Uj Magyarság, 1941. május (8. évfolyam, 98-123. szám)
1941-05-28 / 120. szám
SZERDA, 1941 MÁJUS 28 (MAGYARSÁG Nagy érdeklődés az erdélyi párt kolozsvári nagygyűlése iránt Kolozsvár, május 27. Az erdélyi párt nagygyűlésének előkészítése teljes erővel folyik. Már hétfőn Kolozsvárra érkeztek a párt parlamenti képviselői és tagozati elnökei, akik bizalmas értekezlet során beszélték meg a nagygyűlés elé terjesztendő programot és .'■zervezeti szabályzatot. A nagygyűlést szerdán a kolozsvári Redut nagytermében tartják meg, az 848-as unió kimondásának helyén, annak kilencvenharmadik évfordulóján. A párt ezzel is dokumentálni kívánja politikai magatartását s történelmi elhivatottságát. A nagygyűlésen mintegy ötszáz kiküldött vesz részt. Sor kerül az elnök és a tisztikar, valamint az intéző bizottság és az elnöki tanács megválasztására és a párt programjának proklamálására. Erdélyben a legnagyobb érdeklődéssel fordulnak a párt megalakulása felé. A párt vezetőinek jelölése már megtörtént, de arról e pillanatban illetékes helyen nem nyilatkoznak. Annyi bizonyos, hogy új és fiatal erők veszik át a párt vezetését, akik teljes egyetértésben működnek együtt a kormánnyal. A párthoz közelláró „Ellenzék“ keddi vezércikkében rámutat azokra a feladatokra, amelyeket a pártnak be kell töltenie. Ezek között első helyen áll az, hogy a pártnak, mint az erdélyi magyarság egyik legfontosabb szervének, meg kell találnia a szintézist az erdélyi múlt, a magyar jelen és európai jövendő között. A kisebbségi életben kitermelt társadalmi rendezést tovább kell fejleszteni a kollektív népi, nemzeti irányba. A közéletben méltó helyet kell biztosítani a szellemi élet vezetői számára, és erélyesen, de igazságosan kell megteremteni nemcsak az elmúlt huszonkét esztendő pusztításainak, hanem az elmúlt évszázad mulasztásainak jóvátételét. Noiret Irén beszélt a megszálló német katonákról, akik meghódították a franciák szívét Noiret Irén, a magyar származású kiváló énekművésznő az utóbbi hónapokban bejárta a megszállt Franciaország és Belgium majd, valamennyi városát. Az ottani életről és hangulatról szerzett benyomásairól az alábbiakban számolt be az Új Magyarságnak. Nem-német művész még nem jutott abba a szerencsés helyzetbe, hogy a nyugati háború területeit bejárva, saját szenével lássa a nagy történelmi fordulatot azon a vidéken. A német katonák mítészi szórakoztatására kiküldött színtárulatok turnéjára is egyetlen magyar énekesnő jutott el: Noirel Irén, a világszerte smert sanzonénekesnő, ő is azért, mert a temet színházak már teljesen magukénakekintik és nem is nélkülözhetik. Számos színházi vonatkozású élménye mellett természetesen gazdag emlékeket hozott magával a magyar művésznő franciaországi 3S belgiumi útjáról egyéb — úgynevezett polgári — vonatkozásban is. Rövid budapesti tartózkodása alatt erről is bőven bedélt s amit elmondott, nem megvetendőrdekességű, hiszen élményei valóságok s ragyogóan világítanak rá a polgári szenek elöl még elzárt világ mai hétközlapjaira. Négyhónapos vendégszereplésének különböző állomásai változatos újságokat jeentettek. Budapest ritkán látott kedves tőke vendége most rapszodikus szavakkal idézi fel utazásának egy-egy emlékét. — A legfontosab, amit el kell mondanom, •— magyarázza, — hogy a francia lép csodálkozással és szeretettel nézi a németeket. Nyoma sincs annak a mánián gyűlöletté fajult mesterséges ellenszenvnek, amit a háború előtt a franciák a németekkel szemben éreztek. Annak ellenére, hogy a megszállt országrészben ma is bizonyos fokig háborús a hangulat — hiszen ellenséges bombázások elő-előfordulnak — a franciák védelmezőt látnak a németekben ... Elmondja, hogy a városokban a francia polgármester mellett mindenütt német városparancsnok működik s nem egyszer előfordult, hogy — nemcsak hivatalosan, hanem — magánügyekben is német segítséget kér a francia polgárság. Francia anyák például gyatár viszik beteg gyermeküket német tábori orvosokhoz, egyszerűen azért, mert bíznak