Új Magyarország, 1996. február (6. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

i ■J V» 's Függönyrojt A Tháliának annyi? Most már tényleg úgy tűnik föl, hogy létezik valami misztikus erő, amelynek az a feladata, hogy szinte szabályos időközökben „j­egyzetet "produkáljon a magyar színházak életében. Tevékeny­kedése ráadásul egyre buzgóbb. Korábban évadonként csak egy „csóvány" volt. Újabban viszont jószerivel havonta történik a szakma nyugalmát (ha ugyan nyuigalma van egyáltalán mosta­nában) megzavaró eset. Sok-sok héten át tartotta izgalomban a - nemcsak szakmai - közvéle­ményt például az a vihar, amit az új Nemzeti Színház építésének gondolata gerjesztett. Ez az ügy még véget sem ért, amikor a Rock Színház léte vagy nem léte volt a té­ma. Most pedig itt egy újabb s még csúnyábbak ígérkező ügy, a Thália Színház. Nem telt el azóta még egy naptári év sem, hogy a szeren­csétlen körülmények között megszűnt Művész Színház tulaj­donképpeni utódjaként, s ré­szint folytatójaként létrejött az a színház, megalakult az a társu­lat, mely, Csiszár Imre vezetésé­vel, a hely szellemét is idézni óhajtván, a Thália Színház nevet vette fel. Akkor minden illetékes szerv - élükön a fő illetékessel, a fővárosi önkormányzattal, s an­nak kulturális bizottságával - teljes támogatásáról biztosította a társulatot. Az ugyan már akkor látszott, hogy a kétség­­eejtően rossz állapotban lévő színházat a legrövidebb időn belül rendbe kell hozni, de a rekonstrukció idejére megvoltak az elképzelé­sek arról, hol játsszon addig a társulat. Komolyan szóba jött például az akkor még stabi helyzetűnek látszó Sátorszínház, amelyet igen ésszerűen ponto­san az ilyen átmeneti időszakok megoldására tartottak alkalmas­nak. Nos, a Thália átépítése várha­tólag meg is kezdődik. De van egy apró (?) gond. A főváros el­képzelése szerint ugyanis erre az időre a Thália társulatát az ön­­kormányzat nem tudja működ­tetni, mert nincs rá pénze. Ma­gyarra fordítva ez annyit jelent: a Tháliának akkor­­ annyi. Megszű­nik, föloszlik. Az eset, vagy, legyünk, indo­kolatlanul bár, optimisták, a terv, példátlan. A Művész Színház vagy a Rock Színház esetében legalább arra lehetett hivatkozni, hogy súlyos pénzügyi gondok, adós­ságok és igazgatási problémák indokolják a felszámolásukat. (Más kérdés, hogyan juthattak azok az ügyek a végső pontig, miért nem intézkedtek a megfe­lelő hivatalok idejében, s hogy ez volt-e a legjobb és legtisztes­ségesebb megoldás­. A Thália gazdálkodásával azonban nincs gond. Nincs gond az igazgatás­sal. Még az előadásokra sem le­het több panasz, mint bármelyik más budapesti színházban. Ott egy kitűnő, részint még a Mű­vész Színház gárdájára, részint igen jó más erőkre épülő társu­lat. Rendszeresen vendégül lát­nak vidéki társulatokat, s itt lé­pett fel méltán nemzetközi hírű Todesco-előadásaival a kolozsvá­ri magyar színház. A Thália Stú­dió különleges színházi cseme­géket kínál. A színház már a kö­vetkező éves tervein dolgozik. Él, működik, tehát egy társulat, amelyet - ismétlen - támogatá­sáról biztosított minden illeté­kes. Most viszont kiderítették: mégsem tudják működtetni. Két eset lehetséges. Vagy az induláskor nem volt igaz az a nagy támogatási készség, vagy most nem. Igaz ez az elkerülhe­­tetlennek mondott megoldás. Egyik variáció rosszabb, mint a másik. Egy valamiben mégis egyeznek: a felelőtlenség. (takács) 8 ti laojoka /­bksh KULTÚRA 1996. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ Ördögi szerződés időszerűsége Sátánista filmek özönében Kerényi Miklós Gábor Faustjáról _______CX r.