezt a nevet. VEZÉR ERZSÉBET: Ady Endre (Szépirodalmi) — Fél évszázada halt meg Ady Endre, akinek forradalmas egyénisége és költészete alighanem a legdöntőbb impulzust tette a század magyar művészetére. Az „Arcok és vallomások” sorozatban most az ismert Ady-kutató, Vezér Erzsébet szorgalmas és ihletett munkával válogatta össze Ady verseiből, szépprózájából, az ezekkel szinte egyenértékű publicisztikájából, leveleiből mindazt a jellemzőt, amiből nemcsak a költő páratlanul érdekes, ám mégsem illúziófosztóan megmutatott egyélű léte és emberi-alkotói eszmevilága fejlődésében elénk áll. Valamennyi Ady-probléma megvilágítást kap e kötetben, a legjobb módszerrel: a költő vallomásával. A képanyag szervesen illeszkedik a mondanivalóhoz, s aránylag gazdag portré-gyűjteményt ad arról az Adyról, akiről Sinkó Ervin nem véletlenül írta szép esszéjében: „arra aigha van példa, hogy — mint Magyarországon a forradalmároknak egy egész nemzedéke elválaszthatatlannak tudja a maga szellemi fejlődését egy névtől, mely „csak” egy lírikusnak, Ady Endrének a neve. Ha valaki 1819-ben a budapesti szovjetház lakóit végiglátogatta, aligha akadhatott népbiztosra, Kun Bélától Lengyel Gyuláig, aki ne tudott volna betéve néhány tucat Ady-verset”. Most, ezekben a hetekben, hónapokban — ezt is tudván — vegyük kezünkbe Vezér Erzsébetnek Adyhoz megbízhatóan elkalauzoló szép kis könyvét. (Varga Imre) Az elmúlt évben, miként eddig is, egyik fontos feladatnak tekintettük nemzetközi kapcsolataink fejlesztését. 1968-ban egyik legjelentősebb eredményünknek tartjuk, hogy sikerült lezárnunk a hosszú ideje húzódó ügyet: beléptünk a Nemzetközi Színész Szövetségbe, a FIA-ba. Ez számunkra lehetőséget ad további kapcsolatok kiépítésére. Szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatainak alakulásába természetesen beleszóltak a csehszlovákiai események. Ezek miatt maradt el a szocialista országok kulturális és művészeti szakszervezeti vezetőinek 1966-ra tervezett találkozása. E jelentős találkozó létrejöttének érdekében azonban az előkészítő munka ma már a résztvevő országok mindegyikében folyamatban van, és SMS- év elején Varsóban létrejön a találkozó. Ugyanez okokból tolódott át 1888-re a belga és az angol művészeti szakszervezetek delegációinak látogatása is. Sikerült ismét felvenni a kapcsolatot az olasz képzőművész szakszervezettel. Ez év őszén először volt alkalmunk skandináv szakszervezettel hivatalos kapcsolatot teremteni: a svéd színházi szakszervezet meghívására két tagú delegációnk járt Stockholmban. Jelentős ez a kapcsolat azért is, mert a svéd szakszervezet főtitkára, Rolf Bembe, egyben a Nemzetközi Színész Szövetség főtitkári tisztjét is elátja, így tehát vele többirányú, hasznos megbeszélést folytathattunk. Az Országos Szórakoztatózenei Központ ugyancsak két tagú delegációt küldött Bulgáriába és az NSZK-ba. Az NSZK-ban járt küldöttség felkereste azokat a munkahelyeket, ahol magyar énekesek, zenészek dolgoznak, megbeszéléseket folytattak a munkavállalókkal és munkáltatókkal, ezek nyomán számos sürgős érdekvédelmi ügyben is sikerült közvelenül is intézkedni. Tanulmányúton vettek részt a Magyar Rádió és Televízió szakszervezeti bizottságainak titkárai Berlinben. A három művészeti szövetség tervszerűen lebonyolította nemzetközi tervét, s számos művész delegációt küldtek, illetve fogadtak. Különösen jelentős eredménynek kell tekinteni a pécsi és miskolci filmfesztiválok s a májusban megrendezett Magyar Táncművészet Hetének szépszámú külföldi vendégeit. Az 1968-as nemzetközi tervnek megfelelően meghívásunknak eleget tettek, és rövidebb-hosszabb időt töltöttek hazánkban: T. L. Littlewood, az angol rádió