Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-08-08 / 64. szám

HBeregszászi Magy­­ár. 1ILETHA JZ. Ha az letűnt századok a’ honi literatura’ hősei­nek érdemcsillogásit behunyt szemmel nézték ’si­lő­­leg méltánylani nem tudták ; ha Zrínyit, Faludit, l­é­­vait, Baróti Szabót, Dajkát mint írókat el tudták fe­ledni, ’s meg nem siratva engedék sirdombjok alá szál­­lani: a’ mai kor’ kedvezőbb szelleme , literaturánk’ elhunyt bajnokinak, a’ tudományok’ darabos pályáján szerzett érdemiket nemcsak becsülni, hanem magasz­talva hirdetni is képes. Az 56 évet szakadatlanul mun­ka közt eltöltőit Kazinczy Ferencz’ porai fölött Köl­csey fonja­ meg az érdemkoszorút, ’s Ferenczy’vésője szobrot teremt örök emlékére *); Kresznerics Feren­­czet egyszerű de lelkes beszéddel Szilassy János ma­gasztalja; Széchenyi Ferencz és Festetics György gró­fok’ nagy érdemeit a’ kedves-tollú Kis János super­intended zengi ’s hirdeti a’jelen ’s késő kornak; Kö­teles Sámuel fölött Kállay Ferencz; Kisfaludy Károly fölött Schedel Ferencz tartanak szónoki ihlettséggel beszédeket. És ha honunknak azon még a’ tudós kül­világ előtt is köz tiszteletet érdemlett tudósa, nem­zeti nyelvünk’ fáradhatlan búvára, a’ jénai tud. tár­saság’ tagja, bölcselkedés’ tanárja, ’s szép tudomá­nyok’ doctora Beregszászi Nagy Pál, hosszas reményének teljesülését, a’ magyar tud. társaság’ fel­állását megérheti vala, kétkedni sem lehet, hogy a’ nyelvtudományi osztályba rendes tagul ne fogott volna választatni, ’s ekkor történt elhunyta’ esetében, ham­vadó porai fölött ne támadt volna egy őt is, mint Kazinczyt, halhatlanitó Kölcsey. — Megérte ugyan az 182. országgyűlést, örömmel gerjedezett a’ honi nyelv’ ügye mellett, mindig buzogva lángolt szive, midőn a’ nagy honfinak Széchenyi István grófnak, a’ magyar nyelv’ kifejlesztésére, ’s a’ magyar föld’ idegen­­ajkú lakosit magyarokká képező intézet’ felállítására, jószágainak egy­ évi jövedelmét nemesen feláldozó ’s e’ szép tettnek Vay Ábrahám, Andrásy György és Ká­rolyi György grófokban nemes érzelmű utánzóit szem­lélte.— Megérte a’ magyar nemzet’ köz óhajtását fi­gyelemmel kisérő kir. felségnek , a’ halhatlan­ emlé­­kezetülső Ferencznek, az ország’ Kirihoz s Hifihez intézett legyen szavára a’ magyar tudós társaság’ megalapítását ’s előlegesen is örvendett lelke, hogy a’ rég óhajtott intézet’ felállításával tágasb mező nyi­­landik neki is a’ honi nyelv körülii munkálkodásra, de mielőtt a’ nemzet’jeleslegeiből alakított tudós tár­saság, közhasznú munkálkodásához kezdett volna, ab­ban részt nem vehetve azelőtt két évvel elhunyt. Hogy tehát nyelvünk’ ezen fáradhatlan bajnokának e’ tekin­tetben szerzett érdemei feledés’ örvényébe ne sü­lyed­­jenek, addig is, mig más ü­gyesb kéz azokat szeren­csésig ecsettel lerajzolná, többektől felszólittatva, élte rajzát, egyszerű vonásokkal kívánom a’t. ez. közön­ségnek általadni. — B. X­ag­y Pál, nemes de nem igen vagyonos, szülőktől származott Xagy-Musalyban, Bereg várme­gyében. — Születése éve­s napja hatarzottan nem tudatik, mivel arról szóló anyakönyv Musalyban vagy nem volt még akkor, midőn ő született, vagy ha volt, az valami baleset által azóta veszett el. Alsóbb