^v3njL L11A ^—L —0- a^mai kor emberét Gounod Faustja fogalom az operairodalomban. Goethe halha­tatlan műve zeneszerzők sokaságát ihlette meg Berlioz, Liszt, Schumann, Boito Faust-feldolgozásai közül a legnépszerűbb talán a Gounod-opera. Érzelmes dallamvilága, a Walpurgis-­ boszorkányos látványossága biztos közönségsiker. Az Erkel Színház március elsején mutatja be a művet, Oberfrank Géza vezényletével, Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Daróczy Tamás, Kováts Kolos, Fraknó Tünde fölléptével. A rendezőt a világítópróbán szólaltattuk meg. - Ön a színművészeti főiskola rendezői szakán végzett, kezdet­ben prózai műveket vitt színre, mi „térítette el" a zenés műfaj irá­nyába? - Édesapám­, Kerényi Miklós György az ország egyik legneve­sebb énekmestere volt, édes­anyám is énektanárné, termé­szetes tehát a zenei indíttatá­som. Eredetileg mégis a­ prózá­hoz vonzódtam, de a véletlen úgy hozta, hogy a zenés színház megtalált. Nevezetesen az ope­ra, a rockopera és a musical. Mi­előtt az Operaházba szerződtem volna, az Operettszínháznál dol­goztam. Persze, azért nosztalgi­ázom, őszintén szólva szívesen rendeznék prózát. - Önt úgy ismerjük, mint aki a teatralitás, a mozgalmasság a szereplők karakterének és a szín­padi helyzetek motiválásának ki­aknázására törekszik az opera műfaján belül. Egyszóval, igényli a megújulást. Gondolom, a Faust bőven kínál erre lehetőséget, már csak azért is, mert Mefisztó szín­ről színre vezeti Faustot, s külön­féle helyzetekkel, közegekkel konfrontáltatja. Talán a Margit­­vonal közelíti inkább a romanti­kus lírához, dehát a drámai hely­zetek sokasága okán, gondolom, ön kiélheti ebbeli ambícióit. - Alapvető ambícióm mindig az, hogy a mű színpadra állítása során megtaláljam azt, ami en­gem érdekel a darabban, más­részt pedig azt, amiről feltétele­zem, hogy korunk közönségét izgatja. Érzésem szerint, Gou­nod Faustja egy ősi, középkori horrortörténet alapján készült, amiből Goethe filozófiai drámát írt, Gounod partitúrájában vi­szont különös, romantikus rém­történetté vált, amelynek a kö­zéppontjában már nem az áll, hogy Faustot Mefisztó végigve­zeti különböző helyzeteken, ha­nem o­z, hogy a Faust-Mefisztó szerződésnek milyen következ­ményei vannak a környezetre nézvést, kivált Margitra. Hiszen ennek az operának majdhogy­nem Margit a főszereplője, akit kifejezetten drámai alkatnak ér­zek, azzal a végtelen kiszolgálta­tottsággal és szerencsétlenség­gel, ami teljesen érdemtelenül zúdul a fejére, akárcsak fivéré­nek, Valentinnak, aki teljesen ár­tatlanul hal meg, ördögi prakti­kák s egyebek miatt. Ez már csak azért is kemény aktuális gondo­lat, mert bármerre kapcsolgatjuk a tévékészüléket, sátánista fil­mek özönét látjuk, ami arra utal,­ogy a mai kor emberei rettene­tesen foglalkoztatja a gonosz megjelenése, s irracionális félel­meink különböző szörnyek, sá­tánok figuráiban öltenek testet. Az a gondolat is időszerűvé te­szi, hogy ha valaki eladja a lelkét az ördögnek, azért nemcsak ő bűnhődik, hanem mások is, te­hát sokkal nagyobb felelősség terheli azt, aki a gonosszal szer­ződést köt. Mint rendezőt ezek­nek a dolgoknak a drámai kö­vetkezményei izgatnak. - A prózában világszerte va­­riáltan jelenik meg Mefisztó alakja. Gyakran már nem az is­mert sátáni figura, hanem esendő lény, akit gonosz vonásokkal ru­háznak fel. Ön hogyan értelmezi Mefisztót? - A mi világlátásunkat eluralja az az elképzelés, hogy az Isten, s az ördög is antropomorf. Ha sátánt mondunk, általában olyan embert látunk magunk előtt, aki varázserővel, mágikus tulajdonságokkal rendelkezik. Én nem szándékoztam ezt a ha­gyományt, ezt a bennünk élő ké­pet megváltoztatni, legfönnebb annyiban, hogy az én