Új Magyarország, 1992. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-04 / 183. szám
II. évfolyam, 183. szám 1992. augusztus 4., kedd Az örmény külügyminiszter tárgyalásai Jószolgálati közreműködés (Folytatás az 1. oldalról) - Magyarország és Örményország felújította most egymással azokat a kapcsolatokat, amelyek már a középkorban jellemezték a két ország viszonyát - mondotta többek között Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter a szerződés aláírásakor. E két népet sok minden összeköti egymással - folytatta a magyar diplomácia vezetője -, többek között a nemzeti kisebbségek ügye is. Nagy öröm számunkra, hogy az örmény külügyminiszter magyarországi tartózkodása során találkozott a Magyarországon élő örmények képviselőivel, akik évszázadokon keresztül, főleg Erdélyben, majd onnan elszármazva a szőkebb Magyarország területére kerülve meg tudták őrizni azonosságtudatukat, és az a biztonságérzetet, amely mindmáig jellemezte ezt a népcsoportot. Természetesen a két ország kapcsolatai nemcsak erre a kérdésre szorítkoznak, hanem közös érdekeinkre is. Mindkét népnek meg kell birkóznia azokkal a következményekkel, amelyeket a hosszú évekig tartó diktatúra és idegen megszállás okozott. Ugyanakkor azok a konfliktusok, amelyek a két ország közvetlen szomszédságában zajlanak, megoldásra várnak és ezek elveiben Magyarország és Örményország azonos álláspontot foglal el. Meggyőződésünk, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet elvei alkalmasak lesznek arra, hogy a sokat szenvedett örmények és az ugyancsak sok nehézség után a szabadság birtokába jutott magyar nemzet az évezred végén, egy új korszak küszöbén jobb jövőre virradjon - mondotta Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter. Újjászületett barátság Válaszában az örmény külügyminiszter kifejtette: - Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy találkozhattam és tárgyalásokat folytathattam Jeszenszky Géza magyar külügyminiszterrel. Most alkalom nyílt arra, hogy az újjászületett barátság és együttműködés ilyen látványos formában kifejeződjön. Örülök, hogy sikerült Magyarország és Örményország között együttműködési programot kidolgozni. Valóban - csakúgy mint Jeszenszky Géza mondotta - nagyon sok a közös vonás a két nép múltjában és meg vagyok arról győzőve, hogy megoldjuk azt a feladatot, ami előttünk áll: mélységet és lényeget adni a két ország kapcsolatrendszerének. Igaza van Jeszenszky Géza külügyminiszternek abban, amikor a két nép történelmét és jelenlegi nemzetközi helyzetét velünk hasonlóan ítéli meg. Magyarország és Örményország a demokráciának ugyanazon az útján jár. Örményország nagyon sokat tanulhat Magyarországtól. A két ország határai mentén lévő konfliktusokat a nemzetközi jog alapján kell megoldani úgy, hogy figyelembe kell venni az ott élő emberek akaratát. Ki szeretném fejezni örömömet, hogy találkozhattam a kicsi, de aktív örmény közösséggel Magyarországon. Sokan közülük Erdélyből származnak. Harcuk a magyar nép oldalán 1848-49-ben és 1956-ban azt fejezi ki, hogy a magyar társadalom aktív tagjai. Ugyanakkor a magyar államtól megkapták azt a jogot és lehetőséget, hogy megőrizzék identitásukat. Bárcsak minden ország így kezelné az örmény kisebbséget! Mindenkinek a javára Az aláírás után az Új Magyarország a részletekkel kapcsolatban a következő kérdést tette fel Jeszenszky Géza külügyminiszternek: Magyarország és Örményország külügyminisztériuma között a most aláírt konzultációs szerződéshez hasonlót kíván-e kötni hazánk az Örményországgal konfliktusban álló Azerbajdzsánnal is? Mivel Törökország igen aktív a térségben a most szorosabbra fűződő magyar-örmény