bennük. Sőt: sokan kérték, hogy a németek tartsanak orvosi kurzusokat a francia orvosok részére ... Ennek a bizalomnak persze megvan az oka. — Csodálkozva láttam az utcákon, hogy francia rendőrök és katonák tisztelegnek a németeknek. Beszélgetések során franciáktól tudtam meg, hogy a francia katona még a nyugati összecsapás előtt egyáltalán nem volt kapható arra, hogy angol fegyvertársait üdvözölje. A közös tisztelgésre nem is adtak parancsot, mert a francia közvélemény azt tartotta, hogy — tiztelegjenek az angolok. Most — ugyancsak parancs nélkül — önként barátságosan köszöntik a franciák a németeket mindenütt, mert rájöttek, hogy a megszálló hatalom katonái egészen mások, mint azt ők elképzelték ... ■— Szavakkal nem lehet eléggé lefesteni azt a hihetetlen udvariasságot, készséget, korrektséget és szívélyességet, ahogy a németek a francia földön viselkednek. Francia szájból hallottam azt is, hogy „ha van gentleman like, úgy a németek legtökéletesebben töltik be ezt a fogalmat“. Malmazott francia generálissal beszélgettem egyik kávéház terraszán. Feltűnt, hogy a tábornok német újságokat lapozgat. ■— Nem szokott angol híreket hallgatni? — kérdem kíváncsian. — Madame, — felelte — mi már nem háborúzunk. Megértettük az idők szavát: „Hand in Hand“ akarunk a németekkel dolgozni. Ha tehát nem német, hanem angol hírekre lennék kíváncsi, elárulnám a hazámat... Ugyanő számolt be róla, hogy tíz fiatal német tisztet szállásoltak be a kastélyába, beszélgetett velük és megismerte őket. Nemrég aztán hazahozatta a családi birtokra a háború alatt Afrikába menekült feleségét és három lányát. „Nincs mitől tartaniok, — mondta — a németek nem eszik meg az embert. Sokkal kulturáltabbak és intelligensebbek, mint valaha is gondoltam.“ Ami a francia munkásság új szociális helyzetét illeti, ebben is nagy fordulat állott be. A tapasztalataiból mondja el Noiret Irén, hogy míg régen egy párisi napszámos napi tíz óra munkáért körülbelül hat frankot kapott, amiből épp hogy egyszeri étkezésre futotta, ma a német munkaközvetítés révén ugyanazért a munkáért az eredeti bér hét-tízszeresét fizetik. Erre ugyan azt mondhatná valaki, hogy eközben leszállt a frank értéke. Ez igaz, az élet megdrágult Párisban, de a francia munkás napi negyven-hatvan frankjából tíz-tizenötfrankos ebédjén kívül nyugodtan gondolhat reggelire, vacsorára és hálásra is... Tudják ezt a franciák és — nagyon értékelik ezt a változást. — A francia nép rokonszenvének megnyerésében igen fontos szerep jutott Abetz német követ francia feleségének. Ez a kedves, közvetlen hölgy az, aki finom társadalmi összejöveteleken meghódítja a francia művész, intellektuel és lateiner-típust. Nagy szó ez, mert valamikor éppen ezekben az emberekben lobogott legjobban az esztelen német gyűlölet. Ma már ez a légkör, mondhatni semmivé foszlott. Francia szinielőadások német katonáknak A német szervezés persze már érezteti eredményeit. Mindenütt rend, fegyelem, isztaság ... Hiányok, pusztulás és romok szüntek már és az ellátás, bár szigorú, de fontos és megbízható. A megszállás első hónapjaiban seregestől érkeztek a francia helységekbe a német birodalmi női szervezetek tagjai: valósággal megrohanták a lázakat, élelmiszert osztottak ki és gondozás alá vették a gyermekeket... Sok heven háború okozta felfordulások, rendezenségek voltak: a német katonák és a nőszervezet végezte el mindenütt a takarítást, ,megszervezték“ a rendet és a tisztaságot ”. Nem egy helyre — ahol bizony ismereten volt a fürdőszoba — magukkal hozott jumikádakat vittek be a házakba, hogy megvessék a tisztálkodás, a higiénia és az egészség addig ismeretlen alapjait... — Színésznő vagyok, tehát érdekelt a francia színművészet és a francia színészek is. Nos, a francia színészek egyértelműen el vannak ragadtatva az új közönségtől, a német katonáktól. Soha ilyen hálás publikumuk nem volt! Érdekes az is, hogy milyen egy ilyen németek előtt folyó francia nyelvű előadás... A németek alig értenek még