Mefisz­­tóm, a gounod­ i ábrázolásnak megfelelően, okos is, szellemes is, gúnyos is, s azon a világon, amiben mi élünk - gonoszul mo­solyog. Teheti, hisz örökké él, semmit sem kockáztat, a paradi­csomból amúgyis végleg kita­­szíttatott, ezzel szemben a jó és a gonosz harcának terepén mi, halandók vagyunk a bábuk. Elég kegyetlen játék, mert az ör­dög számára nincs tét, nekünk viszont az életünkbe kerül. Ami pedig ezek után jön vagy nem jön, arról biztos tudomásunk egyelőre még nincs. I^^Metz Katalin A­­GOKO­VCSObb címmel nyílt meg a Műcsarnok Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállítása az Ernst Múzeumban. A tárlat március 17-ig tekinthető meg. Képünkön Komoróczy Tamás: Alkalmi divatház című alkotása FOTÓ: VAJDA JÓZSEF Mese a táncos cipellőkről Cigány teátrummá alakult a Hold Színház A Hold Színházának új társulata péntek este tartotta bemutatko­zó előadását Budapesten. A Mal­­got István vezette színház két hó­nappal ezelőtt kezdte próbálni a Vas megyei cigány népmesemo­­tívumok­ból a társulat vezetője ál­tal összeállított és rendezett Me­se a táncos cipellőkről című me­sejátékot. A Hold Színháza évek óta a XVI. kerületi egykori Világ mo­ziban próbál, s a társulat körül szép lassan kerületi oláh cigány fiatalok bukkantak föl. A most bemutatott mesejáték szereplői túlnyomórészt már közülük ke­rültek ki, a Hold Színház cigány színházzá alakult. A társulat tag­ja Jónás Judit színésznő is, aki éveken át próbált cigány színhá­zat létrehozni Érden. Malgot Ist­ván a Roma Sajtóközpontnak el­mondta, a darabot lovári nyel­ven is színpadra fogják állítani, és elviszik vidékre, romák által sűrűn lakott településekre is. A közeljövőben püspökladányi ci­gány népmesékből állítanak színpadra egy darabot, majd egy Malgot István által írott, már nem gyerekeknek szóló produk­ció következik. A hat éven felü­lieknek ajánlott Mese a táncos ci­pellőkről szóló darab következő előadása március nyolcadikán délután fél háromkor lesz, a XVI. kerületi Ságvár u. 3. alatti Világ moziban. (MTI) • Jack Lemmont életművéért a ber­lini filmfesztiválon Arany Medve díjjal jutalmazták. A komikus és ka­rakterszerepekben nagy sikert ara­tott 71 éves amerikai színésznek Mo­­ritz de Hadeln, a fesztivál igazgatója adta át az elismerést. • A Brassói Fókuszú Diák Dias­zpóra Alapítvány művészeti cso­portjai ma zenés-táncos-irodal­­mi bemutatkozó estet tartanak Budapesten. A műsorban fellép a Brassói Magyar Diákszövetség Harag György Színjátszó Társu­lata és Bokréta Néptánccsoportja a Villamos Művek Rt. (I. kerület, Iskola utca 18.) tanácstermében. • A brazíliai Fourth World holnap lép fel a Petőfi Csarnokban. Az együttes ütőhangszerese Aiito Mo­reira, énekese Flora Purim. ^'^'Rökk Marika újra Pesten forgat Eredetileg artistának készült. Csakhamar a Vígszínház színpa­dán találta magát, aztán berlini filmcsillag, majd világhírű re­­vüsztár lett belőle. Még a máso­dik világháború kitörése előtt in­tett búcsút Budapestnek, majd csak nyolcvankét évesen látoga­tott vissza: a Fővárosi Operett­színház Marica grófnő című elő­adásának a címszerepet játszot­ta, fergeteges sikerrel. Partneré­vel, a szintén nem éppen siheder Kibédi Ervinnel karöltve úgy tán­colt, akárha nem évtizedek röp­­­pentek volna el a feje fölött azóta, hogy 1934-ben - az egykori fel­vétel tanúsága szerint-Jávor Pál­lal együtt nyári kiruccanást tett a Vígszínház üdvöskéjeként A cir­kusz csillaga című városligeti re­­vüben. Az operettszínházi Marica grófnőben balszerencséje volt. Egy balul sikerült tánclépés miatt fájdalom hasított a lábába, s orvosi tanácsra kénytelen volt lemondani az utolsó néhány