Textilmunkás, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
TEXTILMUNKÁS 2 Tárgyalások szovjet vállalatokkal Az utóbbi időben arról érkeznek hírek, hogy magyar textilipari vállalatok újabb kapcsolatokat építenek ki szovjet könnyűipari vállalatokkal. KOROMPAY SÁNDOR, a Magyar Selyemipar Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettese például nemrégiben járt kint egy ukrán vállalatnál. — Miről is van szó? — kérdeztem tőle. — A Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalat kezdeményezésére jártam a közelmúltban a Szovjetunióban. Ott most van napirenden a textilipar rekonstrukciója. A magyar vállalatoknál az elmúlt években számos külföldi szervező cég végzett munkát, s a Hungarotex kezdeményezte, hogy ezeket a szervezési tapasztalatokat gyűjtsük össze, és próbáljuk meg átadni a szovjet vállalatoknak. Így került bele a javaslatba a Magyar Selyemipar Vállalat is, és a Hungarotex szakembereivel együtt részt vehettem egy kijevi tárgyaláson. Eljutottam a Darnyicki Selyemkombinátba, ami egy hatalmas vállalat, az MSV termelésének másfélszeresét produkálja, ugyanakkor korszerűtlen a gépparkja, korlátozott a termékösszetétele. — És mire jutottak a tárgyalásokon? Nekem az az álláspontom, hogy ott mi szervezést nem tudunk vállalni, mert megítélésem szerint náluk túl sok szervezni való nincs, szépen, jól dolgoznak az öreg gépeken. Viszkózacetát alapanyagot használnak, szintetikus terméket nem gyártanak. Ez utóbbiban viszont érdekeltek lennének, csakhogy ennek egész más a technológiája, nincs hozzá se gépük, se tapasztalatuk. Mi tudnánk segíteni ebben, mégpedig technológia átadásával. Azt is elmondtam a kijevi szakembereknek, hogy erre mi csak akkor vállalkozhatunk, ha ezért ellenszolgáltatást kapunk. — És mit kértek cserébe? — Ellenszolgáltatásként nyers viszkózbélést kérnénk. Mi ebben vagyunk érdekeltek, mert a vállalatunk termeléséhez nyolcvan százalékban töltés importból származó alapanyagot használunk. Tehát, nekünk ebből a szempontból is nagyon fontos lenne ez a szovjet kapcsolat, mert ki lehetne szélesíteni a nyersanyagbázisunkat. — Kaptak már választ az ajánlatukra? — Konkrét választ még nem kaptunk. Nemrégiben itt jártak a szovjet szakemberek a Darnyicki Selyemkombinátból, nagyon érdekli őket a szintetikus termékek gyártása. De mint mondták, ők az általunk kért alapanyag-ellenszolgáltatási ügyben nem dönthetnek önállóan, mert ez a szovjet könnyűipari minisztérium hatáskörébe tartozik. Egyelőre várakozó állásponton vagyunk. BOLDIZSÁR GÁBORTÓL, a Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalat vezérigazgató-helyettesétől kérdeztem meg, hogy a Magyar Selyemipar Vállalaton kívül más hazai cégek is próbálkoznak-e ilyen jellegű kapcsolatok kiépítésével? — A Hungarotex elsősorban a technológia átadását szorgalmazza — válaszolta. — Tehát, keressük az ilyen lehetőségeket. Konkrét megállapodások még nincsenek, de folynak a tárgyalások. Ukrán, litván, észt vállalatokkal vettük fel eddig a kapcsolatot, a magyar textilipari gyárak közül részt vett már tárgyaláson a Kistext, a Budaprint, a Magyar Gyapjúfonó és az MSV. Annyi eredmény már született, hogy bérmunkákat vállalhattunk, nyers szövetet készítenek ki hazai vállalataink. Folytatódnak a tárgyalások, keressük az együttműködés lehetőségeit a szovjet könnyűipari rekonstrukció folyamatában. KOCSIS GIZELLA I 1988. január Az önkormányzó vállalatok működési tapasztalatai VITAINDÍTÓ Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy a TEXTILMUNKÁS az elmúlt esztendőben, a vállalati