viszony érinti-e és ha igen, mennyiben Budapest-Ankara kapcsolatát? - Magyarországot valóban jó kapcsolat fűzi Törökországhoz - mondotta Jeszenszky Géza -, és ez a közelmúltban is megnyilvánult abban, hogy több magas szintű találkozót tartottunk. Én magam is jártam Ankarában, míg Budapesten tett látogatást - igaz, nem hivatalos formában - a török miniszterelnök. Minden alapunk megvan arra, hogy ez a kapcsolat a jövőben tovább erősödjék. Meggyőződésem, hogy az Örményországgal való jó kapcsolatunk nem fogja befolyásolni viszonyunkat Törökországhoz. Sőt, azt mondhatom, hogy egyfajta közvetítő szerepet is betölthetünk. Örményország és Törökország általános politikájában nagyon sok a közös elem. Részben történelmi, részben pedig a karabahi konfliktus miatt az örmény-török viszony javulása még nem igazán érzékelhető, bár mindkét oldalról erre megvan a szándék. Ebben az esetben a mindkét fél bizalmát élvező baráti Magyarország esetleg még hasznos szerepet tölthet be. Magyarország a Szovjetunió minden volt utódállamával diplomáciai viszonyt kíván létesíteni, illetve ezt már létre is hoztuk, és ennek konkrét megvalósítása és formája most van napirenden. Természetesen Magyarország hasonló kapcsolatok kiépítésére törekszik Azerbajdzsánnal is. A diplomáciai utazási naptár egyeztetésétől függ, hogy melyik országgal vesszük föl hamarabb a kapcsolatokat. Örményország igen aktív politikát folytat, az Azerbajdzsánban lévő választások miatt az ország nemzetközi aktivitása némileg visszaszorult. Magyarország arra törekszik, hogy magatartása az ilyen vitás kérdésekben is kiegyensúlyozott legyen. Örömmel ajánljuk föl jószolgálati közvetítésünket ebben az ügyben. Emellett az EBEÉ-erőfeszítéseket maximálisan támogatjuk, reméljük, hogy ezek eredményt fognak hozni, még akkor is, ha pillanatnyilag a konferencia ügye nem áll ilyen jól. G. Fehér Péter * * * Szabad György, az Országgyűlés elnöke tegnap a Parlamentben fogadta a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Raffi K. Hovannissiant, az Örmény Köztársaság külügyminiszterét és kíséretét. A szívélyes légkörben lezajlott találkozón Szabad György kiemelte a kapcsolatok erősítésének fontosságát. Az örmény külügyminiszter elismeréssel szólt és példa értékűnek nevezte azt a munkát, amelyet a magyar parlament a térség átalakulása érdekében is végzett, kiemelve a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében folytatott tevékenységet. Befejezésül Szabad György megerősítette az örmény parlament elnökének korábbi meghívását Magyarországra. „Trianon átka” A Der Spiegel a határon túli magyarságról A Der Spiegel legfrissebb száma „Trianon átka" címmel a magyar kormánynak a környező országokban élő magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos aggodalmairól ír. Az Antall József miniszterelnök fényképével és egy számadatokat felsorakoztató térképpel illusztrált cikk nagy vonalakban bemutatja az egyes országokban jelenleg élő magyar kisebbség helyzetét. Történelmi összefüggésbe helyezve a mai állapotokat, utal a trianoni döntésre, amelynek során - mint írja - 3,3 millió magyar került a szomszédokhoz. A lap rámutat, hogy a Kádár-időszak alatt elnéztek a probléma felett. