Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-26 / 8. szám
szám* **)___________________Pest , Január 1**• 1842. Egy szó a’ kártyajátékról. Korunkban annyira elterjedt a’ kártyajáték még műveltebb körökben is, hogy a’játszás első kelléke csaknem minden embernek. ’A ki hozzá nem ért, vagy elv ’s illynemű foglalkodások iránti ellenszenvből nem akar, mint nem társaságba való ember elhanyagoltatik ’s még a’ legközönségesb udvariságot is alig igényelheti. Mindenfelé csak fürge kártyásokat láthatni, kik egész figyelmüket a’ betarkázott grotesk festésü kártyára irányozva, feszült nyugtalanság közt várják az osztást, hogy vagy meleg köszönettel üdvözöljék a’ vakeseményt, vagy átkokat és szidalmakat szórjanak ellene, mellyek hallattára föllázad a’ romlatlan emberi érzelem. Nem lesz tehát egészen czéltalan, ha egy jeles német iró e’ tárgybeli jeles értekezésének rövid vázlatát adom. Gyakran igyekeztem, úgy mond az, fölkeresni az ingerokokat : vájjon miért szereti, vagy legalább űzi a’ kártyajátékot olly minden korlát nélkül még a’ műveltebbek nagy tömege is ; és csak következő négy okot találhatok, mellyekenkül nem gondolhatok többet. Vagy azért játszom , hogy nyerjek ; vagy hogy veszítsek ; vagy időtöltésből, vagy divatutánzásból. Először azért, hogy nyerjek. Nem mondhatni ugyan, hogy hol tényleges törvények a’ kártyáról semmit közelbről nem határoznak, az magában véve jogtalan Meri szabadon ’s tetszése szerint rendelkezhetik arról, a’ mit joggal bir mindenki, a’ nélkül, hogy joggyakorlatában valaki háboríthatná. Szabad ’s joga van mindenkinek, másé sértése nélkül, maga módja szerint vagyonával balgának lenni, mint tetszik. Minden játék a’ fogadás egy neme , mellyben a’ nyereséget a’ kimenetel határozza el ; önként teszi részét tárczába minden, ’s adja alá magát a’ szerencsének. Becsületes fogadásnak nem tekinthető, midőn nem egészen ismeretlen mind két fél előtt a’ föltett kétséges dolog kimenete. Mert ha valamellyik, vagy számtanikig bizonyos felőle vagy azt már más után kitapogatta ’s akkor fogad : joggal czimezhetjük azt törvénytelennek , ’s alaposan tarthatjuk a’ fogadást érvénytelennek. Épen igy : ha valaki érezvén túlsúlyát, más nála gyöngébbel ereszkedik játékba, mondhatom, hogy a’játék , részéről igaztalan— habár itten a’ gyöngébb félnek nincsen is panaszra joga, mivel tudta vetélytársa nagyobb ügyességét, vagy legalább azt előre föl kellett tennie; ’s e’szerint önakaratból mérkőzött meg vele a’föltett jutalomért. De bár jogilag semmi vita nem lehet is e’ felől, az a’ kérdés ? : vájjon igy fog , a’ szoros igazság barátja vélekedni, az, ki előtt nem elég bogyót polgártársi polgári törvényszék elé nem idézik, hanem minden érzelmit ’s cselekvényit az Hiedelem, erkölcsiség ’s emberszeretet serpenyőjén mérlegezi. Tudva van, hogy mind azok, kik bármelly okból játszanak , valami szellemi kórban szenvednek. Ki akarna már nagyobb ügyessége által hasznot húzni ezen gyengéktől ? Ha valaki elég gyáva s elővigyázatlan gyöngéit föltárni, nem vagyok a legnagyobb ellensége, ha azokat használom ? Eszerint a kártyások, tulajdonkép , szünetlenűl harczias lábon állnak egymással; s ezen harcz, fájdalom nagyon sokszor ép ollyan inségokozó ’s véres, mint a’ mit