Tekintet, 2006 (19. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám
túlbecsültem förmedvényemet. Lefokozzuk magunk betűs ábrándtalanságra. Mit képzelhet rólam egy tudós szakmunkás? „Költők között a legjobb tetőfedő, tetőfedők között a legjobb költő” — mondja. És mit képzel a poéta-szaki a „tudós” szakmunkásról, ki mesterien bánik a halász-vadászmadarász kéziszótárakkal? Kénye-kedve szerint fosztogatja őket. Magyar szavakat lopkod az idegenek közé. Például bombardon, ami olasz, s azt jelent: nehéz a rézágyú. Azt fújd meg haver, ha tudod! Utána pedig tarandoz. Gímszarvas. Szarvasanyu meg dám. Bocs, dáma, így káromkod a besze, hadd becézzem: besd(a). Engem bezzeg félezer esztendeje adtateremtettetésért lefejeztek volna, ha akkor lettem volna a királyi, fejedelmi, történelmi és a többi Magyarországon. Bár akkor lettem, voltam volna, most nem kéne az agancs és a szarvas főnevekből képzett szarvasagancs összevont hasonlatért szégyenpadon ücsörögnöm. Úgy érzem magam, akár egy fényesre kopatott nadrágfenék, melybe hirtelen beleszellentenek. Az áldóját! Megérdemlem. Mért kell nekem folytonfolyvást disznószarvasok elé kavarodnom? Vagy olyanok elé, mint ez a szótár nélkül szótározó, torony daruészű szépember. Gyöngyözök a cinkelt, lesipuskás Stüszi Vadásznak. Azt állítja tenmagáról: tudományos eszmefuttatással rendelkezik. Piha. Hán lehet illyet szerezni? Bal fülemen be, jobb fülemen ki. Ha van neki, hát van, granulálok, bogyózom becses személyének. Keresztkérdés: miért fut a nyúl a vadász után, ki délibábra lődöz? Csupa rejtély, a tudós csuda egyén, a szarvasfélék hímje. Miért üldözi erdészét az erdő? Talán csak nem ijedt meg a fején növekvő több ágú, csontos képződménytől? A szarvasagancstól? Szarvashiba lenne. Járándi József Utógmány: Szarv főnevünk ötödik jelentése gúnyoros. A megcsalt férj állapotának jelképe. Szarvat, szarvakat visel. A