Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-08-08 / 63. szám

63 szám. TÁMALKIDó. Pest, august. 8.án. 1844. Korszerű szózat a’ „gyorsírás“ érdekében. Ha áll, hogy alkotványos életnek fő lételeme nyilvá­­nyosság, úgy a’ gyorsírás, mint a’ nyilványosságnak leg­­hatalmasb és legbiztosb közvetítője, nekünk magyaroknak eddigelé nem méltányolt, eléggé nem ismert kincs. Kettős érdekű tehát Gyurics Antalnak ,­a’ gyorsírásról elméleti és gyakorlati tekintetben 44 múlt hó végén Pozsonyban meg­jelent jeles munkája, melly mig az irodalomnak egyik ko­pár mezejéről olly szép eszmevirágokat mutat fel; más rész­ről általán­os szükséget pótol, midőn ezen, a’ magyarra nézve nélkülözhetetlen művészet állását, viszonyait ismer­­tetve , iránta helyesb fogalmakat terjeszteni, ’s azt az e­­gyedárusság nyomasztó igája alól felszabadítani törekszik. Nem czélom e­ munkát taglalni, minthogy előzvényeül szol­gál egy nem sokára kiadandó uj rendszernek, mellynek életrevalóságát szerző jelesen bebizonyította: csak haladá­sunk jelen korszakában figyelmet kívánok ébreszteni ez ügy iránt; miután épen nem lesz roszkor jelenleg, midőn a’ gyorsírás országos pártfogolás által gyámolittatandván, a’ di­vatozó rendszerek közöl a’ jobbat, életrevalóbbat válasz­tania a’ nemzetnek kötelessége. Hazánkban milly sokan fáradoztak a’ gyorsírás gya­korlati tanulásával, ’s mégis, az országgyűlésre tekintve, négy­ ötben egészül ki az öszszes gyorsírói kar! Hajnik­nak 250 tanítványai közül csak egyetlenegy említésre méltó működik Pozsonyban, — a’ másod jutalmat nyert , kit azonban —jóllehet öt évi gyakorlat embere, ’s az er­délyi országgyűlésen is jelen volt — most is igen közép­szerűnek mondhatni, ki gyorsan írni tud, de önállólag szer­keszteni nem. Ez szomorú adat, mellyhez ha hozzáadjuk Hajnik önvallomását, miszerint őt, a’ már akkor legalább 8 éves gyorsírót az erdélyi gyakorlat képezte ki, — nem legingeresb ösztönt nyújtunk mindazoknak, kik e’ művé­szetet sajátukká tenni kívánják; sőt ez önkénytelenül azon hiedelmet ébreszti, hogy a’ gyorsírás bűvös mesterségek sorába tartozik , mellynek megtanulásában évek fáradalmai eredménytelenül törnek meg. — Am vigasztalásul ellenkező adatok is szolgálnak. Pozsonyban a’ fenebbieken kívül még két egyed foglalkodik a’ gyorsírással: egyik Lukács János, Hajnik zászlója alatt, másik Gyurics Antal mint műkedvelő ; mindenik néhány hónap alatt e’ művészet gya­korlatát olly tökélyre vitte, hogy az országgyűlési szó­noklatokat, mint nyilványos példák mutatják, híven és pon­tosan felfogni, és, a’ mi fő, önállólag öszszeszerkeszteni képesek. Ez olly nevezetes tünemény, melly hazánkban a’ gyorsírás országos érdekénél fogva is nagy figyelmet igényel. Ott hoszszu évek után alig észrevehető siker: itt néhány­ havi gyakorlat olly örvendetes, szembeszökő eredménynyel! Ez ellentétek megfejtésének kulcsa a’ külön­böző rendszerekben áll. Hajnik, mint tudva van, Taylor, Lukács pedig Gyuricscsal önalkotta rendszerét követi. A’ gyorsírásnak, fogalmához képest, ki kell zárnia az írásbeli gyorsaság akadályait, ’s olly elveken alapulnia, mellyeknél fogva a’kéz képes legyen a’ nyelv által nyilvánvaló gondolatokat hátramaradás nélkül kísérni , ’s örökíteni. Taylor rendszere e’ tekintetben czélszerű­­en. Több bizonyai, hogy jegyeinek nagyobb része öszszetett, mint különösen b h, t, ni, p, z,némellyek egymástól alig megkülönböztet­­hetők, függőleges fekvésük miatt, ’s mert az írásban viszsza is haladnak, a’ kéznek terhesek és fárasztok; to­vábbá hogy e’ rendszer csak vonalokra (lineákra) is, a’ gyorsaságban meg nem tartható szigorú szabályszerűséget feltételez, ’s hogy alphabetuma nem teljes, miért az f, es v, g és g’y, j, ly betűket egyegy jegy