Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
1981-04-12 / 15. szám
run PEST? Úgy emlékszem, Peterdi Pál kollégánk volt a kocogás-futás első „legújabbkori” apostola, aztán a „joggingot” a Magyar Rádió karolta föl és a KISZ flörtölt vele — sikertelenül — a Magyar Atlétikai Szövetség; közben pedig Monspart Sarolta mondta a magáét, hogy mit látott, hogyan csinálják ezt ott, ahol a tömegsport már nem jár gyerekcipőben. Tájfutóvilágbajnoknőnket hiába nyomorította a gátlástalan betegség, botokra támaszkodva is odaállt a Velencei tó körbefutására készülő „aranyjelvényesek” gárdája elé, hogy hűséggel hitet tegyen még így is arról, hogy futni jó, futni kell. És Monspart Laci csatát vesztett és csatát nyert: az insorvasztó kör vele feladatra, de százak és ezrek álltak a helyére! A futás papnője segítőre talált először is Brestyénszky Lászlóban, a KISZ Budapesti Bizottságának munktársában, aztán még vagy tucatnyi önfeláldozó emberben, akik vele együtt vallják, hogy az egészséges életmód legegyszerűbb fenntartója a futás, ennek pedig a legjobb reklámja, buzdítója a versengés! Ez a lelkes „kemény mag” hívta életre a Futapest Klubot, egyelőre öt idei versenyre. És bár a hírverés nem volt valami remek, az első, február végi közös edzésig háromszázan váltották ki a 60 vagy 90 forintos igazolványokat, a szezonnyitó margitszigeti versenyen pedig nyakbavaló apróságoktól a nagyapákig csaknem nyolcszázan futottak, annak ellenére, hogy másnap rendezték 2000 résztvevővel az országos mezei bajnokságot és hogy Huba László a Magyarországban megtámadta a joggingot. A gyakorlati és elméleti kérdésekben egyaránt jártas Monspart Sarolta azt mondta egy tévéműsor felvételén: — Olyan ez a cikk, mint a mellé tett kép aláírása: egy szó igaz belőle, négy téves. (A képen egyébként országúti tömegverseny látható, aláírása pedig: „Hajnali kocogok egy nyugatnémet városban.”) A tévé illetékes szerkesztői nem akartak így nekirontani a méltán közkedvelt hetilapnak, ezért az előző mondatot kivágták a műsorból , amitől a tény azért tény marad. Meg kell hagyni, a témában járatlan szerző ügyesen bebiztosította magát a bírálatok ellen, amikor megírta, hogy a jogging hívei fanatikusak, akik „nem tűrik az ellenvéleményt”. Mivel én is csak egy „hülye futó” vagyok, mellőzöm a vitát, pusztán két passzust idézek a pamfletból. Az első hasábban azt állítja a szerző: „a nyolcvanas évek elején az ember feltalálja a futás hasznosságát”, az utolsó hasábban pedig fittyet hányva saját időszámításának — hiszen a nyolcvanas évek elejéből van még vagy három esztendő — megállapítja: „a kocogás közben világszerte lekerült a napirendről”. Gyors műtét volt, gratulálunk! De melegítsünk! — Ez azért Fabulon futás — mondja társának egy jól értesült tízéves —, mert a Fabulon-sportkör csinálja! Egy ötéves legényke, föltűnően csinos mamája kezét ráncigálva skandálja: — Fabulon a bőre őre, Ne feküdjön hideg nőre, Felfázik a p... tőle! A mama pirul zavarában, megköti a kölök cipőfűzőjét, kifujatja vele az orrát, ám a tájékozatlan fiúcska még nem fejezte be, felkiált: — Anyu, mi az, hogy Fabulon? Igazi népünnepélyhez illőn van itt attrakció meg attrakció, közülük a leglátványosabb a legeredménytelenebb: többénk emelkedik a Malév HA 601-es léghajója. Ez a futás fakultatív: lehet futni, lehet nézni, és lehet 5 és 8 kilométer között választani. Nekem meglepetés, hogy a jelenlevők egyharmada a hosszabb távra vállalkozik. A szervezők elmondják, éppúgy, mint más országokban — vagy az Aranyjelvényesek az olimpiára versenysorozaton — nálunk is alkalmazott, értelmiségi, tanuló a tömegsportolók többsége. Szembeszökően sok most itt a miki egér — a harmadikos-negyedikes gyerek , ami nemcsak a közeli belvárosi iskolák gyér sportolási lehetőségéről árulkodik, de arról a nevelési gondról is, hogy a diszkó-korosztályt, a tizenéveseket szinte semmire sem lehet a tunyaságból kimozdítani. Közben elporoszkál az öt kilométeresek félezres mezőnye, a lányok, hölgyek sajnos inkább a nézők között foglalnak helyet, így kétszeresen is dicséretes néhány „molettebb” hölgy bátorsága, és azoknak a mamáknak az indulása, akik hároméves csimo tájukat húzták kézen fogva körbe a szigeten! A nyolckilométeresek csapata úgy néz ki, mintha igazi futók lennének, de hogy sportemberek, az biztos — például nem csal senki, nem vágja le a sarkokat —, és dicsérhetjük a közönséget, a sziget szombat délutáni népes sétálótáborát is: nincs legyintgetés, idétlen megjegyzés! (Megtanuljuk végre tisztelni más szokását, felfogását?) A száz Fabulon-ajándékcsomag versenyvégi sorsolása a picinyke hadsereg valóságos seregszemléje; az aranyjelvényesek nemzeti színű melegítései feszítenek, akár a tábornokok, de itt van, a befutók között a sokat dicsért és sokat szidott Jakabházy László és jégkorongos legénysége, vagy dr. Bagyoni Attila szexológus is, az egészséges életmód kiváló propagátora. Pataki Ágnes — a „Fabulon lány” — fáradhatatlanul húzgálja a sorsjegyeket; egy tizenéves szemránckrémet nyer, a hatás biztos! Viszontlátásra május 2-án, a Futapest-versenyen, várja önöket a szerző is, aki ezen a március végi vetélkedőn öldöklő küzdelmet folytatott a 64. helyért , és alulmaradt. PÜNKÖSTI ÁRPÁD GÁTI GYÖRGY FELVÉTELEI