Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1848-03-31 / 13. szám

Követutasitásain­k. Mennyire távozhatik el föladatától, ’s az Önzés a’ kor­­csosulat m nő fokára sülyesztheti a’ törvényhozói testületet, azt a’ most megbukott franczia parlament mutatja. Egy ha­talmas ’s mű­veit nemzet közvéleményétől kisérve, a’ szabad sajtó fölszólalásai által ellenőrizve ’s rendre utasítva, nem volt elég erkölcsi erő benne a’ hatalom csábjainak ellentállni ’s helyzetét önhaszonlesésre fölhasználva, a’ nemzeti érdekeket elárulta, a’ mint ezt elődei is tették. Ezt látjuk a’ múlt szá­zad történeteiben az angoloknál, hol egy megvesztegetett par­liament III. György alatt törvényesitő hivatalává aljasult az ön­kénynek. — És való , hogy az emberektől nagy reményeket várni nem kell a’ politikai institutióknál, hanem őket olly in­­tézvényekkel szükség környezni, hogy sikamlásuk ’s tévedé­­sök minél nehezebbé tétessék, ’s ha megtörtént, következvé­­nye tartós ne legyen ’s rajta segitni lehessen. Országgyűlési követeinkre nézve az egyiket az utasítások, a’ másikat a’ visz­­szahivás biztosítja eddig. Legyen e utasítás? — Az utasítás meggátolja, hogy a’ törvényhozó pajtássági szellemtől ne vezettessék, ’s ki az em­beri viszonyokat ismeri, tapasztalhatta, hogy ennek még a’ jobbakra is minő befolyása van, ’s különösen a’ casti szellem mennyire szokott elhatalmasodni, ’s következvényei minő ká­rosak. — Kellemetlen öszszeütközéseinél az érdekeknek, hol az igaz­ság megmondására jellem ’s bátorság kell, az utasítás erőt ad és véd. Min sok ember lélekismerete megnyugszik, ha csak roszat nem tesz, pedig a’ jónak elmulasztása is vétek; de ha az erőnybe szabva tőlünk követeltetik, a’ felelősség terhe le­nyomja a’ tunyaság mérlegét. És röviden, utasítás nélkül lehetnek a’ nemzetnek küldöt­tei, de képviselő követei nem. A’választásoknál csak a’ számok határoznak, mellyek in­kább az anyagot képviselik mint a’ szellemet, és folytonos hullámzásnak vannak kitéve az ellenükbe alkalmazott eszkö­zök és körülmények szerint, csupán ezekre épitni czélszerűen nem lehet, mint azt a’ franczia parlament példája mutatja, mert a’ választóknál igen sokszor a’ hiúság és nagyravágyás tűzi föl zászlóját ’s illy választásokat csak az utasítás tehet jóvá. — Némelly ember meg nem foghatja, hogy azon küldő,ki itthon szűk provinciális körében forog, jobban fölfoghassa az országos érdekeket, mint ki az országgyűlési körülményekkel ismerős.­­ Azonban én ezt épen megfordítom, ’s meg nem foghatom, hogy mikép ismerhesse valaki az egésznek szük­ségeit ’s érdekeit, mielőtt azokat a’ vidékek’s községek kép­­viselőji előterjesztéseiből meg nem tanulta; mert erre egy kor­mányi középponti hivatal, melly legfölebb statisti­ai kimuta­tásokat adhat, de az ország részei életét viszsza nem tük­rözheti, vágyait ’s törekvéseit föl nem foghatja, vagy fölfogni nem akarja, nem elégséges. — És sajnálatra méltó volna azon ország is, mellynek polgárait a’felvilágosodás olly fokra nem emelné, hogy hónuk javát magasabb szempontból ké­pesek lennének fölfogni, habár a’ törvényhozók padjára nem jutottak is, és ha a’ követválasztással kimerittetnék a’ nem­zetből minden magasr­észtehetség ’s tudomány. Én a’ sajtó működésének ’s a’ szabad municipalis életnek sokkal nagyobb befolyást tulajdonítok, mintsem hogy azt ne hinném, misze­rint a’ provinciális nézeteket is annyira nemesíthetik , hogy a­­zokat az országgyűlésen képviselni szégyen ne legyen. — És ha küldéji kivánatit ’s törekvéseit a’ követ ismeri is, követ­kezik e ebből, ha nem felelős, hogy azoknak minden alka­lommal elégtételt szerezni akarjon; mert sokan azt tartják: szólni