Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-04 / 2. szám
1993. január 4. Szálkáim Elmaradt rekviem Megölték Keller Andreát. Balladai mondat. Valóság. Tolnai diáklány volt. Beszámoltak a történetről az újságok is. Később arról lehetett olvasni, hallani, hogy jótékonysági koncertet rendeznek a tolnai sportcsarnokban Rekviem Andreáért címmel. A szervezők sokakat mozgósítottak az eseményre. Zene- és énekkarokat, vers- és prózamondókat. A 150 forintos belépődíjat Andrea emlékére szentelték volna. Ez a feltételes mód az alábbiakban általánosítható gondolatok szülője és nem csupán Tolna városában élőknek szól. A rekviem elmaradt érdeklődés hiányában! Az önmagában nem jelentene csalódást, ha nem olvashattuk volna a felhívó falragaszokon, megállító meghívókon a főcím alatt: „Vigyázzunk egymásra!" Ez lett volna az igazi cél! Egy diáklány természetellenes, erőszakos halála sokakat megrendített. Tehetetlenségben, lelkiismerettel birkózva készültek a jótékonysági koncertre. Ennyit akartak csupán, hogy jobban figyeljünk egymásra! Ha lehet, előzzük meg az ilyen tragédiákat! Ezt akarták elmondani százak, ezrek előtt zenében, dalban, versben! Nem többet! A rekviem érdeklődés hiányában elmaradt, de nem szomoríthat bennünket, hogy hiába a felhívás, készülődés! Nem kell a jó szó? Karácsony és újév tájékán úton útfélen jókívánságokat hallani. Ezek mellé megismétlem az elmaradt rekviem mottó gondolatát: „Vigyázzunk egymásra!" Decsi Kiss János SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE Csendes hét Megdöbbenéssel tapasztalták a szekszárdi kapitányság nyomozói, hogy a szeretet ünnepét és annak környékét a bűnelkövetők is családi körben tölthették. Volt olyan ügyelet, amit azzal lehetett lezárni, hogy „rendkívüli esemény nem történt". Az ilyesmi is ritka az életükben. Egy fiatalember bukott le, aki a besurranásos lopásait illetően beismerésben van: körülbelül a tizediknél tart. Ezek között van egy ötvenötezer forintos tétel. Miatta nem jutott karácsonyra mélyhűtőhöz egy szekszárdi család. Iskolákból és más intézményekből tűntek el kisebb összegek. Egy éjszaka alatt négy tanyát törtek fel, az egyik elkövető már állami vendégszeretetet „élvez", a másik szökésben van. -ihi- KÉPÚJSÁG 5 Kérdésstaféta Expo(váratlanul) Jobban Zoltán kérdése Fodor Miklós képviselőhöz, aki a szekszárdi képviselő-testület Expo-ügyekkel megbízott felelőse: Szekszárd milyen módon tud kapcsolódni az 1996-os világkiállítási programokhoz? Én úgy gondolom, hogy annak idején, amikor az ország megkérdeztetett a vonatkozásban, hogy legyen Expo, vagy ne legyen, a vidék akarta az Expo-t, majd mikor megszületett a döntés a parlamentben, a vidék gyakorlatilag elfelejtődött. A másik, amit még elöljáróban szükségesnek tartok megjegyezni, hogy nem vállalkozási típusú, hanem költségvetési expo várható. Fontos kérdésnek tartom, hogy a világkiállítás fővárosban behatárolt helyszínén kívül eső elő-, utó- és kiegészítő rendezvények szívonalukkal a nemzetközi elvárásokhoz illeszkedjenek. Javítsák térségünk környezetkultúráját, idegenforgalmának minőségét és a városunkról alkotott képet. A megrendezésre kerülő események (kiállítások, fesztiválok, sportesemények, konferenciák) témájukkal kapcsolódjanak a világkiállítás „Kommunikáció egy jobb világért" jelszavához. A rendezvények programjának összeállításánál elsősorban az adottságokat kell számításba venni. Fontos, hogy a meglévő adottságok kihasználása, vagy a minőségi fejlesztés javítsa a rentábilis működést, oldja meg az utóhasznosítást. A cél a város és a térség idegenforgalmi kínálatának olyan irányú bővítése, amely hosszútávon fenntartja a város vonzását. Célszerű, ha a különböző rendezvények több település együttműködésével jönnek létre. Az egymást kiegészítő programok fokozzák a látogatók érdeklődését. Csak olyan programmal szabad azonosulnunk nekünk, képviselőknek - mivel az önkormányzat véleménye szükséges - amivel az érintett települések lakossága egyetért, azt támogatja. Be kell bizonyítanunk, hogy