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a magyar kisebbséggel való bánásmód a kelet-európai változások nyomán sem sokat javult: Romániában például az ígéretek üres frázisok maradtak, s a magyarok helyzete ugyanolyan, mint korábban. Ezzel kapcsolatos másik példaként a Der Spiegel az újjáéledő szlovák nacionalizmusra hívja fel a figyelmet, s utal arra is, hogy a helyzetet a bősi vita csak tovább rontja. A délszláv helyzetet hasonlóképpen aggasztónak ítéli a magazin, amely magyar politikusok nyilatkozatait idézve mintegy igazolja a szabaddemokrata Tóth András szavait, hogy a déli szomszédnál, Szerbiánál „a magyarok kollektív túszejtés áldozatai". A cikk hangsúlyozza a magyar kormány nehéz helyzetét ez ügyben: egyrészt szeretne kiállni a magyarok jogaiért, másrészt azonban a szomszédokat sem kívánja felingerelni, s ezzel még jobban a magyar kisebbség ellen hangolni. A Der Spiegel végül utal arra, hogy a volt kommunista országok közül, egyedül Ukrajnánál tudott Budapest garanciákat kapni a kárpátaljai 200 ezres magyarság helyzetére vonatkozóan. „Kijev pozitív kivétel" - idézi a magazin Entz Gézát. Délszláv hadihelyzet Nem volt teljes fegyvernyugvás tegnap sem a horvátországi frontszakaszokon. Slavonski Brodban kétszer is volt légiriadó, a szomszédos Bosanski Brodot pedig bombázták a szerb légierő gépei. Boszniában súlyos harcok folynak. A legkritikusabb a helyzet a Száva folyó mentén és Mostarnál. A hercegovinai várost aknavetőkkel lőtték a szerb alakulatok. Szarajevó lakónegyedeire is gránátok hullottak. Az ENSZ-erőknek ismételten nem sikerült élelmiszer-szállítmányt eljuttatni a körülzárt Dobrinja városnegyedbe. A szarajevói légikikötőbe hétfőn 19 segélyszállító repülőgép érkezett, a légihíd megnyitása óta több mint 500. Meghalt az az ENSZ-katona, akit a múlt héten sebesülten menekítettek ki Szarajevóból és egy németországi katonai kórházban helyeztek el - közölte hétfőn a kórház illetékese. A hírügynökségi jelentés szerint a szóvivő megtagadta a további információk közlését, de az ENSZ-katona vélhetően az ukrajnai békefenntartó egységhez tartozott, amelyet pénteken evakuáltak a bosnyák fővárosból. MACYARORSZAG, kommentár A győztes lép Ami a horvát köztársasági elnökválasztásokat illeti, a jóslatok itt is beváltak, hiszen Franjo Tudjman jelenlegi államfő győzelmében még legádázabb riválisai sem kételkedtek. A szavazók mintegy 56 százaléka tette le voksát Tudjman elnök mellett, akinek ezzel a győzelmével a következő ötéves időszakban lehetősége nyílt arra, hogy a radikalizmustól sem mentes programját a nép többségének támogatásával megvalósítsa. Akárcsak a legerősebb pártok választási vetélkedésének esetében, az elnökválasztás második helyezettje Drazsen Budisa a szociálliberális jelölt százalékban körülbelül annyira maradt le Tudjman mögött, mint saját pártja a jelenlegi és új elnök pártja, a Horvát Demokratikus Közösség mögött. Vonatkozik ez az arány a többi elnökjelöltre is, akik nagyjából ugyanannyi százalék szavazatot kaptak, mint a pártok amelyeket képviseltek. Bár meglepetésnek tekinthető, mindenképpen pozitív jelnek számít, hogy az ultranacionalista Dobroslav Paraga és pártja alaposan lemaradtak a választási hajrában. Paraga mint elnökjelölt, akinek programjában csak a háború legradikálisabb eszközökkel való folytatása a szerbek elleni átfogó támadások, a szerbek kilakoltatása Horvátországból, és végül a Szerbia elleni agresszió szerepel, alig kapott több voksot öt százaléknál. A horvát választások kapcsán Zsarko Puhovski zágrábi egyetemi tanár akinek politikai krédója, hogy állhatatosan és nehezen vitatható érvek alapján bírálja a rendszert, úgy tűnik, joggal állapította meg: Horvátország csak akkor tud előrelépni jelenlegi nyomorult helyzetéből, ha a közelgő Jugoszlávia-értekezlet vagy bármilyen más végső rendezést biztosító egyezmény rögzíti a jelenlegi, titói határait. Minden más megoldás erős irracionális feszültséget okozhat a vezetés és a nép soraiban is. Ha ugyanis az ország nagyobb lesz (elsősorban Bosznia-Hercegovina horvátok lakta részének bekebelezésével), a triumfalizmus