tanácsok megalakulását követően sorozatban adott helyzetképet, tényfeltáró riportokat e testületek tevékenységéről. Most, az egy év alatt szerzett tapasztalatokról elsőként az Ipari Minisztériumból kértünk véleményt. Az itt — mintegy vitaindítóként — leírtakhoz várjuk a szakszervezeti mozgalom tisztségviselőinek vagy az éppen érintett önkormányzati vállalati testületi vezetőknek, tagoknak is a megállapításait — melyeknek szívesen Az Ipari Minisztérium által alapított vállalatok körében az önkormányzati vezetésre való átállás lényegében lezárult. Ma már e vezetési forma valamely típusába tartozik a vállalatok döntő többsége, mintegy 80 százaléka. Ezzel a vállalati önállóság további növekedésének lehetőségei és a „tulajdonosi tudat” kialakulásának feltételei megteremtődtek. Az önkormányzati vállalatok eddigi működési tapasztalatai nem igazolták az új irányítási formákra való áttérést megelőző, esetenként szélsőséges várakozásokat. Az önkormányzatra való áttérés nem bizonyult a közismert gondokat egyedül megoldani képes módszernek, ugyanakkor egy esetben sem okozott működésképtelenséget, irányíthatatlanságot. Kétségtelen, hogy az önkormányzó testületek eddigi működése során olyan jelenségek is felszínre kerültek, amelyek az előkészítés során még nem voltak előre láthatóak, de a tapasztalatok birtokában már elmondható, hogy mindenképpen megoldásra várnak. Ezek közül a következőkben — terjedelmi okokból — csak az általam leglényegesebbnek tartottakat emelem ki: 1. A testületi döntésekben ma még hiányzik a testületi tagok eredményérdekeltsége, ami a rövid távú célok és érdekek túlzott érvényre jutásában jelentkezik. Ennek feloldására lehetséges lenne például a következő megoldás alkalmazása: a) az önkormányzó testületek tagjai veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük meghatározott százalékával feleljenek, nyereséges gazdálkodás esetén viszont az eredménytől szorosan függő „érdekeltségi prémium” kerüljön részükre kifizetésre; b) az elszámolás hosszabb időre terjedjen ki, a juttatás, illetve az elvonás mértéke szorosan függjön a testületi döntés eredményétől és a döntésben való részvételtől. 2. Speciális kezelést igényelnének az úgynevezett tartósan alacsony hatékonyságú vállalatok. Az önkormányzó vállalatoknál módot kellene találni arra, hogy tartósan alacsony hatékonyságú gazdálkodás esetén az önkormányzó testületet kötelezni lehessen külső és belső szakértők közreműködésével az alacsony hatékonyságú gazdálkodás okainak feltárására és ennek alapján kibontakozási program kidolgozására, indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezésére. 3. Indokolt az önkormányzó testületek tagjainál a munkajogi védelem megteremtése, főként komolyabb viták, az ebből bekövetkezhető ellentétek esetén. A testületi tagok jogi védelmét legalább a választott szakszervezeti tisztségviselőkkel azonos mértékben kellene jogszabályilag meghatározni. 4. Az iparban 1980—85. között részben központi, részben vállalaton belüli kezdeményezések alapján, vállalati belső szervezeti egységek önállósulása révén csaknem 200 új, önállóan gazdálkodó szervezeti egység jött létre. Ezzel jelentősen nőtt az önálló piaci szereplők száma, több területen erősödött a versenyhelyzet. Mivel az önkormányzati vezetésre való tömeges áttéréssel szervezeti keretek meghatározása az önkormányzó testületek hatáskörébe került (a leányvállalatok és társulások viszonylag széles körű alapítása ellenére is) fennáll a reális veszélye annak, hogy a jelenlegi szervezeti struktúra „konzerválódik”, ami