a környezeti kultúránk, hagyományaink, a megrendezésre kerülő rendezvények több napos itt tartózkodást is megérnek bárki számára. Véleményem szerint az eddigieket figyelembe véve és nem konkrét üzleti titkokat elárulva, amely sértené városunk érdekeit (mivel a pályázatok beérkezésének fázisában vagyunk), csak a következőket nyilatkozhatom: Állandó rendezvényben én egy szőlő-, szőlőművelés, borkészítés, borkezelés, illetve erdőgazdálkodás, vadászat, horgászat szakkiállításban és szakvásárban tudok gondolkodni. Két helyszínt tudok elképzelni: a Gemenci Szabadidőközpontot és a Sió motel környékét. A programoknál pedig a környék hagyományos rendezvényeiből kell kiindulni: a szüreti napokra, a Gemenc nagydíj kerékpáros versenyre, a Sió kupára, és a hőlégballonos találkozókra gondolok. Kérdésem Bencze Sándor képviselőhöz, a Közbiztonságért Alapítvány kuratóriumának tagjához: Az alapítvány milyen formában tudja segíteni a város közbiztonságát? Kiállítás a Babits Mihály művelődési házban Az ikonfestő portréjához Jászai Sándor képzőművész tárlata mellé Mit üzennek napjainkban az ikonok? Egyáltalán a ma ikoni festő mennyire tekinthető a kor szülöttének? Másolatok hitelessége milyen művészi értéket hordoz? Szobor és ikon egyazon kéz termékét jelzi, mégis teljesen más gondolatiság hordozója? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak azokban, akik nem ismerik régebb óta Jószai Sándor képzőművészt. Ikonjaival és szobraival találkozhatnak Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban. Jászai Sándor alkotói pályáját mindenképpen meghatározta a Tisza holt ága mellett található kisközség, Mártély nyári alkotótáboraiban szerzett ismeret. Hódmezővásárhelyen élő művésztanárok: Hézső Ferenc, Fodor József, Lelkes István, Holler László évek hosszú során szakmai, emberi instrukcióikkal látták el a mártélyi nyarakban megforduló, megfürdőző fiatal lányokat, fiúkat, akik minden táborzáráskor a vásárhelyi múzeumban mutatkoztak be a két hét eredményeivel. Jászai Sándor a legszebb iskolájaként említi Mártély nevét. Ő maga és családja egyébként Hódmezővásárhelyen él, Mártély szomszédságában. Az „alföldi iskola" a „vásárhelyi festők" nagy múltja, tradíciója alig követhető nyomon Jászai Sándor művein. Saját útját járja, másoktól tanulva. Hosszú ideig hallgatott, pontosabban nem jelentkezett egyéni bemutatóival. Van erre megfelelő magyarázat. Sikeres ember! Ez önmagában irigység, féltékenység szülője, ami azzal is jár, hogy kollektíváknak vélt csoportosulások nem fogadták tagjaik sorába. Egészen addig, amíg nem kopogtatott náluk, hanem még nagyobb erőfeszítéssel, lendülettel ment a maga jelölte úton. Ma ott tart, hogy fogadnia kell a megkereséseket és vállalni az elkötelezettséget. Szekszárdi bemutatkozása része egy új életszakasznak, ami kimondottan az ikonfestészethez kapcsolódik. Az utóbbi két évben ez kötötte le minden figyelmét, szándékát, terveit is az ikonok jelzik. Véletlenszerű találkozásnak köszönheti hogy tanulmányozni kezdte a bizánci eredetű műfajt, ahol az anatómiai torzítások, a szimbolikus tartalommal szinte kötelezően vannak jelen, színeket és fény-árnyékokat sajátos szerephez juttatva. Mint ismeretes, a legrégibb ikonok a 6. századból valók, a pravoszláv egyházban terjedt el Krisztust, Máriát és a szenteket ábrázoló, fára, fémre festett, néha drágakövekkel ékesített festményekkel. Napjainkban leginkább az oroszországi, grúziai, később délszláv államok ikonjaira gondolunk, mint legismertebb termőföldekre. Theopan Grek, Andrej Rubljov neve csak kettő a sok híres ikonfestő közül. A 18. században a világi festészet háttérbe szorította Oroszországban a művészi ikonok készítését és mint kézműves iparág élt tovább. Jászai Sándor is egy kézműves karácsonyi vásáron került közel egy ikonfestőhöz, ahol olyan barátság szövődött, mely a szekszárdi kiállítása tanúsága szerint is mérföldkő lett. Egy állomással több azon az úton, ahol köztéri szobrok - Budapest, Esztergom, Hódmezővásárhely - irányadók. Az