képviseli, mi vilá­gosan bizonyítja , hogy e’ rendszer nemcsak nem eredeti, de nyelvünkre alkalmazva sincs. És ezekből folyik azon fonákig eredmény , miszerint a’ leirt jegyek gyakran magá­nak az írónak is magyarázhatlan hyeroglyphek maradnak. — E’ rendszernek igen hoszas és csüggedetlen gyakor­lat által is csak alig leküzdhető hi­ányait egy részről, más felől a’ gyorsírásnak a’ nyilványosság terjedtével naponkint fontosbuló szerepét átlátván, Lukács János, Novák bécsi gyorsírónak előtte legegyszerűbbeknek bizonyult jegyeit véve mintául, éles combinatiók után uj rendszert dolgozott ki, melly bár nem egészen eredeti, de mindenesetre els­ő magyar rendszer. Több előnyei, hogy alphabetuma teljes, jegyei szigorú számításon alapuló egyszerűség szabályaiból folynak, egymástól pontosan megkülönböztet­hetők, mindig előre haladnak, fekvésük a’ kéznek an­nyira megszokott balról jobbra dűlő , továbbá nem kíván vonalokat, a’ gyorsaság elvével ellentétes szabályszerűség­re nem ügyel, és tudományos alapzaton nyugszik, például a’ cs, sz, zs betűkben s, gy­ben a’ g teszi a’ gyökjegyet stb. A’ kettőnek öszszehasonlításából kitűnik, miszerint Tay­­lornak egy betűje ebben többnyire két betűt is tesz: u. m. bz=­re, z=]r, w=rn, cr=st, z=vl, stb.E’ sajátságok jelen rendszert kétségtelenül fölébe emelik az elsőnek; ’s amaz egyetlen ellenvetés, mikint a’ felhozott előnyök csu­pán elméletben állanak, — most már gyakorlatilag meg­van czáfolva maga a’ szerző és ennek követője Gyurics Antal által, kiknek képességéről tények szólanak. Lukácsnak rendszere elméletileg 1843ki február vé­gén befejezve volt, de gyakorlatilag csak martzius elsején kezdé azt megkísérteni; és igy csoda é , ha mint 6 hetes gyorsíró — egyéb okok mellőztével is —a’ négy éves gya­korlattal birt Sz.—vel a’ versenyt ki nem állhatá?! csoda é, hogy a’ választmánynak benyújtott munkája ekkép hite­lét vesztvén, pártolást nem nyert?I de igen is csodálni le­het, midőn a’ gyorsírás olly fejletlen állapotában minden, bár sikertelen kísérlet, örömmel lett volna üdvözlendő, ta­lálkoztak vastag előítélettől elfogult, ’s az akkor egyet­len gyorsíró tekintélynek vakon hódoló egyednek, kik a’jó ügyben tett becsületes törekvéseket e’ lapok hasábain, ’s az amirabilis Honderűben gúnyokkal üldözők. Lukácsot e’ méltatlan kifakadások mélyen meghaták, mégis fér­fias lel­ke nemes kitüréssel küzde súlyos akadályival , rendsze­rét Pozsonyban is egy egész irigy-ellenes tábor ármányai közepette folyvást tökélyesité, ’s lankadatlan munkássága a’ gyorsírást azon stádiumra emelé , mellyen eddigi czél­­jának , a’ nyilványosság orgánumául teljesen megfelel.— Még itt nincs megállapodás; a’ gyorsírásnak át kell men­ni a’ közéletbe, el kell érnie nemesi hivatását, mikor azt, a’ lélek szabadabb fellengését gátló közönséges írás he­lyett, mint az agy gondolatinak röptével ugyanazonost, az emberiség egész tökélyében birándja; jelenleg hiú áb­rándozás , pium desiderium , mellyel azonban a’ haladás magvát magában rejtő idő egykor bizonyosan valósággá fog érlelni. És ez a’ czél, mellyet a’ tudományos készületü gyorsírónak , ki e’ művészetet nem egyedül kereseti for­rásul tekinti, szem elől tévesztenie nem szabad ; ezen i­­rányban kell a’ gyorsírás tökélyesitésén munkálnia. Lu­kácsnak nem sokára megjelenendő munkája, úgy hiszszük , megteendi e’ tekintetben az első lépéseket. A’ gyorsírásnak e’ czél irányábani kifejtését leginkább alkotványos országokban várhatni, hol az már nélkülözhet­­len szükséggé vált. Hazánkban eddig csak az országos ü­­lések naplói kezeltetnek gyorsírók által, de a’ nemzet ki­fejezte kivánatát, a’ kerületi ülésekben is alkalmazandásuk iránt, mi azonban jelen körülményekben, a’ gyorsírás szűk.

Next