ellene hat a valós piaci verseny erősítésével kapcsolatos elhatározásoknak. A decentralizációs folyamat újraéledésében elsődleges szerepet a közvetett eszközöknek (a jobb pénzügyi ösztönzésnek, a szanálásról, felszámolásról szóló jogszabályok következetesebb alkalmazásának, a monopolhelyzettel, az erőfölénnyel való visszaélés következetes szankcionálásának és így tovább kellene kapnia. Nem zárható ki azonban az a megoldás sem, hogy az önállósulási javaslatokkal kapcsolatos döntéseknél az alapító szerv felülbírálati, közbelépési lehetőséget kapjon. 5. Összhangba kellene hozni, illetve egyértelműen el kellene választani egymástól a vállalati szakszervezeti szervek és az önkormányzó testületek jogkörét. Ennek hiánya főként a közgyűlés által vezetett vállalatok esetében okoz ellentmondást. A vállalat összes dolgozójából álló közgyűlés egyben a legszélesebb demokratikus fórum is, ami párhuzamossághoz, illetve kettősséghez vezet. Ezeknek a gondoknak a megoldása — egyebek mellett — véleményem szerint hatékonyan segítené az önkormányzati vezetésre való átállástól várt pozitív hatások kiteljesedését. DR. BARTER ISTVÁN Ipari Minisztérium Mit kell tudni a vgmk-k 1988. évi adózásáról? ffifiSnCi, zok-sok Karaes. kz jGtm V3N3I3XI 032.03S3QI flHJfwf%3t0~ Az adóreform, és az ennek keretében bevezetésre kerülő személyi jövedelemadó újra meg újra felveti a gondolatot, hogy érdemes lesz-e egyáltalán január 1. után dolgozni a vgmk-ben? Marad-e a bevezetésre kerülő vállalkozói adó, és a munkabérrel összevontan kiszámításra kerülő személyi jövedelemadó után annyi, hogy még érdemes lesz-e a többletterhet vállalni a nem könnyű nyolcórás főmunka után. Az 1988-ban is fennmaradó különadó a rémhíreket, és a „vgmk-k alkonyát” még inkább előrevetíti. Hogyan is gondolkodjunk? Milyen tényeket kell a mérleg serpenyőjébe tenni a megszűnés, és a megmaradási-továbbdolgozási oldalon? a kérdésekre válaszolva lássuk a tényeket. MELYEK AZOK A VÁLTOZÁSOK, AMELYEK TÖBBLETTERHET JELENTENEK A VÁLLALATI GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉGEK SZÁMÁRA? 1. Az adóreform keretében életbe lépő vállalkozói adó (1987. évi 16. tvr.) a vállalkozók, (így a vgmk-k is) a vállalkozói nyereségnek 25 százalékát jelenti, tehát ennyit kell befizetni a költségvetésbe. 2. Ugyanakkor megszűnik a 10 százalékos költségelszámolási lehetőség az általános jövedelemadó alapjának megállapításánál. 3. A személyi jövedelemadó bevezetésével megszűnik az a lehetőség is, hogy külön adózik a vállalatnál a munkabér, és külön a vgmk-ból elért jövedelem. Január 1-jétől a jövedelemből — a személyi jövedelemadó progresszív sávjai miatt — lényegesen „több megy el adóra”. (Abban az esetben például, ha a munkabér és a vgmk-ból elért együttes jövedelem a 90 000 forintot meghaladja, az adókulcs már 30 százalékos.) 4. A vállalatot továbbra is terheli a különadó, így a vgmk-k részére kifizetett ellenérték után az árbevétel 20 százalékát kell befizetnie. Amit szinte minden esetben vagy áthárít, vagy megoszt a vgmk-val. A TÖBBLETTERHEK MELLETT AZONBAN BŐVEN JUT ÉRV A MÉRLEG MÁSIK SERPENYŐJÉBE IS. EZEK KÖZÜL A LEGLÉNYEGESEBBEK: 1. A vállalkozói adó mértéke ugyan 25 százalékos, de a költségelszámolás belső tartalmában több változás van, amely az adó alapjára pozitív irányba van hatással. így, a befizetett társadalombiztosítási járulékot költségként elszámolhatják a vállalkozói adónál (ami a társasági adó jelenlegi rendszerében csak az általános jövedelemadó alapját csökkentő tétel.) 