ezüst; hallgatni: arany; pedig már a’szentirás mondja, ne légy, néma eb Izraelben. Ezt csak utasítás által lehet eszközölni. Ha valaki meg nem foghatja, miért kelljen megkötn azt, kit a’ bizodalom legnagyobb fokával tisztelénk meg? Mit feleljünk. Ki az embereket csak ennyire ismeri, igen szeren­csés, mert mutatja, hogy még bizalma az életben nem csala­­tott meg; vagy pedig hogy az élettel nem sok dolga volt, különben illy ártatlanság nagy bölcseséget nem tanúsít. Mert ha a’ bizodalom elégséges volna, viszonyainkban úgy alig kel­lene törvény, melly a’ megcsalásokat gátolja ’s büntesse. De ha rendithetlen volna is a’ bizodalom, ez még a’ dolognak csak morális alapja, de nem egyszersmind kivonatainak documen­­tuma. Ama nézet szerint elég volna végrendelet helyett egy végrehajtó. Ha az mondatik, hogy az utasítások is megszegetnek, ez csak azt bizonyítja, hogy azok szükségesek, mert ki a’ világos kötelezettségnek sem felel meg, mint érezze kötele­zettségnek az ígéretet, mellyet küldőjének talán ámitólag tesz ’s mint fogja azt teljesitni, minek értelmezése tőle függ? Egyébként már ezen törekvés szabadulni az utasítások­tól, mutatja, hogy minden testület iparkodik menekülni a’ felelősségtől, ’s minden status-erő hatalmát terjeszteni ösztö­­nöztetik. Pedig ha egy testület öszpontosítja magában a’ tör­vényhozást ’s ha a’ felelős kormány is eszköze, mi könnyebb, mint hogy hatalma zsarnoksággá váljék a’ nemzet fölött, ’s épen azért már ezen szabadulási vágy is az utasításoktól, az utasítások szükségét tünteti élőnkbe. — Hogy változékonyak az utasítások? Ámde az leginkább csak akkor történik, ha azok adatási rendszere szabályozva nincs, vagy ha ezen szabályt bitorlók beavatkozása zavarja. Azonban épen abban áll az életre való Organismus, hogy benne minden illy baj általa kiegyenlittetik ’s nem halmoz­­tatik évek során annyira öszsze, hogy a’ lappangó kóranyag végre forradalmas lázban törjön ki. ’S ha utasítás nem a­­datnék, épen a’ pártok nézetei különféleségére támaszkod­va , azon reményben, hogy nyilatkozatának többséget nyer­het küldőjinél, a’ követnek önkényétől függne törvényhozói szerepe. — Az utasítás-készités mi megbecsülhetlen alkalom az esz­mék terjesztésére, a’ közügyek megvizsgálása ’s mélyebb fölfogására a’ vélemények sokoldalú súrlódása által, és egy­szersmind ügyes statusférnak képezésére, kiket csupán az is­kola nem adhat; és a’négy fal közti tudományos búvárkodás az élet szenvedélyes küzdelmeitől távol tartva többnyire gyakorlati­atlan egyediségeket mutat föl’s ezen elszigeteltség okozza a’ bureaucratiákban is, hogy kifejlődik azon nyomasztó írási ker­ösztön , mel­ynél fogva tömérdeket firkálnak olly tárgyakról is, mket az élet embere egy szóváltással elvégezne. _ De a’ kik az utasítások ellen vannak, úgy látszik nem annyira azok hasznos létét veszik kétségbe, mint azon ne­hézségeken akadnak föl, mellyekkel azok öszszeköttetvék. Ki által adassék az instructio? Ha az egész választó tö­meg adja, úgy ez mind a’ tanácskozók száma mind értel­misége tekintetéből aggodalmakat támaszt. De a’ mi rend­szerünkben az önkormányzatú község mindennek alapja. ’S a’ pres­byteriumi kormány­zás (melly szerint nálunk is a’ protestánsok dolgaikat rendelik) ennek éltető lelke Ha ezen szabadon választott képviselők a’ község vagy me­gye ügyeit kezelvén ’s érdekeit eszközölvén a’ község értel­mi és erkölcsi tényezőit teszik, ’s magának a’ községnek folytonos ellenőrsége alatt állva, annak szellemi és anyagi érdekeit, sérelmeit ’s kivánatait el nem hanyagolhatják, lévén mind ezekben magok is legközelebb érdekelve; — úgy e­ Pest martius 31 kén. 13dik szám 1848. TARSA LKODÓ.

Next