szakszervezetének főtitkára és felesége. Heinz Schnabel, az NDK művész szakszervezetének elnökhelyettese. Sara Mirabella, Franco Troianni festőművészek, az olasz képzőművészek szakszervezetének küldöttei, a francia művész szakszervezet (CGT) kéttagú delegációja, a lengyel művész szakszervezet küldötte. Ha a közbejött nemzetközi események miatt nem is tudtuk terveinket valóra váltani, végigtekintve az elért eredményeken, pozitívnak tekinthetjük „mérlegünket". Az 1968. évi nemzetközi tervünk méginkább tükrözi azt a törekvést, hogy kapcsolataink minden irányban kiterjedtek, barátiak legyenek. Csakis baráti légkörben, közös találkozókon vitathatók meg az együttműködést esetlegesen zavaró tartalmi és formai kérdések. Hosszú idő óta nehézséget okozott az alapszervezetek közötti közvetlen kapcsolatok hiánya. Az 1959-es évben megpróbálunk erre is megoldást találni. 1868-ben szeretnénk vendégül látni a svéd színházi szakszervezet háromtagú delegációját, az angol zeneművész és filmalkalmazott szakszervezetek összevont kéttagú delegációját, a belga művész szakszervezet háromtagú, vezetőszintű küldöttségét, kéttagú mongol delegációt, öttagú vezetőszintű szovjet küldöttséget, négytagú csehszlovák delegációt. Mi is több kiküldetést szeretnénk megvalósítani. Így: háromtagú vezetőszintű delegációt küldünk az NDK-ba, Lengyelországba. A Nemzetközi Színész Szövetség (FIA) 1989-ben Írországban, Dublinben tartja konferenciáját, ide kéttagú delegáció utazik. A korábbi évekhez hasonlóan 1888-ben is rendezünk csoportos tanulmányutakat a Szovjetunióba. Az Országos Szórakoztatózenei Központ főként szerződtetési lehetőségek biztosítására küld két-két tagú delegációt az NDK-ba és az NSZK-ba. Megállapodtunk az NDK művész-szakszervezetével, hogy művészklubjaink felveszik a kapcsolatot. Örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy a csehszlovákiai események csak átmeneti problémákat okoztak, és ma már elmondhatjuk, hogy a két ország művészeti szakszervezeteinek kapcsolata minden tekintetben változatlan maradt. Ha számvetésünket a szocialista országok művészeti és kulturális szakszervezeti vezetőinek varsói konzultatív tanácskozásával kezdtük, ezzel is fejezzük be. E találkozó nagy jelentőségű lesz, tovább szélesíti nemzetközi együttműködésünket. Reméljük, hogy a tanácskozás valamennyi meghívott ország részvételével és tevékeny közreműködésével zajlik le. TATAI JÓZSEF ADY ENDRE koporsóját kihozzák a Nemzeti Múzeum előcsarnokából 1818. január 28-án ... Id. Hegedűs Tibor visszaemlékes évét februári számunkban közöljük 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT — ELNÖKSÉGÜNK november 25-én délután a székházban ülést tartott. A napirend első pontjaként dr. Malonyay Dezső előterjesztésében behatóan megvitatta a Kulturális Alap és kulturális járulékrendszer eddigi munkájáról készített jelentést Az alapos vita után az elnökség a jelentést tudomásul vette. A művészeti területen kialakult anyagi ösztönzési rendszerekről, ezek hatékonyságáról és problémáiról a központi vezetőség közgazdasági osztálya adott tájékoztatót. Az elnökség felhívta a szakmai elnökségeket, hogy kísérjék állandóan figyelemmel területük ez irányú helyzetét,és legyen kész tervük a soron következő tennivalókra. A Mérnök-Műszaki Tanács tájékoztatója szerepelt a napirenden ezek után a műszaki dolgozók képzésének és továbbképzésének tapasztalatairól. Az elnökség tudomásul vette a tájékoztatót, és felkérte a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy biztosítsa a Színház- és Filmművészeti Főiskolán jelenleg folyó képzés folyamatosságát Megtárgyalta még az elnökség a szakszervezeti demokráciának a zenei területen