2. Nemcsak a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadás számolható el költségként, de a kifizetett, költségként elszámolható fizetés is, függetlenül attól, hogy nem a bevétel megszerzése érdekében merült fel, hanem esetleg későbbi bevételhez kapcsolódik. 3. Kedvezőbbek a beruházások költségként történő elszámolásának lehetőségei is azáltal, hogy a beruházás költsége egy összegben, a beszerzés évében is elszámolható. 4. A mellékfoglalkozású vállalkozók 1988-ban is csak 10 százalék társadalombiztosítási járulékot fizetnek, szemben a főmunkaviszony 40 + 10 százalékos költségigényével. 5. A vállalati gazdasági munkaközösségek életképességét, lehetőségeit az előző éveknél még fokozottabban az fogja eldönteni, hogy milyen hasznos, eredményes munkát végeznek a vállalat számára, valóban mással — más munkavégzési formával — nem pótolható teljesítményértéket állítottak-e elő. Az 1988. január 1-jétől életbe lépett — minden eddiginél szigorúbb — keresetszabályozás nagy feladatot ró a vállalati vezetőkre abból a szempontból, hogy mindössze 2,5 százalék keresettömeg-növelési lehetőséggel számolhatnak az 1988. évi feladatok megoldása során. A valóban szükséges, és vállalati feladatokat magas színvonalon megoldó vgmk-k az adóreform következtében megszigorodó feltételek mellett is szükségesek lesznek. Ezért 1988. évre sem kell senkinek elvesztenie a vállalkozó kedvét. DR. CSILLÉRY ALEXANDRA Pénzügyminisztérium BUDAPESTEN. Nyugdíjban lévő szakszervezeti tisztségviselőket és társadalmi, politikai aktívákat hívott össze baráti beszélgetésre december 9-én a központi vezetőség mellett működő nyugdíjasbizottság. A volt szakszervezeti munkásokat többek közt tájékoztatták napjaink gazdasági, politikai folyamatairól, ezen belül az árak, az egyéni keresetek, a tagdíjfizetés változásáról, valamint a szociálpolitikai feltételek alakulásáról. Majd ezt követően ismertetőt hallgattak meg a nyugdíjas-munkabizottság tevékenységéről. (Fotó: KISS GYÖRGY) Vízipók és Vuk — ezúttal a zoknikon Harisnyagyári tervek Középpontban az exportnövelés és a gyártmányfejlesztés Sokféle szín, számtalan minta. A Budapesti Harisnyagyár kereskedőházában kiállított termékbemutatóján már az új esztendő divatcikkeit vonultatta fel a gyár alkotógárdája. A gyártmányfejlesztők a legnépszerűbb mesealakokat, Vukot, Frakkot, a Vízipókot, és más játékokat varázsoltak rá a gyermekzoknikra. A termékek között előkelő helyet foglalnak el az exkluzív, finom női harisnyanadrágok. Alkalomtól függően választható közülük a pezsgőspohárral, virággal, cipzárral, strasszal díszített öltözékkiegészítő. A préselt minták újszerűvé, egyedivé teszik a Harisnyagyár termékeit. A gazdálkodó vállalatok nagy része kicsit félve, bizonytalanul várja, mit hoz az új esztendő. A Harisnyagyár bemutatóját megtekintve úgy gondolom, önök nem osztják ezt az aggodalmat. — A jövőtől nem félni kell, hanem felkészülni rá — válaszol Szurovecz Béláné vezérigazgató. — Mi nagyon sokat tettünk azért, hogy most viszonylag nyugodtan nézzünk az új évre. — A szerencsét meg kell szolgálni — kapcsolódik a beszélgetésbe Mátyás Zoltánná vszb-titkár. — Mindenkinek jóval többet kellett vállalni és teljesíteni, mint a megelőző években. — A mérleg szerint 1987-ben jóval több árut szállítottak ki, mint 1986-ban, pedig 1986 végén eladták a Nagybátonyi Harisnyagyárat. Elég nagy visszhangja volt ennek a döntésnek. Miért került rá sor? — Időben fölismert, szükségszerű lépés volt — válaszol a vezérigazgató. — Nem vártuk ki, hogy tönkremenjen. A nagybátonyi 600 dolgozó munkájának kiesését vásárolt és