Tér és forma, 1932 (5. évfolyam)

V. évfolyam, 9. szám - A Debreceni Köztemető és építményei

szobor áll,­­ jobbján a magasabb akaratba be­lenyugvó alázatosságot, balján pedig a feltáma­dásban való hitet ábrázoló szoboralakkal. Ez a Krisztus-szobor a temetőhöz vezető útvonal köz­pontja, amelynek hátterét a 150 méterrel hát­rább eső krematórium épülettömege adja meg, amelynek aranyozott téglákkal kirakott főkapu­jának csillogó íve a távolban mintegy glória­ként fogja körül az előtérben lévő Krisztus­szobrot. A főkapuzatok a legnagyobb forgalomnak megfelelően vannak kiképezve és ezeken átha­ladva, a temető főépülete 1000 úl-méteres víz­medencében tükröződik vissza. Ez a kép nagy­szabású, monumentális és megnyugtató. A rava­talozó-épület építészeti megoldásában a gyász nyomasztó hatását nemcsak az épület külse­jében, hanem a ravatalozó-helyiségek belső kiképzésében is ki akarja küszöbölni. Mind­amellett e ravatalozó­ épület komoly hatású, ezt még inkább fokozza az épületnek sötét­színű klinker-tégla anyaga, valamint a sötét­színű andesit-kőlábazat. E sötét, komor szí­nek mellett az épület mégis színes: színes a teteje, színesek az oldalfalak, színes a famunka, a padlók, a termeknek belső kiképzése, de e színek komoly, harmonikus összhangzású ak­kordot ütnek meg, mely az épület ünnepélyes céljához méltó. A hagyományos fekete, komor gyászdrapériák teljesen száműzöttek és ezek helyett ne­mes anyagból készült egyszínű, komoly architektúra adja meg a gyászhoz méltó ünnepi hát­teret és keretet. A gyásznak ne­mes formában felfogott kife­jezése újszerű és megnyugvást adó. Az épület külső tömegei jól kifejezik az épület belső elren­dezését, amely egy középső nagy ravatalozóhelyiségből s azonkívül kisebb mellékravata­lozóhelyiségekből áll; a kiemel­kedő csarnokokat árkádsorok kötik össze, mögöttük pedig a gyászolóknak várakozóhelyiségei és a gyászszertartáshoz szüksé­ges hivatalos helyiségek és egyéb mellékhelyiségek sorakoznak. A gyászszertartásnak ünnepé­lyes aktusa a ravatalozó- és kre­ma­tóriumépületnek magasföld­színtjén történik, ide nagyméretű lépcsős terraszokon át jutunk fel, amelyek teljesen elvonják a figyelmet az épület alagsorától, amely alárendelődik az épület külső homlokzatának. Az alag­sori helyiségek bejárata az épü­let hátsó homlokzatán van, úgyhogy a ham­vasztóhelyiségek bejáratai teljesen el vannak különítve a gyászszertartásokhoz vezető főbejá­ratoktól. Az alagsorban vannak az előravata­lozóhelyiségek, a hűtőkamrák és maga a kre­matórium hamvasztókemencéje, mely helyisé­geket még itt az alagsorban is kitűnően megvilá­gított és szelíd, megnyugtató hatású urnafolyo­sók kötnek össze, úgyhogy a tervező itt is ipar­kodott a komor, nyomasztó gyásznak hatását minden eszközzel enyhíteni, anélkül azonban, hogy a helyiségeknek jellege ezzel bármit is szenvedett volna. A ravatalozó- és krematóriumépületnek hátsó homlokzata, amely a legkülönfélébb rendelte­tésű és magasságú helyiségeknek ablakait fog­lalja magában, mozgalmasabb, mint az épület­nek elülső főhomlokzata. A hátsó homlokzat­nak különböző magasságú épülettömegei har­monikus építészeti kompozíciójába jól illeszke­dik be a krematóriumnak két kiemelkedő ma­gas kéménye. Ez a hatalmas építészeti vertiká­lis tagozás még jobban összefoglalja az épü­let hátsó homlokzatának tömegeit. Borsos József, az épület tervezője, ezt a mű- Hátsó homlokzat a krematórium-helyiségek bejáratával Hintere Fassade mit dem Eingang zu den Einfischerungs­räumen Foto Seidner

Next