való érvényesülését. Az egyebek során az elnökség tudomásul vette és megerősítette a Zeneművészek Szakszervezete elnökségének ama határozatát, mellyel Tóth Évát felmentette a szakszervezet titkári teendőinek ellátása alól és hogy Rákosy Pétert megbízott titkárrá választotta. Tudomásul vette az elnökség Tatai József, Fazekas László és Gáspár Károly politikai munkatársként való alkalmaztatását. Az elnökség megbízta az MRT Dolgozói Szakszervezetének elnökségét az újságírókra vonatkozó, a MUOSZ- szal kötendő megállapodás aláírásával. Az elnökség hozzájárult, hogy a főkönyvelőség az éves költségvetést 4 százalékos arányban módosítva használja fel. December 16-án tartotta ez évi utolsó ülését elnökségünk Szabó Iván elnöklésével. Első napirendi pontként megvitatta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége kádermunkájának tapasztalatairól készített jelentést, azt elfogadta és jegyzőkönyvi dicséretben részesítette szakszervezeti szövetségünk politikai apparátusát eredményes tevékenységéért. Tudomásul vette és központi vezetőség elé terjesztésre elfogadta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 1969. évi munkatervét. Szövetségünk múlt évi nemzetközi tevékenységéről és az 1969. évi nemzetközi tervünkről szóló előterjesztés szerepelt ezután a napirenden. Mindkettőt elfogadta az elnökség. Tudomásul vették a IV. negyedévi taggyűlések tapasztalatairól készült összefoglaló jelentést is. A szakszervezeti demokrácia érvényesülése az Artistaművészek Szakszervezetében címmel adott tájékoztatót az elnökség tudomásul vette, és elismerését fejezte ki Gere Györgyné titkár és Gács Rezső (Rodolfo) elnök tevékenységéért. Az egyebek során az elnökség megvitatta és jóváhagyta a december 31-i központi vezetőségi ülés elé kerülő beszámoló téziseit. Szakszervezeti szövetségünk munkavédelmi főfelügyelője az Egri csillagok című film forgatása során elkövetett súlyos szabálytalanságok miatt pénzbírsággal sújtotta Réti Jánost, Sáritz Józsefet és Simonka Boldizsárt, a MAFILM dolgozóit. Az elnökséghez benyújtott fellebbezésük alapján — mivel ez ideig egyikük sem részesült figyelmeztetésben — az elnökség a bírság összegét Réti János esetében 600 forintban, Sáritz József és Simonka Boldizsár esetében 300—300 forintban állapította meg. Vass Imre főtitkár beszámolt arról, hogy december 8-án Kerekes János elnök és Szabó Ervin, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének titkára társaságában félnapos tanácskozást folytatott Pozsonyban a csehszlovák kulturális és művészeti szakszervezet vezetőivel. — SZAKSZERVEZETI NAGYAKTÍVÁT tartott december 10-én délelőtt az Állami Operaházban Vass Imre főtitkár, aki vázolta szakszervezeti szövetségünk mostani tevékenységét — A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE november 19-én és 20-án tartotta közgyűlését az új városházán. Somogyi József szobrászművész elnöki megnyitója után Tamás Ervin festőművész, a szövetség főtitkára tartotta meg az elnökség beszámolóját. A kétnapos vita során Szabó Iván szobrászművész, a Képzőművész Szakszervezet elnöke és Szigeti Zsuzsa, a szakszervezet titkára szólalt fel a szervezett képzőművészek szakszervezeti mozgalma részéről. A választások során a Képzőművész Szakszervezet elnökségéből Szabó Iván és Tar István szobrászművészeket beválasztották a szövetség választmányába. A közgyűlés a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnökévé Somogyi József Kossuth-díjas, érdemes művész szobrászművészt választotta meg, főtitkárává pedig Mikó Sándor belsőépítész iparművészt. A képzőművész szakosztály titkára Blaski János festőművész, az iparművész szakosztály titkára pedig Búzás Árpád lett.