bérbe vett modern gépekkel, nyolcvan központi gyári dolgozó pótolta. Folyamatos technológia, technika és gyártmányfejlesztéssel alapoztuk meg a jövőt. — A harisnya közszükségleti cikkből jelentős divatcikké vált az utóbbi időben. A ruha színével harmonizáló, különleges darabokat keresnek a vevők a piacon. — Ezért áll mindig gondolkodásunk középpontjában a gyártmányfejlesztés. Folyamatos és rendkívül lényeges változások történtek a Harisnyagyárban az utóbbi időben. Ennek a fejlődési vonalnak a folytatása lesz az új esztendő. Míg 1986-ban 75 millió 893 ezer darab pár zoknit gyártottunk, addig ez a szám 1987-ben 82 millió. Az 1988-as évre pedig 90 millió darab pár termék gyártását tervezzük. Jelentős mennyiségnövekedést és minőségi fejlesztést tervezünk erre az évre. Célunk, hogy a vásárló ne vándoroljon a boltok között, hanem rögtön találja meg a neki megfelelőt. Növelni szeretnénk az exportra és a belföldi értékesítésre készülő termékmennyiséget. Olyan cikkeket akarunk gyártani, amit jól el lehet adni. Ezért elhagytuk a nagyon alacsony, veszteséges termékeket, és váltottunk a piaci igényeknek megfelelően. — Lesz-e új vonása a létszámgazdálkodásnak? — Igen, létszámnövelést tervezünk, de a szelektív kiválasztást alkalmazzuk. Célunk, hogy emeljük a szellemi kapacitást, s megváljunk azoktól, akik nem jól dolgoznak. Nagyon fontos, hogy jól képzett, hozzáértő, felkészült szakembergárdánk legyen. Az egyik szakember szerint nem lehet Európában a harisnyagyárinál korszerűbb gyártástechnológiát találni. Magam is elámultam a tiszta, modern, üzembiztos olasz harisnyakötőgépek láttán, melyek a legújabb divatnak megfelelő mintázásra is alkalmasak. A harisnyanadrág öszszeállítását a japán robottechnika alkalmazásával végzik. Lehet ezt még továbbfejleszteni? — Lehet, sőt kell is folyamatosan, mert különben lemaradunk. A jövőben szeretnénk bevonni a fejlesztésbe a kereskedelmi tőkét is. Továbbra is célunk a választékbővítés és a hozzá szükséges készletek biztosítása. — Termelésük hetven százalékát belföldön, húsz százalékát tőkés és 10 százalékát a szovjet piacon értékesítik. Lesz-e változás az értékesítési arányokban jövőre? — Termékeink nagy részét belföldön értékesítjük továbbra is. A belkereskedelmi célú termelésünk 35 százalékát a nagykereskedelem, 10 százalékát a kiskereskedelem keretében értékesítjük. Tizenegy saját boltunk és ötven közös üzemeltetésű üzletben — mintaboltban — kaphatók termékeink. A szovjet export — ilyenre még nem akadt példa — decemberben még bizonytalan volt. Egyértelműen növelni szeretnénk a tőkés exportot. Az 1987. évi fejlesztés nyomán először exportáltunk Észak- és Nyugat-Európa országaiba gyermek-, női, férfizoknikat. Népszerűek náluk a pamutból és az acrilból készített cikkeink. Az utóbbi három évben nagyon jelentős exportnövelést értünk el, átlagosan 43 százalékkal emeltük a tőkés exportot. — A legtöbb textilipari vállalatnál nagy gond a létszámhiány. Ilyen körülmények között, a Harisnyagyárban mit tesznek az éves terv teljesítése érdekében? — Nálunk is az a cél, hogy elsősorban főmunkaidőben végezzék el az emberek a munkát. Az is cél azonban, hogy az ösztönzést is elsősorban ezért kaphassák meg. Novemberben, például kísérleti jelleggel autonóm munkacsoportokat alakítottunk ki. A munkacsoportok határidőre vállalják egy-egy termékmennyiség előállítását, a minőségi követelmények pontos betartását. Ezekkel a vállalkozásokkal is szeretnénk biztosítani a termelés növekedését, a minőség emelését, az 1988-as évi tervek végrehajtó- URBIN MARGIT