Szocialista Művészetért, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

A RATKAI SZINÉSZKLUBBAN december 5-én találkozóra gyűltek Hu­tu az Odry- és Jászai Szinészotthonok lakói. A műsorban Gálfi János, Gálvagyi János, Szepes Páter, Nádas Béla és Vujicsics Tihamér léptek fel. Konferált a műsort összeállító Kolozsvári Andor (Wellesz Ella felv.) BERLINBEN a Staatsoper műszaki gárdája fogadást adott az ott ven­­dégszereplő Állami Operaház műszaki kollektívájának. Borsa Miklós (A­ mérnök megköszöni a vendéglátást ,Mezey felv.) GÁSPÁR SÁNDOR: A magyar szakszervezetek szere­pe a szocializmus építésében (Táncsics Könyvkiadó) — A szakszervezetek szerepe, feladatai sohasem helytől és időtől elvonatkoz­ta­to­ttak. Igazodniuk kell a történelmi-társadalmi fejlettség adott színvo­nalához, a társadalmi igényekhez. Gáspár Sándor — a SZOT főtitkára — könyvében azt vizsgálja, hogyan találta meg helyét a magyar szak­szervezeti mozgalom a szocializmus építésében, helyes úton jár-e, mi­lyen elvi és gyakorlati tennivalók tornyosulnak eléje. A könyv első fe­jezete a magyar szakszervezetek helyét határozza meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban, röviden ismerteti történetének legjellem­zőbb vonásait. A további fejezetek sorra veszik a szakszervezeti munka egyes területeit, ezek feladatait és gyakorlatát. Közben nagyon jelentős elvi kérdéseket is tárgyal. Példaként néhányat: a szakszervezet piztkrá­­nyítása; a szakszervezet és az állam viszonya; a gazdaságpolitika, a gazdaságirányítási módszerek és a szakszervezetek tevékenysége; a tu­dományos-technikai forradalom és a szakszervezetek; az érdekvédelem és — ami olvasóinkat még fokozottabban is érdekli — a társadalom ideo­lógiai és kulturális kérdései. A könyv egyik fontos mondanivalója: so­hasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a munkásosztály a munkás­hatalomnak nem eszköze és nem tárgya, hanem birtokosa. S a szocia­­lista társadalomban ez a szakszervezeti tevékenység mércéje jó. Ebben a kis ismertetőben még megközelítőleg sem lehet érzékeltetni azt a ha­talmas tartalmi gazdagságot, melyet Gáspár Sándor könyve az olvasó­nak kínél. Az azonban bizonyos, hogy nemcsak azoknak nyújt tájékoz­tatást, elengedhetetlen ismereteket, akik a szakszervezeti mozgalomban valamilyen tisztséget viselnek, de nélkülözhetetlen olvasmánya azoknak is, akik tárgyilagosan akarják megítélni jelenlegi helyzetünket, értékelni szakszervezeti mozgalmunk társadalmat formáló tevékenységét.­­KÓ­NAGY ISTVÁN: Láncalja (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest) — A 84 éves asztalos és nyugalmazott egyetemi tanár, a népi írók egyetlen hiteles proletárelbeszélője, mint Fája nevezte annak idején, hozzá kez­dett életrajza megírásához, s ebben a fényképekkel illusztrált félezer oldalas kötetben 14 éves koráig, az első világháború befejezése idejéig jut el. Nagy István e kötete ismét az a remeklés, melyhez fogható élet­művében csak az első korszakban található. A Szomszédság nevében, a Boldog utcán túl, a Külváros, az Ottyánok unokái írói alapélménye zúdul fel a kötet lapjain, de micsoda művészi ökonómiával, hitelesen és önkritikusan, a forradalmár tanítanivágyával és a sokat megért férfi bölcsességével egyszerre! „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” énekelte József Attila a népdallal. Nagy István dehogy is akart dudás lenni, 14 éves koráig könyvet is alig látott, ám akkora poklot járt meg e másfél évtized alatt, hogy csakis olyan elkötelezett s ekkora mű­vészi hitelű író lehetett, mint amilyent ismét örömmel köszönthetü­nk e kötete olvasásakor. GYŐRI LÁSZLÓ: Ez a vers eladó (Magvető) — A címben van amolyan József Attilára emlékeztető hetyke dac, ám melyik közéleti­­ségre törő fiatal költőben nincs ebben az évtizedben? „Élek és tudnom bizton kell, miért” — ez űzte az orosházi tanyavilágból az egyetemig, s