franciául (bár szorgalmasan tanulják a nyelvet), mégis élvezik az előadást. Ennek az a titka, hogy minden francia darab lényege, tartalma külön német nyelvű ismertetésben előre a katonák kezébe kerül s a német néző így előre informálódik arról,amit fog látni s úgy figyeli a darabot. Azonkívül egy német katona mellényzsebéből sem hiányzik a szótár. Ezt igen gyakran forgatják a színházakban is. És itt felkacag a művésznő, mert eszébe jut, hogy Paris nevezetességeiről kiadott német prospektusok alapján ma már a német fiúk mutogatják a francia főváros szépségeit a francia lányoknak ... •— Egy alkalommal Rouenban egy nyu 5 A német katonák tüntetése a magyarok mellett Kérem, beszéljen valamit „háborús" élményeiről. De keveset tud. Ennek is a német gondoskodás az oka. A művészkörúton lévő társulatot különös gonddal óvták a német katonák minden izgalomtól. — Egyszer éreztem csak, hogy háború van mégis a közelünkben, — mondja kicsit cinikusan. — Le Havreben egyszer arra ébredtem, hogy kipottyantam a szállodai ágyból. Kiderült, hogy az angolok bombázták a város lakónegyedét és a hotel felét romba döntötte egy robbanás ... Különös volt, mert előtte való nap még nyugodtan fürödtünk mindannyian a tengerben s igazán alig gondoltunk légitámadásra. A francia partokon különben ma már nem ismerik a szirénázó légiriadót az emberek. Ha bombázó gépek közelednek, „hétköznapi nyugalommal“ működésbe lép a német elhárító tüzérség és a francia polgároknak legtöbbször csak furcsán cikázó „légi látványosságban“ van részük: a házak ablakaiból kényelmesen figyelhetik a repülőgépek harcát és a tüzérség égbe szántó világító lövedékeinek tűzcsóváit. — Volt egy kedves élményem is. Az egyik alkalommal hosszú tengeri útjáról megtért német hajó fedélzetén játszottunk a legénységnek. Mindennél felejthetetlenebb volt számomra az a látvány, amikor a tengerészek kezükhöz kapták postájukat és — áprilisban — kibontogatták családjuk karácsonyi ajándékait... Különös tapintatnak érzik a franciák, hogy bár a világháború utáni rajnamelléki francia megszállás alatt igen sok kegyetlenkedés történt az ottani német lakossággal, a Führer egyetlen — esetleg bosszúvágytól fűtött — rajnai német katonát sem engedett francia földre lépni. A birodalom más részéről származó németek vannak a francia városokban: rajnai német egy sincs. Mikor arra kerül a sor, hogy megkérdezzük, hogyan fogadták a német katonák a művésznőt, — a magyar vendéget — túláradó örömmel mondja el Noiret Irén, hogy találkozott a balkáni hadjáratban résztvett német katonákkal is, akik keresztülutaztak Magyarországon. Akik jártak nálunk, úgy beszélnek az országról, mint „tündérországról“. „Budapest a legszebb város Európában!“ Akik csak hallottak Magyarországról, azok izgatottan tanakodnak és kérdezősködnek arról, hogyan lehetne valami társasutazás során ellátogatni ide, „mert azt semmiesetre sem lehet elmulasztani“. Szeretnék, ha a legközelebbi olimpiászt Budapesten tartanák, hogy így módjuk legyen minél olcsóbban megtekinteni a magyar fővárost.• Belgiumban ért a hír, hogy a magyar légvédelem egy napon tíz szerb gépet lelőtt ... Színházi előadás után a katonákkal közösen rendezett vacsorán hallottuk rádión a hírt. A németek felugráltak az asztaltól, odarohantak hozzám és kitörő örömmel, ujjongva kiabáltak — magyarul: „Éljen, éljen ... szeretlek, szeretlek ... éljen! Levegőbe hajigálták örömükben a sapkájukat és megöleltek. Megígértették Noiret művésznővel, hogy megtanítja őket magyarul... * De Noiret művésznőnek már nem volt ideje beváltani ígéretét. Most nagyszabású magyar revüt készít a német katonáknak, legalább ilyen módon is megszeretteti velük még jobban a magyarokat... Orsy Gábor FONTOS Mindenkit érdekel, akinek pénzre van szüksége, hogy június 5-ére esik a magyar királyi jótékonycélú állami sorsjáték húzása, amikor kihúzásra kerül az 10.000 P.-OS főnyeremény és több szép nyereményösszeg is. A sorsjegy kapható az összes sorsjegyfőárusítóknál és dohánytőzsdékben.