Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-26 / 8. szám

szám* **)___________________Pest , Január 1**• 1842. Egy szó a’ kártyajátékról. Korunkban annyira elterjedt a’ kártyajáték még mű­veltebb körökben is, hogy a’játszás első kelléke csak­nem minden embernek. ’A ki hozzá nem ért, vagy elv ’s illynemű foglalkodások iránti ellenszenvből nem akar, mint nem társaságba való ember elhanyagoltatik ’s még a’ legközönségesb udvariságot is alig igényelheti. Min­denfelé csak fürge kártyásokat láthatni, kik egész fi­gyelmüket a’ betarkázott grotesk festésü kártyára irá­nyozva, feszült nyugtalanság közt várják az osztást, hogy vagy meleg köszönettel üdvözöljék a’ vakese­ményt, vagy átkokat és szidalmakat szórjanak ellene, mellyek hallattára föllázad a’ romlatlan emberi érzelem. Nem lesz tehát egészen czéltalan, ha egy jeles német iró e’ tárgybeli jeles értekezésének rövid vázlatát adom. Gyakran igyekeztem, úgy mond az, fölkeresni az ingerokokat : vájjon miért szereti, vagy legalább űzi a’ kártyajátékot olly minden korlát nélkül még a’ mű­veltebbek nagy tömege is ; és csak következő négy okot találhatok, mellyekenkül nem gondolhatok többet. Vagy azért játszom , hogy nyerjek ; vagy hogy ve­szítsek ; vagy időtöltésből, vagy divatutánzásból. Először azért, hogy n­y­e­r­j­e­k. Nem mond­hatni ugyan, hogy hol tényleges törvények a’ kártyá­ról semmit közelbről nem határoznak, az magában véve jogtalan Meri szabadon ’s tetszése szerint rendel­kezhetik arról, a’ mit joggal bir mindenki, a’ nélkül, hogy joggyakorlatában valaki háboríthatná. Szabad ’s jo­ga van mindenkinek, másé sértése nélkül, maga módja szerint vagyonával balgának lenni, mint tetszik. Min­den játék a’ fogadás egy neme , mellyben a’ nyereséget a’ kimenetel határozza el ; önként teszi részét tárczá­­ba minden, ’s adja alá magát a’ szerencsének. Becsü­letes fogadásnak nem tekinthető, midőn nem egészen ism­eretlen mind két fél előtt a’ föltett kétséges dolog kimenete. Mert ha valamellyik, vagy számtanikig bizo­nyos felőle vagy azt már más után kitapogatta ’s akkor fogad : joggal czim­ezhetjük azt törvénytelennek , ’s ala­posan tarthatjuk a’ fogadást érvénytelennek. Épen igy : ha valaki érezvén túlsúlyát, más nála gyöngébbel eresz­kedik játékba, mondhatom, hogy a’játék , részéről igaz­talan— habár itten a’ gyöngébb félnek nincsen is pa­naszra joga, mivel tudta vetélytársa nagyobb ügyessé­gét, vagy legalább azt előre föl kellett tennie; ’s e’sze­rint önakaratból mérkőzött meg vele a’föltett jutalomért. De bár jogilag semmi vita nem lehet is e’ felől, az a’ kérdés ? : vájjon igy fog , a’ szoros igazság barátja véle­kedni, az, ki előtt nem elég bogyót polgártársi polgári törvényszék elé nem idézik, hanem minden érzelmit ’s cselekvényit az Hiedelem, erkölcsiség ’s emberszeretet serpenyőjén mérlegezi. Tudva van, hogy mind azok, kik bármelly okból játszanak , valami szellemi kórban szenvednek. Ki akarna már nagyobb ügyessége által hasznot húzni ezen gyengéktől ? Ha valaki elég gyáva s elővigyázatlan gyöngéit föltárni, nem vagyok a leg­nagyobb ellensége, ha azokat használom ? E­­szerint a kártyások, tulajdonkép , szünetlenűl harczias lábon állnak egymással; s ezen harcz, fájdalom­ nagyon sokszor ép ollyan inségokozó ’s véres, mint a’ mit a’ föld