elviselhetetlenné teszi a belső politikai egyensúlyt. Ha viszont Horvátország elvesztené a jelenleg szerb megszállás alatt levő területeit - ez olyan bűnbakkeresési hadjáratot indítana el, amely lehetetlenné tenne minden ésszerű politikai cselekvést az országban. Bukovski elmélkedései kétségkívül vitathatók, bár sok igazságot is tartalmaznak, abban azonban a tekintélyes professzornak teljesen igaza van, hogy Tudjman elnöknek nincs sok oka az örömre az annyira óhajtott elnöki bársonyszék újbóli megszerzése után. Nem kisebb feladatok megoldása vár rá, mint a horvátországi szerbkérdés, a szerbek által elfoglalt és a hazai szerbek által kikiáltott független területek, államocskák és köztársaságok státusának rendezése, a szuverén horvát államon belül, a boszniai háborúból való tisztességes kilépés kérdése, a korábbi határok visszaállítása, ennek keretében a Montenegróval, pontosabban a kattarói-öböl bejáratánál levő Prevlakaföldnyelv hovatartozásának a kérdése, a széthullott gazdaság talpra állítása, valamint a kozmikus méretű belső horvát és boszniai menekültáradat sorsának kezelése és nem utolsósorban a külföldre menekült horvát polgárok visszatelepítésének a kérdése. Sorolhatnánk még, de a győztes Tudjman és ugyancsak győztes pártja a HDK is tudja, ez a problématömeg emberfeletti erőfeszítéseket követelne még egy gazdag nagyhatalomtól is, nem pedig egy háborúban levő szétzilált fiatal független államtól, mint Horvátország, amelynek nemzetközi tekintélyét éppen a győztes elnök által késleltetett belső demokratizálás hiánya, és a boszniai háborúban való vitatható jogosságú részvétele alaposan megtépázta és egyben csökkentette a nemzetközi közösség rokonszenvét is. Dehát a győztesnek mindezzel számolnia kellett. Most pedig már nemcsak számolnia, hanem lépnie is. Tovább is előre, a nehézségek ellenére is. Ez a mindenkori győztesek sorsa. Kovács László Ha kell - fegyverrel, ha kell - szavazólappal. A horvát állampolgárok, úgy tűnik,elégedettek az eddigi vezetéssel, hiszen ismételten bizalmat szavaztak neki. MTI - Külföldi képszerkesztőség Román-szerb találkozó Panics társakra Csíkszeredai tudósítónktól: Milan Panics, Kis-Jugoszlávia kormányfője rövid vasárnapi bukaresti látogatása során Teodor Stolojan miniszterelnökkel és Ion Iliescu államfővel is találkozott, majd sajtóértekezleten többek között elmondotta: „Semmi kétségem sincs, hogy barátaink vannak Belgrád közelében és semmi kétségem, hogy ezeknek a barátoknak az érdekei megegyeznek a mieinkkel. Ígéretet kaptunk, hogy Románia támogatni fogja Jugoszláviát a szankciók megszüntetéséért. Nagyon lelkesítő, hogy végre olyasvalakit találtunk, aki azt mondja: mellettünk van a szankciók megszüntetéséért. Tagja vagyunk a nemzetközi közösségnek, és ebben a közösségben kell élnünk. Ez azt jelenti, hogy Jugoszlávia és kormánya teljesít minden feltételt, figyelembe vesz minden záradékot, amelyek a szankciókat előidézték." Teodor Stolojan román miniszterelnök utalt egy nemzetközi gazdasági unió térségbeli kiépítésére, és elmondotta, hogy sok kérdésben közös véleményen voltak Milan Paniccsal. „Mindannyian az embargó mihamarabbi feloldását akarjuk, és talán ezt a szankciók megszüntetése feltételeinek megteremtésével lehet elérni. Közös óhajunk távlatilag is előmozdítani az országaink közötti kapcsolatok fejlődését. Ugyanakkor, az ENSZ által előírt szigorú szabályzatokat betartva, fokozni szeretnénk humanitárius segélykapcsolatainkat" - mondotta Theodor Stolojan. Milan Panics nyilvánosan megköszönte Theodor Stolojan és Ion Iliescu meghívását, hogy Bukarest legyen a Jugoszláviának szentelt konferencia semleges helyszíne. Botos László