a kaposvári könyvtárosságig. ,,A fősodortól messze estem” mondja, s végig dalolva, filozofálva a paraszti gyerekkort, az egyetemista éveket, a könyvtárosi sziszifuszi erőfeszítéseket, szerelmeket és közéleti apró­­cseprő csalódásokat, rájön, hogy „csak megkezdtem a dolgom”. Jól kezdte meg, mondja az olvasó: sajátjává formálta a mesterek manírját, s az egyénivé izzított nyelv szikrázásában rokonszenves egyéni érzések, gondolatok súlyosodnak. Egy bizonyos, jegyezzük elő magunknak ezt a nevet. VEZÉR ERZSÉBET: Ady Endre (Szépirodalmi) — Fél évszázada halt meg Ady Endre, akinek forradalmas egyénisége és költészete alig­hanem a legdöntőbb impulzust tette a század magyar művészetére. Az „Arcok és vallomások” sorozatban most az ismert Ady-kutató, Vezér Erzsébet szorgalmas és ihletett munkával válogatta össze Ady verseiből, szépprózájából, az ezekkel szinte egyenértékű publicisztikájából, levelei­ből mindazt a jellemzőt, amiből nemcsak a költő páratlanul érdekes, ám mégsem illúzió­fosztóan megmutatott egyélű léte és emberi-alkotói eszmevilága fejlődésében elénk áll. Valamennyi Ady-probléma megvilá­gítást kap e kötetben, a legjobb módszerrel: a költő vallomásával. A képanyag szervesen illeszkedik a mondanivalóhoz, s aránylag gazdag portré-gyűjteményt ad arról az Adyról, akiről Sinkó Ervin nem vélet­lenül írta szép esszéjében: „arra aigha van példa, hogy — mint Ma­gyarországon a forradalmároknak egy egész nemzedéke elválaszthatat­lannak tudja a maga szellemi fejlődését egy névtől, mely „csak” egy lírikusnak, Ady Endrének a neve. Ha valaki 1819-ben a budapesti szov­jetház lakóit végiglátogatta, aligha akadhatott népbiztosra, Kun Bélától Lengyel Gyuláig, aki ne tudott volna betéve néhány tucat Ady-verset”. Most, ezekben a hetekben, hónapokban — ezt is tudván — vegyük ke­zünkbe Vezér Erzsébetnek Adyhoz megbízhatóan elkalauzoló szép kis könyvét. (Varga Imre) Az elmúlt évben, miként eddig is, egyik fontos feladatnak tekin­tettük nemzetközi kapcsolataink fejlesztését. 1968-ban egyik legje­lentősebb eredményünknek tart­juk, hogy sikerült lezárnunk a hosszú ideje húzódó ügyet: belép­tünk a Nemzetközi Színész Szö­vetségbe, a FIA-ba. Ez számunkra lehetőséget ad további kapcsolatok kiépítésére. Szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatainak alaku­lásába természetesen beleszóltak a csehszlovákiai események. Ezek miatt maradt el a szocialista or­szágok kulturális és művészeti szakszervezeti vezetőinek 1966-ra tervezett találkozása. E jelentős találkozó létrejöttének érdekében azonban az előkészítő munka ma már a résztvevő országok mind­egyikében folyamatban van, és SMS- év elején Varsóban létrejön a találkozó. Ugyanez okokból to­lódott át 1888-re a belga és az an­gol művészeti szakszervezetek de­legációinak látogatása is. Sikerült ismét felvenni a kapcsolatot az olasz képzőművész szakszervezet­tel. Ez év őszén először volt al­kalmunk skandináv szakszervezet­tel hivatalos kapcsolatot terem­teni: a svéd színházi szakszerve­zet meghívására két tagú delegá­ciónk járt Stockholmban. Jelen­tős ez a kapcsolat azért is, mert a svéd szakszervezet főtitkára, Rolf Bembe, egyben a Nemzetközi Színész Szövetség főtitkári tiszt­jét is elátja, így tehát vele több­irányú, hasznos megbeszélést foly­tathattunk. Az Országos Szórakoz­tatózenei Központ ugyancsak két tagú delegációt küldött Bulgáriá­ba és az NSZK-ba. Az NSZK-ban járt küldöttség felkereste azokat a munkahelyeket, ahol magyar énekesek, zenészek dolgoznak, megbeszéléseket folytattak a mun­kavállalókkal és munkáltatókkal, ezek nyomán számos sürgős ér­dekvédelmi ügyben is sikerült közvelenül is intézkedni. Tanul­mányúton vettek részt a Magyar Rádió és Televízió szakszervezeti bizottságainak titkárai Berlinben. A három művészeti szövetség terv­szerűen lebonyolította nemzetközi tervét, s számos művész delegá­ciót küldtek, illetve