ikonok faragott fára teremtett színes világa, a németországi érdeklődő ízlés befogadásával ugyancsak létrehozott egy állomást Jászai Sándor képzőművész pályáján. Szekszárdi tárlata 1993. január 10-ig tekinthető meg. Fotó: Óiós Réka DKJ Kezdet A Jaroszlávi Istenanya Rejtett értékeink Petőfi Sándor emlékei Százhetven éve, Szilveszter éjszakáján született, de óra híján és a szerencsésebbnek tartott újév miatt 1823. január elsejére íratták be Petrovics István és Hrúz Mária gyermekét, a későbbi Petőfi Sándort. Élete több pontján kapcsolódott megyénkhez vagy annak szülötteihez, s emléke oly gazdag, hogy csupán részletek megelevenítésére vállalkozhatunk. Megyénk első s mindmáig leghosszabb életű újsága, a Tolnamegyei Közlöny örökítette meg a költő első igazi tanítójának, Ujlaky Istvánnak visszaemlékezéseit. Ebből nemcsak a dacos kisfiú toppan elénk, hanem azt is megtudhatjuk, hogy legendásan szép írását is Ujlaky tanította meg neki. Ismertebb későbbi tanulmányi kapcsolata, sárszentlőrinci diákoskodása, amelyet legrégibb barátja, Sass István doktor igen szép cikkekben mondott el az utókor számára. Sass írásai sajnálatosan pihennek a korabeli lapok hasábjain, pedig kisebb kötetbe gyűjtve emberien árnyalhatnák a szoborrá merevedett Petőfi-képet. A későbbi vármegyei főorvos, aki több, mint negyed századig szolgálta Szekszárdon az egészségügyet, a Bezerédj utcában lakott, s vele együtt élt az a Sass Erzsike is, aki a Négyökrös szekér csillagot választó kisasszonyaként utazhatott a költővel a borjádi éjszakában. Hosszú életének utolsó évtizedeiben is (1917-ben halt meg) élénken emlékezett arra az ihletett csókra, amelyet már menyasszony korában kapott bátyja iskolatársától. Erzsike ma az újvárosi temetőben alussza örök álmát. Dr. Sasstól tudjuk, hogy vándorszínész korában még a későbbi bárónál, Augusz Antalnál is megfordult Petőfi és nem felejtette el, hogy egy ezüst húszast kapott ott színlapkihordóként. A doktor, aki később szüleit is gyógyította, emlékeit - köztük a miniatűr Horatius kötetet ajánlással - a Nemzeti Múzeumra hagyta, csupán egyet nem, Petőfi dedikált arcképét. Ezt özvegye adományozta a szekszárdi polgári iskolának, de sajnos az idők folyamán nyoma veszett. Petőfi dagerrotípiájának restaurálásával azonban éppen egy szekszárdi születésű fotóművész, Escher Károly ajándékozta meg a hazát. Igaz, sokan vitatták, hogy jól végezte-e munkáját, azt mégsem tagadhatjuk, ami hatásában rejlett: több nemzedékhez közelebb hozta a költőt. Számos félreértés él a köztudatban Garay János és Petőfi kapcsolatáról. Kétségtelen, hogy voltak vitáik, össze is vesztek, de ez korántsem volt ritkaság: Petőfit nehezen viselték el Jókaitól kezdve Klapkáig, ő pedig konok fejjel kereste is a perpatvart. Garayval azonban 1848-ra meleg, baráti szálak kötik össze. A két költő több levele tanúskodik erről, bár csak városunk szülöttének sorai maradtak fönn. Vajon, ha valóban haragot tartottak volna, adhatna-e Garayné Szendrey Júliának szoptatási tanácsokat? Mert bizony adott, s olvasható is ez: „nem azt javasolja, hogy a gyermeket oly asszony által kell megszoptatni, kinek már nagyobb gyermeke van, mert az új asszonynál igen kemény az emlő, s a bimbó fejletlen, azért vonakodik tőle annyira a gyermek ... ". Ekkor még biztosan Petőfi fiának nevét sem tudják, de Garay máris áldomást ígér neki forradalmi hevülettel és humorral: „De azért ma ebédre megisszuk áldomását, jó szegszárdi aszúból, melyet az ünnepekre kaptam hazulról, s melyet már csak azért is el akarunk fogyasztani, hogy belőle Windischgrätznek egy csepp se jusson Mindez ma már az 1848-as emlékmű Petőfi-domborművével együtt, s persze a költő versben-szívben egyaránt élő szellemével együtt idézheti föl bennünk ama nevezetes régi éjszakát a kiskőrösi házban. Dr. Töttős Gábor Egy tréning elé Istennő minden nő? A címben felvetett kérdésre a magam részéről természetesen és azonnal igennel válaszolok. Elfogult vagyok a másik nemmel. Nem tudom leegyszerűsíteni, hogy fontos szerep