Természet Világa, 2004 (135. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
neki kellett eltartania munkához sosem szokott férjét és tizenhárom éves fiát. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan magánlevélben biztatta, hogy nyugodtan gyakorolja hivatását, a hatóságok nem tesznek ellene kifogást, a jogi akadályok miatt azonban erre nem nyílt lehetősége. Végül a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor járult hozzá ahhoz, hogy vizsga nélkül, bábaként tevékenykedhessen. Ezután sokáig csak szülésznőként gyakorolhatta hivatását. Mit sem törődve férje hiúságával és családja tiltakozásával, kitette a „Bába” táblát az Ősz utcai bérház kapujára. Energiái lekötéseként ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Ebben az időben írta A nők munkaköre című tanulmányát, amelyben a nők számára kedvező iskolareform mellett foglal állást és minden igyekezetével a nők egyenjogúsítását tűzte ki célul. Ezek a szakirodalmi alkotások foglalkoztak a nők munkakörével, az egyenjogúsággal, de a havi vérzéssel és további fontos dolgokkal is. Közel tízéves szülésznői gyakorlat után érdeklődése kifejezetten a szakirodalom és az orvosi elméleti kérdések felé orientálódott. Szilassy Györgytől elvált (noha anyagilag támogatta), 1887- ben másodszorra is férjhez ment, Wartha Vincéhez, aki kitűnő vegyész és egyetemi tanár volt. Ebből a házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. A kormányzat azonban valahogy pontot akart tenni annak a kényes ügynek a végére, hogy sosem adta fel oklevelének elismertetését. 1891-ben a Monarchia egyik minisztere javasolta, hogy Boszniában legyen a mohamedán nők országos orvosa, amit Hugonnai Vilma elutasított. 1894-ben magyarra fordította Delacrouix „Az ó- és újkori bábák” című orvostörténeti munkáját, melynek több fejezete a Magyar Bábakalauzban látott nyomdai nyilvánosságot. 1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. 1896-ban a Magyar Bábaegyesületben előadást tartott „Szaglás és egészség őr” címmel a lakás- és település-egészségügyről. Amikor először - 1895-ben - meghozták azt a rendeletet, hogy a nők is szerezhetnek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi képzést, máris folyamodott diplomája elismeréséért, de az orvoskar elutasította, s ő csak egy évvel később próbálkozott ismét. Végül, néhány vizsga letétele után, 1897. május 14-én sikerült neki, és Budapesten - mint az első magyar doktornőt - orvosdoktorrá avatták. Ezután a tanítással foglalkozott. Előadásokat tartott a Bábaképző Intézetben, és nagy siker fogadta a leánynevelés kérdéseiről tartott beszédeit is. Munkáját nagyban segítette több magyarra fordított, bábaképzéssel foglalkozó francia és német nyelvű szakkönyv is. Két kiadást is megért „A nő mint háziorvos” címmel 1907-ben megjelent legfontosabb munkája. Ez ugyan dr. Anna Fischer-Dückelmann, e német szerző könyvének fordításán alapult, de a fejezeteket alaposan kiegészítette saját gyakorlatának ismereteivel. Ezt akkoriban az egészség ápolása kézikönyvének tekintették, különös tekintettel a női és gyermekbetegségekre, valamint a szülészetre és gyermekápolásra. A második kötet 191. oldalán a következők olvashatók: „ Vizeletrekedés-vizeletcsepegés. Mindkettő ideges állapotoknál fordul elő, vagy hisztéria eseteiben szüléseknél és méhbajoknál stb. Az előbbi nagyon fájdalmas; szükségessé teszi, hogy hólyagteltségnél katéterrel mesterségesen távolítsuk el a vizeletet, s a legfájdalmasabb tünetekhez vezetnek. Meleg kezelés és nyugalom segít a bajon. A vizeletcsepegés a hólyag záróizomhűdéséből származik, vagy nyomáshatás, vagy ingerlékenység, kankó és fisztula folytán. Az ok kiderítése a kezelés első feltétele, mert a kezelés e szerint rendezendő be. Vizeletrekedés ellen meleg teljes fürdők jó hatással vannak. Ha a katéter bevezetése lehetetlen, s ha az állapot életveszélyessé válik, akkor hólyagmetszést kell csinálni, különben a beteg elpusztul. A vizeletcsepegés gyakran csak múló tünet. Vizelési inger. Ez nőknél gyakori baj, miután létrejön a megnagyobbodott vagy eltolódott méh nyomása által, valamint átterjedt gyulladásoknál és a hólyag meg kiváltképpen a húgycső megbetegedésétől. Noha a hólyag sincs túlterhelve, mégis rövid időközökben vizeleti inger lép föl, súlyos gyötrelemmé válva. A baj okának megszüntetése természetesen legfőbb feladatunkat képezi, mert megnyugtató borogatások és egyebek csak rövid időre szüntetik meg a gyötrelmes állapotot. A nyomást gyakorló méhet belső masszázs által más helyzetbe lehet hozni, és levezető eljárással kisebbíteni kell. Hólyaghurut jelenlétében, miután gyakori tünete a vizelési inger, a hólyagot kell kezelni, és tej-, gyümölcsdiétával minden ingertől meg kell óvni a hólyagot, illetőleg a húgycsövet. Néha ezen baj csak idegességből származik, és sajátos körülmények találkozásával függ öszsze. Ilyenkor csak az általános állapot megjavulásával múlik el. Vizelettartó. Olyan emberek, kik vizeletüket visszatartani képtelenek és vizeletszivárgásban szenvednek, viseljenek egy megfelelő készüléket, nehogy minden órában nedvesek legyenek, és a hólyag tartalmát lakásukban szétcsurgassák Erre szolgál a vizelettartó... Ezt erősen a derék körül csatolják és naponkint többször kiürítik Használatával a beteg a társas érintkezésre ismét képessé válik ” Egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek és vezetője a Magyar Bábaegyesületnek. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegségek ismereteit, mely írások nyomtatásban is megjelentek a Magyar Pestalozzi című pedagógiai folyóiratban. Papp Samu országgyűlési képviselő éles kritikát a nőkről arra ösztönzi, hogy megírja „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát. Az első világháború súlyos vereségei, a rengeteg sebesült bizonyították be a nők szükségességét a betegápolás és a kórházi munka területén. Hugonnai Vilma ekkor már hatvanhét éves volt, de 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. 1915 áprilisában a Gyógyászat c. lapban felhívást tesz közzé, melyben kéri az orvosnőket a katonaorvosi szolgálatba való belépésre, de nemcsak felszólít, hanem 14 városban szervez betegmegfigyelő állomást. Felhívása követőkre talál, bizonyíték rá a sok száz vöröskeresztes ápolónő és a 84 orvosnő, akiket ő szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő orvosi szolgálatra. Ezért a tettéért 1915 augusztusában kitüntették. Az első magyar orvosnő 1922. március 25-én, hetvenöt éves korában, szívinfarktusban halt meg Budapesten. A Kerepesi úti temető Magyar Nemzeti Panteonjában helyezték örök nyugalomra Wartha Vince professzor mellé, aki mellett megtalálta a megérdemelt boldogságot. sas IRODALOM Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár: Hugonnai Vilma iratai Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő. Comm. Hist. Med. Hung., 1956 Adatok Hugonnai Vilma életéhez. SOMEL Adattár, 345/1977 Hugonnai Vilma DIÁKPÁLYÁZAT CLVII