fogadtak. Kü­lönösen jelentős eredménynek kell tekinteni a pécsi és miskolci film­fesztiválok s a májusban megren­dezett Magyar Táncművészet He­tének szépszámú külföldi vendé­geit. Az 1968-as nemzetközi tervnek megfelelően meghívásunknak ele­get tettek, és rövidebb-hosszabb időt töltöttek hazánkban: T. L. Littlewood, az angol rádió szak­­szervezetének főtitkára és fele­sége. Heinz Schnabel, az NDK művész szakszervezetének elnök­­helyettese. Sara Mirabella, Franco Troianni festőművészek, az olasz képzőművészek szakszervezetének küldöttei, a francia művész szak­­szervezet (CGT) kéttagú delegá­ciója, a lengyel művész szakszer­vezet küldötte. Ha a közbejött nemzetközi ese­mények miatt nem is tudtuk ter­veinket valóra váltani, végigte­kintve az elért eredményeken, po­zitívnak tekinthetjük „mérlegün­ket". Az 1968. évi nemzetközi tervünk méginkább tükrözi azt a törek­vést, hogy kapcsolataink minden irányban kiterjedtek, barátiak le­gyenek. Csakis baráti légkörben, közös találkozókon vitathatók meg az együttműködést esetlegesen zavaró tartalmi és formai kérdé­sek. Hosszú idő óta nehézséget okozott az alapszervezetek közötti közvetlen kapcsolatok hiánya. Az 1959-es évben megpróbálunk erre is megoldást találni. 1868-ben szeretnénk vendégül lát­ni a svéd színházi szakszervezet háromtagú delegációját, az angol zeneművész és filmalkalmazott szakszervezetek összevont kéttagú delegációját, a belga művész szak­­szervezet háromtagú, vezetőszintű küldöttségét, kéttagú mongol de­legációt, öttagú vezetőszintű szov­jet küldöttséget, négytagú cseh­szlovák delegációt. Mi is több kiküldetést szeretnénk megvalósítani. Így: háromtagú ve­zetőszintű delegációt küldünk az NDK-ba, Lengyelországba. A Nem­zetközi Színész Szövetség (FIA) 1989-ben Írországban, Dublinben tartja konferenciáját, ide kéttagú delegáció utazik. A korábbi évek­hez hasonlóan 1888-ben is rende­zünk csoportos tanulmány­utakat a Szovjetunióba. Az Országos Szóra­koztatózenei Központ főként szer­ződtetési lehetőségek biztosítására küld két-két tagú delegációt az NDK-ba és az NSZK-ba. Megál­lapodtunk az NDK művész-szak­szervezetével, hogy művészklub­­jaink felveszik a kapcsolatot. Örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy a csehszlovákiai események csak átmeneti problémákat okoz­tak, és ma már elmondhatjuk, hogy a két ország művészeti szak­szervezeteinek kapcsolata minden tekintetben változatlan maradt. Ha számvetésünket a szocialista országok művészeti és kulturális szakszervezeti vezetőinek varsói konzultatív tanácskozásával kezd­tük, ezzel is fejezzük be. E talál­kozó nagy jelentőségű lesz, tovább szélesíti nemzetközi együttműkö­désünket. Reméljük, hogy a ta­nácskozás valamennyi meghívott ország részvételével és tevékeny közreműködésével zajlik le. TATAI JÓZSEF ADY ENDRE koporsóját kihozzák a Nemzeti Múzeum előcsarnokából 1818. január 28-án ... Id. Hegedűs Tibor vissza­emlékes évét februári szá­munkban közöljük 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT — ELNÖKSÉGÜNK november 25-én dél­után a székházban ülést tartott. A napirend első pontjaként dr. Malonyay Dezső előterjesz­tésében behatóan megvitatta a Kulturális Alap és kulturális járulék­rendszer eddigi munká­járól készített jelentést Az alapos vita után az elnökség a jelentést tudomásul vette. A mű­vészeti területen kialakult anyagi ösztönzési rendszerekről, ezek hatékonyságáról és prob­lémáiról a központi vezetőség közgazdasági osztálya adott tájékoztatót. Az elnökség fel­hívta a szakmai elnökségeket, hogy kísérjék állandóan figyelemmel területük ez irányú helyzetét,és legyen kész tervük a soron követ­kező tennivalókra. A Mérnök-Műszaki Ta­nács tájékoztatója szerepelt a napirenden ezek után a műszaki dolgozók képzésének és to­vábbképzésének tapasztalatairól. Az elnökség tudomásul vette a tájékoztatót, és felkérte a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy bizto­sítsa a Színház- és Filmművészeti Főiskolán jelenleg folyó képzés folyamatosságát Megtár­gyalta még az elnökség a szakszervezeti de­mokráciának a zenei területen való érvénye­sülését. Az egyebek során az elnökség tudo­másul vette és megerősítette a Zeneművészek Szakszervezete elnökségének ama határozatát, mellyel Tóth Évát felmentette a szakszervezet titkári teendőinek ellátása alól és hogy Rákosy Pétert megbízott titkárrá választotta. Tudomá­sul vette az elnökség Tatai József, Fazekas László és Gáspár Károly politikai munkatárs­ként való alkalmaztatását. Az elnökség meg­bízta az MRT Dolgozói Szakszervezetének el­nökségét az újságírókra vonatkozó, a MUOSZ- szal kötendő megállapodás aláírásával. Az el­nökség hozzájárult, hogy a főkönyvelőség az éves költségvetést 4 százalékos arányban mó­dosítva használja fel. December 16-án tartotta ez évi utolsó ülését elnökségünk Szabó Iván elnöklésével. Első napirendi pontként megvitatta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége kádermunkájának tapasztalatairól készített jelentést, azt elfo­gadta és jegyzőkönyvi dicséretben részesítette szakszervezeti szövetségünk politikai appará­tusát eredményes tevékenységéért. Tudomásul vette és központi vezetőség elé terjesztésre el­fogadta a Művészeti Szakszervezetek Szövet­sége 1969. évi munkatervét. Szövetségünk múlt évi nemzetközi tevékenységéről és az 1969. évi nemzetközi tervünkről szóló előterjesztés sze­repelt ezután a napirenden. Mindkettőt elfo­gadta az elnökség. Tudomásul vették a IV. negyedévi taggyűlések tapasztalatairól készült összefoglaló jelentést is. A szakszervezeti de­mokrácia érvényesülése az Artistaművészek Szakszervezetében címmel adott tájékoztatót az elnökség tudomásul vette, és elismerését fejezte ki Gere Györgyné titkár és Gács Rezső (Rodolfo) elnök tevékenységéért. Az egyebek során az elnökség megvitatta és jóváhagyta a december 31-i központi vezetőségi ülés elé ke­rülő beszámoló téziseit. Szakszervezeti szövet­ségünk munkavédelmi főfelügyelője az Egri csillagok című film forgatása során elkövetett súlyos szabálytalanságok miatt pénzbírsággal sújtotta Réti Jánost, Sáritz Józsefet és Si­mon­ka Boldizsárt, a MAFILM dolgozóit. Az el­nökséghez benyújtott fellebbezésük alapján — mivel ez ideig egyikük sem részesült figyel­meztetésben — az elnökség a bírság összegét Réti János esetében 600 forintban, Sáritz Jó­zsef és Simonka Boldizsár esetében 300—300 forintban állapította meg. Vass Imre fő­titkár beszámolt arról, hogy december 8-án Kerekes János elnök és Szabó Ervin, a Szín­házi Dolgozók Szakszervezetének titkára tár­saságában félnapos tanácskozást folytatott Pozsonyban a csehszlovák kulturális és mű­­vészeti szakszervezet vezetőivel. — SZAKSZERVEZETI NAGYAKTÍVÁT tartott december 10-én délelőtt az Állami Operaházban Vass Imre főtitkár, aki vázolta szakszervezeti szövetségünk mostani tevé­kenységét — A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÖ­VETSÉGE november 19-én és 20-án tartotta közgyűlését az új városházán. Somogyi József szobrászművész elnöki megnyitója után Ta­más Ervin festőművész, a szövetség főtitkára tartotta meg az elnökség beszámolóját. A két­napos vita során Szabó Iván szobrászművész, a Képzőművész Szakszervezet elnöke és Szigeti Zsuzsa, a szakszervezet titkára szólalt fel a szervezett képzőművészek szakszervezeti moz­galma részéről. A választások során a Képző­művész Szakszervezet elnökségéből Szabó Iván és Tar István szobrászművészeket beválasz­tották a szövetség választmányába. A közgyű­lés a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnö­kévé Somogyi József Kossuth-díjas, érdemes művész szobrászművészt választotta meg, fő­titkárává pedig Mikó Sándor belsőépítész iparművészt. A képzőművész szakosztály tit­kára Blaski János festőművész, az iparművész szakosztály titkára pedig Búzás Árpád lett.

Next