a’ föld urai legtöbbször hason okokból folytatnak. Minden esetre, nem legnemesb tett ki, felebarátja szenvedélyit, vaksága pillanatiban hasznára fordítja ; és hallóké valaha, hogy becsületére vált valakinek a’ kártya általi meggazdagulás , ha szinte leglelkiismeretesben játszott is ? Az erkölcstanra alig hivatkozhatunk, ha pedant nevet nem akarunk czímeztetni. Mert az illy körökben az erkölcs neve olly gyűlöletes , mintha az komolyságával minden örömet elijesztene; holott pedig csak ez lehet egyedüli tartós alapja minden társas gyönyörnek. ’S azon gyönyör, melly tartós nem lehet, melly következésiben vészes és nyomorszülő , már a’ közönséges emberi értelem analysisében sem érdemli a’gyönyör nevet többé. Ki azon szándékkal ül játszó-asztalhoz , hogy pénztárczája a pályát megáraszsza — pedig többnyire ez a’ legközelbi indok — egyenesen megvallja, hogy más esztelenségéből akar táplálkozni, ’s egyszersmind azt nyilványitja, hogy nincs elegendő ereje ’s esze más tisztességesb keresetmódot választhatni vagy munka- és szorgalomhiányból nem akar. A’ hamis játékosok ’s csalók (vulgo: Spielerek) mint a’ társaság söpredéki, megjegyzésre sem méltók, minthogy ők az egész becsületes világ előtt eléggé megbélyegeztetvék; — hanem az úgynevezett exprofesso kártyásokat — bárha az ő hitelük sem a’legtiszteletesb is ,koránsem sújtja azon általányos megvetés , mellyet érdemlenének. Mert föltéve , hogy csalás ’s átfogás nélkül játszanak, váljon a’ pokoli finomságok ’s átkos ügyességük ’stb. más kevésbbé gyakorlottak ’s vakság-verte áldozatok elleni használata, lehet e más erkölcsös lények előtt mint — tolvajság . Az, ezen módszert követők többnyire ollyanok , kik mások rovására— kik szinte mint ők a’divat rabjai — igyekeznek kielégitni divatszükségiket, miután erszényüket szokott könnyelmüségök által kiüriték, mellyet becsületes után megtölteni sem képességök, sem kedvök. Es illyek számtalanon vannak nálunk! Rajok ismerhetsz sáppadt arczokrul , a’játékasztal mellett átvirasztott sok éj — dúlta ’s zavarta tekintetükről. Kerülje társaságokat minden ; különben tarthat tőle , hogy meglepi a’ kártya veszélyes daemona. A’ kártyajáték második okának mondók a’ veszteni akarást. Ez ugyan sajátlag , valódi értelemben nem gondolható. Azt mondja egy angol: „hengeritni a’ koczkákat közönyösen az iránt, vájjon föltett pénzünk a’ miénk lesz é, vagy nem, olly esztelenség, melly minden gyógyszerrel daczol“. Tulajdonképen senki sem akar veszteni, és ha — mi nem ritkán történik — valaki veszteni kíván ’s azon szándékosan igyekszik azért minden bizonnyal valami más nyereséget reményi, melly — mint az eszközök, mellyekkel nyerni kíván — természeténél fogva gyanús. Legtöbb ifjú, kik némi udvariságot igényelnek , nem tudja mint viselje magát n emberekkeli játékban; mivelhogy erszényük is fel sokszor a’ vesztéstől, attól is tartanak, hogy nyeréseket neveletlenségre magyarázzák. Korunkban a játszok telet nők teszik ’s igy ezen zavar majd minden jatszotarsulatnál meg van. Nekem úgy tetszik, hogy ezrem nagy dicsőségére szolgál korunknak ; de meg kevesbbe a nőknek . *) Seume: Über das Spiel. **) Vannak a' kártyajátéknak olly fajai, miket az 1791. Sz. t. czikk 100 arany büntetés alatt tilt. Szerk.