jut a nőknek. Úgy fogalmazok, hogy nélkülük nincs élet! Mikor Dér Miklósnét, a szekszárdi Babits Mihály művelődés ház instruktorát kerestem egy női eredményességi tréning indításával kapcsolatban, beszélgetésünket a nők azon tulajdonságainak elsorolásával kezdtük, melyek külön-külön egy-egy mitológiai istennő karakterét idézte: — Artemis (Diana), a vadászat istennője - kezdte Dér Miklósné - céloz és talál, öntörvényű, autonóm. Az Athene a művészetek istennője, gondolkodó, praktikus szívesen köt szövetséget a hősökkel, pontosan tudja, mit csinál. Hestia a tűzhely és a templomok istennője. Hajadon, élvezi a magányt, belső egyensúly fenntartására törekszik. Héra a házasság istennője. Hűséges, kapcsolata életre szóló. Ő az, akit általában megcsalnak. Demeter a gabona-föld istennője, a test-lélek-szellem táplálója, gondoskodó, állhatatos. Persephone egy különleges teremtmény felemás életet él, az anyja Demeter és az alvilág között. Az Aphrodité a szerelem, szépség istennője. Szereti a változatosságot. Élvezi az életet itt és most. Nem féltékeny, nem akar birtokolni, szexuális kapcsolata is változatos ... — Mindezekről sokkal részletesebben lesz szó a női eredményesség tréningen, amit Thomas Gordon módszereit dolgozza fel. Az ő eredményességi tréningjeit jól ismerik világszerte, szülők, pedagógusok részére, majd az ifjúságnak és nőknek szóló hatékonyságfejlesztői tanfolyamokkal Szekszárdon is találkozhatnak az érdeklődők. Mint Gordon-instruktort, Dér Miklósnét ezúttal a női eredményességről kérdem, kiknek szól ez a program és nem férfiellenes-e? — Nem férfiellenes, és nem nőpárti. Egyszerűen azt a szemléletet és meggyőződést képviseli, hogy minden embernek joga van igényei kielégítéséhez. Azoknak a nőknek szól ez a tréning, akik nem akarnak lemondani praktikus igényeikről, de arról sem, hogy harmonikus kapcsolatban élhessenek a férfiakkal. Mindezekhez ismerniük kell önmaguk karakterét. Minden nőben ott találni az előzőekben sorolt istennek egy-egy jegyét, csak ezekről a hétköznapi gondok között szó nem esik. Számtalan más probléma köti a nőket munkahelyhez, családhoz, baráti körhöz. Ezek szorongást, gátlást idézhetnek, megoldhatatlannak látszó konfliktushelyzeteket teremtenek. Nos, a januárban induló tréningünk ilyen problémamegoldó gyakorlati tanácsokkal szolgál. Számtalan kérdésre kapnak választ az érdeklődők. — Például milyenekre? — Miért mondunk „igent", amikor „nemet" gondolunk? Kié a probléma, amit fölvetünk? Igyekeznünk kell vereségmentesen megoldani egy-egy konfliktust. Agresszió nélkül érvényesítsük önmagunkat és ehhez hasonlókra. A női helyzet specifikumaira kidolgozott tételekről van szó. — Szekszárdon most indul ez a tanfolyam. Más helyeken milyen tapasztalatok vannak? — Elég, ha csak azt említem, hogy annyira megváltozott a családi élete az ilyen tréningen résztvevő nőknek, hogy férjeik azt kérték, legyen a férfiak számára is hasonló. Ennek Amerikában van megfelelő programja, amit magyarországi viszonyokra kell, kellene adaptálni. — Mondhatni, hogy tökéletesebbek lettek a szerzett ismeretek által? — Igen. Mert amit megtudtak az istennőkről és fölismerték önmagukban ezen adottságokat, megtudták, hogy mit kell erősíteni, gyengíteni, vagy megszüntetni és csak az erőforrást megtartani. — Ahhoz, hogy önmagát feltárja, kizárja az ember, valamilyen intimitásra van szükség. Egy ilyen tréningen belül van erre mód? — Kiscsoportos foglalkozások ezek, ahol az ideális létszám a tíz, tizenöt személy. Titoktartást fogadunk, hogy ami ott elhangzik, az „nem megy a világba". Levethetjük az álarcot. Az emberi lélek legbelsőbb rétegei tárulnak fel ilyenkor. — Életkorhoz kötik-e mindezt? — Általában a harminc-negyven évesek mozdulnak a változtatás igényével, az idősebbek már megállapodtak, rögzültek bennük az értékrendek és ebből a korosztályból csak a nagyon nyitott nők jelentkeznek. A húsz év körülieknek és az annál ifjabbaknak külön Gordon tréning van, más sajátosságokkal lányoknak, fiúknak egyaránt. - Decsi -