Történelmi szemle, 1978 (21. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Az osztrák liberálisok és a dualizmus problémái az 1870-es évek második felében
AZ OSZTRÁK LIBERÁLISOK ÉS A DUALIZMUS PROBLÉMÁI 3 Ausztria különös voltát jelentette, azt a kultúrát, szellemi légkört, ami éppen azáltal volt sajátosan osztrák, hogy nemcsak német volt.3 A német liberálisok többsége biztonságban érezte magát az 1870-es évek Ausztriájában. A Hohenwart-kormány bukása után úgy tűnt, végleg legyőzték az arisztokrácia föderatív próbálkozásait. Ahogy az októberi diplomával, majd Belcredivel, úgy Hohenwarttal is sikerrel küzdött meg, s ebben a küzdelemben a dualista centralizmus, a két vezető „nemzet" együttműködése kiállta a próbát. Kezdettől túlzottan közönségesnek látták a türelmetlen fiatalokat. Az öregek arisztokratikusak voltak. Nemcsak azért, mert a liberális pártban a születési és hivatali arisztokrácia egy sor képviselője foglalt helyet, hanem a középrétegektől való tudatos elzárkózás következtében is. A választójogot rendkívül szűk körre korlátozó, s azon túl is a szavazatoknak eltérő súlyt biztosító, ún. kuriális választási rendszer következtében a liberális pártnak sem lehetősége, sem szüksége nem volt szélesebb társadalmi bázis teremtésére. A liberális közélet a ritka Reichsrat- és Landtag-választásokat megelőző gyűlésekben merült ki. A születése pillanatában halódó egyleti élet akkor élénkül meg, amikor a fiatalok új tartalmú és hangvételű nacionalista jelszavakkal jelentkeznek. Az öregeket fölényes szellemi elzárkózás jellemezte. A neves liberális politikusok megszerkesztett szónoklatokkal léptek fel. A parlamenti vitákat intellektuális csatározásoknak tekintették, ahol az igazabb érveknek s az intellektuális fölénynek kell győznie. Nem tudtak és nem is akartak szót érteni a bécsi kisemberrel. Sajtójuk nem neki szólt, a Neue Freie Pressét sohasem olvassa a gürteli szatócs, vagy a prágai német hentes. Az osztrák liberális párt a keveseké maradt, s ezért súlyos árat kellett fizetnie. Kik is voltak ezek a vezető liberális politikusok? — Néhány személyes pálya bemutatása talán közelebb hozhatja hozzánk e sajátosan heterogén csoportot. A nyolc éven keresztül hatalmon levő liberális kormány (1871—79) feje Adolf Auersperg herceg a Hohenwart-kísérlet bukása után kapta császárától a megtisztelő feladatot. Előkelő, a birodalomnak számos államférfit adó csehországi német arisztokrata családból való. Bécsi korabarokk palotájában az arisztokrata szalonpolitikát sajátosan elegyíti a mindennapok szerényebb polgárias életvitelével. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek számára a liberalizmus a természetes világnézet. Auersperg annak egy sajátos, „deutschböhm" színezetét képviselte. Ismerte szűkebb hazája másik nyelvét is, s a nemzeti politikában hajlott az engedményekre, s nem akart gátat vetni a csehek gazdasági-kulturális fejlődésének. A 60-as évek viharos cseh Landtag ülésein közvetíteni próbált a két nemzet között. De a Gesamtstaat vezetése, — amelyet a németek alkottak, — Coronini liberális politikus mondja: „Ausztria a felvilágosult világpolgári szemlélet menedékhelye, és az a feladata, hogy a maradiságnak ellenálljon, amely vitathatatlanul abban áll, hogy a nemzeti érzést, amely oly természetes és szent, minden másnak fölébe helyezi, és a szellem modern irányzataival szemben egy kizárólag a születéstől függő privilégiumot tart fenn." Fritz Zeillinger: Staat und Gesellschaft in der Auffassung des österreichischen Liberalismus. Wien. 1848 (kézirat) 52. 4 Walter Rogge: Österreich seit der Katastrophe Hohenwart-Beust II. Leipzig-Wien. 1879. 101-102. Adolf Auersperg levele Andrássyhoz 1876. jan. 14. Paul Molisch: Briefe zur deutschen Politik in Österreich von 1848 bis 1918. Wien-Leipzig. 1934. 185-187. s Az alsóausztriai helytartónak a belügyminiszterhez címzett az egyleti életről szóló beszámolóinak sora bizonyítja ezt. Niederösterreichisches Landesarchiv, Wien (NÖLA) Präsidialakten.