Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Áldásy Antal: Csoma József emlékezete. Ism. X. - Veress Endre. A gróf Kornis-család anyakönyve. Ism. -b.
48 minden további bizonyítás nélkül levonja a következtetést, hogy a hegy Jézus Krisztus, a hármas hegy pedig a Szentháromság jelképe ; az arany korona az örök dicsőség jutalma, a kettős kereszt pedig az Ó-és Újszövetség, Krisztus urunk tanítása, s ennélfogva a magyar czimerpajzs bal mezejét így olvassa : «A Szentháromság és Krisztus tanításában való hit jutalma az örök igazság, dicsőség, üdvösség.» A Dalmáczia czimerében látható három leopárdfő természetesen nem jelenthet mást Horváth Sándor szerint, mint a Szentháromságot. Erdély czimerében a hét bástya szintén nem beszélő czimer (Sieben Burgen), hanem az Egyház s egyúttal a hét szentség jelképe; a vörös pólya pedig a Szentírást, az aranycsőrű sas ismét Krisztus urunkat, a nap és félhold pedig a világ jó és balszerencséjét jelenti ; tehát Erdély czimere azt példázza, hogy Krisztus, a Szentírás és az Egyház a világ jó és balsorsának erősségei. Szlavónia czímerében a két folyó noha II. Ulászló maga megmondja a czímeres levélben — nem a Száva és Dráva, hanem az Ó- és Újszövetségi Szentírás jelképe , s a nyestet sem mint Szlavónia régi jelvényét (antiquum eorum insigne), a hajdani nyestadó emlékét, hanem azért vette be II. Ulászló a czimerbe, hogy ezzel a szlavónoknak erkölcsi tanítástadjon. (A Physiologus ugyan nem nyestről, hanem menyétről szól ; ez a kis különbség azonban a szerző előtt, úgy látszik, nem számít.) Sőt Fiume (Flumen) 1659. évi beszélő czímere a kétfejű császári sas (aquila imperialis biceps) lábai alól sziklán fekvő korsóból kiáradó folyóval szintén erkölcsi tanítást tartalmaz, t. i. hogy az élet tengerében Krisztus (a szikla s a kétfejű sas) és az ő tanítása (a korsó) képezi a hit erősségét és alapját (szintén a szikla.) Mindez azonban nem komoly magyarázat többé, hanem puszta játék, és pedig Istennel s a legszentebb dolgokkal űzött méltatlan játék. Nem akarjuk kétségbe vonni a szerző jóhiszeműségét, ez ellen a felfogás és módszer ellen azonban tiltakoznunk kell. De legyen elég ennyi ; csapjuk be a könyvet s tegyük el könyvtárunk zugába Bal Jeromos mellé. Dr. Döry Ferencz. Aldásy Antal: Csorna József levelező tag emlékezete. A M. T. Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XVII. k. 17. sz. Budapest, 1918. Arczképpel, 271. A M. T. Akadémia 1917 június 18-án tartott ülésén áldozott az év márczius 1-én elhúnyt nagynevű másodelnökünk Csorna József emlékének. Az emlékbeszédet Aldásy Antal tartotta, a kit, mind bevezető szavaiban említette, régebben elfoglalt hivatalos állásával járó elfoglaltsága mellett ép megboldogult másodelnökünkkel való gyakoribb érintkezése vitt arra, hogy tulajdonképeni szaktárgya mellett a heraldikával és különösebben a középkori magyar czímeres levelekkel foglalkozzék. Ennek a benső vonzalomnak nyomát meglátjuk a tartalmas emlékbeszéd minden során, mely szeretetteljes vonásokkal rajzolja meg Csorna József tudományos egyéniségének képét munkássága értékes eredményeinek szakszerű ismertetése alapján. X. A Göncz-ruszkai gróf Kornis-család anyakönyve. ( 14.4.6—1017) Összeállította dr. Veress Endre. Kiadta kegyeletes emlékül gróf Kornis Károly. Budapest, iij. 138 l. Mint a könyv czíme mutatja, nem egy, a szokásos formában készült családtörténeti munka áll előttünk. «Ebben a könyvben megtaláljátok valamennyi Kornis-ivadék hiteles családtörténeti adatait és használata azt a kedves illúziót kelti, mintha az anyakönyvet valamelyik ősünk kezdte volna írni ezelőtt négy századdal s mai napig folytatták volna családunkban», irja gróf Kornis Károly gyermekeihez intézett soraiban a könyv előszavában, melylyel ezüstlakodalma alkalmával családja múltjának kívánt adózni. A családnak van egy ezüst-veretü bibliája, amelyet Kornis Zsigmond 1695-ben szerzett s a melybe feljegyezte gyermekei születését s a korán elhunytak halálát s e dicséretreméltó szokását utódai is jó darabon követték. Veress Endre dr., a mű összeállítója, aki már évtizedek óta foglalkozik a család történetével (Fontesei programmjában szerepel is a K.-család oklevéltára), egy ideális Kornis-anyakönyvet állított össze e biblia és az összes felkutatható emlékek — anyakönyvi bejegyzések szomorú jelentések, búcsúztatók, oklevelek, krónikák stb. — alapján, mintha azt állandóan folytatták volna a családban, közölve, ahol ezt az emlékek fentartották, a keresztszülők, a keresztelő előkelőbb papok, esküvőknél a tanuk, násznagyok, elhaltaknál a gyászolók nevét is. A család legrégibb történetét illetőleg is sikerrel jártak Veress Endre kutatásai ; míg eddig 1405-ből ismertük csak a család legrégibb okleveles nyomát, addig most a XIII. század elejéig vihetjük vissza, a nógrádmegyei Kalandai Péterig, kinek fia Benedek comes 1243-ban már a szomszédos abaújmegyei Ruszkán szerepel. A Kalanda névvel majdnem egyidejűleg tűnik fel a Thabajdi, mikor a család egyik tagja a fehérmegyei Thabajdot megszerezte , de ez a jelző az 1431-ig nyomozható Thabajdi Kornison túl eltűnik. A kötethez csatolt hatalmas családfa pontos felvilágosítást s áttekintést nyújt a család leszármazásáról. Az anyakönyvi részhez csatolt okleveles részben a szomorú jelentések fejlődési menetét mutatja be a