Tekintet, 2006 (19. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 5. szám

túlbecsültem förmedvényemet. Lefokozzuk magunk betűs ábrándtalanságra. Mit képzelhet rólam egy tudós szakmunkás? „Költők között a legjobb tetőfedő, tetőfedők között a legjobb költő” — mondja. És mit képzel a poéta-szaki a „tu­dós” szakmunkásról, ki mesterien bánik a halász-vadász­­madarász kéziszótárakkal? Kénye-kedve szerint fosztogatja őket. Magyar szavakat lopkod az idegenek közé. Például bom­bardon, ami olasz, s azt jelent: nehéz a rézágyú. Azt fújd meg haver, ha tudod! Utána pedig tarandoz. Gímszarvas. Szarvas­anyu meg dám. Bocs, dáma, így káromkod a besze, hadd be­cézzem: besd(a). Engem bezzeg félezer esztendeje adta­­teremtettetésért lefejeztek volna, ha akkor lettem volna a ki­rályi, fejedelmi, történelmi és a többi Magyarországon. Bár akkor lettem, voltam volna, most nem kéne az agancs és a szarvas főnevekből képzett szarvasagancs összevont hasonlatért szégyenpadon ücsörögnöm. Úgy érzem magam, akár egy fé­nyesre kopatott nadrágfenék, melybe hirtelen beleszellente­­nek. Az áldóját! Megérdemlem. Mért kell nekem folyton­­folyvást disznószarvasok elé kavarodnom? Vagy olyanok elé, mint ez a szótár nélkül szótározó, torony darué­szű szépem­ber. Gyöngyözök a cinkelt, lesipuskás Stüszi Vadásznak. Azt állítja tenmagáról: tudományos eszmefuttatással rendelkezik. Piha. Hán lehet illyet szerezni? Bal fülemen be, jobb fülemen ki. Ha van neki, hát van, granulálok, bogyózom becses sze­mélyének. Keresztkérdés: miért fut a nyúl a vadász után, ki délibáb­ra lődöz? Csupa rejtély, a tudós csuda egyén, a szarvasfélék hímje. Miért üldözi erdészét az erdő? Talán csak nem ijedt meg a fején növekvő több ágú, csontos képződménytől? A szarvasagancstól? Szarvashiba lenne. Járándi József Utógm­ány: Szarv főnevünk ötödik jelentése gúnyoros. A megcsalt férj állapotának jelképe. Szarvat, szarvakat visel. A

Next