elő­adását. Bár időközben meggyó­gyult, de nem lépett újra szín­padra, csupán a berlini tévében volt egy műsora, amelyben éle­téről beszélt. Most, nyolcvanhárom éves fejjel itt, Pesten, ahol pályafutá­sát kezdte, ismét táncra perdül. Az úgyszintén örökifjú hetven­egy éves Kibédi Ervinnel újra a Marica grófnőt játsszák. Ezúttal nem színpadon, hanem tévéka­merák előtt. Csenterics Ágnes ren­dező irányításával a héten kez­dődnek az operett televíziós vál­tozatának a felvételei. ^ 'Uco.'d^ 1934, Városliget: Rökk Marika és Jávor Pál A cirkusz csillagában Bach-hetek Türingiában A János-passió előadásával kezdőnek március 16-áin a Bach-hetek az eisenachi György-templomban, ahol annak idej­én Johann Sebastian Bachot megeresztelték. Az április 14-ig tartó ünnepségsorozaton csaknem hatvan rendezvényre kerül sor Türingia tizenöt városá­ban, nagyrészt azokon a helyeken, ahol a muzsikuscsalád tagjai be­mutatkoztak. Első ízben kerül sor Bach mind a négy passiójátékának előadására - jelentette ki a Claus Oefner, a Bach-hetek szervezőbi­­zottságának elnöke. A rendezvények tartalmi mondanivalója kap­csolódik az idei Luther-évhez, így Erfurtban március 24-én Luther fordításában csendül fel Bach Ach Gott Himmel kezdetű kantátája. A nagy német zeneszerző kevésbé ismert Húsvéti oratóriumát Eise­­nachban és Mühlhausenban adják elő. Március 23-án az eisenachi Bach-házban kiállítás nyílik Luther és az evangélikus egyházi zene­­­források, dokumentumok, utóhatás címmel. (MTI) Jimmy Page és Robert Plant folytatja. Mindez már a levegőben lógott, csak idő kérdése volt, mikor je­lentik be hivatalosan. Nos, a most záruló 12 hónapos nem­zetközi turnéjuk utolsó állomá­sán, Sydneyben ezt a régen várt aktust megtették. És ezzel a hetvenes évek egyik meghatá­rozó rockcsapata, a Led Zeppe­lin, ha csak félig is, de másfél évtizedes kihagyás után újjá­született. A két rockveterán, Jimmy Page gitáros (52 éves) és Robert Plant énekes (48) tehát úgy döntött, hogy - tekintettel a négy föld­részre kiterjedő koncertkörútjuk telt házas sikereire - tovább foly­tatják az együttműködést, közös dalok írását és a fellépéseket. Pe­dig, amikor 1994-ben stúdióba vonultak, hogy No quarter (Nincs kegyelem, a Zepp egyik régi nagy száma) címmel kísérő­zenészek tucatjainak segítségé­vel újraélesszék és­­értelmezzék a régi Led Zeppelin-dalokat, a Thank yout, a Since Twe been lo­ving yout, a The battle of every­­more-t, a Gallows pole-t vagy a Kashmirt - mindezt természete­sen a kor divatjának megfelelő­en unplugged, azaz akusztikus hangszerelésben -, váltig állítot­ták, hogy ez csak némi egymásra találás, semmi több. A lemez azonban akkora sikert aratott a rajongók körében, hogy a két ze­nész végül élőben is a közönség elé lépett. A tavaly márciusban kezdett hangversenykörút Eu­rópából kiindulva az Egyesült Államokon és Japánon át egé­szen Ausztráliáig tartott, újfent bizonyítva, hogy a rockzene te­rületén sem a test esendősége és múlandósága, hanem a lélek halhatatlansága a legfontosabb. „Rossz nézni és hallani, mennyire nárcisztikus és seké­lyes a legtöbb angol banda zené­je. Ez egy szánalmas társadalom tükörképe - idézte a Reuter Plant szavait. S bár a néhai Led Zeppelin énekese sem hiszem, hogy a mellét verhetné az elmúlt másfél évben összetákolt albu­mai miatt, a No quarteren és az azt követő koncertkörúton Pa­­ge-dzsel együtt ismét felidézték, milyen is az a hamisítatlan brit szellem. Kíváncsian várjuk a folytatást. (jé) Húsz évvel ezelőtt, a Led Zeppe­lin sikereinek csúcsán Robert Plant... ... és Jimmy Page. A No quarter cí­mű albumuk sikere után újra közö­sen írnak dalokat .üL .

Next