urai legtöbbször hason okokból folytatnak. Min­den esetre, nem legnemesb tett ki, felebarátja szenve­­délyit, vaksága pillanatiban hasznára fordítja ; és hal­lók­é valaha, hogy becsületére vált valakinek a’ kár­tya­ általi meggazdagulás , ha szinte leglelkiismeretesben játszott is ? Az erkölcstanra alig hivatkozhatunk, ha pedant nevet nem akarunk czímeztetni. Mert az illy körökben az erkölcs neve olly gyűlöletes , mintha az ko­molyságával minden örömet elijesztene; holott pedig csak ez lehet egyedüli tartós alapja minden társas gyö­nyörnek. ’S azon gyönyör, melly tartós nem lehet, melly következésiben vészes és nyomorszülő , már a’ kö­zönséges emberi értelem analysisében sem érdemli a’gyö­­nyör nevet többé. Ki azon szándékkal ül játszó-asztalhoz , hogy pénz­­tárczája a pályát megáraszsza — pedig többnyire ez a’ leg­­közelbi indok — egyenesen megvallja, hogy más eszte­­lenségéből akar táplálkozni, ’s egyszersmind azt nyil­­ványitja, hogy nincs elegendő ereje ’s esze más tisztes­­ségesb keresetmódot választhatni vagy munka- és szor­­galomhi­ányból nem akar. A’ hamis játékosok ’s csalók (vulgo: Spielerek) mint a’ társaság söpredéki, meg­jegyzésre sem méltók, minthogy ők az egész becsüle­tes világ előtt eléggé megbélyegeztetvék; — hanem az úgynevezett exprofesso kártyásokat — bárha az ő hitelük sem a’legtiszteletesb is ,koránsem sújtja azon általányos megvetés , mellyet érdemlenének. Mert föltéve , hogy csalás­ ’s átfogás nélkül játszanak, váljon a’ pokoli fi­nomságok ’s átkos ügyességük ’stb. más kevésbbé gya­korlottak ’s vakság-verte áldozatok elleni használata, lehet e más erkölcsös lények előtt mint — tolvajság . Az, ezen módszert követők többnyire ollyanok , kik má­sok rovására— kik szinte mint ők a’divat rabjai — igye­keznek kielégitni divatszükségiket, miután erszényüket szokott könnyelmüségök által kiüriték, mellyet becsüle­tes után megtölteni sem képességök, sem kedvök. Es illyek számtalanon vannak nálunk! Rajok ismerhetsz sáppadt arczokrul , a’játékasztal mellett átvirasztott sok éj — dúlta ’s zavarta tekintetükről. Kerülje társaságo­kat minden ; különben tarthat tőle , hogy meglepi a’ kár­tya veszélyes daemona. A’ kártyajáték második okának mondók a’ vesz­teni akarást. Ez ugyan sajátlag , valódi értelemben nem gondolható. Azt mondja egy angol: „hengeritni a’ koczkákat közönyösen az iránt, vájjon föltett pénzünk a’ miénk lesz é, vagy nem, olly esztelenség, melly minden gyógyszerrel daczol“. Tulajdonképen senki sem akar veszteni­, és ha — mi nem ritkán történik — va­laki veszteni kíván ’s azon szándékosan igyekszik­­ azért minden bizonnyal valami más nyereséget reményi, melly — mint az eszközök, mellyekkel nyerni kíván — termé­­szeténél fogva gyanús. Legtöbb ifjú, kik némi udvari­ságot igényelnek , nem tudja mint viselje magát n embe­­rekkeli játékban; mivelhogy erszényük is­­ fel sokszor a’ vesztéstől, attól is tartanak, hogy nyeréseket neve­letlenségre magyarázzák. Korunkban a játszok telet nők teszik ’s igy ezen zavar majd minden jatszotarsulatnál meg van. Nekem úgy tetszik, hogy ezrem­ nagy dicső­ségére szolgál korunknak ; de meg kevesbbe a nőknek . *) Seume: Über das Spiel. **) Vannak a' kártyajátéknak olly fajai, miket az 1791. Sz. t. czikk 100 arany büntetés alatt tilt. Szerk.

Next