is­koláit a’helybeli és beregszászi oskolákban végezvén, a' s. pataki anyaiskolába ment, mellynek törvényei alá 1774ben julius 12-én irta nevét. — Itt olly kitűnő előmenetellel folytató tanulását, hogy mind tanitóji’ pártoló szeretetét, mind tanulótársai’ figyelmét meg­nyerné. Gondos felügyelése ’s mentori keze alá birá­tok. Dókus László’ már gyermekkorában kitűnt ’s jeles tulajdonokkal birt nagyreményű fiijának Lászlónak, ne­veltetését , a’ gondos atya’ várakozásának megfelelve, kinek jó indulatával, szép segedelmével számtalanszor dicsekvék, eskütt­ diák-kort érve mene M. Keresz­tesre , ’s az ottani oskolában végezvén tanítói hiva­talát, a’ külországi akadémiákat látogatá-m­eg. Ne­vezetesen az erlangeni kir. akadémiában széles tudo­mánya , kivált a’ napkeleti nyelvekben szerzett isme­rete által, különös figyelmet vont magára ; ennélfogva több választó herczeg ’s más nagy emberek ’s tudósok’ ismeretségébe jutott. — Hazaszeretettől lángoló szive ’s a’ magyar szép­ hangzású nyelvet még külföldön is terjeszteni ’s megkedvelteim törekvő buzgalma ve­zérlette őt ennek a’ perzsa nyelvek­ összehasonlításá­ra, mellyet előadott „Parallelen inter Lingvam­ Persicam et Hungáriáim duciim“ czimű munkájában, m­elly tu­dós munka neki Németországban nagy hirt ’s nevet szerze, ’s a’ magyar nyelvet Erlangenben nemcsak az ottani akadémiában tanuló ifjakkal, hanem több elő­kelő lakossal, sőt a’ szép nemmel is annyira megsze­rettető,hogy azok’unszoló sürgetésire a’ magyar nyelv­ben közönséges oktatást adna, a’ magyarul tudnivá­­gyó szépnembelieknek külön órákon adván tanítást. — Ezen oktatás’ könnyebbitésére készítő ’s nyomata­id saját költségin e’ czimű munkáját: , Versuch einer magyarischen Sprachlehre, mit einiger Hinsicht auf die türkische und andere morgenländischen Sprachen. Erlan­gen 1797.­ — Itt koszorúztaték­ meg bölcseségtanári ’s szép tudományok mestere’ czímmel is; az erről szóló nyomtatott oklevelet 1794 ben oct. 28-án nyervén meg. Itt irá at ,, Tentamen philologico-criticum in loca quaedam Aeschyli et Theocriti obscuriora“ czimű mun­káját is , ’s azon értekezését is , mellynek czimje : „ Tier die Selbsskenntniss. Eine Rede zur jährlichen (Wohlthäter der hiesigen­) Weyer des dankbaren Anden­kens , an den unvergesslichen Wohlthäter der hiesigen königs.* hohen Schule, den edlen Carl Wilhelm Aarrette von Oehlenfeld, in dem grossem Hörsaale der Akade­mie am 25 julius 1795 gehalten von Paulus Bereg­szászi, Doctor der Philosophie und der freyen Künste Magister des königl. Instituts der Moral und der schönen f­isschenschaften ordentlichem Mitgliede. Erlangen,ge­druckt mit Hilpert­ischen Schriften. — Itt készítő a’ ma­gyar nyelvnek több ázsiai nyelvek­ szélesb terjedel­mű összehasonlit­ását is: Jiberdte Rehnichkeit.— Azonban mig ő a’ magyarnyelv-tanitásban fárad­hatlan iparral foglalatoskodnék ’s érdemjutalmakkal koszorúzott nevének híre a' magyar honban is nőtt fen *) Emlitett jeles szobrászunk készítő­­ iráp: Benedek’szobrát is, mellyet az érdemet becsü­lni tudó h­azafiui buzgosaj, ünnepélyes szertartással helyezett a’ nemz. múzeumba. Ugyan csak 6 általa készült később Kisfaludy Károly szobra is. •­

Next